Pest Megyei Hírlap, 1991. november (35. évfolyam, 256-281. szám)

1991-11-30 / 281. szám

Emberség Óriási a tumultus az autóbusz-pályaudvaron. Gépkocsi érkezik, gép­kocsi indul, százan és százan rohangálnak, hogy időben érkezzenek haza vagy a délutáni műszakba. Megérkezik az fird—Budapest kö­zötti menetrend szerinti járat, két perc alatt ki­ürül az autóbusz. Csupán egy ember ül feszült várakozásban. Mozgássérült. Akarom mondani nyomorék, bármennyire is kerüljük manapság ezt a kifeje­zést. A gépkocsivezető türelmes ember, nem si­etteti, nem noszogatja, de szeretne már elindul­ni. A visszapillantó tü­körből nézi a kínlódó embert. Azután egy srác felugrik a buszra és le­veszi a tolókocsit. Amaz hálásan néz rá. Von­szolná magát le az autó­buszról, de nincs hozzá elegendő ereje. A jele­netnek legalább száz szemtanúja van. Férfiak, nők, gyermekek. Az egyik hölgy restelkedve néz rám és én elindulok segíteni. Csak a humorban sze­retem a morbid dolgo­kat. és nem az olcsó poénkodás kedvéért írom le a jelenet csatta­nóját, hanem azért, mert szégyellem magam, mert megelőzött egy fia­talember. Átölelte em­bertársamat, feltette ko­csijába és sántítva el­ment a színhelyről. Történt mindez 1991. november 26-án Buda­pesten. Abel Garanciái ad off a család NAGY CIGÁNYTEMETÉSRE KÉSZÜLNEK CEGLÉDEN Cegléden nagy port vert fel a lengyel piaeon október 18-án lezajlott rendőri in­tézkedés, amelynek kereté­ben a szabályosan intézke­dő Iáivei Sándor rendőr zászlós véletlenszerű fegy­verhasználat során megse­besítette a helybeli Jakab Pált, aki felszólítása elle­nére nem volt hajlandó igazolni személyazonossá­gát. A kiterjedt cigánycsalád tagjai megszállták a kórhá­zat, ott garázdálkodtak, megrongálták a berende­zést, akadályozták a gyó­gyítómunkát. Időközben egyik fia olyan kijelentést tett, hogy ha a rendőr nem kap méltó büntetést, illet­ve, ha elkenik az ügyet, akkor elégtételt vesznek rajta. A Pest Megyei Rendőr­főkapitányság november 15-én őrizetbe vette Jakab Lászlót és három testvérét, akik ellen egyenként több súlyos ügyben folyik bün­tetőeljárás. Jakab Pál november 23- án meghalt a kórházban. Mivel a kiterjedt család a cigány hagyományoknak megfelelően kívánja meg­adni az elhunytnak a vég­tisztességet, várhatóan több százan megjelennek a ra­vatalnál az ország külön­böző részeiből. A négy le­tartóztatásban lévő fia Nincs együttműködés „A rák ellen, az embe­rért, a holnapért!” Társa­dalmi Alapítvány az aláb­biak közlését kérte az or­szág közvéleményének hi­teles tájékoztatása érdeké­ben: Az 1991. november 26-i Mai Nap című újságban megjelent, „Amikor elszáll a józan ítélőképesség” cí­mű cikk szándékunk elle­nére egy vállalkozási ala­pon szervezendő szerencse­játékban való részvételün­ket sejteti. Szükségesnek tartjuk kijelenteni, hogy az alapítvány nem ismeri az említett vállalkozás céljait, képviselőit, közöttünk együttműködésre utaló megállapodás nincs. Befi­zetés az alapítvány egy­számlájára azon módon történhetett, amiképpen egy nyílt alapítványhoz csatlakozhat, illetve azt tá­mogathatja bármilyen ma­gyar személy vagy közület. írásban kérte a megyei fő­kapitányt, hogy jelen le­hessenek apjuk temetésén. Ezek az előzmények in­dokolták, hogy tegnap a Ceglédi Rendőrkapitánysá­gon sajtótájékoztatót tar­tott az ügyben Horváth András rendőr alezredes, a Pest megyei rendőrfőka­pitány bűnügyi helyettese. Jelen volt az elhunyt özve­gye és egyik fia is, akikkel a rendőrtiszt megállapodást kötött. Miután kellő garan­ciát adott a család, hogy a temetésen nem lesz rend­bontás, és a letartóztatásban lévő négy fiatalember kisza­badítására. megszöktetésére nem tesznek kísérletet, em­beriességi és az etnikai ha­gyományokat tiszteletben tartó szempontok alapján lehetővé teszik jelenlétüket apjuk ravatalánál. Mindez természetesen igen nagy felelősséget há­rít a rendőrségre, hiszen körültekintően, megfelelő eréllyel, ugyanakkor a ke­gyeletet nem sértve kell el­járniuk. Olyan mérvű erőt fognak a helyszínre vezé­nyelni, amely eleve kizár mindenféle atrocitást. A rendőrtiszt egyértelműen a jelen lévő családtagok tu­domására hozta, hogy rendbontás esetén a legha­tározottabban lépnek fel. özvegy Jakab Pálné munkatársunk kérdésére elmondta, hogy várhatóan december 10-én délután egy órakor kerül sor férje temetésére az újvárosi te­metőben. Azt viszont Horváth al­ezredes tette hozzá, hogy a szertartáson a rendőrségi szakemberek videofelvételt készítenek, amelyet adott esetben felhasználhatnak a rendbontók azonosítására. Remélve, hogy erre nem kerül sor, átadják a csa­ládnak a felvételt tartal­mazó kazettát. A holttestet igazságügyi orvosszakértő vizsgálja. Lövei Sándor rendőr zász­lós ügyével a Budapesti Ügyészségi Nyomozó Hiva­tal foglalkozik foglalkozási körében elkövetett veszé­lyeztetés gyanúja alapján. (-it-) Az urak Sehogy sem tudom ki- ókumlálni, hogy az újsá­gokban kinek és mikor du­kál az úr titulus. Olvastam már olyat, hogy ott volt a miniszter úr és az állam­titkár, hogy a főosztályve­zető mint védnök jelent meg a tanácskozáson, a megnyitót viszont az osz­tályvezető tartotta. Legkevésbé a sportvilág­ban tudok eligazodni. Evi­densnek látszik, hogy a szponzorok uraik. Az FTC francia megmentője kö­vetkezetesen úrnak titulál- tatott. Akkor is, amikor nyilvánvalóvá vált, a fran­cia úr és a legnépszerűbbb magyar csapat kapcsolata félresiklott. A magyar szponzorok szintén urak. Altkor is, amikor már kí- gyót-békót kiabálnak rá­juk, s egyitkük-másikuk többször jár bíróságra za­varos pénzügyei miatt, mint szakosztályi ülésekre. A játékvezetők egyszer urak, máskor nem urak. Leginkább akikor urak, amikor szapulják őket — nem a nézők, hanem a szaklapban a szakemberek —, mert elnéztek tizenhá­rom lest, nem adták meg a tizenegyeseket, rosszul al­kalmazták az előnysza­bályt. Hanem a játékosok so­sem urak. Olyat még nem olvastam, hogy Fischer úr elemében volt, Bácsi úr vélhetően nem is sejti, mit kellene tennie a labdával, amikor a tizenhatoson be-" lül azt látja, hogy egy dí­szesen öltözött, hatalmas kesztyűkkel hadonászó em­ber áll vele szemben, hogy Détári úr hogyhogy sosem játszik jól címeres mezben. Valaha nagyon pontosan szabályozva volt, kinek mi­lyen titulus jár. Nem érke­zett el az ideje, hogy a mo­dern korszellemnek meg­felelően megalkossák az új szabályzatot? A német Szabályalkotás előtt per­sze ajánlatos körülnézni, úgymond civilizáltabb euró­pai fertályokon, ott hogyan titulálnak. Az elmúlt hóna­pokban ilyen körülnéző szemmel lapozgattam min­denféle német lapokat. A múltkor például külügymi­niszterük vagy huszonöt másik külügyért látott ven­dégül egy volt NDK-város- ban. Velük tartott a ripor­ter is. Először leírta a kül­ügyminiszter teljes nevét, majd a vezetéknevén em­legette. Aztán váratlanul így titulálta: a német. Szintúgy a többieket. A belga szerint, az angol ezt mondta, a holland moso­lyogva jegyezte meg... Űr egyszer sem. Régebben sem jöttek za­varba, ha mondjuk az egyik német elvtárs volt. Pár éve hónapokig cikkeztek az or­szág nyugati felén, megláto­gatja-e őket a Német De­mokratikus Köztársaság állam- és pártvezetője, Erich Honedker. Ilyen cí­mek jelentek meg a lapok­ban: Jön az Erich? Az Erich nem jön. Erich mégis jön. Erich mégsem jön. Nálunk ilyesmi nem le­het. Mi komolyak vagyunk. Olyan komolyak, mint an­nak idején a dicsőséges nagyurak. Válasz F. Évának Kaptunk egy levelet az abonyi F. Évától. Ennyi az egész. Az 1991. október 30-i Pest Megyei Hírlapban ol­vastam egy cikket, Titkár­nő kell Júliának címmel. Mivel az én képzettségem is az, érdekel, hogy hol kellene dolgozni, magyarul, VALOSAGCSEREPEK AB: ÉRZÉKENY^SZAKÍTÁS UTÁN Hogyan tovább, biztosítás? (Folytatás az 1. oldalról.) várható. Ugyanis egyévi részvénytársasági együtt­működés után idén szep­tember 30-tól ismét szét­vált az ÁB és az olasz Ge­neráli biztosítótársaság. A válás számos újratisztázás- ra váró pontot teremtett mind az ÁB, mind az ÁB ügyfelei számára. Az ügy­fél számára elsősorban az a kérdés: ha csak 1991-re kötött szerződést az ÁB- val, a jövő évtől kivel kös­sön. A megye nagyvállala­tai közül dilemmában van például a váci DCM, ma­radjon-e továbbra is a Hungáriánál, vagy az ÁB- hoz, esetleg máshoz pár­toljon. A Dabasi Nyomdát is válaszút elé állította az ÁB és a Generali válása. A DCM-nél és a nyomdánál saját belső szervezeti át­alakulásaik teremtettek új helyzetet. A Pest megyei termelőszövetkezeteket pe­dig azért érdekli az ügy, mert a tsz-ek egy része önálló kft.-kre esett szét, s most nem tudják, továbbra is érvényesek-e rájuk az ÁB 1991-es díjfizetési fel­tételei. A döntéseket nehezíti, hogy jövő évtől privatizál­ják az Állami Biztosítót, amely a Generali válása után ismét száz százalékig magyar tőketulajdonúvá vált. A privatizációs ver­senytárgyalásra ez év de­cember közepéig lehet je­lentkezni. Az ÁB magánkézbe ke­rülése azonban semmiféle kockázati vagy bizonyta­lansági tényezőt nem jelent az Állami Biztosító koráb­bi és leendő ügyfelei szá­mára, tudtuk meg Fülöp Zoltántól, az immáron tel­jes egészében magyar tu­lajdonban lévő ÁB Közép­magyarországi Igazgatósá­gának vezetőjétől, mivel a megkötött szerződések a tu­lajdonos kilététől függetle­nül továbbra is érvényeseik. Számos megyei vállalat azért bizonytalan, mert nem tudja, hol kell megújí­tania, esetleg új feltételek mellett megkötnie az ÁB- val jövő évi szerződéseit. Nekik a tíz megyei ÁB- fiók és hat kirendeltség közül a legközelebbit aján­lotta az igazgató. Gyorsabb lesz a kárfizetés jövőre, ígéri az ÁB a megyei vál­lalatoknak, üzemeknek, vállalkozóknak. Ügy tűnik, harmincmilliárd forintos díjtartalékából különfél* működőtőke-befektetések­kel, szállodák, irodaházak építésével, tőzsdei művele­tekkel, egyéni hitelnyújtá­sokkal és főképpen inflá­ciókövető, kedvező bizto­sítási feltételeivel továbbra is ringben marad as ÁB Pest megyében. K. K. TÍZÉVES A MOZGÁSSÉRÜLTEK EGYESÜLETE A Mozaik segíti Tíz esztendővel ezelőtt 33 taggal kezdte meg tevé­kenységét Vácott a Mozgás- korlátozottak Pest Megyei Egyesülete. Az akkori sze­rény csapatból mára 1800 tagot számláló szövetség fejlődött, amelynek megye- szerte 15 helyi szervezete működik. Az egyesület, az érdekvédelem, sokoldalúan foglalkozik tagjainak anya­gi természetű segítésével és napi gondjainak enyhítésé­vel. Ebben az évben például az egyesület közbenjárásá­ra már mintegy 400 moz­gássérült jutott állami tá­mogatáshoz, saját otthoná­nak kialakítására. A mozgáskorlátozottakat fokozottan érintik a foglal­koztatási gondok. Az egye­sület révén már eddig is többen jutottak bedolgozói munkalehetőséghez. Most szervezetté, kívánják tenni vagy milyen nyelven kel­lene válaszolná. Szívesen fogadnám bővebb tájékoz­tatásukat. A cikknek a lényege, hogy Verona városa tit­kárnőit keres, aiki megvá­laszolná a Júliának cím­zett rengeteg szerelmes le­velet. Kedves F. Éva, nézetem szerint minden ország pos­tája nagyot téved, amelyik az itáliai Veronába továb­bítja a Júliának címzett le­veleket. Shakespeare Ró­meó és Júliájának színhe­lye nem a valóságos Vero­na. Rómeó és Júlia som valóságos személyek. Szín­házi Veronáról, színpadi személyekről van szó. Ama titkárnőnek egyetlen dol­ga volna, minden levélre ráírni: címzett ismeretlen. Illetőleg mindenütt létezik, ahol éppen játsszák a da­rabot. De csak addig a né­hány óráig, amíg az elő­adás tart. De még ez sem egészen pontos. Rómeó és Júlia sehol és sohasem lé­tezett, illetve mindenütt és mindig. Azokban az embe­rekben, akik olvasták vagy látták a darabot, és önma­gukban éltetik. ön lelkes hfve a szerel­mes Júlia-regényeknek. Ak­kor önnek fölösleges ma­gyarázni, hogyan is van ez. Ehhez nem kell se titkár­nő, se válasz, csak képzelet és érző szív. Kör Pál ezt a tevékenységüket, ezért váci székhellyel Mozaik né­ven kft. létrehozásán fára­doznak. Ennek tevékenysé­ge a bedolgozói munka fo­lyamatosságát kívánja biz­tosítani. Az egyesület gondot for­dít tagjainak kulturális éle­tére és tevékenységére is. Mikulás napja alkalmából például vidám műsorral várják majd a váci műve­lődési házba a mozgássérült gyerekeket, akiknek ily mó­don szebbé kívánják tenni életüket. A mozgássérültek közűi sokan foglalkoznak külön­böző művészetekkel. A kö­zeli napokban, a 10 éve* évforduló alkalmából kép­zőművészeti alkotásaikból kiállítást rendeznek a fő­városi mozgássérültekkel karöltve Budapesten, a Mar- czibányi téri művelődési ott­honban. Ugyancsak a jubi­leum alkalmából a Pesl megyei egyesület irodalmi antológiát állít össze a Pest megyei mozgássérült költők verseiből, az írók prózai, szépirodalmi alkotásaiból. A kiadványt a legközelebbi rokkantak napja alkalmá­ból kívánják közreadni. K. 2. VILLANÓFÉNY BŐSÉG Évtizedek óta nem tapasztalt túlkínálatot talál­hatunk a megyében az építőanyag-telepek, a sze­relvényeket, készülékeket árusító üzletek többsé­gében. Hiba lenne azzal magyarázni ezt a bőséget, amivel némelyek megkísérlik, nevezetesen általá­ban a beruházások és azon belül a lakásépítő* csökkenésével. Igaz ugyan, hogy utoljára a hatva­nas évek elején épült olyan kevés új otthon, mint mostanában a megyében, ám az is igaz, hogy az építőanyagok, az ún. lakásgépészeti eszközök pia­cán érdekes átalakulás tanúi lehetünk. Az alapvető építési anyagok döntő részénél a* idén jelentősen csökkent a termelés. Égetett tég­lából negyedével, cserépből ötödével kevesebb hagyta el a gyárakat, mint tavaly, síküvegből az előző évinek a fele is elég volt... A forgalom ilyen, nagy mértékű visszaesését a kereskedők egy része — s tagadhatatlan, ők az igazi kereskedők — azzal próbálta meg ellensúlyozni, hogy vállalta az igényelt áruk teljes körének a beszerzését, hely­színre szállítását, bizonyos árkedvezményeket is felkínált stb. Sorra alakultak olyan új szerveze­tek, amelyek nem a tömegárukat (cementet, cse­repet, téglát, csempét, vasbeton födémgerendát stb.) kínálták, hanem a korábban sok fejtörést okozó szerelvényekben, készülékekben nyújtanak eddig ismeretlen választékot, beszerzési bőséget. Erre fel viszont a kereskedelem hagyományos ré­sze is csipkedni kezdte magát... Jó ez? Nagyon jó! Az építkezni akarónak akkor is örömteli helyzet ez, ha a polgármesteri hivata­lokban kevesebben kérnek építési engedélyt, mint korábban. A visszaesés ugyanis átmeneti: nem le­het más. Lakni kell valahol. Amihez kell az állami lakáspolitikai koncepció. A bőség így kapja meg igazi értelmét. <M) I ■ 111 II i«W>

Next

/
Thumbnails
Contents