Pest Megyei Hírlap, 1992. január (36. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-13 / 10. szám
JOGGAL ZÚGOLÓDNAK Legközelebb: tavasszal Sok.ak számára elképesztő, de sajnos tény, hogy Pest megyében mintegy 153 hektár területen a mai napig nem tudták felszedni a cukorrépát, s betakarítására már nem is adódik alkalom. Ez a fontos ipari növény ugyanis már elveszítette cukortartalmának jelentős részét, ráadásul az erő- és munkagépek üzemeltetése tetemes energiaköltségekkel járna, így eleve ráfizetéses lenne a gazdaságok számára mindenfajta próbálkozás. A megye déli területein lévő gazdaságokban. de legfőképp az abo- nyi Újvilág Termelőszövetkezetben jelent gondot a határban rekedt cukorrépa. Az abonyiak 250 hektáron termesztettek répát, s 70 hektárnyi területről már nem tudják a cukorgyárba juttatni a terményt. Értesülések szerint előfordultak máskor is hasonló esetek, de a pártállam időszakában a megyék mezőgazdasági osztályai nem dicsekedtek el az illetékes főhatóságoknak a be- takarítatlan termésekkel. A döntő dolog viszont az, hogy a cukorrépa nem kimondottan nagyüzemi termelésre szánt ipari növény, legalábbis nem akkora területen, amelyen termesztésük történt. Néhány évvel ezelőtt például értetlenül álltak a mezőgazdászok az osztrák példa előtt, nem értették meg, hogy a fél- egy hektáros területen termesztett répának miért jobb a cukorfoka, és miért születnek nagyobb termésátlagok. A válasz a már említett nagyüzemi gazdálkodásban keresendő. Sajnálatos módon az ország cukorgyárainak jó része még az Osztrák—Magyar Monarchia idejében épült, tehát gyakran szorul korszerűsítésre. A Kábán létesített modern gyár sem képes megbirkózni a ránehezedő terményfeldolgozással. A termelők viszont joggal zúgolódnak és követelik káraik megtérítését. Ezzel kapcsolatban minden bizonnyal még hosszas küzdelemre kell számítaniuk a cukorgyárakkal. (gyócsl) Új privatizációs technika Vételárfizetés utólag a tőke hozadékából Külön munkacsoportot szerveztek egy új privatizációs lízing vagy részlet- fizetéses vásárlás bevezetése és alkalmazása lehetőségének vizsgálatára az Állami Vagyonügynökség munkatársaiból, illetve külső szakemberekből — mondotta az MTI tudósítójának érdeklődésére Vígh István, az AVÜ munkatársa. A privatizációs lízing, illetve a részletfizetéses vásárlás gondolata először — két évvel ezelőtt — különböző vállalkozói és gazdasági érdekképviseletek, így többek között a Magyar Gazdasági Kamara és a Magyar Vállalkozói Tiszta Szív Háza Szeretetotthon - vállalkozásba (Folytatás az 1. oldalról.) hez ne kellene töke. Milyen pénzügyi háttérrel rendelkezett, amikor belevágott a maszek életbe? — A ház tatarozása után kétmilliós számlát kaptam, hamarosan másfél milliót kell összeszednem. A havi bérleti díj sem olcsó, 220 ezer forint plusz afa. Erre jön természetesen még a rezsi is. Egyelőre bankisöl- csönt nem vettem fel, inkább saját erőből, és az ismerősöktől kölcsönkért pénzből igyekeztem fedezni a kiadásokat. Hitelhez majd akkor folyamodom, ha az épületet esetleg meg kell vásárolnom. A Kómái Katolikus Szeretetszolgálattól is kaptam 100 ezer forintot, s a megyei Foglalkoztatási Központban is biztattak, hogy a munkahelyteremtő beruházások létesítésére kiírt pályázaton nem indulok esélytelenül. — Ez ugyan egy úgynevezett nonprofit vállalkozás, de azért az üzemeltetésnek rentábilisnak kell lenni. Mivel számolhat a bevételi oldalon? — A gondozottaknak 8 ezer forintot kell fizetniük havonta térítési díjként. A szerződés megkötésekor pedig egyszeri nagyobb ösz- szeget kell letenniük. Ha egyágyas szobába mennek, akkor 120 ezer forintot, ha nem egyedül laknak, akkor ötvenezret. — Ez azért magasabb, mint az állami szociális otthonokban. — Igen, de igyekszünk, hogy az itteni otthon — a Tiszta Szív Háza — családias jellegű legyen, ne afféle tömegszállás. Már tizenkét lakónk van, de hamarosan bővül a létszám, még két idős ember költözik majd be. Kis sétára indulunk a házban, s Boczné megmutatja a frissen festett szobákat. — Aki akarja, ide hozhatja a régi bútorait, van, aki ehhez ragaszkodik. Egyelőre két gondozónőt foglalkoztatok, akik hétfőtől péntekig vigyáznak az otthon lakóira. Hétvégén én vagyok egyedül, de tervezem, hogy még két gondozónőt felveszek. Az egyik szobában éppen két idős hölgy haját vágja a fodrász, s mint megtudom, ez is a szolgáltatások közé tartozik, s nemcsak a fodrász, de g pedikűrös is házhoz jön. Januártól hetente egyszer az orvos is, s Boczné szeretné, ha egy természetgyógyászt is időről időre elhívhatnának. Hozzáteszi, a teljes ellátáshoz hozzátartozik a mosás, gyógyszerellátás, s az esetleges ruhavétel is. — A családom — a férjem és a fiam — is sokat segítenek, hogy minden fennakadás nélkül menjen. Egyelőre úgy számolok, hogy a régi helyemen 15 800 forint fizetésem volt, most adok magamnak húszezret, és azt csinálom, amit szerétéit. —hargitai— Kamara részéről merült fel. E szervezetek elsősorban a leendő hazai vállalkozók miatt szorgalmazzák az új technika bevezetését, hiszen a magyar befektetők készpéz híján legfeljebb csak magas kamatozású hitelfelvételek révén tudnak a privatizációban részt venni. Egy jól kidolgozott technika azonban lehetővé teheti, hogy a befektető úgy szerezzen tulajdonjogot, hogy a vételárat, illetve a hitel kamatait utó- lap, a tőke hozádékából, esetleg más forrásból fedezhesse. Miután a privatizációban jelenleg a külföldi befektetések aránya 90 százalék fölött van, a hazai befektetők aránya pedig elenyésző, az új konstrukció a hazai tulajdonosi réteg kifejlődését és megerősödését szolgálhatná. Az új eljárások alkalmazásától és kidolgozásától az Állami Vagyonügynökség nem zárkózik el, de Vígh István hangsúlyozta: számos átgondolásra váró kérdést kell még tisztázni, és ez a hamarosan megalakuló bizottság feladata lesz. VISZONTLÁTOGATÓK JÖNNEK Tapasztalatszerzés Thaifölden A Magyar Agrártudományi Egyesület Pest megyei szervezetének szakmai küldöttsége a napokban tért vissza Thaiföldről, Ez az egzotikus ország, vagy ahogyan mind gyakrabban emlegetik, a távolkeleti kis tigris, Gulliveretekkel erősiti nemzet- gazdaságát és épít ki látványos külpiaci kapcsolatokat a világ számos országával. Különösen fejlődik az ország mezőgazdasága. Az agrárgazdaságon belül a rizstermesztés képezi az alap profilt: nemcsak kiváló minőségű, de a különösen nagy hozamokat biztosító rizsfajták elterjesztése világszínvonalú. Béky Zoltán, a MAE megyei szervezetének kertész- mérnöke elmondta, hogy Bangkokban, ahol az ország rizstermesztési kutató- intézete működik, az intézmény államtitkári rangot viselő főigazgatója fogadta a magyar szakembereket. Elismerését fejezte ki mondván, hogy hosszú évek óta ez volt az első olyan agrár szakemberekből álló küldöttség. amely élénken érdeklődött Thaiföld agrár- gazdasága iránt. Különösen meglepte a főigazgatót, hogy a magyarok figyelmet szenteltek a rizstermesztésnek, az új rizsfajtacsaládoknak. Meglepetése érthető volt, hiszen hazánk Európa azon régiójába tartozik, ahol nemigen van remény Magyarország felzárkózására a nemzetközileg is jegyzett rizstermesztő, netán azt exportáló országok közé. Az viszont tény, hogy a magyar konyha is szívesen használja fel ezt az élelmiszert, s hogy hazánkban nemcsak e században kezdtek el foglalkozni a rizstermesztéssel, arra példa a neves, XVI. században élt, A több, mint 30 fokos december végi melegben hűsítő oltalmat találtak az utazók egy-egy jókora cserje, vagy uram bocsa’, formás pálmafa árnyékában SZÁJTÁTVA DOB Talán-talán nem a legjobb dobot verjük. Vagy esetleg nem jól. Hiszen zeng megye és ország a föld, a földművelés, az erdőgazdálkodás fontosságától, már-már nemzetmentő szerepétől, szédítő jövőjétől, amikor ... Amikor a mindennapos valóság kiábrándító, prózai tényeket lök a hírlapíró elé, melyeket aligha képes a dobpergés hangjaival társítani. Szájtátva hallom ugyanis erdőgazdasági meg mezőgazdasági üzemekben, hogy nem az ocsú, hanem a búza kel vándorútra: a legjobbak, a leg- tapasztaltabbak hagynak fel a reménytelennek látszó küszködéssel. Gyanakszik persze az ember. Hiszen milyen hangosan szól a dob ennek a nemzetgazdasági területnek a rendkívüli fontosságáról, és akikor ... Igen, akkor kiderül, hogy itt 9400—9800 forintos havi nettó átlagkeresetet mondhatnak magukénak a foglalkoztatottak. Valamennyi nemzetgazdasági terület közül a legalacsonyabbat! S ha ők állnak a lista végén, törődnek-e, törődhetnek-e azzal, mit tudat a dobpergés? S bármit is, hileles-e a számukra, avagy úgy hat, mintha gúny lenne?! Tavaly a bruttó keresetek a legkevésbé itt növekedtek, a gyarapodás mértéke 18-20 százalék, míg az iparban harminc százalék felett van, a közlekedés, posta, távközlés esetében pedig a negyven százalék közelében. Az Ilyen arányok, viszonyok bepillantást engednek abba a bonyolult folyamatba, amely hosszú évtizedeken át a felszín alá kényszer üt ette a munka tényleges piaci értékét, tetszőleges sorrendeket állítva fel nép- gazdasági területek között, függetlenül azok jövedelemtermelő képességétől és teljesítményétől. Az ipar után ma is a mezőgazdaság és az erdő- gazdálkodás a legnagyobb munkaadó a megyében, azaz családok tízezreinek a sorsa múlik azon, mi történik ezen a területen. Mert ha csak a dob pereg... MOTTÓ nagy török utazó, Evlia Chelebi feljegyzése is, miszerint Magyarország Európának azon országa, ahol megpróbálkoztak a rizs elterjesztésével, meghonosításával. Ha sejtette volna a tiszteletre méltó Chelebi, hogy a XX. században még Svédországban is foglalkoznak a kukorica termesztésével, mekkora lett volna ámulata!? Visszatérve a thaiföldi út szakmai oldalára, Béky Zoltán szólt arról is, hogy nagy valószínűséggel még az idén viszontlátogatást tesznek Pest megyében is a bangkoki agrár szakemberek. Sőt, a megbeszéléseken elhangzott az is, hogy jó volna, ha a jövőben hazánk európai centruma lenne a hasznos, az agrárgazdaság, s ezen belül is a mezőgazdaságot érintő tudományos tapasztalatok, kutatási eredmények — thaiföldi — begyűjtésének. Elsősorban a publikált szak- irodalom, a friss információk átvételéről lenne szó. Nagy segítségére volt a Thaifölddel ismerkedő magyar agrár szakembereknek a Magyar Köztársaság Bangkokban levő nagy- követségének kereskedelmi tanácsosa. Tölgyesi Ferenc, aki közreműködött a programok és találkozók szervezésében. Természetesen a Pest megyei agrár szakemberek látogatása nemcsak szakmai eszmecserékből állt, hanem módjuk volt megismerkedni ennek a varázslatos országnak a természeti szépségeivel, idegen- forgalmi nevezetességeivel Is. Gyóesl László Astonák, Corsák és Senatorok Opel-szerviz Solymáron (Folytatás az 1. oldalról.) 540 ezer forintért sem talál gazdára. A gépkocsik árai erős hullámzást mutatnak. Átlagban 850 ezer és 3,5 millió forint közöttiek. A solymári Opel-szerviz a 25. az országban, s mint hírlik, a világhírű cég Magyarországon 60 hasonlót kíván kialakítani. Wragler László, aki jelenleg még vezeti az említett Auto In- terestet is, annak megszűnte után az Opel-szerviz kereskedelmi igazgatója lesz. Nagyobbik fia, akiben néhány éve még üzlettársat remélt, egyelőre úgy tűnik, önállósította magát, s szintén használt gépkocsikat hoz be, természetesen legális úton, Svájcból. Ez utóbbi ország ugyanis pillanatnyilag kiváló terep a használt autók vásárlóinak, átvéve a szerepet az egykoron virágzó német, majd osztrák piactól. Mivel a nagy nyugati gépkocsigyártó cégek sorra alakítják ki lerakataikat, kígyózó üzlethálózataikat hazánkban, s alakulnak gomba módra a legkülönbözőbb kft.-k, rt.-k, és betéti társaságok, így bealko- nyodott a Nyugatról, esetünkben az Ausztriából áthozandó gépkocsi-kereskedelemnek. Aki ugyanis^ valami márkás autót kíván venni, ezentúl itthon választhat kedvére valót. Rossz napok köszöntének az autószerelőkre is. már. mint a maszekokra, hiszen ők a nyugati gépkocsik szervizelését nemigen tudják megoldani, kivéve, ha raktárnyi alkatrészkészletük van. Ugyanis alkatrészekhez az Opel mellett csak a Renault, s még ki tudná felsorolni milyen vegyes vállalatok szervizet és járműszalonjai juthatnak.