Pest Megyei Hírlap, 1992. január (36. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-13 / 10. szám

Nagyobb támogatás az önkormányzatoknak ^ A közoktatási törvénytervezetről hónapok óta ^ folyik a vita az oktatási intézményekben. Az el- ^ múlt hetekben lapunkban is helyt adtunk egy-egy ^ véleménynek, így például a törvénytervezetben is ^ szereplő iskolaszék megalakításával és jövőbeni s jogaival kapcsolatosan. Mint azt a Művelődési és § Közoktatási Minisztériumban megtudtuk, folyama- | tosan értékelik a másíél-két hónapja beérkező vé- § leményeket. Az értékeléssel, elemzéssel az Okta- ^ táskutató Intézetet és az Országos Közoktatási In- ^ tézetet bízták meg. A minisztérium rendkívül íon- ^ tosnak tartja, hogy a törvény valóban nemzeti $ összefogással és egyetértéssel jöjjön létre. Budaörsön szeptember óta működik a közösségi házban a magániskola, s mint megtudtuk, ez az intézmény is megkapta az önkormányzattól a megemelt, az általános iskolai tanulók után járó támogatást (Erdősi Ágnes felvétele) A zsámbékiak emlékeztek Bepillantás a múltba A társadalmi és szakmai szervezetek véleményüket még január 31-ig eljuttat­ják a minisztériumhoz. A közeli napokban tizenöt fős munkabizottság alakul, amelyben minden — a tör­vény-előkészítésben érdekelt —* szervezet képviselteti magát. A pedagógusszerve­zetek, tantestületek részé­ről négy, a szakszervezetek részéről és az önkormány­zatok részéről három, a szülők, illetve a diákszer­vezetek részéről egy-két képviselőt várnak a bizott­ságba. A beérkezett véle­mények alapján már tör­téntek változtatások. Az is­kolaszék felügyelete pél­dául abban az esetben kö­telező, ha azt kifejezetten a szülők vagy az iskolák kérelmezik. Megszüntették a területi oktatási köz­pontok hatósági szerepét is. A változtatásokról az or­szág valamennyi óvodáját, iskoláját és önkormányza­tát folyamatosan tájékoz­tatják, hogy a törvényter­vezetet újra és újra megvi­tathassák. A végleg elké­szült közoktatási törvény- tervezet előreláthatólag márciusban kerül a kor­mány elé. Érdeklődtünk a művelő­dési tárca költségvetésének a parlamenti vita során történt pozitív változtatá­sairól is. Mint ismeretes, a költségvetési irányelveknek a tárcára vonatkozó irány­számait a minisztérium nem fogadta el. Az ezt kö­vető pénzügyminisztériumi egyeztetések során sikerült a tárcának egymilliárd fo­rintot visszaszereznie, ám a parlament elé kerülő ter­vezet még itt sem tükrözte a tárca elképzeléseit. A képviselők a tárca segítsé­gére siettek, és így a lehe­tőségekhez képest kedvező eredményeket sikerült el­érni az oktatási és kulturá­lis költségvetésben. Az igé­nyek kielégítésére felhasz­nálható 8.3 milliárd forint­ból végül is 4,5 milliárd ju­tott a művelődésügynek. A helyi önkormányzatok feladataihoz nyújtott álla­mi hozzájárulás keretében az idei harmincezerről har­minchatezer forintra nőtt az általános iskolai tanu­lók „fejkvótája”. A gimna­zisták fejkvótája negyven­négyezerről a tervezett negyvenkilencezerrel szem­ben ötvenegyezer forintra nőtt. A fogyatékos gyerme­kek oktatásához nyújtott támogatás gyermeken­ként hatvanötezer lesz, szemben a tervezett hat­vanezerrel és az előző évi ötvenhatezerrrel. A diák­otthoni ellátás támogatása hatvankétezer forintra nőtt. Az intenzív továbbképzés­ben részt vett pedagógusok bérjavítására harminc­négymillió forintot szavaz­tak meg a költségvetést el­fogadtató képviselők. A pedagógusok, a művészeti és közművelődési dolgozók szeptember 1-jei kétezer fo­rintos béremelésre szánt összegét a Pénzügyminisz­térium biztosítja az 1992-es esztendő tízszázalékos auto­matizmusán felül. A pénz­ügyminiszter és a felsőok­tatás ügyeit intéző rektori konferencia képviselői kö­zött még decemberben lét­rejött találkozáson elvi egyetértés született az új felsőoktatási rekonstruk­ciós terv körvonalait ille­tően. Ez a megállapodás az európai színvonalhoz való felzárkózást szolgálja. A rekonstrukciós terv első szakasza 1993-ban indul, és öt évig tart. Lehetővé teszi a hallgatói létszám százezer fővel való emelését. A prog­ram az állami költségvetés mellett más forrásokkal is számol, például a külföldi kölcsönök és segélyek kon­centrálásával, az egyete­mek ingatlan vagyonának konvertálásával. A pénz­ügyminiszter és a rektori konferencia képviselői egyetértettek abban, hogy mindehhez egyszeri, erre az időszakra vonatkozó beru­házás szükséges, és megál­lapodtak abban, hogy a ha­tározott tervek 1992. júniu­sáig elkészülnek. Deák Attila Kerek, szomorú gyermek- szemek. Az ágyrácsok mö­gött a parányi arcocskákon néha felcsillan egy-egy ma- szatos mosoly ... Tiétek a jövő? címmel kiállítás nyílt a napokban a Vigadó Galériában Edvi Péter és Horváth Ernő fo­tóiból. A képek romániai gyermekotthonokban ké­szültek. Megörökítve az élet sivárságát: a játékok hiányát, a gondozatlan he­lyiségeket, azt a léleknél- küliséget, mely a gondozó felnőttekből árad. Tragikus sorsok, megrázó képek. S felrázóak, mert a fotók láttán felmerül az ember­ben, vajon mi módon lehet­ne segíteni ezeknek a gye­Az elmúlt esztendő egyik rangos megyei kultúrtörté­neti eseménye volt a „zsámbékiak világtalálko­zója”. Sokak számára va­lóban nagy esemény volt, hogy újra üdvözölhették az egykor kényszerrel elszakí­tott honfitársakat. Legtöb­ben Németországból, Ba­den-Württemberg tarto­mányból jöttek, de voltak itt Hessenből is. Jöttek Ka­nadából, Angliából, Svéd­országból, a világ minden tájáról, ahová a történelem sodorta őket. Ahogy a ma­gyar rádió egyik riportere is elismerte, ez valóban vi­lágtalálkozója volt az egy­kori és a mai zsámbekiak- nak. Megilletődéssel írtak az eseményről külföldön is, példaképül állítva az ilyen rendezvényt más országok­nak, ahol sok magyar él ki­sebbségben. A program az 1739-es pestisjárvány elmúlásával emelt hálaszobornál kezdő­dött. Itt visszaemlékeztek a zsámbékiak az elődeinkre, akiket országépítő feladatra hívtak be Magyarországra rekeknek. Azért, hogy ők is úgy élhessenek, ahogy él­niük kellene. Gyermekként, intézetben bár, de egy ki­csit boldogabban. Másokban is felöllődött ez a gondolat, mint kide­rült a kiállításon. Még ta­valy májusban alakult meg hazánkban a Nemzetközi Gyermekmegmentő Szolgá­lat Magyar Egyesülete, a hannoveri hasonló nevű szervezet mintájára és tá­mogatásával. A szolgálat célja — mint megtudtuk — a fizikailag és szellemileg sérült, az árva és más, rá­szoruló gyermekek felkaro­lása, segítése, életkörülmé­nyeik javítása, önkéntes alapon működik, s ez idáig segélyt vittek több tucat romániai gyermekotthonba és kórházba. Közreműköd­tek a csegődi kastély fel­újításában — ez a helység­név talán ismerős mind­azok számára, akik vagy két esztendeje látták a Pa­noráma című műsort, Ahol azt a gyermekintézményt mutatták be, ahol az AIDS- beteg apróságokat ápolják. Szakértőik részt vettek az UNESCO és az UNICEF romániai segélyprogramjá­nak kialakításában. Támo­gatták a hazai Fogócska Ut­cai Általános Iskolát, a fó­ti gyermekvárost. Egyéni segélyt nyújtottak és a jö­vőben is szeretnének nyúj­tani több gyereknek. Ha­marosan befejezik a ma­gyarországi egészségügyi gyermekotthonok felméré­sét, s ezeket az intézménye­ket gyógypedagógiai fej­lesztőeszközökkel szeret­nék ellátni. S hogyan került ilyen egyesület egy kiállításra? Többek között úgy, hogy a szolgálat egyik alelnöke, Edvi Péter készítette a be­mutatott képeket. S termé­szetesen ez a kiállítás egy­ben arra is alkalmas, hogy újabb támogatókat nyerje­nek meg tevékenységükhöz. Remélhetően sikerül a ter­vük. S valamivel javulhat­nak az élet feltételei a ké­peken látható otthonok­ban ... —jisz— a török hódoltság után. Alig néhány éves itt-tartóz- kodás után a pestisjárvány elpusztította a lakosságnak szinte a felét. Abba a temetőbe látogat­tak el az utódok, ahová an­nak idején a pestisjárvány, majd mintegy 100 évvel később a kolerajárvány ál­dozatait is eltemették. így a kegyeleti park, mely a Baden-W ürttemberg tarto­mányban élő zsámbékiak finanszírozásával készült el, méltó emlékhely min­denkinek, hiszen a sírke­resztek alatt őseik csontjai porladnak. E helyen sza­badtéri szentmisét mutattak be. E programdús nap német —magyar íolklóresttel ért véget. A következő nap kétnyelvű szentmisével kezdődött, utána a vendé­gek kiállításokat tekinthet­tek meg a művelődési ház­ban és a Szent Vendel dom­borműves házban. Martin A. Jelit páter dia­vetítést tartott a régi zsám- békiakról, s a falu régi éle­téről. Sajátos varázzsal ha­tott olyanokra is, akik nem is ismerték a régi zsámbékia- kat és a régi Zsámbékot. Bepillantást nyújtott a múltba. Láthatták, hogy en­nek a faluközösségnek szo­kásrendje, erkölcse, törvé­nyei, kultúrája és hagyo- mányszeretete volt és van. D. A. Olvashattuk a lapokban: újabb — s igen távoli; hongkongi — vendégszerep­lésre indul a Katona Jó­zsef Színház társulata. Deb­recenből a már rég klasz- szikusnak számitó magyar nagyoperett, a Csárdáskt- rálynő utazik Németor­szágba, Svájcba, Dániába. Nemrég járt nyugat-euró­pai országokban az Opera­ház társulata. Felfoghatjuk úgy is: ez a külföldi vendégeskedés, a világjárásnak ez a formá­ja teljesen normális dolog, a nevesebb társulatok, ki­emelkedő produkciók nem­zetközi forgalmazása ma­napság mindennapos. A színház világában is —, de ugyanígy „mozognak” a ba­lett- és operaprodukciók, ugyanígy turnéznak ismert és kitűnő szimfonikus ze­nekarok. A világ nyitott minden érték számára, bár­honnan származik is. Leg­feljebb időnként megle­pődnek valamelyik világ­városban : hogyan, hát ezek ezt is tudják? A világ nyitott, s a vi­lág felé mi is nyitottak vágjunk. Ide is jönnek együttesek, színházak, ze­nekarok. Nem nagyon gyak­ran, sajnos. Az ok nagyon egyszerű; ezeket az együt­teseket csak igen tekinté­lyes összegű valutáért le­het megszerezni. Es nem­csak a bécsi vagy a berli­ni saimionikusok kérnek kemény valutát. Ma már a volt szocialista országok­ból sem rubelért, leváért, zlotyért jönnek a művé­szek. Doiíár. márka, sváj­ci frank nélkül szóba se igen állnak a szervezők­kel. impresszáriókkal. Ez Bécsben vagy Zürichben nem olyan nagy gond. mint nálunk, mert hiszen ott „helyben” van a valuta. Nálunk meg mégsem ad- hatiuk csak konvertibilis valutáért a jegyeket az olasz színház, a holland ba­lett, vagy az orosz zenekar Az Akadémiai Kiadó tervei Márai-sorozat Az Akadémiai,,. Kiadó mintegy 200 könyv kiadá­sát tervezi 1992-ben. Az idén jelenik meg többek között a magyar Larousse enciklopédia második és a Világirodalmi lexikon ti­zenharmadik kötete. Az év egyik tudományos érdekes­sége lehet a Nem Petőfi! cí­mű kötet, amely a bargu- zini „Petőíi-csontvázat” vizsgáló akadémiai bizott­ság tagjainak tanulmányait és a felkért szakértők írá­sait tartalmazza. Folytató­dik a Márai Sándor-soro­zat, idén újabb három kö­tet jelenik meg: a „Napló 1958—1963” az „Ihlet cs nemzedék” és a „Szegények iskolája". A reprint sorozatban Gratz Gusztáv két munká­ja, a dualizmusról irt két­kötetes műve és ,,A forra­dalmak kora” lát napvilá­got. Szelényi Iván Harma­dik út? című tanú Imán ja egy 1971-ben elkezdett ku­tatássorozat terméke: az urbanizáció hatását vizs­gálta, a magyar vidék és az aprófalvak helyzetét elem­zi a szocialista viszonyok között. Az Akadémiai Kiadó tervei között szerepel Grétsy László és Kemény Gábor képes diákszótára, vala­mint Krausz Tamás és Szi­lágyi Ákos munkája, az Oroszország és a Szovjetunió XX. századi képei történeti kronológiája. Idén jelenik meg a Magyar néprajz harmadik kötete is, amely a kézművességgel foglalkozik, a háziipartól a céhes ipa­rosságig. előadásaira. A forint meg (egyelőre, s még egy dara­big) nem konvertibilis. Te­hát a szervezőirodáknak, impresszárióknak nálunk ..ki kell termelnie” azt a keményvalutát, amibe a vegdógegyüttesek kerülnek —. s ez nem is olyan egy­szerű feladat. Mindamellett: a világot járni kell. Ügy is, hogy a mi művészeink mennek ki a világba, akár egyénileg, akár együttesben, társulat­ban. Ez kettős hasznú szom­szédolás. Egyfelől megis­mertetik a külföldet a ma­gyar eredményeikkel, a ma­gyar művészet színvonalá­val. Másfelől a magyar mű­vészek ismerkednek meg a világban zajló művészi fo­lyamatokkal. az elért ered­ményekkel, vagy akár a látványos kudarcokkal. Ahhoz, hogy tudják, hol tartanak, ismerni kell azt is. hol tartanak a többiek. És úgy is kell járni a vi­lágot, hogy a világ jön el hozzánk. Akinek nincsen rá módja, hogy a nagy kultu­rális centrumokban szemé­lyesen ismerkedjen meg előadásokkal, bemutatók­kal. zenekarokkal, művé­szekkel — és honfitársaink közüli csak nagyon kevés­nek van rá módja —, an­nak nagy jótétemény, ha „házhoz jön” a világ elő­adó-művészetének, zene­művészetének színe-java. Már persze, ha az ilyenkor eukért jegyárakat meg tud­juk fizetni. Mostanra ugyanis a hazai előadások is elérhetetlenné váltak sok kispénzű néző számára. A Madáchban például a Ca­baret, az új bemutató, egy jobb helyen 460 forintért tekinthető meg. A híresebb vendégszereplővel (ven­dégszereplőkkel) tartott opera-előadások jegyárai meg elérik ennek a több­szörösét is. így aztán a „helyben világjárás” örö­me sem adatik meg min­denkinek ... Takác3 István ADÁSHIBA Amióta a műsorújságok jelzik, hogy egy adott sorozat hány részből áll, és az adott napon hánya­dik fejezetet látjuk, a magyar tévénéző megszok­ta, hogy az utolsó résznél befejeződik a történet, megoldódik a konfliktus, megtalálják a gyilkost, a főhős elnyeri méltó jutalmát, vagy büntetését. Ezért is hatott kissé mcllbevágólag, hogy a Twin Peaks című amerikai tévéfilmsorozat VIII 8. ré­szének utolsó kockáin, a bonyodalom kellős köze­pén, eldördült egy pisztoly, nem tudni, kinek a ke­zében —, s ezzel számunkra, ki tudja, meddig, le­zárult a sorozat első fejezete. A lövés itt vissz­hangzik még a fülünkben, „és közben folyton szól a zene”, de hogy a Magyar Televízió megvette-e egyáltalán a többi részt, és ha igen, mikor szán­dékozik vetíteni, arról méla csend. Az a magyar állampolgár, akinek ma már egyet­len luxusa, hogy felemelt előfizetési díjért és vil­lanyszámláért tévét nézhet, talán joggal berzen­kedik. Ha már az MTV ilyen szokatlanul furcsa sorozat megvételére kényszerül, adhatna némi el­igazítást nézőinek. Bár, amint az az egyes részek tartalmi ismertetőiből kiderült, maguk a szerkesz­tők sem tudták igazán követni az eseményeket. Egy ilyen zavaros történetnél egy hét szünet is sok, és lehet, hogy amire az új sorozat elindul (?), addigra a nézők végleg elveszítik a cselekmény fonalát. Sokat, persze, nem veszítenek vele. Csak az a bosszantó, hogy az ember lassan minden es­te azzal áll fel a karosszekbői: a fenének kapcsol­tam be ma is a tévét! A Twin Peaks-sorozatban kuszasága ellenére is, sok kérdésre legalább sejt­hető volt a válasz, a televízió mostani új keletű műsorszerkesztési módszerei viszont megfejthe- tetlenek. KAIT Fotódokumentációs kiállítás A fótiakat is támogatják ■ Színházi levfT~Bfi Yilágjárás Ki felügyeli az iskolaszéket?

Next

/
Thumbnails
Contents