Pest Megyei Hírlap, 1991. november (35. évfolyam, 256-281. szám)

1991-11-23 / 275. szám

Az új evangélikus lelkész Világtalálkozóra készülve A 23 éves Blázy Árpád teljesít lelkész! szolgálatot az ősz elejétől Gödöllő, Isaszeg, Veresegyház és Erdőker­tes evangélikus gyülekezeteiben. Miért választotta ezt a pályát, hogyan került a városba, és mit csinál? A többi között ezekre voltam kíváncsi. Beszélgetésünk során megtudtam, hogy miközben Koszik Gábor íöleg immár a képviselői feladatoknak szenteli az idejét, ő látja el a lelkészi teendőket. — Budapesten születtem 1932-ben — kezdte a bemu­tatkozást Blázy Árpád. — Édesapám gyógyszerész, édesanyám könyvelő. Négy­éves voltaim, amikor Zala­egerszegre költöztünk. Mi­közben az általános és kö­zépiskolát végeztem, gyak­ran jártam az evangélikus gyülekezetbe. Érdeklődése­met a lelkészi hivatás iránt Pintér János keltette fel, aki ma az orosházi gyüle­kezet esperese. A gimnáziumban mate­matika—fizika tagozatos voltam és az érettségi után műszaki egyetemre jelent­keztem, ahová felvételt nyertem. Először katona lettem, és itt fogalmazó­dott meg bennem az a gon­dolat, hogy mi lenne, ha az Űristennek szentelném az életemet. H A katonaság légkörét ismerve ez egy kicsit meg­lepő! — Sok lehetőség volt ár­ra, hogy titokban, „az őr­torony magányában” el­mélkedjek a Bibliában. A katonaság tulajdonképpen nem a legkellemesebb dol­gok közé tartozik, ám is­ten fel tudja használni ar­ra, hogy az övéit megerő­sítse. Egy tanévet mégis el­végeztem az egyetemen, majd az Evangélikus Teo­lógiai Akadémiára jelent­keztem. 13 Ekkor — gondolom — ismét angyalbőrbe öltözött? — Első lépcsős alakulat­hoz kerültem, de ebből is jó dolog született. Teoló­gusokkal voltam együtt, akik többféle felekezethez tartoztak. Ha az illetéke­sek tudták volna, hogy eb­ből máig tartó barátságok szövődnek, biztosan más­képp vonultatnak be ben­nünket. Az akadémiát 1987 tava­szán fejeztem be. Siófokra kerültem segédlelkésznek, ahol éppen ezek alatt az évek alatt készült el Józsa Márton nyugdíjas lelkész vezetésével Makovecz Imre, Ybl-díjas építész első fa­temploma az ottani evan­gélikus gyülekezetek szá­mára. Tavaly Németország­ba utaztam, ahol ösztön­díjasként folytattam tanul­mányokat. Haza már Gö­döllőre érkeztem. Itt volt szükség lelkészre. Csak ekkor ismerte meg Roszik Gábort? — Nem. Vele már gim­nazista koromban találkoz­tam, mivel akikor Zalaist- vándon lelkészikedett. Édes­apját még jobban ismerem, teológusként nála is töltöt­tem egyszer egy kéthetes gyakorlatot. Abban az idő­ben Gödöllőn is prédikál­tam. Úgy tűnik, hogy ma gyakrabban nyílik lehető­sége a lelkészeknek a kül­földi utazásokra. — Magyar tanulmányi ösztöndíjasokat mindig fo­gadtak külföldi neves teoló­giai fakultásokon. Az el­múlt évtizedek alatt azon­ban jelentősen csökkent a lelkészeik száma. Ezért évenként sajnos csak páran folytathatnak külföldi .ta­nulmányokat, hiszen az is­tentiszteleti, keresztelési, eaketési, temetési és hit­oktatói szolgálatokat ugyan­úgy el kell látnunk. U Hogyan dolgozik Gö­döllőn és a három község gyülekezetében? — A négy településen is­tentiszteleteket tartok, Ve- resegyliázon gyermek biib- liaórákat is és most kezdő­dik majd a konfirmandus oktatás. Gödöllőn van a legnagyobb közösség, sok lehetőséggel. Az eddig is végzett gyermek és ifjúsági munkát tovább igyekszem erősíteni. A gimnáziumban egy hónapja kezdtük el a hitoktatást, egyelőre 8-10 evangélikus diák részvé­telével. Az agráregyetemen egy tanárnő által vezetett angol nyelvű biibliaórákat látogatok, s hogy ott mi­lyen további lehetőségek teremtődnek a jövőben, azt még nem tudom. Nagyon készülünk a Taizéi Közösség világta­lálkozójára, amelynek idén Budapest ad otthont. A negyvenes években egy francia protestáns lelkész alapította a mozgalmat. Arra adta az életét, hogy csendességgel, meditativ is­tentiszteletekkel, egyszerű kánonénekekkel segítse a fiatalokat Isten keresésé­ben. Szilveszter környékén öt napra több tízezer fia­talt várunk a fővárosba és ebből néhány százat szeret­nénk Gödöllőn vendégül látni. A katolikus, refor­mátus, baptista és evangé­likus gyülekezetek egyaránt készülnek erre, például kö­zös istentiszteletekkel. A találkozó óriási lehetőséget ad a világbékéért való imádkozáson túl más nem­zetiségű keresztyén fiata­lokkal barátságot kötni vagy bármelyik európai nyelvet gyakorolni. H ön a lelkészi hivatal­ban lakik. Van-e hivatalos órája? Segíti-e valaki a szolgálatáét? — Ügynevezett „hivata­los órám” nincs, hiszen mi tulajdonképpen mindig az emberek szolgálatában ál­lunk. Van telefonom, bár­miikor felkereshetnek. Az Javuló buszközlekedés Új járatpárok ' Mi tagadás, elég sok pa­naszt jelentetünk meg a Volánbusz-járatokkal kap­csolatban — nem örülünk neki. Annál jobban, amikor jó hírrel szolgálhatunk! Márciusra született meg veresegyházi és környék­beli buszvezetők régebbi javaslatára az a részben gyorsjárat, amely Galga- máesa, Vácegres, Erdőker­tes és Veresegyház ország­út közeli dolgozóit, polgá­rait Budapestre és vissza szállítja, A kísérlet fénye­egyik gödöllői presbiterünk levelező teológiai tanulmá­nyokat végzett és hivatá­sa mellett ezzel az oklevél­lel hitoktatást vagy isten­tiszteleten prédikációt tart­hat. [3 Fiatal lelkészként ho­gyan igyekszik korosztálya számára közvetíteni az Igét? — Szolgálatomban kor­szerű eszközöket is fel­használok, például keresz­tény tartalmú videofilme­ket. Nagyon fontos a dia­vetítés is. Egykor egy gö­döllői teológustársammal katolikus lelkész barátunk­tól kölcsönkapott diasoro­zatot másoltunk. Zeffirelli Názáreti Jézus című film­jéből 500 kockás kivona­tom van. Nagyszerűen le­het ezzel tanítani a gye­rekeket. A harmadik segí- tőtárs a zene. Büszkék va­gyunk arra, hogy Evangé­likus énekeskönyvünk több olyan ifjúsági éneket tartal­maz, melyet gitárkísé­rettel is elő lehet adni, s ezáltal még maibbá tenni a Krisztusról való bizony­ságtételt. Nagy hangsúlyt fektetek a hívekkel való közvetlen találkozásra. A siófoki szór­ványban tanultam meg azt, hogy- milyen fontos a gyü­lekezet tagjaival családi körben leülni, beszélgetni, megismerni őket és így pászitorolni. Balázs Gusztáv GÖDÖLLŐI XVili. ÉVFOLYAM, 275. SZÁM 1991. NOVEMBER 23., SZOMBAT Segélyezések A Székelykapu Kit. természetbeni adománya Eddig, ha szűkösen is, de megéltem. Most viszont már úgy érzem, nem tudok kijönni a nyugdíjamból — pa­naszolta az egyedülálló, idős pedagógusnö. Tanácsoltam: ne szégyellje, kérjen segélyt. Azt mondta, nem szégyen­kezik, hisz’ nem ő tehet róla, hogy ide jutott, csak nem tudja, kitől lehet kérni, miiyen formában és indokkal. Valóban: hova fordulja­nak mindazok, akik úgy ér­zik, segítségre, segélyre van szükségük? — fordultunk a kérdéssel a gödöllői Forrás Szociális Segítő Szolgálat­hoz. — Hozzánk — közölte tö­mören Six Edit, az intéz­mény vezetője. — A város­ban valamennyi segélye-, zést a városháza népjóléti irodája és mi intézünk kö­zösen. Egy összegből gaz­dálkodunk, együtt döntünk 'áz odaítélésekről. sen bevált: a kilenc köz­napi és nagy hétvégi busz­pár egyre kihasználtabb, és most már ott tartottunk, hogy egyes járatokon zsú­foltság van. Ez indította arra a gö­döllői , üzemigazgatóságot, hogy november 18-tól meg­erősítse a — hivatalosan 2018-as számú — viszony­latot, és a menetrendet munkanapokon négy járat­párral bővítse. —kas Jutalmazás — meglepetéssel A gödöllői önkormány­zat két vezető tisztségvise­lőjének ez évi jutalmazá­sáról is döntött szerdai ülésén a képviselő-testület. A javaslattevő pénzügyi el­lenőrző bizottság, munká­ja alapján, dr. Gémesi György polgármester szá­mára 6 havi munkabéré­nek megfelelő összeget, azaz 292 ezer forintot, dr. Fábián Zsolt alpolgármes­ter részére 5 havi munka­bérének megfelelően 227 ezer forintot javasolt. A testület az ajánlott juta­lomkereteket elfogadta. Dr. Gémesi György meg­köszönte a munkája elis­merését jelentő döntést, majd kijelentette: a jelen­legi szociális helyzet isme­retében nem teheti meg, hogy ezt az összeget elfo­gadja. Ezért csak a polgár- mestereket törvény szerint megillető 13. havi fizetésre tart igényt, a megszavazott jutalom összegét pedig fel­ajánlja hozzájárulásként a távfűtési díjak kompenzá­lására. S hogy milyen segítési formákról van szó? Első­sorban anyagi juttatások­ról, amelyeket rendszeres, illetve eseti segély formá­jában kapnak meg az érin­tettek. A rendszeres segély­ben részesülők köre az is­kolák, óvodák, a gyámható­ság, személyes jelzések alapján nagyjából kiala­kult már, de számuk — az életkörülmények romlása miatt — rohamosan nő. Eseti segélyt a legkülönbö­zőbb dolgokra kérnek az emberek: például villany- számla kifizetésére, távfű­tési díjra, tüzelővásárlásra. Utóbbival kapcsolatosan jó hírrel szolgált Six Edit: a Székelykapu Tüzép Kft. ve­zetője természetbeni ado­mányként felajánlott a Se­gítés Alapítvány javára 500 mázsányi szenet és 200 má­zsa fát harmincszázalékos kedvezménnyel. Mivel a rászorultak nevét korábban folyamatosan összegyűjtöt­ték, nem okoz gondot a kedvezményes vásárlásra jogosító utalványok kiosz­tása. — Akik nem tudnak konkrét célt megnevezni, mert egyszerűen ,,csak” sze­gények, s gond számukra a napi megélhetés — ők is kaphatnak anyagi támoga­tást? — Természetesen. Mi Huszonöt éve iparos A nagyapától leste el Geröfi László, a város­szerte ismert üvegező és képkeretező huszonöt éve önálló kisiparos. Amikor felkerestem, hogy a ju­bileum alkalmából köszönt­sem, és írjak róla, a mű­helybe kalauzolt a felesé­ge. Munka közben találtam a mestert, akit meglepett a váratlan látogatás. Szakmája családi örök­ség, Keresztesi Géza bácsi, aki anyai ágon volt nagy­apja, közmegbecsülésnek örvendett Gödöllőn, mint jó nevű és kezű asztalos és üvegezőmester. Laci kará­csonyi ajándékként jött a világra 1944-ben. Ahogyan növekedett, örökké a nagy­apja körül sürgölődött, és nézte, mit és hogyan csinál. Nem tágított mellőle, amíg egy napon önálló munká­hoz látott, mivel a nagyapa eltörte a kezét. Egy sürgős munkát kellett elvégezni az egyetemen, dr. Kolbay Károly tanszékén. Magával hívta Soltész István nevű barátját, és megcsinálták a kívánt munkát. Megdicsér­te őket a professzor és ott­hon a nagyapa. Amikor úgy érezte, hogy a mellette tanultak átse­gítik őt egy mestervizsgán, jelentkezett, és sikeresen megfelelt. Kiváltotta mes­terlevelét, és így lett az Aszódon érettségizett Ge- rőfi Lászlóból üvegező és képkeretező kisiparos. Hogy mi minden történt a 25 év alatt, azt leírni szinte lehetetlen. Megházasodott, és elmondása szerint ez fel­ért egy főnyereménnyel. A másik főnyeremény a két fia. Sokat beszél róluk. A munka mellett mindig szakított időt a sportra, a társasági életre is. Gyep­labdázott, tizenhatszor volt a magyar válogatott kapu­védője. Részt vett a gödöl­lői szakosztály vezetésében, és igyekezett megszerettet­ni a sportágat másokkal is, mint ahogy azt tette vele Jákfalvy Ferenc, a gödöl­lői csapat életrehívója. Még diák volt, amikor Benkó Tibor bácsi vívóiskolájá­ban tanult. Jó társaság Volt együtt, de sajnos Tibor bá­csit 56 után meghurcolták, és az a néhány fiatal, akik szép jövő előtt álltak, töb­bé nem talált egymásra. Gerőfi László esetében nem lehet nem beszélni a horgászásról. E szenvedély eredete pedig gyermekei­hez kötődik. Laci fia gyak­ran nézte a pecásokat, ad­dig unszolta édesapját, amíg beiratkozott, tagja lett egy horgászegyesület­nek. Azóta a fiú a GATE gyöngyösi intézetében ta­nul, a másik legény, Gábor kereskedőtanuló, az áruház műszaki osztályán. Gerőfi László pedig a Pelikán Horgász Egyesület titkára, és foglalkozása mellett ez bőven ad munkát. A víz­parti tartózkodás ugyan­akkor kikapcsolódást jelent számára, már csak azért is, mert olyankor együtt a család. Hol volt a legizgalma­sabb munkája? A királyte- lépi kisegítő iskolában, emlékezett. A legutóbbi nagyobb megrendelése a 21-es számú Építőipari Vállalattól az UTAH gö­döllői gyárában üvegezésre szólt. Csiba József mindenkit nyitott kapukkal várunk, mindenkivel elbe­szélgetünk. Elmondják gondjaikat, s közben kide­rül, milyenfajta segítségre van leginkább szükségük. A legrászorultabbak on .— a megélhetés legalapvetőbb gondjaival küzdőkön — o szer etet konyha biztosításá­val, élelmiszerjegyek ki­osztásával, s ingyenes ru-f haneművel segítünk. Raj­tuk kívül gondolunk azok­ra is — utalva az említett idős pedagógusnö esetére —, akik nem magára a létfenntartásra, hanem sze­génységük enyhítésére kér­nek valamiféle segítséget. Számukra évente egy-két alkalommal adunk eseti se­gélyt, hogy életüket köny- nyebbé tegyük. — Miként történik az igények elbírálása? — Valamennyi igénylő kérését — akár itt, akár a népjóléti irodán adta be — hetente egy alkalommal vé­gigtárgyalja egy munka- csoporti Egyébként megbe­szélünk minden esetet. So­kan, sok szempontból szól­nak hozzá, s ez kizárja a szubjektivitást. Az eseti segélyeket a döntés után szinte azonnal átvehetik az érintettek, ami nagyon jó, hiszen fontos a gyors se­gítség. — Hol azt halljuk, hogy az emberek szégyellnek se­gélyt kérni, hol meg azt, hogy szinte követelik. Me­lyik magatartás a jellem­zőbb? — Valóban van egy ré­teg, amelyik erőszakos és követelőző. A többség azon­ban inkább félve, gyötrőd­ve érkezik, ám kénytele­nek leküzdeni ellenérzésü­ket, mert rászorulnak a segítségre. Az első találko­zás, beszélgetés után aztán megszűnik az idegenkedés, s a szégyenérzet, s később már könnyebben Vissza­térnek. Persze nem min­denki távozik elégedetten, merthogy nagy remények­kel érkeznek — anyagi le­hetőségeink viszont vége­sek. A segítő szolgálat azon­ban nem csupán anyagi se­gítségnyújtásra rendezke­dett be: tanácsokat adnak életvezetési kérdésekben, felvilágosítással szolgálnak társadalombiztosítási té­mákban, jogászhoz, pszicho­lógushoz irányítják a rá­szorulókat. Mindemellett helyet adnak különféle klu­boknak, csoportoknak, s ifjúsági összejöveteleket is szeretnének majd tartani a házban. —Pillér— GÖDÖLLŐI HÍRLAP Gödöllő, Szabadság tér 10. 9 A szerkesztőség vezető­je: Balázs Gusztáv. • Munkatárs: Pillér Éva. • Postacím: .Gödöllő, Pf. II 2100. Telefax és telefon: (28) 20-796. • Szerkesztősé­gi fogadóóra: hétfőn 10-től 13 óráig. O Hirdetésfelvé­tel : munkanapokon 8.30-tól 11 óráig a szerkesztőség­ben.

Next

/
Thumbnails
Contents