Pest Megyei Hírlap, 1992. január (36. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-14 / 11. szám
Dollármilliók az agrárágazatnak Kapcsolat a Világbankkal A magyar mezőgazdaság számára 1983 óta a Világbank félmilliárd dollár hitelt nyújtott. A tetemes kölcsön mögött mintegy 40 milliárd forintos hazai bázis is meghúzódik, amely feltétele volt annak, hogy a Világbank támogatást nyújtson Magyarországnak, Az agrárágazat éves beruházásainak, közel 20 százalékát tették ki a világbanki fejlesztési programok, amelyek sikere és hatása egyáltalán nem közömbös mezőgazdaságunk számára. A jelenleg is folyamatban levő programokról, és azok eredményességéről az MTI-nek adott tájékoztatást Tarján Zoltán, a Földművelésügyi Minisztérium közgazdasági főosztályának vezetője. Ebből kitűnt, hogy 1983-tól kezdődően, amikor is hazánk tagja lett a Világbanknak, a legelső sikerprogramként valósult meg a gabonatermesztés. A pénzintézet 130 millió dolláros hitelt biztosított gépesítésre, tárolóhelyek építésére, s a már meglevő gazdasági egységek modernizálására. Három év alatt a magyar mezőgazdaságnak sikerült megsokszoroznia a gabona- kivitelt. Az exporttöbblet révén aztán az anyagi befektetés három év alatt meg is térült, Pest megye mezőgazdasági nagyüzemei is érezhették ennek a pénzügyi támogatásnak az előnyeit, hiszen mind több nagyüzem modern betakarítógépekhez, köztük is a sokat és nem ok nélkül dicsért Claas kom-' bájnokhoz jutott. Az 1985-ben 80 niillió dolláros hitelből finanszírozott állattenyésztés-fejlesztési program is beváltotta a hozzá fűzött piaci és ezen belül is financiális reményeket. Az ötéves programra szánt tőke teljes egészében elfogyott! A vállalatok, gazdaságok meglevő és felújított állattartó telepei korszerűsödhettek. Sikerült modernizálni a hús- és tejipart, tehát lényegében a termelő és feldolgozó ágazatokat. A sorból nem maradhat ki a növénytermesztés fejlesztésére szánt 100 millió dollár sem. Ez a program lényegében folytatása volt a gabonatermesztésben megkezdett munkálatoknak. Az agráripari korszerűsítést célzó fejlesztések 1988- ban kezdődtek, s ennek a programnak 1993 végéig kell megvalósulnia. Végrehajtásához a Világbank 70 millió dollárt biztosít. Az úgymond „utolsó” dollármilliókkal támogatott vállalkozás, amely az integrált mezőgazdasági export- program elnevezés alatt fut, lényegében már a rendszerváltás küszöbén adatott meg a magyar agrárgazdaságnak. öt év alatt 100 millió dolláros hitel felvételére ad alkalmat. Az 1990 őszén beindult program már képes volt alkalmazkodni a gazdasági szerkezetváltozáshoz. Ez a tartalmában és céljaiban egyaránt látványosnak ígérkező ágazati feladategyüttes gondol a különböző szolgáltatásokra éppen- úgy, mint a falusi turizmusra, s ennek révén a magyar mezőgazdaság valamennyi szereplőjét hitelhez nyújthatja. Eddig mór több mint félezer vállalkozó jelentkezett hitelfelvételre. s a hitel fele egy év alatt gazdára talált. Pest megye sajátságos földrajzi helyzeténél, főváElvileg köttetik? Nehéz az alku (Folytatás az 1. oldalról.) a mi rubelelszámolású forgalmunknak mintegy fele a volt Szovjetunióval bonyolódott. S jóllehet a változások miatt bekövetkező kiesést pótoltuk a nyugati relációban történő eladásokkal, végső soron nem mondhatunk le egy ekkora piacról. Különösen hogy — a barterkapcsolatokat illetően — helyzeti előnyben vagyunk, lévén jól működő kapcsolataink alakultak ki a múltban. Péterváron például — három éve — egy közös kirendeltségű színes kidolgozású labor működik: megvannak tehát az együttműködés továbbfejlesztésének alapjai: Természetesen még ilyen háttérrel sem egyszerű a barter- kereskedelem, hiszen a felkínált cikkekért korántsem azt kapnánk, ami nekünk szükséges lenne. Azokat a partnerokat kell tehát a jövőben megtalálni, akik a számunkra fontos termékeket — elsősorban vegyi anyagokat — képesek cserealapként felkínálni. A volt szocialista piac elvesztése a megye ipari szövetkezeteinek többségét is érzékenyen érintette, pláne, amelyek kifejezetten a szomszédos országokban értékesítettek. Most ezek a cégek is kiutat keresnek, esetleg a barterkapcsolatok felélesztésével. — En meglehetősen szkeptikusan ítélem meg a helyzetet — mondja Kuszler István, az OKISZ barter- ügyekkel is foglalkozó főmunkatársa —, az ipari szövetkezetek esetében mindenképpen. A legelső problémát az árucsere tárgyát képező nagyságrendijén látom.: a gyártó a gyártónak csak korlátozott mennyiséget tud felajánlani. Ugyanakkor kizárólag egy adott termékcsoportban képesek gondolkodni, s így rendkívül nehéz az alku: a csereérték egyeztetése. A tapasztalatok azt igazolják, hogy a barterügvletek során — éppen ezért — egy harmadik partnernak is közbe kell lépni: aki köztes vásárlóként megjelenik. Csakhogy manapság, amikor a hazai fizetőképes kereslet visszaesik, elég nehéz ilyen vevőt találni. — Sajnos — egyelőre — messze állnak egymástól az érdekszférák, s ráadásul ezeket a pénzügyi korlátok, az országhatárok, s a nehezen kibontakozó gyakorlat még inkább eltávolítják. Mert hiába van elvi kiviteli engedélye a félnek, ha a gyakorlatban nincs: akkor az üzlet is csak elvileg köttetik. Mindazonáltal nem szabad,lemondani a meglévő kapcsolatokról, azokat életben kell tartani, s ha szabad — továbbépíteni. Va. faroshoz közelségénél fogva a falusi turizmusban kínál vállalkozási lehetőségeket. Különösen a Dunakanyar, valamint az Ipoly völgye térsége az, amelyet szívesen keresnek fel a külföldi, s elsősorban nyugati túristák. Éppen a közelmúltban a megyei Teszövöt keresték meg olasz üzletemberek, s érdeklődtek falusi szálláshelyek iránt. Ök elsősorban a vadászati szezonban, jobbára a késő ősszel és télen érkeznének a megyébe. Mivel konkrét kapcsolatiéivá télről még nem tudtak a megyei Teszöv illetékesei beszámolni,' így minden bizonnyal lehetőség lesz újabb megbeszélésekre is. A Világbank által adott hitelek feltételei a felhasználók számára imponálóan előnyösek, hiszen 15 évre nyújtják a kölcsönt, méghozzá öt év türelmi idővel, és ez a pénzpiacon nem mondható általánosnak. Gy. L. ?É6M6YflBI PEHSPEMTÍVa Nyersanyag van, talán vevő is lesz Az építőanyagok piaci kereslete soha nem látott mértékben csökkent az országban. Hol vannak mái a konjunktúra édes évei?! Azok az idők, amikor protekció kellett a. tégla, a cserép, a nyílászáró beszerzéséhez, amikor a téglagyári munkás biztos lehetett kenyerében, hisz mindig volt építkező és vásárló. BŐVÜLŐ TRADÍCIÓK Ezzel szemben napjainkban egyre bizonytalanabbá válnak az emberek az Alföldi Téglaipari Vállalat tápiógyörgyei téglagyárában. Az is, aki dolgozik, az is. aki nem. Január 15-e után pedig egyenesen a postást kérdezik naponta: hozta-e a felmondólevelet? Tápiógyörgyén legalább 100 éve működik a téglaVtUANéfÉMY GÚNYA A megyében a XVI. század óta ismeretesek olyan közigazgatási rendelkezések, amelyek előírták, mit szabad (kell) viselnie öltözékként a nemesnek, a jobbágynak, a kézművesnek stb. Elég volt rápillantani valakire, s máris tudni lehetett, hová tartozik. Akinek a gúnya, azaz a szegényes felsőruházat jutott, aligha viselkedhetett úrként r rögvest lelepleződött. Azt mondják a ruházati kereskedelem néhány főbb üzletében az illetékesek, visszatérőben a gúnya divatja. Az egyszerűbbet, az olcsót keresi a vevők nagy része, már aki egyáltalán belép az üzletbe. Sokan vannak ugyanis olyanok, akik a zsibipiacokon néznek szét, a korábban KGST-piacoknak nevezett perzsavásárok választékára kényszerülnek. Van olyan nagy ruházati áruház, ahol az 1991-es forgalom folyó áron számítva sem érte el az előző esztendeit, összehasonlító áron nézve pedig egy- harmadával lett kisebb. A ruházati kiskereskedelem egésze „csak” egynegyedes visszaesést könyvelhetett el, összehasonlító árakkal számolva. Amire az illetékesek abban vélik meglelni a magyarázatot, amiben szinte bármire akad indok: a háztartások megnehezedett helyzetében. Tagadhatatlanul létező az ok. Hiba lenne azonban úgy vélni, csakis ez a magyarázat. Ez is. Amint az is, hogy a textilruházati ipar értékesítési árai harminc százalékkal voltak magasabbak, mint az előző évben, azaz a csökkenő kereslettel nem az árcsökkenés társul, hanem éppen a fordítottja, a meredek árnövekedés. Igazán az az elgondolkoztató ebben, hogy a belföldi árakat a termelők jobban emelték, mint a kivitelét. Ott ugyanis a valódi piaci viszonyok nem teszik lehetővé az indokolatlan költségek beépítését az árba, itthon viszont erre mód nyílik. Még. S azért hangsúlyos a dőlt betűs szedéssel ez a még, mert hosszabb távon tarthatatlan berendezkedni arra, hogy a gúnya is megfizethetetlen legyen. (M) Érvényben 1992. január 13-tól VAi.U?AÄI3FOi.YAm©l£ Pénznem Vételi Eladási árfolyam 1 egységre forintban Angol font 137,21 140,01 Ausztrál dollár 56,42 57,66 Belga frank (100) 234,93 239,59 Dán korona 12,46 12,72 Finn márka 17,78 18.18 Francia frank 14,17 14,45 Görög drachma (100) 41,98 42,83 Iloiiand forint 42,95 43,81 ír iont 128,80 131,40 Japán jen (100) 69.38 61,58 Kanadai dollár 66,11 67,51 Kuvaiti dinár 265,95 271,45 Német márka 48,41 49,38 Norvég korona 12,30 12,54 Olasz líra (1000) 64,10 65,38 Osztrák schilling (100) 687,98 701,58 Portugál escudo (100) 55.77 56,87 Spanyol peseta (100) 75,92 77,44 Svájci frank 54.43 55,51 Svéd korona 13,27 13.53 USA-doliár 76,15 77,71 ECU (Közös Piac) 98,48 100,44 gyár. Elvétve még most is látni errefelé az első tulajdonos — Weinberger Samu — idejéből származó bélyegzett, kézi verésű téglát. A nyersanyag a kezdetektől hosszú távra elegendőnek látszott, ugyanúgy, mint a felvevőpiac. Különösen azóta, hogy a men- dei téglagyár kiesett a ringből, az abonyi meg más területeket lát el. így aztán sokan jártak ide — kereskedők, építkezők — szerte a Tápió mentéről, de még a Jászságból is. A nyolcvanas évek elején-közepén sűrűn előfordult, hogy a tűzből szedték ki a téglát, mégsem volt elég. Hiába, akkoriban legalább 25-30 építési engedélyt adott ki az építési hatóság Tápiógyörgyén. Ma legfeljebb 3- 4-et évente. Mások szerint sokan még ma is az akkoriban felvásárolt téglából építkeznek: jól bespájzoltak a jövőre. Akkortájt — 1986-tól — olyan biztatónak látszott a téglagyári perspektíva, hogy több mint 100 millió forintért rekonstrukciót végeztek az üzemben. A I-Ioffmann-körkemence helyett alagútkemencét építettek, a természetes szárítást ugyancsak felváltották modernebb megoldással. Ily módon az üzem — persze átszámított értéken — 4- 4.5 millió kisméretű tégla helyett 14-16 milliót képes előállítani. A hatféle termék között megtalálható a B—30-as, valamint — legnagyobb tételben — a HB—38-as falazótégla is. Ám a gazdaságos termeléshez szakemberek szerint legalábbi évi 18 millió darabos megrendelés lenne szükséges. Ehhez viszont a szárítót kellene tovább korszerűsíteni, s akkor két műszakban mehetne az üzem. MEGTORPANTAK Csakhogy a már említett folyamat Tápiógyörgyét sem kerülte ét. XJrbán István igazgatótól tudjuk, hogy a kereslet hiánya miatt már a múlt év júliusában leálltak egy hónapra. Augusztus elején még újra elindultak, de a piaci igény nem változott. Mellesleg a korszerűsítésből keletkezett tartozás egy része most is fennáll. Raktárra termelni — ráadásul hitelből — sokáig, aligha bírják. Ezért a központ utasítására november elején újra leálltak, ezúttal meghatározatlan időre. A kényszerű körülmények áthidalására próbálkoztak más jellegű bérmunka szerzésével, sikertelenül. Szénbrikettálás ügyében nem jött össze elfogadható egyezség a megrendelővel. így aztán a téglagyár 39 dolgozójából 34-en jelenleg is otthon várják a fejleményeket. Előzetesen értesítést kaptak, miszerint január 15-től megszűnik a munkaviszonyuk. A felmondástól számítva kezdődik a felmondási idő, kinek mennyi jár ... S várhatják a híreket, mi lesz a gyárral? Hogy eladják, az már bizonyos. Urbán István elmondta: mivel 30 milliós értéknél többről van szó. a döntést — az eladást —, a mezőtúri központ átadta az Állami Vagyonügynökségnek. Az igazgató tudomása szerint eddig néhányan már érdeklődtek külföldről és belföldről egyaránt Ám jelenleg „folyékony” az ügy. A közvetítésben részt vesz Józsa László polgár- mester is, aki biztatónak tartja Meggyes Károly györgyei származású, Svájcban élő hazánkfia ambícióit a megvásárlás tekintetében. MÉGIS BÍZIK A polgármester szerep- vállalása korántsem véletlen: a gyár — azonkívül, hogy munkahelyet jelent a györgyeiek számára — jelentős helyi adót fizetne. Arról már nem beszélve, hogy mielőbb szeretnék bevezetni a gázt a faluba. Az érdekek pedig bizonyára egybeesnének egy tőkeerős, korszerűsödő téglagyár érdekeivel, hiszen az sem nélkülözheti ma már a vezetékes gázt. Az otthon szorongó dolgozókat pedig az érdekli leginkább: az új gazda kit tart meg s kit nem? Marton Lajos művezető például 26 éve dolgozik itt. Szakmája szerint is építőanyag-ipari technikus, ismeri hát a téglagyár minden szegletét. Nehezen tudja elképzelni, hogy Györgyén ne gyártsanak ezután téglát. „Ilyen kisüzemek ia kellenek — sőt, most kellenek igazán —, hiszen nem mindegy, hogy milyen távolságról szállítják az agyagot. Itt pedig van agyag, van technika, és van hozzáértés is.” így gondolja Szatmári István is, az égetők egyike. Igaz, 54 éves, de nemrég tanulta ki ezt a mesterséget a villanyszerelő-szakma mellé. Havi 8 ezer forintot kapott kézhez, mégis bízik a dolgok jobbra fordulásában. Mert agyag van. vevő lesz, tégla kell... Tóth Ferenc Katalizátor kell Megjelent a rendelet — 18/1992-es KHVM —, amelyből a kétütemű járművel rendelkező taxisok megtudhatják, milyen szennyező határérték figyelembevételével használhatják, továbbra is kocsijukat. A közelmúltban kiadott rendelet szerint a közúti közlekedési szolgáltatásra csak akkor használhatók kétütemű járművek, ha a kipufogógáz színhidrogén- tartalma — katalizátor felszerelésével — nem haladja meg terheletlen motornál a 2000 (ppm) térfogat- egységet. Elképzelhető, mi lyen szennyezést okoznak a kétüteműek, ha még katalizátorral is csak 2000 térfogategység szénhidrogénszennyezés írható elő részükre. A korszerű, szabályozott katalizátorokkal felszerelt négyütemű járműveknél ugyanez a jogszabály maximálisan 250 ppm szénhidrogén-szennyezést enged meg. A jogszabály egyébként rendelkezik a katalizátor nélküli négyütemű járművek szénhidrogén-szeny- nyezésének maximumáról ctp 5