Pest Megyei Hírlap, 1992. január (36. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-14 / 11. szám
Európa szellemi öröksége A Tévémagiszterben — immár hosszú évek után — ismét feltűnt Benedek István alakja. Mióta nem láttuk, haja teljesen megfehé- redett, de hangszíne, jellegzetes „tanári” taglejtése nem változott. Az európai szellem bölcsőjéhez, az antik Athénhoz kalauzolta a figyelmet, s azzal, hogy sorozatot ígért a televízió a bölcs professzor vezetésével, örömmel nyugtázhattuk, létezik már tévés műhely, amely szakít az egymásnak feszülő szakértők és politikusok unalmassá váló világával. Vissza a világ szépségeinek, értékeinek forrásvidékeihez, érzékeltette a legutóbbi Tévémagiszter. Lukácsi Béla műsorvezető természetes kíváncsisággal kérdezte a részt vevő történészeket, amidőn Amerika második világháborús szerepéről esett szó. A két történész — Rázsó Gyula és Romsics Ignác — nem ostorozta, de nem is ajná- rozta a mai Amerika bonyolult világpolitikai kapcsolatrendszerét, mint azt megtették sokan, akik mostanság kamera elé ülhettek. Tárgyilagosság és történelmi hűség — ez jellemezte a kitűnő beszélgetést. Hasonló józanság jellemezte Pusztaszeri László érdekfeszítő beszélgetését, amelyet dr. Űjpétery Elemérrel folytatott. Űjpétery doktor hazánk követtanácsosa volt a második világháború kritikus esztendeiben, Lisz- szabon székhellyel^ A korszakról Űjpétery Elemérnek több könyvpublikációja is megjelent, ezek kiegészítésül szolgálhatnak a szakszerű beszélgetéshez, amely egyebek között az 1944. október 15-i kiugrás lisszaboni szálait „nyomozta” le. Nem hagyható szó nélkül Pusztaszeri László riporteri teljesítménye. Manapság, amikor a szakmáról oly sok vélemény hangzik el, érdemes figyelni azokra, akik nem beszélnek róla, hanem igyekeztek felkészültek, színvonalasan művelni azt. E sorok írója bízik benne, hogy Pusztaszeri, mint az írott zsurna- lizmus jelessége, képernyős személyiségként is közismertté válik. (A higgadt hangvételű, érdekfeszítő magazin felelős szerkesztője Kővári Péter, szerkesztője VifcoZ Katalin.) Nem mehetünk el szó nélkül a hét különös sajtótájékoztatója mellett, amelyet Rózsa T. Endre, a rádió egyik alelnökjelöltje tartott a Szabó Ervin Könyvtárban. Az ügy televíziós megjelenítésének Egyenlegváltozatához azért fűzök néhány mondatot, mert a sajtótájékoztatón magam is részt vettem, és saját fülemmel hallottam azt, amit az Egyenleg emígyen vezetett elő: Rózsa T. Endre a Tévé-egyenlegnek nem volt hajlandó nyilatkozni. Az igazság ezzel szemben az volt, hogy az ismert rádiós személyiség sajtótájékoztatóján az Egyenleg munkatársa úgy érzékelte, hogy Rózsa T. sok mindent nem mondott el. Kérlelte az említett munkatárs: mondaná el a ki nem mondottat a kamerának. Rózsa T. azt válaszolta, azt inkább megtartja magának. Hát ennyit a kategorikus „visszautasításról” és az igazmondásról. Hangkomisszárok E furcsa fogalom a múlt héten jutott eszembe, ha jó emlékszem, a hét közepén. Történt pedig, hogy a keddi napon egy pompás jegyzetre ébredtem. A bizakodásról, az emberi természet kettősségéről, a derű és ború elpusztíthatatlan kölcsönhatásáról szólt ízlésem szerinti zene követte a jegyzetet, nem hiányzott a szokásos lemezismertető sem. Az általános zenei kínálatból kimaradtak a lármás számok, de ami kiváltképp feltűnt, hiányoztak a hajnali-reggeli szakértők, a politológusok, akik mindig azzal bocsátottak útnak, hogy létminimum, infláció, áremelkedés, polgári engedetlenség, sztrájk. Ezen a kedden zenéltek nekem, informáltak az utak járhatóságáról, közölték, hogy milyen időre számíthatok. Jól kezdődött ez a nap, hála B. Király Györgyinek és Bánkuti Gábornak, akik ezen a reggelen tehetséggel és tapintattal adagolták azt, ami túlpolitizált világunkban a munkakezdés előtt hiánycikk: az önbizalmat, a csendes derűt. A hét más napjain aztán jöttek a hangkomisszárok, a kérdezőbiztosok, akik szusszanásnyi időt sem hagytak a tisztességes válaszadásra. A derék Papp Ágnes például levéltárügyben olyan rámenős volt, hogy szegény riportalany leginkább szeretett volna elbújni iratcsomói mögé. A hétvégi Szombat délelőtt- ben Orosz József volt a hét ügyeletes beolvasóművésze; kommentárjait, megjegyzéseit tanítani lehetne az újságíró-iskola Semlegesség című tantárgya keretében. Na, és Rádai Eszter? (Szintén a Szombat délelőttben.) Mint máskor és megint Szegény Balogh György kisgazdát nyaggatta, amiért a katonaviselteket valamilyen szervezetbe óhajtja tömöríteni. Miként Rádai Eszter, magam sem értek a „hadászathoz”, hozzá hasonlóan ezt a „műfajt” sem kedvelem. Ám Balogh úi ügybuzgalmáról nem az jut eszembe, ami Rádai Eszternek: védegylet, leventeintézmény és a többi.., A magyar rádióra egykoron jellemző emberi hang ezúttal az Erdőkerülő című riportműsorból hallatszott ki; Monspart Sarolta és Kovács Jenő beszélgetett egymással. A tájékozódási futás világbajnoka most is megnyerőén rokonszenves volt, szavai nemcsak arra irányították figyelmünket, hogy az egészséges életmódnak milyen egyszerű „trükkjei” vannak, hanem arra is, hogy lehorgasztott fővel nem lehet küzdeni, csüggedten lehetetlen feljutni a csúcsra. Párkány László RANGOS SZEREPLŐGÁRDA Folkest Pomázon Miközben fegyverek ropognak Európa e térségében, Pomázon a béke és testvériség jegyében első ízben került sor az Alpi— Adria Folkest nemzetközi rendezvényére. A dolog érdekessége, hogy Olaszországban már több mint tíz éve rendezik meg az Alpi— Adria Folkest — azaz Alpok—Adria Kelet-népművészet című, háromhetes rendezvénysorozatot. A Friuli tartományban megtartott sorozat párhuzama tehát Magyarország. Sajnos, kisszámú közönség előtt lépett fel január 11-én a pomázi művelődési házban a rangos szereplőgárda. Az estet a helybéli Opanke gyermektánccso- port produkciója nyitotta meg. Tizenéves lányokból, fiúkból álló tánccsoportot Szönyi Jenő színes „fája” Erdő Sződnél Szönyi Jenő tanár és festőművész egy tehetséges alkotó, a napokban ünnepli 90. születésnapját. Sokezer rajzot és festményt készített. Témáinak változatossága komoly művészi színvonallal párosul. Művei dokumentum értékűek is sok esetben, hiszen számos olyan budapesti építményt örökített meg, amelyeket azóta lebontottak. Már művészi pályájának kezdete Pest megyéhez kapcsolódott. 1937. október 10-én a műterem nagy őszi kiállításán Szönyi Jenő két képpel szerepelt. Ezek egyike az „Erdő Sződnél” című olajfestménye volt. A Nemzeti Üjság kritikája elismeréssel hangsúlyozta: „Rendkívül színes Szönyi Jenő erdei fája, érdekes pointilista technikája is.” E jól sikerült bemutatkozás után a művész egyre többször szerepelt kiállításokon. A sajtókritikák elis- merőek voltak. A 60-as években többször járt Szentendrén. Itt készült több értékes alkotása. 1965 novemberében Óbudán mutatták be- és művei mellett — „Szentendre, Görög utca” című akva- relljét. Igen sokat járt a művész Dobogókőn, a Pilisben, valamint Nagymaroson és Vi- segrádon. Itteni élményeit számos akvarellben, rajzban és temperában örökítette meg. Dunakanyar című tusrajza levelezőlapként lett sokszorítva. Írókról, zeneművészekről, színészekről, karmesterekről számos portrét és karikatúrát készített. Egyik kiállításán dr. Hajes Géza újságíró a következő jellemző sorokat írta a vendégkönyvbe: „Nem a torzítás serkenti karikatúráiban, hanem a jellemző, másoktól megkülönböztető vonások kiemelése." Művészeknél ritka eset, hogy ilyen szép kort érjenek meg. A 90 esztendős Szönyi Jenőnek tiszta szívből kívánjuk: még sok szép alkotással örvendeztesse meg a közönséget. Dr. Merényi László jelöl e név, mely magyarra fordítva bocskort jelent. Dél-szerb táncokat adtak elő a pomázi Sashegyi utcai és a 3. Számú Általános Iskola diákjai. A jelenleg nyolcadik osztályba járó fiatalok a táncot a jövőben is folytatni szeretnék. őket a Buráló együttes fellépése követte. Az erdélyi zenészek egy kalotaszegi prímás gúnynevét választották, de múltjuk és jövőjük a sepsiszentgyörgyi Háromszék táncegyütteshez kötődik. A két éve a „Vadrózsák”-bói alakult csoport tavaly a roskildei fesztiválon lépett fel. A pomázi bemutatkozást megelőzően Sepsiszentgyörgyön, Kézdi- vásárhelyen és Gyergyóban zenéltek. Ambrus Gyula csángó magyar előadóművész és énekes máramarosi román dalokkal is megörvendeztette a hallgatóságot. A Grey Maikin steyer- marki folkegyüttes tagjai grazi diákok, akik hangulatos osztrák diák- és kocsmadalokkal, középkori ihletésű balladákkal léptek fel. Tolcsvay Béla fellépését a Mákvirág együttesé követte. A csapat jövőre ünnepli húszéves jubileumát. Nemrég még a Shetland szigeteken, a Guernsey szigeteken és Szicíliában léptek fel, most következik majd Észak-Olaszország és Szlovénia. Szíjjártó Csaba., Horváth Károly és Kátai Zoltán alkotják az együttest, melynek repertoárja a régi zenétől, a történeti históriás énekeken át a megzenésített versfeldolgozásig terjed. Nem kell bemutatni a tizenhét éve azonos felállásban fellépő Vujicsics-együt- test. Ezt megelőzően a Szentendrei Zeneiskolai Alapítvány koncertjén játszottak, Pomázról pedig Burgenland és Sopron térségébe készülnek. Bár a programban szerepelt, sajnálatos módon nem jött el a folkestre Andrea del Favero, Iusa Eliseo Olaszországból, és Józsa Erika költő Ausztráliából. Ennek ellenére a közel két és fél órás előadás igazi élményt kínált a népzene kedvelőinek. J. Szabó Irén * 1 Caritasgálaest Az Ifjúsági Demokrata Fórum Caritas-csoportja „Én nem mehetek el innen ...” címmel szervez gálaestet 1992. január 31-én a Pataky Művelődési Házban. Az est bevételét a vajdasági magyarok megsegítésére ajánlják fel. A rendezvény fővédnöke Csoóri Sándor költő. A fellépő művészek közül megemlítjük Bitskey Tibort, Berecz Andrást, Birinyi Józsefet, Cseh Tamást, Tolcsvay Bélát és más tovább sorolhatnánk a hosszú névsort, de helyhiány miatt eltekintünk ettől. Azt viszont el kell mondanunk, hogy a művésztársadalom azonnal igent mondott a felkérésre, úgy látszik, az immár néhány éve tartó nagy segélyezési mozgalomba mégsem fáradtak bele az állampolgárok. A szervezők számítanak a különböző cégele és magánszemélyek adakozására is. A felajánlott összegeket az MHB 202-13 015 számlára kell befizetni. Ábel 6 '“MfMsrn Akvarellek Budaörsön Lyan Dcsan kínai festőművész akvarellkiállítása nyílt meg tegnap délután a budaörsi Jókai Mór Művelődési Házban. A hazánkban tartózkodó művész már az itt készült tájképeket is bemutatja. A tárlat két hétig tekinthető meg (Erdős! Ágnes felvétele) Ahogy a pedagógusok látják V élemény ek törvénytervezetről Elkészült a közoktatási törvény tervezete. Ebben a hónapban a pedagógustársadalom, a szakmai és érdekképviseleti szervek megvitathatják, véleményezhetik a koncepciót, melyet követően kerül a kormány, az Országgyűlés elé. A sajtóban megjelent írások szerint a tervezet legfontosabb pontja az, hogy tisztázza és megosz- sza a felelősséget az önkormányzatok és az oktatásirányítás között. Az új törvény — persze csak akkor, ha elfogadják —, a tankötelezettséget öt és tizenhat éves kor közé terjeszti ki. Ami annyit jelent majd a gyakorlatban, hogy az ötödik és hatodik életév között minden gyereknek óvodába kell járnia, előkészítendő az általános iskolaj tanulmányokat. A nemzeti alaptanterv szükségességét is rögzíti a törvénytervezet. Ennek legfőbb célja bizonyos műveltségi standard meghatározása lesz. Ehhez kapcsolódóan megfogalmazódott egy újfajta vizsgarendszer kialakítása. Űj elem, hogy a nyolcadik osztály elvégzése után további két esztendeig mindenképpen kötelesek iskolába járni a gyerekek. Ez a két év valamilyen szakma elsajátítására irányul. Dióhéjban így foglalható össze a koncepció lényege. Ezzel kapcsolatban most két százhalombattai oktatási intézmény vezetőjének véleményét kértük ki. Török Kálmánnétól, a 3. számú óvoda vezetőjétől azt kérdeztük, jelent-e valamilyen változást számukra a tervezet azon része, mely a tanköteles kort a betöltött ötödik életévtől teszi kötelezővé? — Nagyobb változást nem jelent — válaszolt az óvoda vezetője. — Az óvónők felkészülését illetően sem, mert a módosított program szerint haladnánk tovább. Nagyobb odafigyelést igényel majd az, hogy felmérjük, kiket érint a kötelezettség. Ehhez azonban, kaphatunk majd segítséget a polgármesteri hivataltól. Ott jobban számon tartják, hány gyerek töltötte be ötödik életévét. Ha a szülő mégsem hozná gyermekét az óvodába, úgy meg kell néznünk az okot. Beteg a gyerek, vagy más egyéb miatt nem jár hozzánk. Azt hiszem, ilyen jellegű gondok nem fordulnak majd elő a városban, mert eddigi tapasztalataink szerint a szülők igénylik az óvodai oktatást. Beuthl Jenőné, a battai 1. számú általános iskola igazgatója elmondta, a terv alakítása még folyamatban van. Járt már megbeszéléseken a fővárosban, ahol a pedagógusok elmondták észrevételeiket a tervezettel kapcsolatban. — A terv még érlelődik, formálódik — tette hozzá. — Lehet finomítani, módosítani e hónap végéig. Amit nem látunk biztosítottnak — mert természetesen, beszélgettünk már erről a tantestületben —, az az anyagi fedezet. Elég lesz-e a pénz a tervezet megvalósítására? Egyébként az a vélemény alakult ki, hogy lényegét tekintve jó a koncepció, bár a nevelőtestület jogosítványa elég szűkre szabott. De ezen még lehet változtatni. Gondolom, sok függ majd a helyi ön- kormányzatoktól is, hogy vajon mennyit tudnak áldozni az iskolára. Lehet, hogy lesznek szerencsés települések, és olyanok is. ahol kevésbé kedvezően alakul e téren a helyzet. Január végéig azonban még átalakulhat sok minden ... J. Sz. L
