Pest Megyei Hírlap, 1991. november (35. évfolyam, 256-281. szám)

1991-11-16 / 269. szám

HS VAUH Ä TgBVÉHYER FELETT ÁLL Addig lő „bakot” ameddig akar? A „Börzsönyi Tizek” egyike a nagymarosi, Killenberger Kálmán nevét viselő vadásztársaság. A módosabbak kö­zé tartozik, hiszen vagyona — vadászházak, UAZ-ok, MTZ—80-as traktor, a vadföldműveléshez szükséges eszközök, magaslesek, etetők, sózok — kétmillió 270 ezer forint. Pedig mára ötvenegy főre csappant létszámával nem a legnagyobb. Igaz, tagfelvételre úgy jó hat éve nem kerítettek sort. Csalfa korszak A vállalkozások korát éljük, és ez nem is lenne baj, ha minden úgy történne, ahogyan azt megszokták azok­ban az országokban, ahol már régebben rátértek a pol­gárosodás útjára. Mondom, csak örülni lehet a vállal­kozók nagy számának, szívem legmélyén azonban kissé idegenkedve figyelem a dolgok alakulását, mert furcsa árnyoldalai vannak ennek a primitív népi kapitaliz­musnak. Nem az irigység beszél belőlem, soha az életben nem leszek vendéglős, és olcsó aranyért sem utazom majd a csodás Isztambulba. Azt sem bánom, ha minden váro­sunk minden tömbházának üresen álló helyiségében kiskocsmát nyitnak majd a nálam százszorta élelme­sebb hazámfiai. Azt viszont igencsak kifogásolom, hogy nincs cipészműhely meg olcsón dolgozó szabó, és kifogá­solom, hogy hiányzanak az értéket teremtő kis- és nagy- vállalkozók. Százezer kiskocsma nem ér annyit, mint a tíz emberrel épületasztalos-terméket gyártó asztalos­műhely. Csencselhetünk olcsó cigarettával, nyithatunk minden utcasarkon egy masszázsszalont, attól azonban még nem leszünk gazdagabbak. Néhányan megszedik magukat, néhányan csodaautót fognak vásárolni kará­csonyi ajándékként szeretőjüknek, ettől viszont nem születnek új munkahelyek. Márpedig a nálunk fejlettebb országokban már rég rájöttek arra, hogy csakis az értéket teremtő munkának van haszna. Egyszer nálunk is megváltoznak majd a vállalkozói szokások, addig is viszont nagyon szeret­ném, ha azt olvasnám valamelyik napilapban, hogy van már olyan magyar vállalkozó, aki nemcsak kereskedni, hanem munkahelyet is szeretne teremteni, Amikor ez be fog következni, akkor felejthetjük csak el a primitív ka­pitalizmus csalfa korszakát. Abel Kutyatáp és mustármag Kiilkereskedés — közvetítőkkel Minden bizonnyal azért, mert a vadászok zárt tár­saságot alkotnak(?). Már ahol a régi „nyomsávon haladnak’’ a pártállam íratlan szabálya szerint: a fegyverforgató csapatba, fő­ként vezetőnek, a minden szempontból megbízható emberek kerülhettek. Igaz, ez az adott tételt nem érinti, de tény, hogy a me­gyében mára a társaságok kilencven százaléka nyitot­tá vált, bárki beléphet. A régi felállásban? A kisem­berek között tartja számon magát Szalóczy Sándor, aki az Ipolyvölgye ÁG ag- ronómusaként került a tár­saságba. Merthogy annak idején szakember is kellett a vadföldműveléshez ... Lényegében panasz miatt ültünk egy asztalhoz, még az ősz elején Moys Csabá­val, Vác város alpolgár­mesterével, Ormándy Jó­zseffel, Nagymaros polgár- mesterével, a váci kábelté­vé szerkesztőjével. A pa­nasz lényegében kérdés, melyre választ keres (né­hány hónapos huzavoná­val, adom a nevem vagy sem — most tanú je­lenlétében, az alpolgármes­ter közvetítésével engedélyt adott rá) Szalóczy Sándor: rendszerváltás után egy demokráciában a volt ve­zetők semmibe vehetik-e a társasági törvényeket, tet­teikkel azok felett állónak minősíthetik-e magukat? Ezt az alapállást köteles-e a többség elfogadni? Sze­met hunyni szabálytalansá­gok sora felett? A kérdés kiélezéséhez, az igazság kereséséhez az in­díttatást az év eleji közgyű­lés adta. Majd a március 9-1 többségi szavazással felhatalmazta Szalóczy Sándort az 1990. évi gaz­dálkodás felülvizsgálatára. A felhatalmazott tette vol­na a dolgát, ha — mint mondja — az iratokhoz hozzájuthatott volna. Csak­hogy a vadásztársaság el­nöke a jegyzőkönyveket nem volt hajlandó kiadni kezéből. Ez éppúgy vonat­kozott az eseti jegyzőköny­vekre, mint a közgyűlésen készültre. Pedig az alap­szabály 9. paragrafusának „E” bekezdése szerint a tagnak joga van hozzá. A vadőri napló is tabunak bizonyult, csak az érintet­tek jelenlétében pillanthat bele. Pedig kérdések sorá­ra az iratok adhattak volna választ. De a felügyeleti szervek — akár a megyei, akár a minisztérium — híjával vannak a jegyző­könyveknek 1990 óta. Elkótyavetyélték Ennek ellenére Szalóczy Sándor nem adta fel. Jó néhány elgondolkodtató adat birtokában van. Meg­ugrott a munkabér, a ter­vezett 480 ezer forinttal szemben 714 ezerre. Rend­kívül alacsony a vadakra, a vadföldre fordított költség, a tervezett 742 ezerrel szemben 427 ezer forint. S ráadásul igencsak „rossz üzletemberek” akadnak a vadásztársaságban. Mert ahogy nézem, az SK 54-04 rendszámú UAZ felújításá­ra ’89 októberében 79 ezer 964 forintot, 1990 áprilisá­ban 19 ezer forintot költöt­tek — hátsóhíd-cserére —, s eladták 30 ezerért. Az csak „természetes”, a selej­tezésről jegyzőkönyv sem készült. Ilyen helyzetben érdemes vevőnek lenni — csak a vevőnek nincs ne­ve! ... Pogácsaszámla Lehet, hogy az SN 32-45- ös UAZ is hasonló sorsra jut? Hiszen 1989 októberé­ben felújítására 32 ezer 364 forintot, 1990. év első öt hó­napjában újabb 40 ezer 511 forintot költöttek. Hát még a vadászbál! A tételes el­számolásból a hétezer fo­rint ára pogácsa, torta oko­zott fejtörést. Mit mondjak — bepogácsáztak. Mint az egyszeri főszerkesztő, aki ital helyett fél mázsa kek­szet számoltatott el vendé­gei rovására. De az igazi csemegét az új vadászház kínálja. Mi­után a tagok 25-30 napot vettek igénybe, joggal so­kallják a számlát: 108 ezer forintot. Különösen azért, mert a napló nem vall róla — pedig házszabálynak kellene előírnia —, mikor ki járt ott. Az sem ellen­őrizhető, hogy a hűtőszek­rénybe betárolt vadból ki mikor mennyit használt fel. Nem, mert a házsza­Boload term&fók? Azt mondja a vecsési termelőszövetkezet elnöke, már a nagyapjától azt hal­lotta, termelni a bolond is tud. Hanem a kereskedés­hez, vállalkozáshoz tehet­ség is kell. Fölidézett egy gyermekkori történetet, bi­zonyítandó, tehetsége egész korán fölcsillant. Elkísérte édesanyját a piacra, aki szokás szerint körúttal kezdte, megszimatolandó, milyenek az árak, milyen a kínálat. Időközben több ve­vő is akadt, s mire a ma­ma visszaérkezett, a kis Jóska gyerek mindent el­adott. Szóval termelni a bolond is tud. A múltkor a makói hagy­másokkal kapcsolatban hal­lottam, hogyha nem lett volna az a néhány tucat jó szimatú kereskedő a város­ban, akik elvitték az árut Európa piacaira, a kutya sem ismerte volna meg a makói hagymások munká­ját. Volt egy cimborám, aki ehhez hasonló kérdésekkel szokott gyötörni: mi a fon­tosabb, a fa gyökérzete vágj- a koronája. Botor kér­désre botor a válasz. Gyö­kér nélkül nincs fa; hagy­mások nélkül hiába szima- tolgat Európa piacain a ke­reskedő, a kis és a nagy Dobrovitz is csak akkor él­heti ki kereskedői, vállal­kozói hajlamait, ha valakik bály 12. paragrafusa 5. pontjával ellentétben nem volt gondnok. Leltár, amely a meglévő vagyontárgyakról adhatna áttekintést, utoljára 1989- ben készült. Felületesnek minősítik, mert az alapos munka feltételei hiányoz­tak!? ). S érdekes módon az 1989-es 652 ezer forintos állóeszközérték 1990 végé­re 2 millió 468 ezer forintra gyarapodott. Leltár és se­lejtezés nélkül! Hát vélet­len, hogy Szalóczy Sándor a sutyorgások nyomán megkérdőjelezi a pénzügyi beszámoló hitelességét, s úgy minősíti: saját ma­gunk becsapására éppen alkalmas? Nem tudok vele vitat­kozni — s gondolom, nem vagyok egyedül —, amikor megállapítja, a könyvelés szakszerűsége is kívánni­valót hagy maga után. Elég „lehívni” az adóható­ság büntetési számláját. Az 1990. évi téves adóbevallás miatt 81 ezer forint adó­hiányt állapítottak meg, s tízezer forint bírságot rót­tak ki a vadásztársaságra. Ami azt illeti, jól bírják az iramot a havi nyolcvan­forintos (!) tagdíjból. Olaj a tűire Ha csak esurran-csöppen is, de valamit hoz a közös kasszába a külföldiek va­dásztatása. Pest megyében 34 iroda működik, vadá­szati engedélyt adnak ki, valamelyik cég lőjegyzéke alapján. Annak a vizsgáló­dás nem találta eleddig nyomát, hogy Hans Tullin- gen melyiknél szerzett en­gedélyt, hol fizetett be. Ne­tán a régi szép idők emlé­kére lőtt több ízben tró- feós vadat? Ha nincs nyo­ma, mégpedig hozzáférhető, tavasztól őszig a káposzta­földeken bajlódnak. Kalmárszefhm Mindenesetre már az is méltánylandó, ha valaki a rádióban országnak, világ­nak elmondja azt, amit Dobrovitz elnök. Hiszen vol­tak idők, amikor a ma­gyar alkattól idegennek tar­tották a kereskedést, a kal­márszellemet. Oly idők is voltak persze, amikor a földtúrást vélték idegennek a magyar lelkűiéitől, mond­ván, a magyar pásztornép. A pásztor független, szabad ember. Ballag a nyáj után, egyszer tiltakozik, máskor botját faragja, patak part­ján eimélázik a halak fic- lcándozásán, meglesi a vi­zenyősben vadászó gólyá­kat, estére megérkezik szállására a fehérnép, s az égen fenn ragyognak a csil­lagok. Aztán mégis ráfanyalo­dott a magyar nép a föld túrására. Egy része. A hang­adók lenézték a parasztot, hiszen a magyarhoz inkább a bajvívás, lovaglás, kato­náskodás illik. Később hiá­ba is noszogatta őket az egyik nagyon nagy magyar, hogy vállalkozni, üzletelni bárki előtt „kiteríthető”, olaj a tűzre, ok a sutyor- gásra .., Nemhogy vadászni, de egerészni sem szoktam. Az előbbit azért nem, mert nem vinne rá a lélek, no meg a felszerelés is egy va­gyonba jönne. Az utóbbi? Nem lévén egerünk, meg sem fordul á fejemben. De azzal tisztában vagyok még így is, hogy a vad az ál­lam tulajdona. S a szerény, esurran-csöppen bevéte­lekre ezek után is igényt tart a kassza. Vagy Nagy­maroson nem így gondol­ják? Mazsola a piskótában Sok minden másként működik arrafelé. Lehet, hogy a bősi erőmű léte okozza, vagy csak a régi széljárás. Nem tudom, de az már felháborít, hogy a vadóri naplót nem vezetik. Az úgynevezett beíró­könyvet sem. Pedig az utóbbi arra adna választ, mikor, ki, hol, hányadma­gával tartózkodik a terüle­ten. Ennek óraműpontos­sággal való vezetése az emberi életek óvásának alapvető követelménye. Mert nemcsak arról van szó, ki nem írta be magát (többe dm agát), s lő, visz, amit bír, hanem életekről! Ez a gyakorlat a felelőtlen­ség netovábbja, s csak a vakszerencsének köszönhe­tő, hogy eddig nem történt jóvátehetetlen baleset. Vagy az az álláspont: csak hadd lőjék egymást? A szakemberek majd el­döntik. Egy azonban bizo­nyos — amire fénymásolt példány van birtokomban —, védett területen, vizes­ároknál, ahol sohasem sza­bad vadászni: az lőtt vad­disznót, akinek alapvető kötelessége lenne a törvé­nyek betartása, betartatá­sa! Az már csak mazsola a nagymarosi piskótában, hogy a rendszerváltáskor a tanácselnökök búcsúztatá­sára lőtt vadak bizonylat nélkül kerültek ki a terü­letről. Miért is ne? Ahol az elnök úgy érzi, érezheti, hogy a társasági szabályok rá nem vonatkoznak, ő ma­ga saját törvényeik felett áll —, ott addig lőhetnek „bakot”, ameddig hagyják! Varga Edit kéne, képtelenek voltak vál­tani. Baj vívásból, régi dicső­ségből megélni nehéz. Amíg eme fordulaton bo­rongott a nemes, akadtak, akik nem vetették meg az üzletelést. Mire a borongok fölocsúdtak, testes rétege alakult ki a vállalkozóknak. Virágzó ipart és kereske­delmet teremtettek magyar- honban. A legatyásodottak persze hogy irigykedtek. Micsoda dolog ez, nem elég, hogy befogadtuk őket kies Kárpát-medencénkbe, kaim árszenem ükk ei föii­bónk kerekednek? Száz­számra birtokolnak gyára­kat, félmegyényi földtulaj­dont, hatalmas palotákat építenek maguknak? Sosem tudjuk meg, ho­gyan alakult volna ennek a rétegnek a sorsa, a társada­lom többi részéhez való vi­szonya, hiszen a minden korábbinál véresebb hu­szadik században írmagja is alig maradt, Az új réteg Az eset részben megis­métlődött. Egyr korábban emberszámba sem vett nép­csoport éleim esc bb és fo­gékonyabb tagjai egyre na­Néhány hete zárta be ka­puit Bécsben a nemzetközi élelmiszer-ipari bemutató, amelyen a magyar élelmi­szer-gazdaságot néhány is­mert hazai cég, köztük a Monortrade Kft. képviselte. Ez a magyar—olasz vegyes vállalat is felvonultatta termékei legjavát, köztük a tökmagból, szójából, napra­forgóból, kukoricából nyert, hidegen préselt olajokat. Meg tésztaféléket, s számos olyan készítményt:, amely­nek előállítása, technoló­giája hazai környezetben egyedülálló. Ilyen például az extrudált kutyatáp. Utóbbi iránt jelentős a nyugati érdeklődés, de amint azt dr. Krischka Já­nos, a kft. ügyvezető igaz­gyobb számban tűnnek föl a kereskedelemben. Vállal­kozókká azonban alig-alig válhatnak. Hiányzik hozzá az a tudás, műveltség, kul­túra, amelyet a könyv népe évezredek alatt fölhalmo­zott. Baloldali csillagnézők so­kat spekuláltak azon, ho­gyan fogják majd kinevel­ni az új embertípust. A történelem nem spekulál. Mindig kitermeli azt, amire szüksége van. Miként a természet is létrehozott minden olyan lényt, ame­lyik a táplálékláncban nél­külözhetetlen. Hiába volt negyven évig szünet, pusz­tultak el a régiek, szakad­tak meg családi és réteg- hagyományok, az új lehető­séggel úgy bukkannak elő a vállalkozó férfiak és nők, mint eső után a földigilisz­ták. Eme tíz- és tízezrekre kollektive semmiféle val­lási vagy etnikai, nemzeti­ségi bélyeg nem süthető. Felmenőik között előfordul­hatnak nemesek és jobbá­gyok, lehetnek törzsökösök — van ilyen? — avagy ke­verékek, a lényeg, hogy az úi idők új dalait ők ének­lik. Illetve: nem biztos, hogy ők éneklik, hanem énekeltetik, vagy húzatják, de hogy mit és hogyan, azt ők szabják meg. Avagy? A történelem? És mi a törté­nelem? Gyökér és korona, tyúk és tojás, véges és vég­telen, a Főid forog, ősz var és hullainak a levelek... Kör Pál gatőja elmondta, a vevő­kört csak akkor tudják bő­víteni, ha a termék csoma­golása is megüti a nem­zetközi mértéket. A félreértések elkerülése végett szerencsére a Mo­nortrade Kft. nemcsak az állati ételekkel vált ismert­té a nemzetközi kereskede­lemben. Hosszú évek óta szállít fehér és barna mus­tármagot Ausztriába. Idén több mint kétezer tonnát, s ennek révén 40 millió fo­rintot hozott a vegyes vál­lalat kasszájába. A cég kínálati palettáján ott sorakoznak a gabona- feldolgozási melléktermé­kek s számos élelmiszer­féleség. A bécsi jelenlétiről és a bemutató hasznáról azonban nem szívesen szólt az ügyvezető igazgató. Azt viszont elmondta, a jövő­ben nagyon ügyelnek -rá, hol és mivel jelenjenek meg a kereskedőik a nagy- közönség előtt. Ami már most világos a számukra: a vevők általában készter­méket keresnek, mint téli­szalámit, borféleségeket vagy éppenséggel a snack- készítményeket. Mivel a közös piaci védővámrend­szer változatlanul tökélete­sen működik, ezért a köz­vetlen szállításokra nem­igen adódik lehetőség. Többnyire csak a közvetí­tők révén, azokkal tovább­ra is szorosan együttmű­ködve tudnak eljutni a már jól bevált osztrák, német és olasz piacokra, meg a skandináv országokba. Dr, Krischka elmondta, hogy a gomba módra so­kasodó kít.-k, rt.-k, betéti társulások és számos kül- kereskedéssel foglalkozó vegyes vállalat, már most tapasztalhatóan éles rivali­zálást folytat egymással. Némelyek kimondottan bi­zonyos termékféleségekre specializálódtak, azokkal kívánnak külpiaci szeletké­ket megszerezni. A Mo­nortrade Kí't.-nek idén több mint 400 millió forint­nyi árbevétele lesz, s mint az ügyvezető igazgató meg­jegyezte. ez nem sok, de nem is kevés. A jövő ke­ményebb küzdelemre kész­teti őket. (gyócsi) iiiiiiiiiiiinimitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiimmtiiimimiimiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiifniiiifH! VALÓSÁGCSEREPEK >iiiiiiimmit{tiit;íiiítiii]iiiiiiiiiiii!iiiiiu!ii!imiiiiiiiiiiiimiii!i<Simiiii!iiHn)imiiiiiiiiui»iiiiiii

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents