Pest Megyei Hírlap, 1992. január (36. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-03 / 2. szám
Egybezárt emberek világa ^ Xömbházak rengetegében bolyongunk, mint Ábel, ^ de nem érezzük » fenyvesek illatát, a rókagomba & jellegzetes és semmi mással össze nem téveszthető | aromáját, és szárnyaszegett madárként tipegünk i két-három-kilenc emeletnyi magasságot, ha tör5 ténetesen nem működik a felvonó. | Aztán megnézzük, hogy nem leskelődnek-e utá- § nunk gyanús alakok, gyorsan kinyitjuk lakásunk ^ többszörösen biztosított ajtaját, majd elzárkózunk ^ saját birodalmunkban. Felvesszük házikabátunkat, 6 töltünk egy kisfröccsöt, és bekapcsoljuk a televí- ^ ziót vagy a magnót. Szürcsöljük kedvenc italun- ^ kát, míg ránk nem dörömböl a kedves vagy az $ utálatos szomszéd, hogy ideje lenne már befejezni $ az olcsó szórakozást. És akkor elszabadul 3 pokol. ^ Visszadörömbölünk, üvöltünk, gyakran emleget- jí jük a fel- és lemenő rokonság minden ágát. TURISTARGMANTIKA A TÖLGYESBEN JJI- Ml ... . J | 5 Ha magyar, akkor A betonrengeteg egyik tömbházában nem érzik jól magukat az emberek. A legkisebb szóra is egymás torkának esnek, egyezményes jelként ismert kar- mozdulatokkal nyomatéko- sítják mondanivalójukat, közben sűrűn szidják a demokráciát és a rendszerváltást. — Uram, a régi rendszerben fegyelmezettebbek voltak az emberek — mondja az együk idős lakó. — Akkoriban, ha valaki háborgatta a szomszéd nyugalmát, akkor elég volt félhangosan kimondani, hogy majd jelentjük a pártbizottságnál, és akkor mindenki halkabbra fogta szavát. Jól emlékszem, én hozattam elsőként fülhall- gatós rádiót Bécsből néhány éve, hogy zavartalanul tudjam fogni a Szabad Európa Rádió híradásait, mert a szomszédom többször megjegyezte, hogy ideje lenne már kicserélnem ócska rádiókészülékemet, mert nem hallja tisztán Kasza László kommentárjait a szomszéd szobában. Nem jelentett fel, dehogy jelentett, hiszen ő o londoni rádió magyar adását hallgatta minden áldott este, amiről persze én is tudtam volna mondani egykét mondatot alkalomadtán, ha erre sor került volna. — Uram, a nagy szabadság megvadította az embereket. ★ A házmesternő arra kér, nevét ne írjam le, mert amúgy is rengetegen utálják megjegyzéseiért. — Változnak az idők, változnak a lakók, és változnak az erkölcsök is. Néhány éve szó sem lehetett arról, hogy' valaki hangosan bömböltesse rádióját. Most fütyülnek a világra, mert állítólag jogállamban élünk, és fenenagy lett a demokrácia. Pedig ez így nem jó, kérem szépen. Kérdem én öntől, mit tenne, ha napi tizenkét órás munka után arra lenne kényszerítve, hogy együtt hallgassa szomszédjával a legsikeresebb idei slágereket? Ugye, hogy üvöltene? Néhányan egyszerűen nem akarják tudomásul venni, hogy ez egy harminchét lakásos tömbház, és alkalmazkodnunk kell egymás bogaraihoz, mert máskülönben jön a dzsungel törvénye, és az győz, aki mesterfokon tud karatézni. Mi pedig nyár öregek vagyunk ahhoz, högy tatamira lépjünk. ★ Zsiga bácsi ötödik éve éli a nyugdíjasok ki tudja, mennyire boldog korát. Túl vagyunk a bemutatkozáson. Második fröccsünket isz- szuk. Később Zsiga bácsi hosszú, igen hosszú számoszlopot tesz az asztalra, és tudálékosan magyarázza a költségvetési tételeket. Az egyik számoszlop a jövedelmeket tünteti fel, a másik pedig a kiadásokat. Az idős nyugdíjas mindennel egyetért, mert törvénytisztelő volt örök életében, nem kételkedik a matematika pontos logikájában, mert egy nagyvállaltat könyvelését vezette hosszú éveken keresztül. Azt azonban az istenért sem tudja megérteni, hogy a csudába tud másodmagáva! napi ötszáz liter vizet elhasználni. Kiszámította, hogy . pontosan ennyi díjat fizet az elhasznált vízmennyiségért. És fizet, mint a katonatiszt. — Jóember, ha tényleg ennyi vizet használnánk el feleségemmel kettesben, akkor a nyár elején akár a kurd menekülteknek is tudtam volna vizet exportálni — mondja beszélgetőtársam. — És máskülönben is. nem vizet, hanem bort iszik a magyar! — szögezi le ellentmondást nem tűrő hangon. ★ Hosszan nyomom a csengőt a tizedik emeleti lakás ajtaján. Beengednek, nem engednek? Nagysokára halk neszezésre figyelek fel. Női hang kérdezi: — Ki van ott? Mondom a nevem, mutatnám igazolványomat is, de a hölgy nem nyit ajtót. — Asszonyom, beszélhetnék önnel? Újságíró vagyok. — Nem ismerem magát. Mit akar? — Beszélgetni szeretnék önnel a madarakról. Lakótársai kifogásolják, hogy madáretetés címén minden ételmaradékot kidob az ablakon, és ez elrontja a szomszédok erkélyeit és a ház környékét. — Nem igaz. Irigyek a szomszédok, mert rossz emberek. Én csupán szerétéiből etetem a madarakat. Szalonnát szoktam kötni az erkély vasrácsozatára, és időnként gyönyörködöm az ide tévedt madarak csivi- telésében. A nő elhallgat, majd tenyérnyire kinyitja a lánccal biztosított bejárati ajtót. Remegő hangon mondja: — Nekem senkim sincsen. Magányosan élek. A madarak pedig pontosan megérkeznek minden reggel. Uram, hát már ezt is irigylik tőlem? ★ Újságíró vagyok. Beszélgetni szeretnék önnel, asz- szonyom. — ön éve nem olvasok újságot. Nem állok szóba magával. — Hölgyem, azt mondják a szomszédok, hogy zajos társaság jön össze a lakásán éjszakáról éjszakára. • Zavarják a többiek nyugalmát. — Újságíróval nem állok szóba. Máskülönben pedig én drága pénzért vettem meg ezt a lakást, azt csinálok benne, amit éppen akarok. Hogy néha foA Tápiómenti Hírlap december 19-i számában ..Szemünk láttára pusztul” címmel fotó jelent meg Nagykáta városközpontjának üzletsoráról. A képhez tartozó néhány sorban a fotó készítője és cikk írója jelezte: a városkép kialakításáért felelős önkormányzat a tulajdonos Nagykáta és -Vidéke ÁFÉSZ-szel együtt közös koncepciót próbál kidolgozni a „bazársor” műemléki jellegének megőrzésére. Általánosítva érzékeltette azonban: „ ... nehezen megy, mert az ingatag lábakon álló fogyasztási szövetkezeteknek ilyen kiadásokra most nincs pénzük.” Burján László, az ÁFÉSZ elnöke levélben kifogásolta az utóbbi megállapítást, mert azt „értelemzavarónak” tartja. Kérésének — hogy „az olvasók a tényleges helyzetet megismerjék” — örömmel teszünk eleget. Annál inkább, mert ezek az információk nem cáfolják munkatársunk általánosított megállapítását. Legfeljebb — s itt erről van szó — ez alól a Nagv- kátai ÁFÉSZ kivétel. Sőt jó példa, amennyiben a szövetkezet komoly anyagi áldozatokat hoz, hozott az gadok vendéget? Persze, bogy fogadok! Lengyeleket és románokat szállásolok el, mert szükségem van a pénzre. A vendégeim néha tényleg hangosabbak a kelleténél, de pekem is, érti, nekem is tűrnöm kell, mert egyedül nevelem a kislányomat, és kell a pénz ... ★ Keserűen mondja a lakásszövetkezet elnöke: — Hiányzik a tolerancia. Itt mindenki haragszik mindenkire. Mi nem kezdeményezünk szabálysértési eljárást, mert ehhez nincs jogunk. Máskülönben is, a bírság nem old meg semmit, csak tovább nő a gyűlölködés. A gépkocsivezető pihenni szeretne, mert fáradt, de három hónap távoliét Után éppen akkor érkezik meg a várva várt barát vagy barátnő, és ilyenkor a szomszédban hangosabbra teszik a magnót. És ebből születnek azután a bajok, jönnek a jelentgetések. Most már a jóisten sem tud igazságot tenni. . ★ Próbálkoztam én több lakóval is^ szót váltani, de nem jártam szerencsével. Lehet, hogy a szakállam miatt voltak bizonytalanok az emberek, de, ha ezen múlik, akkor jövőre levágom. ... Ja, hogy hol van ez a tömbház? Lehet Gödöllőn is, Vácott vagy Cegléden. De az is lehet, hogy Nagykőrösön van. Nézzenek szét városukban! I’app János üzletsor rendezési tervének elkészítéséért, a megvalósításért. A felsorolásban mindez részletesen szerepel a tetőtér megjavításától az épületek előtti területek szilárd burkolattal való ellátásán át a nyílászárók cseréjéig. Azt mar mi kívánjuk hozzátenni: ez az áldozat korántsem egyoldalú — nem is várja el senki egy gazdálkodó szervezettől —, nem kizárólag várospolitikai gesalus. Az ÁFÉSZ elemi érdeke,, akár bérbe adja a helyiségeket, akár nem. Különben ugyanis — mint a cím utalt rá — a „szemünk láttára pusztul”. Amit a városlakók nagyon fájlalnának, mert magukénak is érzik a műemlék jellegű épületsort. Burján László tájékoztatása szerint az önkormányzattal kidolgozzák a közös Egyfolytában kacérkodunk a külföldi tőkével meg az idegenforgalommal. Expóval és anélkül. Ezen a vidéken is úgy, mint szerte az országban. A szentmár- tonkátai Tölgyes csárdának már alig kell kéretnie, kelletnie magát. Oda tényleg jönnek a keményvalutával fizető turisták. Vörös István — annak ellenére, hogy apja bakter s nem vendéglátós volt — családi hagyományt, napjainkra biztos lábakon álló vállalkozást hozott létre. Együk fia Gödöllőn, a másik Nagykátán önállósította ugyan magát, de a praxis egy tőről fakad. ö maga 1968 óta vezeti a Tölgyest, a Szentmártonká- ta szélén, az öregszőlő és Borjújárás határán, a 31-es műút mellett meghúzódó romantikus csárdát. A kastélyszerű épület valamikor egy nagykátai ügyvéd. Havas Kálmán tulajdona volt. Aki még a rendszer- váltás előtt hazalátogatott egyszer, s örömmel látta: egykori otthona igazán jó koncepciót a bazársor külső képének megőrzésére. Ennek megfelelően 1992-ben sort kerítenek a homlokzati rész tatarozására. A Káta butik mellett pedig tavasz- szal várható a francia pékség megnyitása. A leendő üzlet kirakata egyelőre azért látható a régi, rossz állapotában, mert belső és a tetőmunkálatok során a kirakat nyílására még szükség lesz. A munka végeztével oda is új nyílászáró kerül. Köszönjük az ÁFÉSZ elnökének információink pontosítását, kiegészítését. Annak különösen örülni lehet, ha — mint levelében írja — a szövetkezet együtt tud dolgozni az önkormányzattal'. Véleményünk szerint sincs más alternatíva. kezekben van. Mert az államosított épület a Nagykáta és Vidéke ÁFÉSZ ingatlana ugyan, amelyet Vörös István 10 éve bérleményben használ, s szerződéses üzletként üzemeltet. Szépen rendbe hozta, folyamatosan karbantartotta, mintha a sajátja lenne. Sőt fejlesztette, hiszen a szép környezetben lovaspályát építtetett, az út mellett pedig egy faépületben gyors- kiszolgáló bisztrót, — Most .újítjuk meg a bérleményt, de már teljesen saját vállalkozásban üzemelünk. Amint a törvények lehetővé teszik, természetesen szeretném megvásárolni az objektumot, s tovább bővíteni, fejleszteni. Mert a Tölgyes mindig „hozza magát”, komoly forgalmat bonyolít le. Az idei 7 millió forintból például legalább 80 százalék az idegenforgalomnak tudható be. Ami évente 120-130 csoportot jelent. Jönnek angolok, franciák, osztrákok. Egy német szervező- iroda hozza a vendégek csaknem felét. Az egy-más- fél órás lovasprogram után magyaros gulyásparti következik pikáns ízekkel, italokkal. Rendszeresen fellép itt a tápiószecsői Hagyományőrző és a nagykátai Tápiómente együttes. Csináltak már a Tölgyesben igazi francia és angol lakodalmat. Az ifjú pár, a vendégsereg legnagyobb megelégedésére. — Jövőre bővítjük programajánlatunkat — mondta Vörös IsU’án. — Szentmár- tonkáta és Nagykáta között, a műúttól kicsit beljebb kibérelünk egy tanyát a pusztán. Mert azt keresik. Ha magyar, akkor puszta. Itt a csárda egyik felét lassan beépítik lakóházakkal. Ez már nem jó pusztának. A Darázs-tanyán állatok lesznek, lovarda, csikósok. Minden, ami kell. A Tölgyestől lovas kocsikon visszük a vendéget, a műúttól a tanyáig gyalogolhat, romantikázhat kedvére. Aztán jólesik a zsíros kenyér, kolbász. Ügy vélem, hogy nem lehet gondunk 92-ben. Mindenesetre rosszabb sose legyen, mint a most búcsúzó évben volt. (tóth) T. F. o O Boltjaink soha nincsenek távol Öntől: Cegléd, Kossuth F. u. 6. Cegléd, Vadász u. 4. Cegléd, Pesti út 67. Cegléd, Ipartelepi u. I. Cegléd, Körösi ül 61. A bony, Piactér Abony, Ceglédi út 10. Nagykáta, Petőfi S. u. II. Tápiószele, Juhász /.. tér I, Törtei, Kossuth L. u. 10. Tápióbicske, Rákóczi út. 61. Tápiószecsö, Dózsa Oy. u. 25. t Tápiógyörgye, Ady E. u. 54. Farmos, Jászberényi út 667, Jászkarajenö, Néphadsereg u. 61. Tápiószentmárton, Kossuth út 13. Aranygallér Rt. 2700 Cegléd, Kossuth Ferenc u. 6,---------- RT.-EE'm&eK'f-eZYEßeiC. -----Hi rdetéseink a Pest Megyei Hírlapban, a Pest Megyei Extrában és a Szuperinfóban jelennek meg. Aranygaüér Q, £ EZ AZ ÁFÉSZ KBVÉTEL Telik a „bazársorra"
