Pest Megyei Hírlap, 1991. december (35. évfolyam, 282-305. szám)
1991-12-24 / 301. szám
HA KELL, SZILVESZTERKOR 1$ PARLAMENT AUTÓGYÁRI MUNKÁSOK KÖZÖTT Felmondólevél a fenyő alatt A december Kukáknál már az ünnepekre való felkészülés jegyében telik cl. Minis is annál kellemesebb elfoglaltság, mint ha valakinek arról kell gondolkodnia, szeretteinek mit is vegyen ajándékba, vagy azt kell megterveznie, mi is lesz. a család ünnepi programja. Élnek mellettünk azonban olyanok is — nem is kevesen — akiket az. év utolsó hónapjában sent kerített hatalmába a karácsonyi hangulat. Amikor december közepén Szigetszentmiklósnn. a Csepel Autógyárban jártam, nem lehetett érezni. Hogy az ott dolgozók a szeretet ünnepére készülnének. Ami nem is csoda, hiszen, hogy lehet valakinek boldog, békés karácsonya, amikor pék kilencven százalékáért nem jelentkezik senki, aki ÜLÉSEZIK A Mivel vasárnap az országgyűlési bizottságok, bár többségük még az éjszakai órákban is ülést tartott, nőm tudtak végezni a benyújtott nagy számú módosító javaslat megtárgyalásával, így. várhatóan ezeknek a testületeknek a következő napokban is ülésezni kell. Ezt felismerve megváltoztatták a programot, a parlament a tervezettnél jóval hosszabb időszakon keresztül fog ülésezni az év végén. Így plenáris ülést tartanak december 27-én, 23-án, 29-én és 30-án, sőt ha szükség van rá, még 31-én is. Még a délelőtt folyamán befejezték a képviselők az adózás rendjéről szóló törvényjavaslat részletes vitáját. s elfogadták a gépjárműadóról szóló törvényt. Eszerint adót kell fizetni a belföldi forgalmi engedély- lyel és rendszámmal ellátott, illetőleg külföldön nyilvántartott gépjárművek után. A belföldi járműveknél a fizetendő adó az autó súlyától függ. A gépjármű saját' ' tömegérték' minden megkezdett 100 kilogrammja után 200 forintnyi adót káli a tulajdonosoknak fizetni. Még ugyancsak délelőtt megkezdődött a szövetkezeti törvény részletes vitája, amelyet a nap végén le is zártak. Az Országgyűlés —, megszakítva a törvényjavaslatok tárgyalását — új képviselőket választott be a kulturális. oktatási, tudományos. sport-, televízió- ég s érj 1 óbizo its ágba. vá lám in t a szociális, családvédelmi és egészségügyi bizottságba. A kulturális bizottságban Beke Kata helyét Pál József (MDF) foglalta el. A szociális bizottságban pedig Somogyi Tamást (MDF) választották be Székelyhídi László helyére. Hozzáfogtak a képviselők a szövetkezetekkel kapcsolatos átmeneti szabályokról szóló törvényjavaslat részletes vitájához is. Bár sokan elmondták véleményüket ezzel kapcsolatban, ezt a vitát nem sikerült lezárni, mivel nem volt elég idejük a képviselőknek, hogy benyújtsák tervezett módosító indítványaikat. Utolsó napirendi pontként lezárták a betegszabadságról szóló törvényjavaslat. általános vitáját. A parlament szociális .bizottsága, mely az eredeti törvényjavaslatot általános vitára alkalmatlannak tartotta, most támogatásáról biztosította a Pusztai Erzsébet (MDF) és Kulin Sándor (MDF) által benyújtott módosító indítványt. A javaslat szerint 10 napra kellene csökkenteni a munkáltatók által fizetett betegszabadság idejét a tervezett 25 nappal szemben, de ezt kiegészítené még 1 százalékos tb-járulékeme- lés. A társadalombiztosítási járulék így. 44 százalék lenne. A javaslat harmadik . eleme, hogy a költségvetés .átvállalna bizonyos, nem járulékkal fedezett kifize- . léseket a társadalombiztosítástól. A törvényjavaslat részletes vitája a karácsonyi szünet után folytatódik. Este hét óra előtt fejeződött be a parlament plenáris ülése. A nap folyamán a Házbizottság is ülést' tartott, amelyen megállapodtak • a parlament év végi menetrendjében. így pénteken 10 érakor kezdenek a képviselők plenáris üléssel, délután pedig a bizottságok folytatják a munkát. Szombaton egész nap plenáris ülést tartanak. Vasárnap délelőtt a bizottságok a törvényjavaslatokhoz benyújtott módosító indítványokkal foglalkoznak, délután pedig plenáris ülésre kerül sor. Hétfőn egész nap teljes ülést tart az Országgyűlés, ám ha nem tudják befejezni a munkát, azt szilveszterkor is folytatni fogják. átlót retteg, hogy még az f el m o ndól e veiét. A magyar járműipar egyik hajdani fellegvárában a portán a mit sem sejtő belépő még nem érzékelheti, hogy egy olyan gyárba érkezett meg, ahol niar hónapok óta áll a termelés. a dolgozók jó része kényszerszabadságon tengődik. A rendészet még .működik, s az ősz hajú portás, annak a rendje és módja szerint elkéri az igazolványomat, kitölti a be- lépőcédulát. Mikor meglátja, hogy újságíró. Nagyok, nem állja meg. hogy ne tegye fel a szokvány- kérdést : — Aztán mi jót tetszik írni rólunk? — Választ azonban nein vár, gyorsan hozzáteszi: — Igaz, mostanában jót nemigen lehet rólunk elmondani. Amikor a szakszervezeti irodán llanfelti István titkárnak elmondom, mi járathat! vagyok, nem sok jóval biztat. — Dolgozókkal nkar beszélgetni? Az nem Lesz könnyű, hiszen maid mindenki otthon van. pontosan nem tudom megmondani, melyik üzemben folyik még termelés. Azért gyorsan veszi a kabátját, s megígéri, hogy a tájékozódásban segítségemre lesz. Mikor kilépünk az igazgatási épületből, a év vége előtt kézhez kapja titkár elmondja, -hogy hamarosan ők is költöznek, azt az épületszárnyat is lezárják. A hatalmas gyár olyan, mint egy alvóváros, életnek alig van nyoma. Az üzemek jó részében csak temperált fűtés van, 'hogy a berendezés leinkre ne ménjen, s a hatalAas csarnokok üresen ásítozva várják a változást. Néhány parkoló nyugati autót is látunk, s a titkár, feléjük mu- "talva megjegyzi: — Járnak ide külföldi érdeklődők is, de igazából nem tudjuk, milyen stádiumban vannak a futó tárgyalások. Egyelőre még minden bizonytalan, s hiába született meg az új szerkezeti felállás, munkánk nincs. Miközben az autógyáriakat leginkább izgató vég- kielégítésről beszélgetünk, megtörténik a „csoda'1, az egyik üzemben dolgozó munkásokat látunk. Az üzemfenntartó gyárégy'égben — újabb nevén szolgáltatóüzem — gépfelújí- tásokat, javításokat végeznek, . — Nekünk még akad valami munkánk — mondja Hegedűs Attila lakatos — de. természetesen nem sok. s csak csütörtökig dolgozunk. — Borzasztó rossz érzés látni, hogy a kész gémegrendelte, mar nincs rájuk szükség. A munkások nyolcvan százaléka otthon van, akad, aki már hat hónapja. — Milyenek a kilátásaik? — kérdezem, bár amikor kicsúszik a számon a mondat, már meg is bánom, hisz, mit lehet ilyen esetben erre válaszolni. — Annyit tudunk, hogy az új vállalati biztos, még az idén, további ezer embert akar elbocsátani. Nem tudjuk, ki esik bele a szórásba. s arról sincs tudomásunk, hogy a maradók n jövőben mit fognak gyártani. Én tizenkét éve dolgozóm itt, s ha megszűnne ez a munkahelyem, nem tudom, mit tennék. Az mindenesetre biztosnak látszik. hogy ötven kilométeres körzetben nem tudnék elhelyezkedni. A hangulatra jellemző, hogy decemberben a Csepel autógyáriak között az * mondás járta, a Jézuska majd jutalomkönyvet hoz nekik, ti karácsonyra megkapják a munkakönyvüket. • — Mondogatjuk egymásnak — folytatja a komoly tekintetű, szemüveges fiatalember —. majd az asztal közepére kirakják a munkakönyveket egy kupacba, aztán mindenki kiválogatja a magáét. — Mit szól ahhoz, hogy az új vállalati biztos csökkenteni akarja a végkielégítést? — Nem mi tehetünk arról, hogy idáig jutottunk. Nem . a Csepel Autógyár munkásai találták ki tizenöt éve azt, hogy itt ezerszámra alvázat kell gyártani. Mi húztuk az igát, s nem tehetünk róla, hogy a szovjet üzlet befuccsolt. Az Ikarust úgy-ahogy kihúzták a „Az ember sosem tudja, t/u is az a karácsony, amíg egy idegen országban el nem veszti'" (Hemingway) Milyen kicsi leit. milyen könnyű! Mint egy adventi pánkó — gondolja János, s a hirtelen jött hasonlattól meggyűl a nyál a szájában. Legalább öt éve nem evett szilvaízes. habkönnyű pánitól, még a szót sem hallotta, amióta nekiszaladt a világnak. A kis öregasszony mindebből nem tud semmit. Ül, pámákíka! feltámasztva, szemben az ablakkal, A fénytől hunyorog, repdes a szeme. A fényt megszűri a kinti luc, s ettől zöld tesz minden a szobában. A mosdókagyló. a falat borító csempe, az ágynemű és a Marná arca is. János is ül csendben, s próbál mcgbarutiko/jrw « kérlelhetetlen ténnyé!. Antit a főorvos mondott az imént, M tanának meg varrnak a napjai számolva, a Kaszás kint vár az előszobában, János megint csuk sóliajt, a sóhaj úgy szakad ki a melléből. mint segélyikérás a havasi kürtből. Csak üt nincs kinek nmánkodni, ebben a fenenagy varosban, emberzsombolyban . magányosabb, mint a jádvölgyi erdőben. János négy éve jött el a V légy ásza aljából. Szökött a határon. Muszáj volt. A kocsmában öss zeakas zk o - dott az őrsvezetővel, a nagy- szag i, at agyut'i a Ló r etvdórt lepedőben vitték a bánffy- hunyadi kórházba. — Az ígérted, az idén hazatviszel karácsonyra — zsémbel az öregasszony halk madárban gon. — Tavaly sem vittél. A ház lezárva, talán, már széjjel is hordták az olá-hciig'ányok. János nyel, mim* aki nagyot farit. A ház. Hol van az már?.! Megidézi a borooaházftt a zs'jndelytetővel. mögötte a fenyőpártás hegyoldallal. Öreg bagolyvár, több mimt százéves. Az anyja, mintha belelátna a?fejébe, újra megszólal: a képeiket el kellett volna hozni. Látom-e még valaha őket. . . Az ágy felett lógó képeket áhftja, mely alatt esténként Imádkozott. Mária és József mohé egy garmada fotográfiát is tűzdelt, melynek java része már elsár- gul't, A legrégebbi egy nagy fülű. kajla bajszú hadfit ábrázott, a dédapját regruta- kórában. — A csuprok, a szilkék. A rokka, a kaikuikkos óra ... A csuprok, a szűkök a kaszáin álltak. Az ablak alatt. Régen volt kőrösfői. kalotaszegi búcsúk néma tanúi. Alattuk a lenvászon varrottá* is rég megfakult, fehérje old atricsoms zin űré sárgult, A forradalom után haza kotlett volna menni — fon- tolßalja a dolgokat János. ki tudja, hányadszor. Ám az is igaz. akkor kezdett egy kicsit jobban menni, s az idő tájt kerültek össze Rózával. Hazament, nyalkán felöltözve, megrakva ajándékkal. Hogy megbámulták:'a rokonok. még a pap is megszólította. Az öreg hiba nem a,z volt, hogy visszajött, hanem hogy elhozta az öregasszonyt is. Azzal áltatta, ha visszavágyik, hazaviszi. Pedig dehogy akarta vissza, vinni. Hisz a házat is eladta. minden benneyaióval. A szép bomnaházat a Jád patak partján. Az anyai jusst. — Tavaly nem állítottak fenyőt. Mákos patkót som -sütött Róza . . . — Mintha mát dolga nem volna. Vett bejglit, és volt fenyőág. Főzött magának töltött káposztát tengerrká- sával. Mit nyüstöl mindig?! Erőtlen erélyes-kedés, vérszegény érvek. Maga is érzi. S az agyában köriként gomolyog egy sor régi karácsonyi emlők. Egvszcr egy aikkora fenyőfát hozott az apja. hogy be sem fért a szobába. A ház előtt állította lel. s hóembert gyúrt aiája frissen hullt, gyolésfe- hér hóból. Ezt táncolták körbe a betleheme.? legények. utána meg mákos patkót faltak a boróka-cuj kához. Gondolatiban ar. éjfél! misét is újraéli. Porzik a hó. ahogy átycaan-givek-bongna-k a falun. A két ló nek Lfeszült a hámnak, peheiyiként húzták a könnyű szánkót, — Holna-p megint eljövök. Legyen nyugvása, ne vegzálja a nővéreket — búcsúzik az öregasszonytól, s «-mit már rég nem tett, lehajol. megcsókolj-a az inas. száraz kezeket. — János, ha meghalok, vigyél haza. Szeretnék apád mellett pihenni... — Még mit -nem ?! — kiabál az asszony otthon, mikor mondja a -kérést. — Egy vagyonba kerülne. Nem mindegy anyádnak, hogy hol fekszik?! Hajnalban csengőinek. Az éles hang bei;úszik minden szögletbe. A t.VviraWii- hordó. ügyetlen mozdulatok, ka; bontja a kaper-tát. sejti a tartalmát. Özvegy Hurgulr Jánooné ezitáít. Kérjük megjelenését. Mire beér, az ágy üres, már áthúzták. Az ablakok szélesre tárva. A kinti fényt a luc megszűri, «ik-árestuk tegnap, s ettől újra zöld lesz minden szobában. Csak a Mama nincs már, a Mama elment. Vér-hús összetartó zásuk megszűnt, átlényegült emlőkké, súly tettem szomorúsággá. Zörög a villamos, de nem hallja. Ül,magába roskadva. Kint piilingél a hó, emberek sietnek, fenyőfát.cipelnek. Tegnap, hazafelé, ő is vett egyet. De már nincs kinek felállítani. Néma sírás rázza. de könnye nem -folyik. Nagyven éve nem sírt. A közértben vesz két üveg bort, otthon beül a belső szobáiba. — Cokii Kifelé! — ordít az asszonyra. — Számold a pénzt, ha néni elég, kérj kölcsön. De anyámat hazaviszem. Értetted?! Az asszony nyüszítve isz- k-ol, mint a kutya, ha belé- rúgíatk. És megszeppenve hallgatja a berniről kiszűrődő. különös dallamot. János gyertyát gyújt, bontja az üveget. Tölt, iszik, önti magába a komisz löly* työt. Nem is érzi az izét, gondoláiban otthon jár. A jádvöl-gyi bo-romaházban, a régi szobában. Még a ka- kukkos óra hangját is halija, s a hegy felől érkező, duhaj szél süvöl-tését, Iszik és dúdol a repdesű gyertyafénynél. Mint a havasi halattsi-ratőik a ravatal mellett. Matula Gy, Oszkár HATÓ bajból, mi viszont maradtunk a gödörben. — Olyan embereket akarnak ingben-gatyában utcára tenni, akik jó néhány évet becsületes munkával töltöttek el itt — lép mellénk egy idősebb kolléga. Farkas Ferenc, aki az üzem szakszervezeti titkára is. — Tudom, hogy ma már a törzsgárdatagság nem érték, de hát mi vétlenek vagyunk abban, hogy így alakultak a dolgok. Nem a munkások, a vezetők dolga lenne, hogy 'munkát szerezzenek, amiből meg tudunk élni. Hallom, hogy az 1,50 forintos villamosjegy 18 forint lesz. Nekünk az elmúlt években nem emelkedett tizennyolcszorosára a bérünk! 1976-ban az akkori állami vezetés osztotta ki ránk a feladatot, s most, hogy bajban vagyunk, hol a tulajdonos? A murtkások keserű ki- fakadásai mögött — melyekben’ sok az igazság — tagadhatatlanul a félelem bujkál. Félnek attól, hogy holnap az utcára kerülnek, nem találnak maguknak új állást, valahogy nehezen barátkoznak meg avval a gondolattal, hogy bármilyen fájó. lehet, hogy a közeljövőben váltásra kényszerülnek. — A félelem könnyen átcsaphat agresszivitásba — mondja Farkas Ferenc, amikor a sztrájkról, az esetleges demonstrációról beszélünk. — Mi eddig semmiféle munkabeszüntetéssel nem akadályoztuk a termelést, mindent megtettünk azért — már amit mi tehettünk —, hogy a Csepel Autógyár ne kerüljön esődbe.' Ügy érezzük azonban, hogy a figyelmeztető sztrájkkal tiltakozunk kell az ellen, hogy a gazdasági vezetés igyekszik megnyirbálni * szociális juttatásokat, meg akarj* kurtítani a végkielégítést. A vad is csak akkor támad, ha sarokba szorítják... Amíg beszélgetünk a lakatosokkal, a műhelyben fiatat arcok is feltűnnek, úgy látszik, utánpótlás még akad. Bar nagyon valószínű, ezek a jövendő szakmunkások már nem a Csepel Autógyárban keresik majd meg a kenyerüket. Kifelé menet a portán — miközben leadom a kis be- lepcTcédulámat — megpil- iántok egy -szórólapot, amely a legújabb Sas-kabaréra invitálja az embereket. Kérdés — gondolom ma* gamban —. kinek lesz itt még kedve év végén nevetni? Hargitai Éva i kJiMtm3
