Pest Megyei Hírlap, 1992. január (36. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-21 / 17. szám
BesxéS§ék meg egymás k&s&ii A szembesítés elmaradt Gaján Vilmos, a Kalászi Textileseit . Érdekvédelmi Tanácsának elnöke ismét Budakalászra invitált a napokban. — Kitiltottak a gyárból, bezárták az irodámat, a Csillaghegyi Textil Rt., amelyhez a tavaly májusi egyesülés óta a Lenfonó tartozik, nem tárgyal az érdekvédelemmel — közölte. Kizárták az elnököt Gaján Vilmos szerint ebben a gyárban nem lehet demokráciáról beszélni. A vállalati adósságok törlesztése érdekében még a szociális létesítményeket is áruba bocsátották. A megalakult részvénytársaság tulajdonába írták át, holott azt a kalászi dolgozók teremtették meg. Gyermekeiket kizárták az óvodából, kihasználatlanul rongálódik a kultúrház, pedig mindezekre nagy szüksége lenne a községnek. Miközben állandóan a cég súlyos gazdasági helyzetére hivatkoznak, a három vezető közel kétmillió forint prémiumot vett fel. Vajon minek alapján? Más változatban tavaly már többször is szó volt ezekről a kérdésekről lapunkban. Ki is telne belőle egy kisregény. Az ötvenes évein túl járó szállításvezetőt a múlt év elején 34 évi szolgálat után átszervezés címén bocsátották el. Ez a létszámcsökkentések időszakában történt. Állítja, hogy érdekvédelmi munkája volt a valóságos ok. Ezért bírósághoz fordult, mert szerinte mint tisztségviselőt szabálytalanul küldték el. Veszített, mert a vezetők azt mondták: A felmondáskor még meg sem alakult a szervezete. A cégbíróság valóban csak 1991. október 1-jével jegyezte be őket. Közben formálisan működött a Textilipari Dolgozók Szakszervezetének üzemi testületé, bár tény, hogy az nem sok vizet zavart. Titkára ugyanis megbetegedett. A megbízott, a munkaügyi osztály egyik előadója maga is elismerte akkor, hogy a megválasztott tisztségviselők nem gyakorolják funkcióikat. — A dolgok természete szerint, ha minden jól megy, sokan állnak mellettünk. Máskor meg elpártolnak. Lehetünk vagy tízen — ismeri el most kérdésemre válaszolva Gaján Vilmos. Végül megállapodunk, hogy szemtől szembe. pró és kontra a helyszínen beszéljük meg a tényeket. Én meghívom a gazdasági vezetőket, ő a testület néhány tagját. A megadott időben ott is vagyok a gyár portáján, ahol közlik, hogy Gaján úr két órával korábban járt az .üzemben. Azóta nem látták. A titkárságon viszont vár reánk Szabó Csabáné, az rt. ügyvezető igazgatója és Eleki Lqszlóné telepvezető. Ha megjönnek Gajá- nék, odaküldik őket. Rövid várakozás után elfogadom a javaslatot. A titkárságon is várunk még egy keveset, tanácstalanok vagyunk. Végül én ajánlom, hogy a megérkezésükig kezdjünk hozzá a kérdések megbeszéléséhez, amiket a jelenlétükben megismételünk. Kezdjük az aprajával, ajánlom, s itt még a nyáron panaszolt ipari vágány lebontása számít ennek, mivel akkor ezért is hívták az újságírót. — Az a BKV tulajdona volt — válaszolja Szabó Csabáné. — Sajnos hozzá kellett járulni a fenntartásához, felújításához, de tőlünk már csak kamionnyi tételek mennek ki, szükségtelenné vált, nem fizethetünk érte. — Az átalakulás után közel tizennyolc százalékkal emeltük a dolgozók bérét, itt alig maradtak tisztviselők, s három műszakban mindössze háromszáz munkatársat foglalkoztatunk. Igen sok a vidékről bejáró. Ennélfogva az óvodát és a bölcsődét sem tudnánk kihasználni — folytatta az igazgatónő, aki szerint a művelődési ház épületét felajánlották a községnek, de annak nincs rá pénze. Adósság és jutalom Ha Gaján Vilmosék nem jönnek, csak közvetíteni tudom a válaszokat, de ütköztetni már nem. Eleki Lászlóné például azt közli, hogy tulajdonképpen ma sem tudhatni, hogy ők kiket képviselnek. Szabó Csabánéval együtt viszont állítja: Az elnök úr eddig is dolgozhatott, mert a művelődési házban kapott irodát. Most pedig, mint mondják, ettől a naptól kezdve megvan a gyári belépője. Dolgozhat abban a szakszervezeti irodában, ahol az iparági szakszervezet 115 üzemi tagjának főbizalmija, a hetenként egyszer járó nyugdíjas hölgy foglal helyet. Igen, ennyi a munkásképviselet. Egyetlen ember, testület nélkül, hetenként egyszer. Meg a függetlenített titkár Csillaghegyen. Az itt dolgozókra tartozik annak eldöntése, hogy ez vajon elég-e. Azon is csak tűnődhetek, amit Szabó Csabáné mond, hogy munkaidőben még a taggyűlést sem leltet megtartani, csak utána, Ezzel együtt most kiegyensúlyozottnak látszik a gyári hangulat. Erre szükség is van, mert a külföldi tőkét hozó partnerek nem szívesen tárgyalnak, ha forrong az üzem. Márpedig legalább ötszáz ember foglalkoztatására lenne mód, ha a hollandokkal aláírt szándéknyilatkozatból szerződés is lesz. Évi 6-8 millió négyzetméter farmeranyag gyártását tervezik. — Kínos kimondanom, hogy a részvénytársaság elnökségének döntése szabályos volt, mert én is érintett vagyok az említett prémium felvételében — szólal meg ismét Szabó Csabáné. — No de nézze, a vezetők részt vettek az átalakításban, fáradságos, nehéz munkát végeztek. Ezt honorálták. — Ki kapott még jutalmat? — A gazdasági és a műszaki igazgatóhelyettes, de az adózott nyereségalapból, aminek a dolgozók béréhez nincs köze. A dolgozókkal is Hazatérésem első pillanatában Gaján Vilmos telé- fonon hívott. Kihagyták a beszélgetésből. A munkaügyi és munkavédelmi felügyelőség határozata szerint kapta meg a gyári belépőt — közölte. Nem szóltak neki. Tizenhárom órakor még nem volt kezében a papír. — No de én szóltam. Velem tetszett egyeztetni. — Még egy találkozót kérnék. Pró és kontra, szemtől szembe — ajánlhatom még egyszer. Bármilyen nehéz, beszéljék meg ezt a kérdést egymás között. Lehetőleg a dolgozókkal is. Kovács T. István Tán még a vízcsapból is telefon folyik mostanában Nagyhalán. Legalábbis ilyen látszatot keltett az a nagy érdeklődés, amely a városi képviselő-testület által ez ügyben meghirdetett pénteki közmeghallgatás iránt megnyilvánult. Igaz-e, hogy tényleg 15 ezer forintért kapjuk a telefont? Működtetésekor mennyi lesz majd a díjszabás? Hányán fizettek már elő? Kisnyugdíjas, aki havonta 5400 forintot kap kézhez, kaphat-e kedvezményt ? Ilyen és ehhez hasonló kérdések sokasága zúdult a telefonkérdést elővezető Bodrogi Györgyné polgár- mester asszonyra, aki derekasan állta a sarat. Elmondta: a városban —mint ahogy a környéken is — jagof/Bog dobAs.tr Az elszigetelt munkásfalu A dunai utasszállítás nem nagy üzlet. Rá is lehet fizetni. Következésképpen senki sem ragaszkodik hozzá körömszakadtáig. Pedig valakinek hajóznia kell. Közlekedtetni a kishajók átlagéletkorához képest kiöregedett kompokat. A szigetre települt Kisoroszi lakóinak visszatérő gondja a napi átkelés, mióta csak szakítottak a kistermelői életmóddal, s munkába indulnak reggelente. Van úgy, hogy a téli időjárás zárja be a falut, váratlanul maradnak este odaát a túloldalon a hazatérni akarók. Régi-régi legendák, történetek ismertek abból a korból, amikor még a váci püspöktől bérelt evezősökkel jártak át, meg a befagyott folyón szalmaszőnyeget terítve közlekedtek. A Duna két ágán járnak át a falubeliek. A visegrádi oldalon a Szentendre. Budapest, vagy ellenkező irányban az Esztergom felé csatlakozó autóbuszokat kell elérniük. A Nagy-Dunán a kismarosi állomásra érkező vonatokhoz kell igazítani a révészek menetrendjét. A pesti, dunakeszi, váci munkásoknak minden- hogy célba kell érniük. Nincs is rá semmi remény, hogy a mai időkben többen is megtalálhatnák a számításukat odahaza. Túlpart! kapcsolatok Évek óta több üzemanyag és bérköltség fogy el, mint amennyi bevétel nyerhető ebből a nélkülözhetetlen szolgáltatásból. Az állam terheit könnyítendő a Pest Megyei Révhajózási és Hajóépítő Vállalatnál új koncepciót dolgoztak ki. Vállalkozókkal szerződtek. Ezt a megoldást alkalmazták többek között a szobi és kisoroszi átkelőhelyeknél is, ahol a MEDICOMP Kft. vette bérbe a kompot. Természetesen a feltételezett nyereséggel együtt vállalnia kellett a korábbi szolgáltatások folyamatosásgát is. Ezzel kapcsolatban tavaly a kisorosziak érdekeit képviselő helyi polgármesteri hivatallal egyeztetett a MEDICOMP. A zavartalan közlekedés érdekében még 100 ezer forint kölcsönnel is támogatták Tugyi László vállalkozót, csak ne legyen fennakadás. Abban egyeztek meg, hogy napi 24 járat közlekedik majd a Nagy-Dunán. Megvolt tehát a falu öröme, hisz élő kapcsolat alakult újra a parti településekkel. Át kelI evezni Ez az öröm nem tartott sokáig. Nemrég az a hír jutott el hozzánk, hogy a községbeliek elégedetlenek, mert a járatok nem igazodnak a vonatok menetrendjéhez. Motorhibára is hivatkoznak a kimaradások miatt. Tény, hogy a huszonnégyből ma már csak tizennégy utat tesznek meg oda-vissza naponta, amelynek a menetrendjében ismét megállapodlak. Ám még ebből is kihagynak újabban kettőt. A helybeliek szerint Üjváry Pál polgármester ismételt egyeztetésre hívta a vállalkozót, aki viszont nem megy el, s cselekszik belátása szerint. A magatartásra s egyáltalán minden gondjukra vonatkozóan ahogy mondják, Füzesi Károly szobi üzemeltetőtől kellene magyarázatot kémem. A potyaút elkerülése végett kerestem is többször, hogy telefonon beszéljük meg az időpontot. A révállomásnál ajánlották: Kérdezzünk utána a MEDICOMP szállodánál. Ott viszont soha sem sikerült őt megtalálni. A kisoroszi ügyet ismertették már a miniszterelnök titkárságával, ahonnét úgy tudják, a Belügyminisztériumba került. Dr. Szél Péter országgyűlési képviselővel is a polgármesteri hivatalban tett látogatása alkalmával beszélhettünk a dologról. Sem ő, sem a polgármester nem mondhatja: Ha a vállalkozás ráfizetéses, akkor is vállalják a napi ötven utas átszállítását. Akiknek viszont mégis át kell valahogy jutniuk, haza kell térniük. Mint megoldás kínálkozna a ráfizetés kiegyenlítése, de ennek a gondolatnak már a hallatán is nyugtalan lesz a polgármester. — Ugyan miből tudna fizetni a község? Végül ismét Varga Istvánnak, a Kishajózási Vállalat igazgatójának az asztalára került kibogozás végett ez a gubancos probléma. Vállalkozót keresnek — Január elsejével felbontottam velük a szerződést — közölte. — A felmondási idő július 1-jéig tart. Addig rendesen cl kell látniuk a feladatot. Teljesen felújított gépeket koptak, a műszaki hiba nem lehet kifogás. Júliustól kezdve új vállalkozókat keresünk. > Ennél jobbat mi sem tudnánk kitalálni. Bár igaz, a révhajózás nem a mi szakmánk. A szűk fél esztendő alatt viszont gyanítjuk, sok kis hajócsala zajlik le Kisoroszi előtt, a Duna hullámain. K. T. I. Közmeghallgatás telefonügyben Bicikli helyett űrhajóval Európába nuár közepére ugyancsak meglódult az előfizetői szerződések megkötése. A legfrissebb adatok szerint Nagykátán január 17-ig 1160-an jelezték telefon utáni óhajukat, egyúttal 3 ezer forintot fizettek be, szándékuk komolyságát bizonyítandó. A Tápiótel Rt. működési területén — immár 18 község és a Műszertechnika Rt. részéről megkötött alapszerződések szerint — ösz- szesen 12 ezer vonal igénylésére van szükség. A lakosság arányos elosztása alapján ebből 2 ezer darab Nagykátára jut. Ehhez képest tehát biztató a kép. Ám ha azt vesszük figyelembe, hogy az előfizetési szerződések megkötésének határideje január 30-a, akkor a még hátralevő másfél héten sokaknak fel kell keresniük a városi polgármesteri hivatal adócsoportját. A város vezetői igyekeztek eloszlatni a még meglevő kételyeket az olcsó és csúcstechnikát jelentő telefonhálózat ügyében. Végső érvként pedig a belépés kockázatmentességét bizonygatták, mivel legrosz- szabb esetben ki-ki visszakaphatja befizetett pénzét. S akkor kezdődhet elölről az egész ... Mert — az égjük hozzászóló biciklihez hasonlította a régi, űrhajóhoz a remélt- új hálózatot — biciklivel igencsak nehéz lenne utolérni a száguldó Európát. A közmeghallgatás többi részében a város elmúlt évéről hangzott el rövid értékelés, majd a városfejlesztés 1992. évi feladatait vázolta a nagykátai polgár- mester. (tóth) AvtNhfyméR. rt- -t e^Yeeekz Boltjaink soha nincsenek távol Öntől: Cegléd, Kossuth F. u. 6. Cegléd, Vadász u. 4. Cegléd, Pesti út 67. Cegléd, Ipartelepi u. 1, Cegléd, Körösi út 61. A bony, Piactér A bony, Ceglédi út 10. Nagy háta, Petőfi S. u. 11. Tápiószele, Juhász L. tér 1. Törtei, Kossuth L. u. 10. Tápióbicske, Rákóczi út. 61. Tápiószecső, Dózsa Gy. u. 25. Tápiógyörgye, Ady E. u. 54. Farmos, Jászberényi úl 667 Jászkarajenö, Néphadsereg u. 61. Tápiószentmárton, Kossuth út 13, Aranygallér Rt. 2700 Cegléd, Kossuth Ferenc U. 6. Aranygallér
