Pest Megyei Hírlap, 1991. december (35. évfolyam, 282-305. szám)
1991-12-24 / 301. szám
A CSÁNGÓK OLY MAGÁNYOSAK Bakosiék, amíg lehet, tartják még a bérletet. Örömmel mutatják a jól ápolt állatokat, az önitatót. a fejőgépet, a gépparkot, a szabályosan elrendezett szérűt, a három fúrott kutat meg az öntözőberendezést. Közben elcsendesedik a beszélgetés. Ütra clhelő- dünk. A gazda visszaül az asztal mellé, és elgondolkodva forgatja a kalendárium fogyatkozó lapjait. Tamasi Tamás Az ólomszürke égbolt alatt népes varjúcsapat tart a tanya felé. A szárkúpokra száll, ott károg a fekete sereg. A gazda benn id a melegben az. alsókonyhában. Kilátta az állatokat, és most számadásaiba mélyed. Esztendő fogytán már a kalendárium hátuljából, máshová rótt feljegyzésekből kikerekedik a számadás. Bizony a sok veszöd- aég nyomán elég vékonyka a jövedelem, pedig nem hiibádzik sem a szorgalom, aem a szakértelem. KAPÁSDÜLÖI HELYZETKÉP Kapásdűlő ben vagyunk, Ceglédtől vagy öt kilométerre, a Nagykőrösre vezető betonút közvetlen közelében. Bakosi Ferenc gazdálkodó a bizalmába avat, nincs titka előttünk. A hatvannyolc esztendős paraszt- ember emlékezete 1942-be Iramodik vissza. Egy napon beüzent érte a városba az édesapja, jöjjön gyor- aan, ha még élve akarja látni, mert a halálán van. Az Vngváry-faiskolában eiő- munkás volt az öreg. Akkor mindent megtanult, « ■aját lábára állt, s küzdelmesen ragasztotta egyik hold földet a másikhoz. A tizenhét éves fiúnak egyszeriben gazdálkodnia kellett. Aztán jöttek a szövetkezeti évelt A közös gazdaságban megbecsülték, irányító ember volt az állat- tenyésztésben. Felcseperedett a fia is, abból meg mezőgazdasági technikus lett. Többféle szakvizsgát tett, és egy másik téeszben növényvédelemmel, gépesíts nyában laknak, s az egykori apai földekből jött össze ez a takaros darab. Igazi kis mintagazdaság, ahová a ceglédi Török János Mezőgazdasági Szakiskolából minden évben kihelyeznek diákokat, hogy a kisüzemet is megismerjék. A szépen rendbe tett istállóban jól tartott, fényes szőrű sodrott ló áll a jászol mellett. Egyéves csikója formás, jóállású jószág. Kapós lesz majd, ha a gazda kiviszi a vásárba. A tehénistálló és a hozzá tartozó karám jelenleg négy tehénnek és két vemhes üszőnek ad helyet. A sertésólakban tizenöt süldő röfög. Volt hat anyakocájuk, de azokon túladtak, amikor any- nyira semmivé tették a disznótartást. Most majd újra kell kinevelni a süldő- állományból. Ehhez nagy tapasztalat szükségeltetik, hogy szapora fajta legyen, elegendő tejjel és a malacaiban ne tegyen kárt. UTÓDAIK AZ UNOKÁK A tehenekhez épp ilyen hozzáértés fűzi. Sokat dolgozott állatorvos mellett, tudja, hogyan lehet megelőzni a betegségeket, elkerülni vagy gyógykezelni a tüdőgyulladást, más veszedelmet. A ház körül kárál még vagy ötven tojótyúk, csak ahogy a hideg megjött, mintha befagyott volna a fenekük. Kevesebb tojást vetnek. Szemérmes a parasztember, sem az öröméről, sem a gondjairól nem szívesen beszél, pedig mindkettőből van, ráadásul nem kedvező szonötezer forint az első híd, harmincezer forint egy kerék. Márpedig gép bőségesen áll a tanya körül. Traktorokból kisebb és nagyobb, vetőgép, eke, borona, tárcsa, saját gyártmányú krumpliszedő alkalmatosság, fűkasza, műtrágya- szóró. univerzális markoló meg felsoroLhatatlanul sokféle más szerszám. A fiatalabb Ferenc a saját földjükön végzett munka mellett bérben is szánt, vet, fuvaroz, mert másképpen nem volna ki a megélhetéshez kellő pénz. Bakost Feri bácsinak időnként segítségre is szüksége van. ötvenforintos órabért ad ilyenkor, de nem mindig elégedett a munkával. Teszem azt, benn felejtik az új vesszőisöprűt az ólban, akkor százötven forintot marcangolnak szét a disznók. Figyelnie kell mindenre. Csinálná ő, csak a lába bírná. Neki meg a feleségének is folyton or- vosoltatni kel] magát. Hiába, a rengeteg munka megbosszulja magát. — Nincs megállás, folytatnunk kell, amíg bírjuk — mondja a gazda felesége. — Nean panaszkodhatunk, szép házunk van a városban, építettünk n.varaiét is, de ahhoz, hogy fönntartsuk, amit elértünk, mindig mozognunk, tenni- venni kell. Az unokákban van az örömünk. Mindkettő a mezőgazdasági iskolában tanul. KÜZDELMES KEZDET — Az egyiknek vettem egy növendék marhát — veszi át a szót a nagyapa. Az unokám etette, itatta, csutakolta, s amikor meghízott, maga sem hitte, hogy harmincezer forintot kapott a gondozás fejében. A másik fiúnak meg a gép a mindene, ö mezőgazda- sági gépszerelést tanul. Az apjával együtt oldják meg a téli gépjavítást. Rájuk számíthatunk. Azt fontolgatják, ha nem sikerül az iskola után állásba menniük, jönnek dolgozni a tanyára. Azokról is szó esik, akik most akarnak belevágni a gazdálkodásba. Nyilván lesznek, akik földre licitálnak a kárpótlási jegyükkel. Tanya, jószág, eszköz és pénz nélkül küzdelmes lesz a kezdet. S ehhez vegyük még hozzá, hogy a parasztembernek a kaszakalapálástól a takarmány- előállításig mi mindenhez kell érteni, nem csak elméletileg, hanem a gyakorlatban. Aki eddig a más ksze-lába volt, nem tud gazda módjára gondolkodni. A sors közel ezer kilométerre taszított életem első munkahelyétől, és soha nem hittem volna, hogy még egyszer találkozni fogok majd a világot megváltani akaró fiatalságommal, hajdani nagy ábrándozásaimmal, amikor még úgy gondoltam, hogy a magam- féle kis zsenik fogják felfedeztetni a világgal a Gyimes- völgyi csángó települések embereinek semmi máshoz nem hasonlítható életét. Sok embernek sokszor elmondtam már otthon és itthon a madéfalvi Siculicidium mártírjainak történetét, a vérengzést követő bujdosást, a Mária Terézia katonái előli menekülést, a szülőföldről való elcsángálást, de a csángálás szó valódi értelmét csak akkor értettem meg és fogtam fel igazából, amikor tudomást szereztem arról, hogy húsz gyimesfelsőloki asszony és férfiember vette magának azt a bátorságot, hogy életükben először elcsángálnak Magyarországra, ahol néhány egymást követő estén bemutatták népdalaikat és gyönyörű táncaikat. A bokrétás csángó kalap eszembe juttatta régi tanítványaimat, az ugrapataki derék állattenyésztőket, a szabadsághoz és zordsághoz szokott tatrosforrási Györgyi- széket és Tankokat. Tímár György úgy járta a lassú magyarost, hogy az becsületére vált volna akár And- rásfalvy Bertalannak is, de Ambrus Béláról sem mondta volna el senki, hogy a vasúti forgalmat irányította azelőtt, mielőtt táncra adta volna őszülő fejét, csak azért, hogy néhány magyarországi településen megszerettesse magát néhány anyaországi testvérével. Tankó János és Tankó Péter énekei a tiszta vizű Tat- ros gyors rohanását idézték fel és a Naskalat nagy havazásait, amikor mindent beborított a kétméteres puha fehérség, és amikor szánt kötöttünk a két mókán,y ló után, hogy hegedű és gordon (gordonka) kíséretében elénekeljük azokat a tiltott és kiátkozott énekeket, amelyeket annyira nem szeretett a diktatúra „kárpáti géniusza”. Gyimesi testvéreim elhozták a csángó emberek erkölcsi tisztaságát, az archaikus ütemek és ritmusok régi időkbe vesző egyszerűségét és szomorúságát, a hegyi emberek életszeretetét, és humorát. Abban a korban vagyok, amikor még nem illik nosztalgiázni. Éppen ezért nem akartam tudomást szerezni Marton Lajos, idős barátom meghatottságáról, aki Csángóország kapujában védte a legkeletibb országhatárt a második világháborúban, és azóta is nehezen hali az egyik fülére. És nem nosztalgiázok afelett sem, hogy „csonka Magyarország, nem ország”, mert nehezen, de tudomásul veszem a politikai realitásokat és hiszek a népek bölcsességében. Csupán régi emlékeimről írok, és arról a döbbenetes felismerésről, hogy minden konok tagadásom ellenére, most jöttem rá arra. hogy én is csángó vagyok. És csángó immár a Svájcban gyógyító barátom, csángó a Svédországot soha megszeretni nem tudó régi munkatársam, és csángók vagyunk mindannyian, akik elhagytuk a szülőföldet, a Hargitát, a Pece-parti Váradot, a Temest, az Oltót és szeretteink sírjait. Istenem, de jó lenne félrecsapni a kalapot, elemózsiával megtömni a tarisznyát, és újból visszacsángálni az időben a Gyimes völgyébe, ahol fiatal voltam, ahol vidám voltam, ahol nem vágytam az anyaországiak váll- veregetésére, csupán azért, mert jól éreztem magam, hiszen otthon voltam. A b c I Se ördöge, se angyala Mikor kezdődik a sorsunk? Már az anyaméhben? Még előbb, a nemzés és fogantatás pillanatában? Annál is korábban, anyánk, apánk génkészletével? S ha már van sorsunk, miért olyan, amilyen? Sors-e, hogy ki csúf, ki szép, ki csacska, ki okos? Sors-e a kinek-ki- nek bíborpalást vagy gyolcsgatya? A nádkunvhó, a palota? A hit, a hitetlenség? Sors-e a szeretetfür- dő, a gyűlöletkenőcs? A nyíltság, a bezárkózás? A szemérmesség, a szemérmetlenség? Mikor kezdődik a sorsunk? A születés pillanatában? És mikor ér véget? Amikor örökre lecsukódik a szemünk? Ami a kettő között van, az a sorsunk? Vagy az életünk csupán? Boldog a mama. Neki van- vendége! Látogatója sok, de az más, az a család. De vendég! Két esztendeje utoljára. Amikor betöltötte a kilencvenet. Porcelánok. Csipketerítők. Díszsemmik, emlékdara— bök? Ő tudja. Egy matróna már mindent tud, de ért-e mindent? Mosolyok. Életszeletek, özvegy Nánai Istvánná. Született Csík Róza. Cseréptöredékek a régi ceglédi világról. Az ő házuk volt itt az első a Pesti úton! Az ő házuk: szüleié. Ez a mostani az? Ingatja a fejét, nem, nem. Ezen a telken ez már a harmadik ház. Az elsőnek a falait belvíz rogyasztot- ta meg. A másodikat a háború (a második) verte szét. Ez a harmadik áll, békességben. A Nánai család gazdag volt. ö egy szegény tanítónő. „Sokat kellett nyelnem.” Nincs szavában harag. Emlék már, nem több az anyós, az após sok-sok tüskés szava. Az ajkbiggvesztések, hogy „a mi fiunknak pont egy ilyen kellett”. Róza néni keresztet vet. „Megbocsátottam már régen nekik. Az uram, az egy drága ember volt. Végül is nekik köszönhettem őt.” Milyen egyszerűen ható logika! Négy gyermek, kilenc unoka és már a dédunokák ... Nehéz lehetett. „Nem, nem volt nehéz. A kenyeret megvastagítja a szeretet. Otthon tanultam meg. Kilencen voltunk testvérek! És szegények voltunk. Nagyon szegények.” A képzőt egy tehetős házaspár adta segítség tette elérhetővé. „Tavaly még virágot vittem a sírjukra. Az idén már nem tudtam kimenni. Pedig kivitt volna a Bé- lus, az unokám kocsival. Féltem, hogy elesek a sírok között. S akkor gond lesz velem. Azt meg nem akarom.” Igen, soha nem akarta, hogy másoknak gondja legyen vele. Erre alapozta az életét? S jó, hogy erre? Így, túl a ki- lencvenen, mi az, hogy jó, mi az, hogy rossz? Hajszálnyi vagy ezer mérföld- nyi közöttük a távolság? Tutanhamon fáraó sírjának ajtaján szárnyas istennő képe- Az oltalmazó. Még a fáraóknak is kellett? S évezredek sok milliárdnyi alattvalójának miféle szeráfok, kerubok, az angelológia hét rendjének, kilenc kórusának, három triádjának mely légies teremtményei szegődtek oltalmául? S akik az alattvalókra törtek, miféle ol- talmazókat parancsolhattak maguk mellé?! Az égi világ is hierarchizált? Háromszor elkocsiztam a házuk előtt, mire kiokosítottak, hogy persze, ne Barnáékat keressem, hanem a „Szakács Margit néniéket”. Holott a szakács ragadványnév csupán, ám így ismerik a főzőasszonyt, aki lakodalmak konyhájának parancsnoka, akihez illő tisztelettel jönnek ide a nagykátai Jászberényi útra a felkérők, vállal- trá-e ... Mert nagy strapa az! Dédanyja, nagyanyja, édesanyja tudományát viszi tovább, S mrkor megtudja, mi járatban vagyok, nagyot nevet, fedőt emel, mutatja a fazekat, hiszen ezek szerint illatra jöhettem, mert angyalbakancs fő az edényben. Ami nem más, té&sel foglalkozott, mert hozzá a masinák állnak közelebb. Pár éve otthagyta a szövetkezetét, s azóta együtt gazdálkodik a család. Ahogy számolják, a szülőknek négy hold háztájijuk van, ahhoz bérelnek még vagy nyolc holdat. Ebből két pászta szőlő, összesen 2400 négyszögöl. A régi arányban. A sárgarépa szinte eladhatatlan. Any- nyit sem kínálnak érte, amennyiért érdemes a földből kiszedni. A teljes zsír- tartalmú tejet tizenhárom forintért veszik át literenként. Mire zacskóba kerül, fölül van a húsz forinton. A hízóknál most már csak istenes a helyzet, hatvannyolc forintért lehet leadni kilóját. Saját termésű kukoricán, apró krumplin tartva a munkájával épphogy találkozik az ember. A gázolaj árát felemelték. A traktorhoz százhu* A y y • | „Amíg biriuk, • 'II " nincs megállás
