Pest Megyei Hírlap, 1991. november (35. évfolyam, 256-281. szám)
1991-11-30 / 281. szám
IBB $7, ÍN HÁZI LEVÉL A tenger asszonya Henrik Ibsen, az apró termetű (Síezért mindig magasított sarkú cipőben és igen magas cilinderben járó) norvég drámaíró-óriás 1879-ben színpadi bombát robbantott a Babaotthon (magyar színpadokon: Nóra) bemutatásával. Az ötvenegy éves szerző azzal vívta ki kortársai többségének dühödt támadását, hogy Nórát, szabad és őszinte választása nyomán, ikiemelte a polgári jólétet biztosító, ámde tartalmatlan, üres, érzelmektől megfosztott házasság kereteiből. Nóra lázadt, a menthetetlenül kispolgári férj és a menthetetlenül értelmét vesztett házasság ellen, a női egyenjogúság jegyében. Százhuszonkét évvel ezelőtt ez megbocsáthatatlan bűn volt. Sok évvel később Ibsen megírja mintegy a párdarabját a Nórának. 1888-ban Münchenben él (évtizedekig van távol Norvégiától, majd csak 1891-ben tér haza, az akkor még Kristia- niának nevezett Oslóba). A müncheni évek igen termékenyek. Itt születik, más darabok mellett, a Ros- mersholm és a Hedda Gabler is. Az egyesek által szinte a Nóra folytatásának tekintett A tenger asszonya arról az asszonyról szól, aki éppúgy nem szerelemből megy férjhez a derék özvegy Wangel doktorhoz, két nagylány apjához, mint Nóra, Helmer ügyvédhez. Ellida asszonynak azonban van a múltjában egy férfi, aki a nagy szerelem volt. Öt hagyta ott Wangelért. S a férfi váratlanul megjelenik. Ellidának döntenie kell: marad a kényelmes polgári házasságban, vagy elmegy a nagy szerelemmel, vállalva minden megpróbáltatást. Azt kéri Wan- geltői: mentse fel házastársi esküje alól, hogy szabadon dönthessen. Mikor ezt megkapja, akkor viszont marad. Talán mert a nyugodt, s már megszokott családi keret, a jólét, a biztonság túlságosan csábító. Vagy talán azért, mert rájön: az a régi szerelem ugyanúgy már sosem jönne vissza. Valamit elmulasztott. s az már végképp el is múlt. Ellida talán magát is bünteti ezzel a döntéssel. A tenger asszonyának rejtélye nem oldódik meg igazán. Ugyanúgy bizonytalanságban tart bennünket a darab befejezésével Ibsen, mint a Nóra fináléjával. Nálunk (de a skandináv országokban, sőt, magában Norvégiában is) ritkán kerül színre A tenger asszonya. Most, egy új koncepció részeként, az Arizona Színház újította fel. Feltehetőleg azért, mert találtak Ellida szerepére valakit, aki már „bizonyított’’ Ibsen- hősnőként: Takács Katit, a Radnóti Színház Nórájának címszereplőjét. Nos, ő pontosan azt is hozza, amit kell. Az ő Eilidája valóban egy kicsit Nóra folytatása, és válóban az önmagát égy súlyos hibáért is büntető asszony portréja. Mellette Mécs Károly (Wangel), Haumann Péter (Arnholm), Nagy Gábor (Lyngstrand), Balogh Erika (Bolette) és a nagyon fiatal létére is meglepően érett alakítást nyújtó Molnár Judit (Hilde) egészíti ki jól az ibseni körképet. A finn vendégrendező, Timo Paavola, pontosan érti Ibsent. Tiszta vonalvezetésű, szép előadást hozott létre, meglepően aktuális felhangokkal. Takács István Magyar kórusok napja A Magyar Kórusok és Zenekarok Szövetsége (KÓTA) a Magyar Zenei Kamara védnökségével, hagyományteremtő szándékkal Kodály Zoltán születésnapja alkalmából megrendezi a magyar kórusok napját, melynek keretében szerte az országban hangversenyeket tartanak. A szövetség ünnepi hangversenyét — a magyarság és európaiság szellemében — 1991. december 17-én, kedden'este fél nyolckor rendezi meg a Zeneakadémián — három gyermekkar — a székesfehérvári Kodály Gyermekkar, a nyíregyházi Cantemus Gyermekkórus, a budapesti Kodály Zoltán Kórusiskola Gyermekkara — négy vegyeskar —, a budapesti Phoenix Kórus, a Vasas Kórus, Veszprém Város Vegyeskara és a szegedi Bartók Kórus közreműködésével. A hangverseny védnökei: Antall József, ifjabb Bartók Béla, Kodály Zoltánná és Szokolay Sándor. Meghívó — a szövetség titkárságán kapható (Budapest, V., Vörösmarty tér 1.). Lassú eszmélés IVemrég olvastam mélta- tó szavakat Korond idegenbe távozott fiáról, aki több száz kilométerre (vagy talán fényévnyi távolságra a Kalonda-tetőtől) addig-addig simogatta agyagálmait, míg ő maga is fájó emlékké nem változott ... Székely fafaragók motívumai díszítik annak a falinaptárnak a lapjait, amely előszobám falán emlékeztet a múló időre és az ottani tájakra. Ilyenkor aztán eszembe jut a gyer- gyócsomafalvi zsindelyt készítő falusi ember, a máré- falvi székelykapu ismeretlen faragója, a székelyvar- sági szénégető, az osztová- ta ideges zakatolása, a Szellő-tető közel égig érő csúcsa, a csíkmenasági táncos kedvű legény és a néhai csíkdánfalvi katonaorvos barátom emlékére állított kopjafa, amely mellett mindig szorongva mentem el megyejáró útjaimon. A megye sotk településén csodaszép székelykapuk hirdetik b üszke-f áj dalma - san, hogy nem lehet felejteni a Hargitát. Megnézem magamnak sokszor ezeket a kapukat, és olyankor néhány percre magam előtt látom Nagy Imre zsö- gödi képtárát, a Tolvajos- tetőt és a havasi gyopárokat a Nagyhagymás szikláin. Otthon vagyok mindennap néhány percet, és ilyenkor ismerősen integetnek a karcsú bdkályok, a színes tányérok, sőt illendően köszön rám a giccses taplósapka is ... Szobám falait hazai művészek képei díszítik. Márton Árpi képeiből csordogál a Hargita ezer színe, Antal Invre csángó asszonyai a felis- merhetetlenségig egybesimulnak a tájjal, Gaál Andris képei pedig a gyermekkort hozzák tapintásközeibe. Ismerős és ismeretlen földiekkel váltok naponta néhány mondatot, akik szorongva és reménykedve keresik régi önmagukat, hajdani munkakedvüket. Az első hónapok és esztendők kínzó tehetetlensége lassan kezd oldódni, és most már mind többen vélik felfedezni az itteni fák zöldjét, a faragásra váró rönköket és a most még csendes hegedűket. Nagyon remélem, hogy az új haza végül is alkotómunkára serkenti a mesz- sziről jött emberekét, hiszen pont úgy forog az agyagozókorong Pest megyében is, mint Balázs Feri barátomnál Korondon, csak az a különbség, hogy az idegenbe szakadt ember verejtéke mellett néha könnyeit is belekeveri az agyagba. Éppen ezért vallom, hogy nálunk Pest megyében is lehet szépet alkotni, habár jómagam sem tudom, hol van számomra az igazi nálunk: Pesten vagy Csíkszeredán. Abel Erdőkertesnek ián kulturális élete A kis herceg bemutatóra vár Évek óta működik az a gyermek színjátszó csoport Erdőkertesen, amely hamarosan bemutatja A kis herceg című mesejátékot. Hetente egyszer gyűlnek össze az Ady Endre Művelődési Házban, ahol Dániel Kornél foglalkozik velük. — A gyerekek lelkesek, foglalkozásuk végén nem akarnak hazamenni. Tavaly ők maguk írták és állították össze műsorukat, az iskola tanárait parodizálták. E bemutatónak nagy sikere volt, a tanulók és szülők körében. — Jelenleg A kis herceg próbái folynak, a bemutatót szeretnénk még ebben ' az évben megtartani. Öröm számomra, hogy foglalkozhatok ezzel a 20 gyerekkel. Mindig jönnek újak, de sajnos akad egy-két távozó is, akik például elköltöznek. Ügy érzem, a fiatalok szeretik ezt csinálni és ezért sokat tudok építeni a kreativitásukra is. Anyagi gondjaink nincsenek, a ház állja az esetleges költségeket. Jelmezeinket magunk készítjük és ugyanez igaz a díszletekre is — tájékoztatott Dániel Kornél. A színjátszó körön kívül a kis településnek van egy versmondó klubja is. Ök legutóbb részt vettek az Anyám fekete rózsa versmondó versenyen, melynek védnöke Csoóri Sándor volt. Sikerük ott sem maradt el. Az eldugott helyen lévő Erdőikertes, úgy véljük, kulturális életével példaként szolgálhat a nagyobb településeknek. j __________________ SZ® MEETS MM IMI 11111 ' ' ' "" "-J ... I -......... I ................ ...........................— ......... ............... ............. — —IHMK inyitotta az ajtót, és meglepetésére a partin nehéz csend ült. Az ünnepség valamennyi résztvevője az asztal körül állt: az asztalosok, a festők, az anyagbeszerzők, az eladólányok, a modellek. Meredten néztek Co- lumbóra, aki az asztal távolabbi végénél állt, szemben vele Mary Jane, az asztal másik végénél. A lány napszemüveget viselt. Columbo egy kitömött, szürke táskát tartott a kezében. — Mi történik ott? — tört ki Farley. Rafe szorosan fogta a kezét. Columbo kiöntötte az asztalra a táska tartalmát. — Miss Morton! Ezt a ruhát viselte ön Shirley Bell meggyilkolásának estéjén? Suttogás szaladt végig az asztal körül, az asszonyok között. Ügy állt ott, mint egy manöken, mereven nézte a bíborvörös színű ruhákat. Szoknya. Blúz, ékszergombok. Hozzá illő kabát. Gyűröttek. A kabát válla erősen sáros volt. Minden szín kiszaladt az arcából. •— Hol..., hol találták meg ezeket? Columbo átnyújtotta a kabátot a mögötte álló civil ruhás rendőrnek. — Vigye ezt Miss Mortonhoz. Nem akarom, hogy bármi tévedés legyen — tette hozzá a lányhoz fordulva. A lány alig pillantott a kabátra. A civil ruhás rendőr mellette állt. —• Hol találták meg ezeket? — ismételte meg lassan, nagyon lassan. — Nem volt könnyű, mondhatom. De megtaláltuk, és vizsgálatokat végeztünk rajta. — Vizsgálatokat? — Vérfoltot találtunk a kabáton. Mary Jane az ajkába harapott, és megtámaszkodott az asztal szélében. — Csúnya ügy. Nos, röviden és gyorsan. A vérvizsgálat bizonyította, hogy ön, miután egy csavarkulccsal megölte Miss Bellt, az utcáról becipelte az áruházba. Az asztalnál lévő nők némelyike elfordult-. Rájöttem, hogy ön kikapcsolta a riasztóberendezést, és a kocsival körben hátrahajtott. Megölte Miss Bellt, majd letaszította a testet a lépcsőről. Nem volt tiszta munka, mert hagyta, hogy ön legyen az utolsó, aki látta Shirleyt. De azt hiszem, arra számított, hogy nem találunk olyan nyomot, amin továbbmehetünk. Ám a kabát mindent elárult. — Columbo! Hagyta volna, hogy Rafe vállalja él helyette a bűncselekményt! — ordította Farley az asztal körül lévők felé. Közvetlenül Mary Jane mellett állt. — Én..., én talán nem hagytam volna. A végén! — hebegte Mary Jane. — De igen, hagytad! — Farley arca vörös volt a haragtól. — Te nem törődsz azzal, hogy hány embert ölsz meg! Columbo, ő elmondott nekem mindent! Én is elmondok önnek mindent, mindent! — Szinte magánkívül volt. ítafe a vállára tette a kezét. — Most már minden rendben van. A COLUMBO-TRÜKK — Nem hagyhattam, hogy veled is azt csinálja rr suttogta Farley — Jöjjön, Miss Morton! •— Hozhatom a táskámat? — Természetesen. A civil ruhás rendőr bekísérte a lányt a szobájába. Ä tömeg egyszerre hangzavarban tört ki. A legtöbben elvitték a poharukat az asztal másik végére, minél mesz- szebb az inkriminált ruháktól. Columbo összeszedte, és visszatette a táskába. A nagyterem gyorsan kiürült. Csupán Columbo, Rafe és Farley maradt ott. «-7 Sajnálom, hogy végét vetettem a partinak. j — Mit tehetett volna? — kérdezte Farley. — Columbo, elmondtam a történetet, ahogy előre megbeszéltük. — Rendes kölyök vagy. — Ez azt jelenti.., — lepődött meg Farley, i — Igen. A kölyök és én főztük ki az egészet, — Talán még színész leszek — mondta Rafe, Columbo szeme Mary Jane-re villant. — Utálom az őrizetbe vételeket, különösen ilyen nagy ünnep előtt, mint a karácsony. Mary Jane két csomagot hozott. Nagyok és laposak voltak. Az egyiket átnyújtotta Raíe-nak, a másikat Farleynek. , — A karácsonyi ajándékotok. — Mi is hozni fogjuk a tiédet — tört ki Rafe-ból A testes, civil ruhás nyomozó elvezette a lányt: Columbo követte őket. Mary Jane még aznap, este nyolc órára aláírta beismerő vallomását. Óvadék hiányában börtönben maradt karácsony napján, és az azt követő sok-sok napon át is. ## í- & Amikor Columbo végzett a rendőrségen, elhatározta, hogy még utoljára elmegy Farleyhoz és Rafe-hoz, és megnézi, hogyan boldogulnak egyedül. Fáradtan hajtott a fiúkhoz, kedvetlenül figyelte a karácsonyi kivilágítást a lakásukhoz vezető út mentén. Kicsit magányosnak érezte magát, azt kívánta, hogy bárcsak fehér karácsony lenne, de aztán eszébe jutott a chicagói szél, és rájött, hogy mégiscsak jobb Dél-Kaliforniában élni. Farley és Rafe éppen tojáslikőrt ivott A kivilágított fa mellett ültek, szemben a völgy és a város csillogó fényeivel. Megkínálták Columbót is. — Na, most elfogadom. Ez egy különleges alkalom. Karácsony. Beszélt nekik az aláírt vallomásról, és arról az érzésről, hogy Mary Jane is örül annak, hogy a rettegés véget ért. Farleynek egyetlen kérdése volt. — Columbo, kérdezhetek valamit? Hogyan találták meg a ruháját? , j — Én találtam meg — mondta Rafe. »I — Te? | j — Persze — kapcsolódott be Columbo.- I — Most már elmondhatja. — A raktárban találtam. Tulajdonképpen nem Mary if Jane mérete. Egy számmal nagyobb. Nem voltam biztos benne, hogy egyáltalán találok-e még ebből a fa"?J zonból, de végül sikerült, és leszedtem róluk az árcédulát. — A laboratóriumban bepiszkították — mondta Columbo —, hogy használtnak tűnjenek. i — Ügy érti, hogy az egész hamis volt? 5 — Hát, igen. — Columbo elővette a szivarját, és megkínálta a fiúkat. — Rágyújtanak? ; , — Nem. Isten ments — mondta Rafe. I Farley mosolygott. i — Mesélje már el! Z ‘ ■— Valamit tennünk kellett, hogy beismerést csikar- > junk ki. Ügy számítottam, hogy az a körülmény, hogy :j Rafe magára vállalja a bűncselekményt, majd a „súlyos bizonyítékok”, a ruhák bemutatásának hatására, a i? lány összeroppan. ; i Rafe a fához lépett, j — Majdnem elfelejtettem. Tessék. Átnyújtott Columbónak egy kis csomagot. Az letette a szivarját és poharát, hogy átvehesse. — Talán csak nem az enyém? Hát. Nem is tudom, elfogadhatom-e. A rendőrségi szabályok, meg miegymás. | — Az ügyet befejezte — mondta Farley. I — Persze, persze. Azt hiszem, minden oké. 1 Columbo kinyitotta a csomagot. Egy kicsi, rozsdamentes szivarvágó volt benne. — Az iskoláját! Ez..., ez valóban szép. Nagyra be-; csülöm az ajándékukat. Azzal zsebre vágta a szivarvágót, ujjával lecsípta •zivarja végét, hátradőlt, és élvezettel fújta a füstöt. I — Vége — COLUMBO NYOMOZ Gyilkosság karácsonyra írta: Alfred Lawrence / Fordította: Kira József
