Pest Megyei Hírlap, 1992. január (36. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-18 / 15. szám

BOSZORKÁNYOK PEDIG NMSENEK! Vagy mégis vannak? Horrorhoz, krimihez és haditudósításokhoz szok­tatott kisfiam semmitől sem fél. Csak a Jancsi és Juliska hányattatásairól szóló mesétől, ahol is a gonosz boszorkány vasorrot visel; gyerekem szí­vét a rút nő rettegéssel tölti el. Valahogy így le­hetnek ezzel a kollégáim is, mert amikor meg­tudták, hová indulok, az egyikük erősen kezet szorított velem. Egy másik meg lelkcmre kötötte, föltétlenül szerezzek neki jóskönyvet. Az újiipótvárosi ház földszintjén aztán semmi nem utal boszorkányságra, az ajtó előtt nem parkol seprű; jé, hát ők is a föl­dön járnak? A szobában minden pi­ros, a szék, az asztal, még a lámpa is. A fal azonban lila, tele fehér ábrácskák- kal, ha UV-lámpa fölizzik; vakító égitestek között, egyenesen az univerzum­ban érezhetem magam. Csak filmen látfam ilyesfé­léket, fura tárgyak, viasz­babák, szépen fejlett kopo­nyák, megannyi munkaesz­köz mindenütt. A boszorkánygyakornok égj-ben szóvivőjük; egy­szer ő is riportra jött fo­tósként — és ittragadt. Pár hónapja tanulja a mester­séget, jól halad. Nem vas­orrú, hanem szőke, gön­dör, fiatal, pisze. # Ki lehet ma boszor­kány? — Egy idő után szerin­tem mindenki ott köt ki, ahová való — Kárpátvölgyi Gabriella pontosan és ha­tározottan érzi, ő ide ren­deltetett. — Most biztosan furcsán hangzik, de végül is a hajlamok, érzések mindnyájunkban meghatá­rozók, bennünk vannak, és előbb-utóbb elvezetnek, te­relnek minket valamihez. Oda, ahová „szólítás” hív. O Magát hívták? — Szó sincs róla. Csak itt voltam egyszer, aztán valami megmagyarázha­tatlan miatt úgy éreztem, vissza kell jönnöm. Ezt ne­héz jobban elmagyarázni, de majd mindennap itt va­gyok. # És a férje mit szól eh­hez? — Az a helyzet, a csalá­domnak sok volt mindez. A fotózás mint munka meg a boszorkányság. Most kü­lön vagyunk. — Még nem láttam ilyen szép boszorkányt — a mi fotósunk nehezen ocsúdik meglepetéséből, reméljük, a kávéval nem kapott vala­miféle báj italt. A gyakornok jól viszi a szót. Előrebocsátja, még te­mérdek dologhoz nem ért, de egyben bizonyos: az, amivel ebben a stúdióban foglalkoznak, tudomány. Így például íriszdiagnosz­tikával megállapíthatók nyavalyáink, az évszázadok óta ismeretes eljárásról ma még nemigen akar hallani a jelenlegi orvostudomány. Azaz talán mostanában már igen: az egyik boszor­kány és több orvos közös gépet szabadalmaztat, mely segít majd tisztázni bárki baját. És ha már tudjuk, mi a betegségünk, akkor egy kis viaszbábut meg- szurkálva — kikúrálnak minket. — Nemcsak erre, hanem rontás ellen is a babákat használjuk. Meglátoga­tott minket egy nénike, el­mondta, őt gyakorta felké­rik rontásra. Mi pedig le­vesszük bárkiről: az igézés, szemmel verés, kötés, meg­nyomás, meglovaglás, rá- böjtölés és a fekete mágia ellen is hatalmunk van. Szervezünk szeánszot, amíg nem láttam mozogni az asztalt, én sem hittem benne. Most Székesfehér­várra készülünk aszlaltán­coltatásra. De a titokzatos ismeretlenek jelenlétét másként is tapasztalhat­juk. A háromlábú kisszék egyik lábához ceruzát kö­töttek, előfordult, hogy ön­magától írni kezdett. Épp­úgy, mint a poharas válto­zat, üveglap alatt betűk fölírva, fölötte a pohár, a rákoncentrálás és a telepá­tia miatt mozgásba jön a pohár, a betűkre ér, kijön, amire kíváncsi a kérdező. — Azon a napon, amikor ezt legelőször láttam — meséli Gabriella —, még egyvalami történt, a kon­vektor furcsán zúgott, kér­tük, kopogjon egyet, kopo­gott, kértük: kettőt, kopo­gott. Aztán soha máskor. A varázsgömböt hiányo­lom. Máris hozzák, piros selyembe takargatva, lan­gyosan kell tartani, teli­üveg, átlátszó. Megtudjuk, a gömbözés igen sok ener­giát igényel, akár három napon át kell a kéz hőjével melengetni, mire képet ad. Nekünk persze semmit sem mutat, elmélyülés kéne, bé­ke és csönd. Ugyanúgy a reinkarnációs hipnózishoz: ezt három napon át, napi húszperces eljárással vég­zik, a segítségével bárki felelhet a tudatalattijával az őt érdeklő dolgokra, az előző életeiről szintén tu­domást szerezhet. A boszorkány jelölt elme­séli, van úgy, hogy három­szor egymás után’ találják meg kétségbeesett gazdinak a mindig elcsatangoló kis­kutyát. Ez sem csoda, tu­domány, a radiesztázis ré­vért vizet találnak, és meg­határozzák, éjjeli nyugal­munkat vajon hol nem za­varják a föld kisugárzásai, azaz hová is toljuk az ágyunkat. Nem beszélve a grafológiáról, a horoszkóp­készítésről, az akupresszú- rás reflexológiáról. ' És a jóslásokról. Ólom­ból, kávézaccból, kártyából, tenyérből. Hiába szeretnék, a nagy forgalom miatt nem tudok bejutni a jósnőhöz, aki jobb tenyerem redőiből jövőm egy-két titkát kibo­gozná. Magyarország első be­jegyzett boszorkánystúdiója — hogy biztosabban meg­éljen — ma még ingatlan- közvetítéssel és gyógy teák árusításával is foglalkozik. Nem tudható pontosan, hány boszorkányuk van. Mindenesetre tavaly ősszel Magyar Spintiszta Szövet­séget alakítottak, szívesen felvesznek tagokat, ha a hét pontjukat a jelentkező elfogadja, hiszi, vallja. Könyves Kálmán jó ki­rályunk is hitt bennük: ki­mondván: strigák — ál­lattá változó boszorkányok — márpedig nincsenek, bármely másneműek léte­zését nem tagadta öbölcses- sége. És gondoljunk csak évszázadok boszorkányül- dözéseire, a tanok hirdetőit pörölték, irtották. Vajon hány nőről mondták, hit­ték és hiszik ma is a ne­hezen bizonyíthatót? És vajon elérkezik-e valaha az A belvárosi bérház lakásának bejárata arra csábít, hogy a bizonytalan jelenben valami biztos jövőt lássunk ő idejük? Születnek-e a harmadik évezredben olyan tudományok, melyek iga­zolják netán az egykori megbélyegzettek és meg­hurcoltak által hirdetett tételeket ? Ezeken tépelődöm, a szerkesztőségbe érve kollé­gám a kártyás jóskönyv miatt már nagyon vár rám: „Jól elmaradtál — mondja mérgesen —, pont három órája, hogy elmentél.’’ Az órámra nézek, még mindig csak reggelt mutat, össze is zavarodom, a gombelem még friss, le nem állhat. Mégis mágia?! Fekete Ildikó A jövőlátás kelléke a kristálygömb, a gyertyafény és ter­mészetesen az az energia, amit a jósnő kisugároz (Vimola Károly felvételei) ÚJ ORVOST VÁRNAK Fontos dolgokban döntöttek A zsámbéki önkormányzat tagjairól nem mond­hatja senki, hogy csak úgy tessék-lássék módon tárgyalják meg a település ügyes-bajos dolgait. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az a tény, hogy legutóbbi ülésükön is még javában vitatkoztak és szavaztak a képviselők, amíg a nagyközség polgá­rai már régen túl voltak az első szép álmokon. Muzsikné dr. Dinnyés Terézia jegyző asszony el­mondta, hogy a jelenlévő képviselők meghallgatták a két ülés közötti legfonto­sabb eseményekről szóló tájékoztatást, és miután az ügyrendi bizottság egyetér­tését adta, megszületett az új szmsz is. Az is igaz, hogy a mellékleteket csak a következő ülésen végle­gesítik, de ez már nem je­lent különösebb gondot. Nem mondhatják el ezt azonban a körzeti orvossal kapcsolatosan, mert min­den úgy történik, mint ahogy azt régen megírták a dalszövegírók, hogy tudni­illik „az egyik szemem sír, a másik meg nevet’’. Azért keseregnek, mert új pályázatot kellett kiírja­nak a hivatalos ranglétrán igencsak nagyot lépő orvos megüresedett helyére, más­felől viszont örvendtek, hi­szen mégiscsak a község orvosát léptették elő. Az ülésen szó esett egy régi gondról is, de egyelőre úgy néz ki, hogy a közel­jövőben sem fogja új rend­őr erősíteni a máskülönben egyre romló közbiztonság védőinek sorát. A helyi tes­tület hajlandó lenne akár egy egész millió forintot is áldozni, de még nagy a bi­zonytalanság, és most még csak remélik, hogy eljön az az idő is, amikor párosán fognak sétálni a zsámbéki rendőrök. Dönteni tudtak viszont adóügyben a képviselők, és ezt bölcsen cselekedtek, mert a nehéz anyagi ter­hekkel küszködő állampol­gárok csak dicsérni fogják azt a döntésüket, amely le­hetővé teszi a közműfej­lesztési adóterhek részle­tekben való kiegyenlítését. A magánerős építkezés­ben tapasztalt visszaesést és az anyagi fedezetek hiá­nyát bizonyítja, hogy szinte minden hónapban sor ke­rül egy-két építési telek visszaadására is. Így tör­tént ez az utolsó ülésen, de az igazság kedvéért hadd tegyük rögtön hozzá, hogy két új telek odaíté­lésére is sor került. Hónapok, de lehet, hogy évek óta szorgalmazták né- hányan,. hogy lenne már végre egy logopédus is a község valamelyik iskolá­jában. A mostani testületi döntés alapján 200 000 fo­rintot elkülönítettek a jö­vendő logopédus számára. Ennek ellenében elvárják viszont, hogy a Zsámbékra letelepedő szakember he­tente két alkalommal se­gítse az óvodák munkáját is. Az ülésen szó esett még a gázprogram esetleges ki­vitelezőjéről, az Aero- caritas Alapítványhoz való csatlakozási szándék­ról és az Erkel Ferenc Tár­saság megkereséséről. Mindezekről most nem számolunk be, de időköz­ben többször visszatérünk majd a zsámbéki esemé­nyekre. Papp János r CXéhrt­-(/klYb 42 WCKjŐ NAglA LEGYEN Boltjaink soha nincsenek távol Öntől: Cegléd, Kossuth F. u, 6. Cegléd, Vadász u. 4. Cegléd, Pesti út 67, Cegléd, Ipartelepi u. 1• Cegléd, Körösi út 61, A bony, Piactér Abony, Ceglédi út 10. Nagyhuta, Petőfi S.u. 11. Tápiószele, JuhászL. téri, Törtei, Kossuth L. u. 10. Tápióbicske, Rákóczi úL 61. Tápiószecsö, Dózsa Gy. u. 25. Tápiógyörgye, Ady E. u. 54. Farmos, Jászberényi út 667, Jászkarajenö, Néphadsereg u. 61, Tápiószentmárton, Kossuth út 13, Aranygallér Rt. 2700 Cegléd, Kossuth Ferenc u. 6. Rr.-ren^ek-f-e^yeeeK. Aranygallér a

Next

/
Thumbnails
Contents