Pest Megyei Hírlap, 1992. január (36. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-21 / 17. szám

hi ország nem veszítette el az önbecsülését INTERJÚ LEZSÁK SÁNDORRÓL Telt ház volt a napok­ban Cegléden a reformá­tus imaházban. Az MDF helybéli szervezetének nagygyűlésén — amit Esé­lyeink ’92 címmel rendez­tek meg — először Mácz István polgármester, majd ár. Héti Miklós országgyű­lési képviselő előadása hangzott el. Ezt követően Lessük Sándor, a Magyar Demokrata Fórum alelnöke beszélt az elmúlt két-há- rom esztendő kínlódásairól, fájdalmairól, megvalósult elképzeléseiről. Ennyire volt képes ez a nemzet — miközben az idegeink is megtépázódtak —, ami mindent összevetve, nem kevés. A továbbiakban az alelnök körképet rajzolt Magyarország bel- és'kül­politikai helyzetéről. Vége- zeíül líraian szólt a nagy tétről: az ország, a csalá­dok jövőjéről. Ezután a je­lenlevők kérdéseire felelt. Szellemesen reagált — tü­relméből erre is futotta — az egyik aligha MDF-szim- patizáns érdeklődő észrevé­teleire. Az ismert politi­kus interjút adott lapunk­nak. — Az elmúlt hónapok­ban készített közvéle- ménykulatások szerint a Demokrata Fórum nincs a népszerűségi listák élén. Tudom, hogy min­den felmérés vitatható, ün mennyire veszi ko­molyan az efféle össze­állításokat? Elintézi egy kézlegyintéssel, vagy in­tő jelnek fogja fel? — Valamennyi felmérés lényeges, s mindegyikből tanul az ember. Ám bár­melyik népszerűségi listá­nál fontosabb az a való­ság — amely talán nem olyan népszerű cselekvése­ket eredményez (de nekem meggyőződésem) —, hogy ne most, hanem a követ­kező győztes választás után legyünk népszerűek. Tehát ez azt jelenti, hogy sike­rült megtenni mindazt a politikai intézményrend­szert átformáló folyamat­ban — gazdasági életben, a rendszerváltozáson belül is —, amit meg kell való­sítani. Megtanulunk élni az új lehetőségekkel, s nemcsak egyesek kiváltsága lesz ez — inkább egy ter­mészetes tanulás eredmé­nye. És ha ez így történik, akkor jó eséllyel indulunk a legközelebbi megméreté­sen. — Némi túlzással azt is mondhatnám, időnként egy-egy ellenzéki párttal sincs több bajuk, mint az egyik koalíciós partner, az FKGP elnökéhez tar­tozó körrel. Február 29-ig adtak haladékot, hogy teljesítsék az új kisgaz­da-követeléseket. Ezek az intermezzók aggasztják, bosszantják, vagy ...? — Ami nagyon fontos. Ennek az országnak nem­csak a hagyományai, de a jelenkori valósága miatt is szüksége van egy jól mű­ködő Kisgazdapártra és eszméire. Az FKGP-n belüli folyamat számos embert el­riasztott a politikától, s egyáltalán a közélettől. So­kan talán eltúlozzák azokat a veszélyesnek vélt vonáso­kat, amelyeket felfedeznek jó néhány politikus maga­tartásában. Itt elsősorban a politizáló stílusról van szó. De én úgy látom, hogy ez nem fenyegeti a koalíció működését. Ezt bizonyította a költségvetés vitája és el­fogadása. Mert még azon kisgazda-képviselők több­sége is felül tudott emel­kedni a belső érdekeken — ha az ország sorsa, jövője a tét — akik szamonkér- nek az MDF-től bizonyos dolgokat. És ez tartja össze a koalíciót. Én inkább azt tartom veszélyesnek, hogy sok helyütt lelassult, illet­ve leállt ’ a Kisgazdapárt szerveződése. Következés­képp nem ad egy példát, lehetőséget; nem kínál olyan jövőképet a kisgazda­eszmékben politizálóknak, akik megszerveznék a fal­vak jelentős részét. Ehhez kevés a KDNP és az MDF. Ahogy kevesek a társada­lommozgások, azok a szer­veződő kis társadalmi moz­galmi körök, amelyek azért jelen vannak. Tehát szük­ség lenne egy nagyon jó, karakán, határozott arcéllel bíró; s ugyanakkor türel­mes, önmagát is fegyelme­ző FKGP-re. Rá és az ellen­zékre is érvényesek Eötvös József szavai: „Egészen csak az szabad, aki önma­gán egészen tud uralkodni.” — A kormány, s az MDF is érezhető javulást ígér 1992-ben. Megváló- sítható-e ez meglehető­sen elkeseredett embe­rekkel? — Azt hiszem, nincs a világon ország, ahol ne lennének elkeseredett em­berek. Természetesen ez nem vigasztalhatja meg azt a családot, amelyik munka- nélküliséggel küzd, nem tudja fenntartani magát. Viszont talán nem kap igazán hangot, hangsúlyt az a nagyobb tömeg, ame­lyet türelmes erőnek lehet nevezni. Utóbbi — bár kri­tikusan szemlélve — érez­hetően a Demokrata Fórum cselekvéssorozata mögé állt a munkájával, az áldo­zatvállalásával. Nyilván, mindig hangosabb az elége­detlen szó. Főleg, ha azt fel is erősítik, s állandóan azt sugarazzák belénk. így le­het elveszteni az önbizal­mat. Óriási dolognak tar­tom, hogy az elmúlt három esztendőben azért Magyar- ország nem veszítette el az önbecsülését. Ez rendkívül fontos. — Ön mindig halk sza­vú, nyugodt. Egyáltalán ki lehet-e zökkenteni — és mivel — a béketűrés­ből? — Tulajdonképpen egy gyönyörűen gyötrelmes kor­szak az, amelyikben élünk. Én valahogy azt szeretném éreztetni az emberekkel, ha mar a sors reánk mért egy ilyen lehetőséget és felelősséget, * akkor csak végtelen nyugalommal és türelemmel szabad elvezet­ni az országot a szakadék széléről. Mert különben ott a káosz ... és vége... Ettől a végzettől már azért mesz- szebb vagyunk. De a pánik borzalmas folyamatokat in­díthat el. A béketűrésből engem egyetlen dolog, a hazugság tud kizökkenteni. A felelőtlen megnyilatko­zás. Amikor önös — vagy akár párt-----érdekből vala­mi t hazugul állítanak be. S azzal esetleg egy sajátos ér­dekcsoport helyzetét akar­ják erősíteni. Én talán azért vagyok nyugodt, mert nem fogom szégyellni magam húsz év múlva a fiam előtt. Tudomásom szerint az el­telt másfél esztendőben nem történt semmi olyan, amiért nekünk szégyenkez­ni kellene. Azt hiszem, ez a legfontosabb. Fehér Ferenc r rr r ORSZÁGGYŰLÉSI VITA A Pártállástál függetlenül hiányolják a koncepciót Az 1942. januári újvidéki vérengzést idézte fel Kó­nya Imre az Országgyűlés hétfői ülésnapjának kezde­tén. Az MDF frakcióvezető­je napirend előtti felszóla­lásában — hangsúlyozva, hogy hazánk 50 év eltelté­vel is mélységesen elítéli az Újvidéken történteket — emlékeztetett arra, hogy Horvátország és Szlovénia elismerésével különös je­lentőséget kap a tragikus eseményre való emlékezés. Ugyancsak napirend előtt kért szót Szűcs M. Sándor (MDF), aki sérelmezte, hogy a rádió új műsorszer­kezetében háttérbe szorí­tották a vallási, egyházi programokat, amikor azo­kat a Kossuth adó URH- sávjára helyezték át. A Parlament padsoraiban minden oldalról erős kriti­kának vetették alá a társa­dalombiztosítás működését annak kapcsán, hogy a Ház hétfői munkanapjának első napirendi pontjaként folytatta a tb-alap idei költ­ségvetésének általános vi­táját. A felszólalók pártállásuk­tól függetlenül bírálták, hogy még mindig nem szü­letett meg a társadalombiz­tosítás megújításának átfo­gó koncepciója. Freund Ta­más (SZDSZ) ennek kap­csán a túlzott állami be­A KISEBBSÉG RAGASZKODIK A PARLAMENTI KÉPVISELETHEZ A Kisebbségi kerékasztal teljesítette hivatását a Nem­zeti és Etnikai Kisebbségi Hivatallal együtt részt vett a kisebbségi törvénytervezet megalkotásában. Egy év közös munkájának eredményeként elkészült a kisebbségek egyéni és közösségi jogairól szóló jogszabály-tervezet. A hazai kisebbségek kép­viselői ennek ellenére ja­vaslatot kívánnak tenni parlamenti képviseletük végleges szabályozására. Álláspontjuk kialakítását követő — holnapi — ülésü­kön, január 22-én kezdik meg. Mint elmondta: a most kidolgozott törvényterve­zetben nem rögzíthették ez­zel kapcsolatos javaslatai­kat, mert csak a választó- jogi törvény módosítása után lehetséges a kisebbsé­gek érdekeinek megfelelő parlamenti képviselet, az, hogy mindegyik kisebbsé­get legalább egy személy képviselje — teljes jogú képviselőként — a törvény- hozásban. Tekintettel arra, hogy a választójogi törvény módo­sítása egyhamar nem vár­ható, a kisebbségi törvény viszont égetően szükséges, siettek annak előkészítésé­vel. Azt javasolták — mon­dotta —, hogy amíg a kisebbség parlamenti kép­viseletét közmegelégedésre szabályozhatják, a törvény mellékletében rendelkez­zenek a kisebbség ideigle­nes parlamenti képvisele­téről. Nem értenek egyet azzal sem, hogy — miként mások javasolták — a kisebbségi önkormányzati választás­nál, a választókat előzőleg külön névjegyzékbe ve­gyék. A kisebbség bízik abban, hogy végül társadalmi kon­szenzuson alapuló, a kisebbségek érdekeinek megfelelő, s az egész tár­sadalom számára elfogad­ható törvény születik a kö­zeli jövőben — mondotta Doncsev Toso. Az alkotmányos rend erő­szakos megváltoztatása bűntett előkészülete és más bűncselekmények miatt nyomozás folyik — a Ma­gyar Köztársaság Nemzet- biztonsági Hivatalának fel­jelentése alapján — Györ­kös István 52 éves győri lakos, gondnok és hat tár­sa ellen — közölte hétfőn az ORFK illetékese az MTI-vel, hozzátéve: Pintér Sándor országos rendőr-fő­kapitány a nap folyamán ez ügyben is tárgyal Bécs- ben osztrák kollégájával. A nyomozás megállapí­totta, hogy Györkös István társaival 1991 elején Győ­rött horogkeresztes fasiszta röpcédulákat terjesztett több alkalommal. A röp­Magyar újfasiszták ügyében nyomoznak cédulákat a „Magyar Nem­zetiszocialista Akciócso­port” nevében ragasztották ki a város több pontján. Györkös István elképzelése szerint úgymond „nemzeti­szocialista államot” szeret­tek volna létrehozni „tör: vényes alapon”. E célból „Új Rend” néven újságot alapítottak, továbbá leve­lező kapcsolatban álltak az USA-ban működő Német Nemzetiszocialista Mun­káspárt külföldi újjáépí­tési szervezete vezetőjével, akitől a fennálló társadal­mi rend ellen uszító propa­gandaanyagokat kaptak. Két ízben személyesen ta­lálkoztak a nemrég Auszt­riában letartóztatott Gott­fried Küssel osztrák állam­polgárral, az osztrák újfa­siszták vezérével. Tényle­ges segítségnyújtásra azon­ban nem került sor. A házkutatások során nagy mennyiségű katonai felszerelést — egyebek kö­zött álcaruhákat, lőszere­ket, gázpisztolyokat, gya­korlógránátokat, szovjet gyártmányú karabélyokat — foglaltak le, amelyekkel harcászati kiképzéseket folytattak. Györkös és társai tevé­kenységének teljes felderí­tése során a magyar és osztrák rendőri szervek szorosan együttműködtek. Az MTI információja sze­rint valamennyi gyanúsí­tott szabadlábon védekezik, miután az illetékes ügyész­ség nem járult hozzá elő­zetes letartóztatásukhoz. avatkozás veszélyére fi­gyelmeztetett. A képviselő kifogásolta azt is, hogy a kor­mányzat még mindig nem rendelkezik koncepcióval a magánvállalkozások finan­szírozására az egészségügyi ellátásban. Így most a ma­gánorvosok, a betegek és a közkórházak dolgozói egy­aránt becsapottnak érzik magukat. Mezey Károly (MDF) ar­ra hívta fel a figyelmet, hogy a szinte napról nap­ra élő társadalombiztosítás nem rendelkezik tartalé­kokkal. Hogy a gazdálko­dáshoz oly szükséges tarta­lékképzés megtörténhes­sen, haladéktalanul hozzá kell látni a tb-alapok va­gyonnal való feltöltéséhez. Ennek során a kárpótlás mozzanatának is érvénye­sülnie kell, hiszen az álla­mosítások során jelentős tulajdontól fosztották meg a biztosítási alapokat. Kovács Pál (MSZP) sze­rint helyesebb sorrend len­ne először a jövendő tár­sadalombiztosítás felada­tait meghatározni, majd ahhoz rendelni a bevétele­ket. Mezey Károlyhoz csat­lakozva a képviselő rámu­tatott a társadalombizto­sítási reform egyik para­dox vonására: mindenki egyetért a vagyonjuttatás­sal — mégsem történik semmi. Surján László népjóléti miniszter a családi pótlék­ról szóló 1990. évi törvény módosítását célzó törvény- javaslat miniszteri expozé­jában hangsúlyozta: az év során a parlament döntésé­nek megfelelően kétszer emelik a családi pótlékot. Az év eleji emelés az egész évre tervezett árnövekedés felének megfelelő növeke­dést tartalmaz, ami gyer­mekenként átlagosain 300 forint. A törvényjavaslat az összeget differenciáltan osztja el, figyelembe véve a több gyermeket nevelő családok, illetve az egye­dülállók nehezebb gazda­sági helyzetét. Boros László (MSZP) rendkívül éles szavakkal bírálta a családipótlék- emelés mértékét, és azt, hogy ezt a csekély összeget is differenciáltan kívánják felosztani. Megítélése sze­rint a második félévi eme­lésre csupán 70-100 forint jut. Furcsának tartotta, hogy egyrészt dúl a vita az abortusz körül és jaj­kiáltás hallható, hogy kihal a nemzet, ugyanakkor a másik oldalon a kormány­zat — mint mondta —. nem tesz semmit azért, hogy a gyermekvállalás ne csak eszmei öröm legyen. Hibá­nak nevezte, hogy a T. Hás a költségvetési vitában csak ilyen összeget szavazott meg erre a célra. Solt Ot­tilia (SZDSZ) csatlakozott az előtte szólóhoz, és Kupa Mihály pénzügyminisztert' idézte, aki szerint a csa­ládi pótlék segítségével si­kerül megőrizni a szociál­politikai kiadások reálér­tékét. A Fidesz nevében Mádi László egyenesen azt vetette fel, hogy gyermek­barát-e a kormány és ezt a kérdést egyértelmű nem-, mel válaszolta meg. Mintegy fél órával a ter­vezett időpont előtt, este fél hétkor az Országgyűlés be­fejezte hétfői munkáját. Aa elnöklő Szűrös Mátyás le­zárta az általános vitát a családi pótlék módosításá­val foglalkozó törvény ja-; vaslat ügyében. Határozat-, hozatal kedden várható. A plenáris ülés reggel 1# órákor, a köztisztviselők jogállásáról szóló törvény- javaslat általános vitájával folytatódik. A MINISZTERELNÖKI SAJTÓIRODA KÖZLEMÉNYE A Miniszterelnöki sajtóiro­da az alábbi közleményt juttatta el az MTI-hez: Hétfőn az Országgyűlés plenáris ülésén a napirend előtti felszólalások között a Magyar Szocialista Párt egyik képviselője megjegy­zéseket fűzött a miniszter- elnöknek a doni áttörés em­lékülésén, a Hadtörténeti Múzeumban (1991. január 11.) elhangzóit beszédéhez, amelyet ugyan — saját köz­lése szerint — nem ismert, kizárólag a sajtóban meg­jelent összefoglalók alapján bocsátkozott fejtegetéseibe. A beszéd a Magyar Fórum e heti számában jelenik meg. Részben ezért, részben amiatt, hogy az Országgyű­lés rendes napirendje sze­rinti időszerű problémák megtárgyalásától ne vegye el az időt, a miniszterelnök nem kívánt a megidézett történeti kérdésekkel újó­lag foglalkozni. Annál ia inkább, mert a kérdés rész­letes kifejtése és megvita­tása — túlmenően egy em­lékbeszéden — csak egy részletes vita vagy interjú tárgya lehet. A felszólaló megjegyzései olyan irány­ba mutattak, amelyek tény­legesen a beszéddel nem voltak összefüggésben. Folytatódik a háromoldalú tárgyalás Ma a második fordulóval folytatódik Pécsett a ma­gyar kormány támogatásá­val létrejött háromoldalú nemzetközi tárgyalás. A Horvát Gárda, a Jugoszláv Néphadsereg és az Európai Közösség megfigyelőinek képviselői egyebek között megvitatják a fegyverszü­netet követő helyzetet. A horvát delegációt Imra Ago­tics tábornok, a JNA kül­döttségét Andrija Raseta tá­bornok, az EK-megfigyelő- két pedig Joao Salguero portugál nagykövet, a ju­goszláviai EK-misszió so­ros elnöke vezeti.

Next

/
Thumbnails
Contents