Pest Megyei Hírlap, 1992. január (36. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-15 / 12. szám
LENNI VAGY NEM LENNI (VI.) Közös nevezőn az abortuszról — Milyen eszközökkel élsz annak érdekében, hogy a partnered ne maradjon terhes? — kérdeztem egy 17 éves fiatalembertől, aki köztudottan az iskolája Don Jüanja, társai szavaival élve „eszik a nők’’, az egyik lánnyal — a szülők hallgatólagos beleegyezésével — rendszeres nemi életet él. — Én?! — meredt rám majdhogynem felháborodva. — A nő dolga, hogy vigyázzon. Nem, óvszert ' sem használok. A rózsát sem gázálarccal szagolják. — És ha terhes marad? — Ez probléma? Elkaparják. Ez a hányaveti megnyilatkozás és hat ócsai lánnyal folytatott kerekasz- tal-beszélgetésem újfent arról győzött meg, hogy egy kamasz és egy bakfislány gondolkodása, logikája és felelősségérzete közt kozmoszt a távolság. A hat diáklányt az ócsai Bolyai János Gimnázium igazgatója „bocsátotta a rendelkezésemre”, azt tisztázandó, hogy mi a véleménye egy mai kamaszlánynak a szexről, s ennek esetleges következményéről, az abortuszról. Elöljáróban úgy egyeztünk meg Zsadányi László igazgatóval, hogy a helyszín és a riportalanyok névtelenek maradnak. Utólag sikerült meggyőznöm, kár volna az iskola nevét, helyét elhallgatni, hisz a lányok olyan magas intelligenciahányadost bizonyítottak, ami mindenekelőtt a tantestület munkáját minősíti, s ezt kár volna nem megírni. A lányok neve természetesen fiktív. Gondolkodásban közel sem egy húron pendülnek, ám egyben feltétlen egy a véleményük: az eddigi, nyakló nélküli terhesség-megszakításnak gátat kell vetni. Morális, demográfiai, egészségügyi, vallási okokból'. — A törvényhozók találják meg a középutat a parttalan szabadosság és a drákói tiltás közt — összegezte Ibolya a hat mondanivaló lényegét. Ágnes: Az ön által említett fiú véleményét általánosnak vehetjük, a nagy többség így gondolkodik. Vagyis, ha egy lány „hajlik a jó szóra”, egyben azt is tőle várják el, hogy ő vigyázzon. A vigyázás módjára egyrészt a szülő, másrészt az iskola kellene rávezessen bennünket, de néha azt kell tapasztaljuk, hogy még egy szaktanárnak is „zsenánt”, ha szexről kell beszéljen. Erre is van megoldás. Hívjanak meg néhány külsős szakembert, nőgyógyászt, szülészt és pszichiátert (mint megtudtam, már volt két ilyen próbálkozás, melyet rendszeresíteni kívánnak), hogy kellő ismereteket szerezzünk. Katalin: Előrebocsátom, vallásos vagyok, tehát bűnnek tartom az abortuszt. Viszont vannak olyan rendhagyó esetek, amikor egy drasztikus tiltás tönkretehet egy fiatal életet. Például vajaki megerőszakol, terhes maradok. Ráadásul a tettes iszákos, agresszív, bűnöző. Bárhogy is szeressem a gyermekem, a gyerekben egy életen keresztül az apját látnám. Egyikünknek sem volna jó, 4 ^£Man akkor már inkább az abortusz. Zsóka: Én még mindig nem tudom, mikortól számít egy embrió embernek. Élőlénynek. Az ezzel kapcsolatos vitákat figyelve az a gyanúm, hogy mások sem tudják. A nálamnál okosabbak sem. Álláspontok vannak, de általános érvényű szabály nincs. Ennek hiányában azt sem tudom eldönteni, bűn-e vagy sem az abortusz. Rózsa: Ebben Zsókának igaza van, s ezt még azzal egészíteném ki, ahhoz, hogy szigorítsák az abortuszt, előbb egy sor feltételt kell biztosítani. Javítani a morálon, a gazdasági helyzeten és tisztázni egy sor jogi problémát. Mindez — ahogy én látom — négy-öt év múlva rendeződik Magyarországon, majd akkor kéne megreformálni az abortusztörvényt is. Piroska: Egy tizenéves lánynak lehet véleménye az abortuszról, de ez nem feltétlen szükséges. Abból indulok ki, hogy ebben a korban nem törvényszerű, hogy egy lány szexuális kapcsolatba bonyolódjon, s netán szenvedő alanya legyen egy nem kívánt terhességnek. Egy tizenéves lány tanuljon! Ez a feladata, ezért jár iskolába. Személy szerint én nem óhajtom a szexet, és férjhez menni sem áll szándékomban mindaddig, amíg nem fejezem be a tanulmányaimat, és nem látom bebiztosítva a jövőmeti Jegyzeteimen rendezve utólag feltűnt egy dolog a szex és abortusz kapcsán — leszámítva, hogy Piroska érintette —, nem esett szó a férjhez menésről, s az anyaságról sem beszéltek úgy, mint vágyaik netovábbjáról. Talán ezért, az sem hangzott el: az első gyerekemet feltétlen meghagyom, mert ki tudja, lesz-e majd másik. Na, nem mint diáklány vagy lányanya, hanem mint majdani asszony. , Matula Gy. Oszkár Szupertanfolyam szuperembereknek Mindenki ért hozzá. A csábos hirdetések korszakát éljük. Az újságokban és a tévében naponta ígérnek dús hajfürtöket kopaszoknak, karcsúságot hájasoknak, nyelvtudást mindenkinek, aki beiratkozik a tanfolyamra, no meg leper- kálja a kívánt ezreket, tízezreket. És ígérik, a gépkocsivezetői jogosítvány megszerzését is sokféleképpen, többek között szupertanfolyamon szuperembereknek. akár hat hét alatt, ha nagyon sürgős a dolog. HAT HÉT ALATT Tárcsázom az egyik autósiskola telefonszámát, és kedves női hang jelentkezik. A höfgy közli, hogy a napokban indult 'náluk az egyik kurzus, de elkeseredésre azért semmi ok, nem maradtam le semmiről. Két hét múlva rajtol a következő csoport. Megérdeklődöm, hogy szerezhetek-e náluk hat hét alatt jogsit? Hát persze, ha ügyes vagyok, és miért ne lennék? Az elméleti vizsgán remélhetőleg átmegyek, és akkor már csak huszonegy órát kell vezetni az oktató felügyelete mellett. Ennyi a miniÉPÍTÉSI^ terv pomázom Az elképzelés több mint jó Lassan háromesztendős múltra tekinthet vissza az elsősorban fiatalokat tömörítő környezetvédő mozgalom, a Zöld Szív. A világ számos országában fellelhetőek hasonló szervezetek. Hollandiában éppúgy, mint Franciaországban, Romániában vagy az egykori Szovjetunióban. Segítik egymást ezek a szervezetek, amellett, hogy állandó kapcsolatot tartanak. Orgoványi Anikótól, a mozgalom egyik pomázi vezető tagjától olyan hírt hallottunk, mely szerint januárban Dave Wood amerikai középiskolai tanár, a Green Peace tagja érkezik a községbe. Látogatásának célja a már megkezdődött, s nálunk tapasztalatcserén lévő külföldi környezetvédők munkájában való részvétel. A másik program, melyre meghívják a pomázi mozgalom tagjai az az, hogy szeretnék, ha megtekintené a helybéli kastély parkját. Ugyanis, az önkormányzat az általános iskola bővítését tervezi, s ezzel veszélybe kerülne a zöld terület. S ezt ők mindenképpen meg kívánják akadályozni. Úgy is, hogy tiltakozásul „külföldi” nyo- matékot is adnak, ha kell... Ha az ember ilyesmit hall, hát felmerül benne, vajon miért nem találnak más megoldást az építkezésre? Miért kell a parknak áldozatául esnie egy terv megvalósítása során? A hivatalban Dióst Gábor alpolgármestert kérdeztük meg, előbb telefonon, nincs más lehetőség? Az alpolgármester igen készségesen válaszolt: — Tudja, így terjednek e rémhírek. Nem egészen erről van szó, de jöjjön ki, nézze meg ... A községházán Diósdi Gábor elővette a terveket. — Először is, el kell hogy mondjam, magam is tagja vagyok a mozgalomnak. Ami a későbbiekben kiderül a beszélgetésünkből, az nem az ellenkezésemből fakad. Kezdjük számokkal. A községünkben jelenleg tizenöt-tizenhatezren élnek. Ebből adódóan a gyermekek száma is magas. Évente talán százötven gyerek végez az általános iskolában, a továbbtanulási lehetőség' viszont nem sok. Lehetőségként kínálkozik a szentendrei Móricz Zsig- mond Gimnázium, vagy az, hogy a fővárosban folytassák tovább tanulmányaikat valamelyik középiskolában. Régebben volt egy gimnázium Pomázon, ami vagy négy év után elnéptelenedett. Most ismét felmerült az a gondolat, hogy szükségünk lenne helyben egy szakközépiskolára. Elképzeléseink szerint számítás- technikai ismereteket sajátíthatnának el itt a gyerekek, .úgy, hogy lehetőséget nyújtanánk ahhoz, hogy két év elvégzése után is kapjanak egy alapképesítést. Aki folytatja a tanulást, az leérettségizhet. S hogy mindezt miből fedeznénk? Ígéretet kaptunk arra, hogy pályázat útján, ha nem is a teljes, építéshez szükséges pénzt, de jó részét megnyerhetjük. Az építési terv lényege, hogy a Sashegyi Általános Iskolához kapcsolódna a középiskola új szárnya. A kivitelezéshez két lehetőség kínálkozik. Az egyik, hogy a játszótér felé folytatódjék az épület, a másik szerint a Gyermek és Ifjúságvédő Intézet felé. Bokrok, fák megmaradnának, mindegyik esetben, talán két- három fát kéne kivágni. Döntés abban, hogy melyik megoldást válasszuk, még nem született. Azért sem, mert meg kell' várnunk az Országos Műemlékvédelmi Felügyelőség beleegyezését. Ugyanis, a kastélyban van a gyermekintézet, s bármilyen változtatás a környéken az engedélyükhöz kötött. Dr. Juhár Jánosné, a Sashegyi Általános Iskola igazgatója elmondta — miután megnéztük az új tornatermet, melyet nemrégiben építettek, s azt a részt, ahová a középiskola épületszárnya kerülne —, hogy az intézményt mindenképpen tovább kell építeni. A meglévő tanulói létszámhoz mérten is kevés a tanterem. — Ha sikerül megnyernünk a támogatást — tette hozzá az igazgató — úgy két iskolát nyernénk. A tornaterem, a tervezett uszoda pedig a község kulturális, sport- és szabadidős tevékenységének központja lehetne. Ha összefűzhető lesz a két intézmény, úgy az általános iskolában bevezethetnénk a 9. és 10. osztályos képzést. Fiúknak a kertészeti szakmunkás, lányoknak gazda- asszony képzési formát. Az előkészületeket már megtettük, a pénz hiányzik, egyelőre. Talán az is meg lesz. A szakközépiskola, mely reméljük, megépülhet, olyan lehetőséget kínálna a gyerekeknek, ami meg- könnyítheiné az elhelyezkedésüket. Nyelvismerettel rendelkező titkárnőt, aki ért a szövegszerkesztéshez, szinte minden vállalat alkalmazna. S tudomásom szerint a közoktatásban ilyen intézmény még nincs. Egyedülálló lehetne. Bízom benne, lesz is ... Ennyit sikerült kiderítenünk. Az elképzelés több mint jó. Tiszteletben tartva, természetesen a környezetvédelmi szempontokat, azt gondolom, talán a megvalósítás megér egy-két faáthelyezést. Azokat ugyanis, újból lehet ültetni. ‘ C - - *■ ♦ I > ♦ ’ # ♦ > J. Szabó Irén műm, persze csak akkor, ha jól megy a dolog. Eltűnődöm a hallottakon, hiszen a dolog olyan egyszerűnek hangzik. Azután emlékezetembe idézem az elmúlt hetekben-hónapok- ban történt súlyos baleseteket, az ezekről készült rendőrségi jegyzőkönyveket és a statisztikákat. A súlyos balesetek száma sajnálatosan nő, az okok persze sokfélék. Szinte minden esetben egyértelmű azonban a közlekedési szabályok súlyos megsértése. Megtanulható-e hat hét alatt a gépkocsivezetés tudománya ? Összefüggésbe hozható-e a balesetek tömeges elszaporodása az oktatás jelenlegi rendszerével? Két közlekedési szakembernek tettem fel ezeket a kérdéseket. KÉTES SZERENCSE Spisák Mihály őrnagy, a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság közlekedési osztály- vezetője nem egyszerűsíti le ezt a nagyon bonyolult, szerteágazó témakört egyetlen problémára. Jelenleg adataik sincsenek arra vonatkozóan, hogy milyen gyakorisággal hibáznak. okoznak bajt a közlekedésben a friss jogosítvánnyal rendelkezők. Mint mondja, Magyarországon sajnos a KRESZ-szel is úgy vannak az emberek, mint a focival, mindenki azt hiszi, hogy ért hozzá. A valóságban azonban nap mint nap tapasztalják a baleseti helyszínelők, hogy ez nem így van. A közlekedési osztály vezetője az elméleti oktatás hiányosságait érzi a legsúlyosabbnak. Sokféle tesztláp-variáció van jelenleg forgalomban, és a tanfolyamokon gyakran arra inspirálják a hallgatókat, hogy ezeket a variációkat gyakorolják, mintegy rejtvénysze- rűen megfejtsék, illetve bemagolják. Ehelyett a yoQCO natkozó jogszabályokat kellene alaposan ismertetni, megértetni, azok alkalmazását begyakoroltatni. A tesztlaprendszemél egyébként „a vak tyúk is talál szemel” mondás alapján előfordulhat, hogy helyes megfejtést ad be olyan ember, aki nem érti, nem tudja eléggé a KRESZ-t. Az ilyen szerencse azonban kétes értékű, hiszen ha valahol, az autóvezetésnél igazán kétségtelen, hogy nem csak a vizsgára, hanem az életre is kell készülni. MÁR AZ ÓVODÁBAN Dr. Újhelyi Gyula, a Pest Megyei Közlekedés Biztonságáért Alapítvány ügyvezető irodájának a titkára szerint a hathetes tanfolyam túlságosan ideális elképzelés, hiszen a jártasság megszerzéséhez mindenképpen jó pár esztendő szükséges. Kétségtelen, hogy nagy szerepe van az egyéni adottságoknak, képességeknek, és annak is, hogy a Tanfolyamon túl, illetve már a beiratkozás előtt milyen lehetőséget kapott a leendő gépkocsivezető ahhoz. hogy közlekedési ismereteket szerezzen. Az alapítvány a lehetőségeket bővíti, egyebek között azzal, hogy KRESZ-vetélke- dőket rendeznek a gyerekeknek az iskolában, sőt már az óvodában is. Ennek a haszna már jóval előbb megmutatkozik, mint mielőtt a gépkocsivezetői tanfolyamra egyáltalán sor kerülhet. Nagy eredmény, ha egy kisfiú vagy kislány a piros lámpát látva figyelmezteti akár a szüleit is, hogy most még ne lépjünk le az úttestre. Ha egy gyerek ilyen közlekedési morált sajátít el, biztos, hogy könnyebb dolga lesz, amikor majd felnövekedve jogosítványt akar szerezni. Ga. J, A takarékszövetkezet nem OTP Bevezetik az ügyfélkártyát A takarékszövetkezeteknél — eltérően az Országos Takarékpénztártól — egyelőre nem változnak az átutalási betétszámla feltételei — válaszolta Tóth Tibor, az Országos Takarékszövetkezeti Szövetség titkára az MTI-Press kérdésére. A továbbiakban elmondta: az országban működő mintegy 1800 takarékpénztári fiók egy részénél már korábban gépesítették a számlakezelést, s ezeken a helyeken már áttértek a napi kamatszámításra. Hogy ez hogyan terjed el a 261 takarékszövetkezetnél, az azon múlik, hogy milyen anyagi fedezetet tudnak teremteni a gépesítésre. Ám figyelembe kell venni azt is, hogy a takarékszövetkezeteknél korántsem jelent akkora gondot a havi kamatszámítás, illetve a napi kamatszámitás közötti differencia, mint az Országos Takarékpénztárnál, mert a tapasztalatok szerint a takarékszövetkezeteknél elsősorban betét- gyűjtésre használják fel az átutalási betétszámlát. A takarékszövetkezet tervei között most mindenekelőtt az szerepel, hogy megpróbáljanak hálózati összeköttetést teremteni az egyes «gységek között. A jelenlegi gyakorlat ugyanis az, hogy pénzt befizetni, vagy kivenni csakis annál a takarékszövetkezeti egységnél lehet, ahol • az illető ügyfél számláját kezelik. Most folyik a kimunkálása annak a rendszernek, amelynek révén megteremthető a konvertálás az egyes takarékszövetkezeti fiókok között. Ennek érdekében 300 ezer adatot dolgoznak fel, többek között a számlavezetésről is. A takarékszövetkezetek csatlakozni kívánnak az Országos Takarékpénztár kész- pénzkímélő módszereihez, ehhez szükséges a számító- gépes összeköttetés is. A takarékszövetkezeteknél nem elterjedt még az ügyfélkártya sem, mindössze a nyúli takarékszövetkezet győri kirendeltségénél hozták ezt forgalomba. A kártyával itt a pénzfelvevő automatáknál készpénzhez juthat az ügyfél, s több áruházzal is megállapodást kötöttek, hogy fizetési eszközként elfogadják. Bár a készülékek felszerelése meglehetősen drága — a legutóbbi 6 millió forintba került — a takarékszövetkezetek tervezik, hogy további fiókoknál bevezetik az ügyfélkártyát.
