Pest Megyei Hírlap, 1991. november (35. évfolyam, 256-281. szám)
1991-11-16 / 269. szám
Színházi levél Rendetlenkedők Mikor is kezdődik a tankötelezettség? Nem a fülek rosszak Sokat írtak a lapok arról, milyen neveletlenül viselkedett a Kolozsvári Magyar Színház előadásain a Nemzeti Színházban a diákközönség. (Bár magáról, a vendégjátékról írtak volna ennyit, s ennyien...) Botrányt emlegettek, tiszteletlenséget, megalázó fegyelmezetlenséggel rendetlenkedő gyerekeket. Elmarasztalásra bőven volt ok, ezt én is tanúsíthatom. A kolozsváriak valamennyi előadását láttam, s valóban, az egy Mrozek: Rendőrség kivételével, mely elég különleges előadás volt, hiszen a Nemzeti színpadán, a leengedett vasfüggöny mögött, börtönrácsokat és sűrű drótkerítéseket valamiféle cellává formáló díszletben zajlott, egy térbe ültetve a színészeket és a nézőket —, nos, ezt az előadást kivéve, minden alkalommal „kitett magáért” a diákközönség. A Rendőrség egy- egy előadására körülbelül százan ülhettek be, s ez a kis létszám is inkább főiskolásokból, illetve felnőttekből állt. Itt tehát majdnem kizárt volt a „balhé”. De a többi! Szóval én is szörnyűl- ködhetnék, felemlegethetném, hogy már én is utáltam magamat, annyiszor pisszegtem rá a közelemben ülő gyerekekre, szóltam hátra, morogtam stb. De azt hiszem, minden bosszankodás, idegeskedés és kétségtelenül a nézőket és a színészeket is rettenetesen zavaró — nevezzük Így — színházképtelen viselkedés dacára, az igazi vétkesek nem ezek a gyerekek. ök csak a végpontjai egy folyamatnak. Arról van ugyanis szó, hogy évtizedek óta senki nem tanítja meg az iskolásokat, már az elemi első osztályától, de talán már a nagycsoportos óvodától kezdődően, hogyan kell viselkedni a színházban, ha nézőként beülünk. A gyerek valahogy úgy képzeli, a színház is olyan, mint otthon a tévén a videoklip, vagy egy rockegyüttes koncertje a Kisstadionban. Szélsőséges esetben: olyan, mint egy Fradi— MTK-meccs. Azaz, lehet kimászkálni, megjegyzéseket tenni, lehet közbekiabálni, füttyögni, „anyázni”, lehet kólát szörcsög- ni, szendvicset falni, közben, s nem a szünetben. Megkérdeztem egy csomó gyereket, elmagyarázta-e nekik valaha is valaki, mi az, hogy színház, s „felvezette-e” nekik mondjuk a tanáruk, mi az, hogy Pécsett a jövő év tavaszán ismét megrendezik a középiskolások országos fotókiállítását. Az 1992. április 13-án a pécsi 508-as Szakmunkásképző és Szak- középiskolában megnyíló tárlaton való részvételre azok a huszonkét évesnél fiatalabb korú, rendszeres középfokú oktatásban részesülő fiatal fotósok pályázhatnak, akik más országos pályázaton még nem szerepelt fekete-fehér vagy színes papírképet küldenek Shakespeare, Bánk bán? Körülbelül tizenöt gyerekből egy (!) mondta, ő is kicsit bizonytalanul, hogy nekik a tanár nénijük elmesélte, miről szól az Ahogy tetszik. — De ez a színpadon egész más — mondta a kislány. No igen, mert hogy más egy színmű olvasva, s más a színpadon. Ezt is el kellene magyarázni valakinek. De hol vannak ezek a valakik? A jelenlegi pedagógusgárda már úgy nőtt fel, hogy neki sem magyaráztak a színházról, a filmről. Ugyanígy nőttek fel a szülők. Ne feledjük: éveken át nem volt kötelező az érettségi történelemből. Akkor mihez kötötte az a néhány évjárat mondjuk a Bánk bán történetét? Nem véletlenek a randalírozó, rendetlenkedő gyerekek, nem kell felmenteni őket. De nem menthetők fel azok sem, akiknek az volna a dolguk, hogy ille- delmesebb gyerekek üljenek a színházakban. Takács István be február 29-ig az intézmény címére. A képek témája kötetlen, de hosszabbik oldaluk is kizárólag huszonnégy centiméteres lehet. Egy-egy szerző legfelebb négy alkotással pályázhat, s külön képnek számítanak a sorozatok egyes darabjai is. A pályázaton való részvétel feltétele a nevezési lap beküldése is, melyet a rendezőktől lehet igényelni, s amelyen igazolni kell a tanulói státust is. A közelmúltban egy miniszteri értekezleten elfogadták a közoktatási törvénytervezet végső koncepcióját. A parlamentbe való beterjesztés előtti utolsó szakmai vitára bocsátható, mondta Dobos Krisztina helyettes államtitkár, aki a közoktatásért felelős. A lapok akkor hírül adták a koncepció legfontosabb részeit. Kiemelték, hogy a tankötelezettséget 6 évesről 5 évesre módosítják (e kortól egy évig kötelező az óvoda), és egyben 16 éves korig kiterjesztik és törvényben rögzítik annak intézményes formáit. Olvashattunk arról is, hogy ennek megfelelően alakítják a diákok vizsgakötelezettségeit. Az 5-től 16 évig tartó tankötelezettség ideje alatt a diákoknak kétszer kell vizsgázniuk, számot adniuk tudásukról. 12 éves korában a 6. osztály elvégzése után, majd 15 évesen a tizedik osztály után. A második vizsgára azoknak kell majd elmenniük, akik nem tanulnak tovább, tehát nem érettségiznek. A törvény végső koncepciójának lényege ez volt. Ezt követően szülők és pedagógusok, gyermekesek és gyermektelenek cserélték ki ismereteiket, érveiket, ellenérveiket. Több általános iskola első osztályában tanító pedagógust kívántunk megszólaltatni, mi is a véleményük a tervezetről. Megértették-e. • illetve hogyan értelmezték? A kapott kép elszomorító. A legtöbb tanító úgy értelmezte, ahogy a legtöbb szülő. Felháborodásának adott hangot. Na már most, ha mindenki rosszul ért valamit, akkor nem a fülek lehetnek rosszak, gondoltuk. A Kerepestarcsai II. Számú Általános Iskolában Besenyői Ferencné évtizedek óta elsősökkel foglalkozik. — Fél füllel hallottam a törvénytervezetről, de meg vagyok döbbenve. Nem tudom, hogy lehet ilyet kitalálni, hogy ötéves kortól tanköteles egy gyerek. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy még hatévesen is a legtöbb éretlen, képtelen koncentrálni, kifárad, figyelmetlen lesz, olykor még el is alszik. Szívből remélem, ez nem valósul meg. Ha a tanítókat kérdeznék, inkább hétéves korra kellene módosítani a kezdést. Tanyai összevont iskola Cegléd külterületén. A település neve Kecskéscsárda. Hat osztály tanul együtt, elsős diák mindösz- sze kettő van. A tanító, Fekete Zoltán 1953 óta él és dolgozik a tanyai gyerekek között. — Nem szeretem a nyilvánosságot, itt élek elszigetelve, de ezt az elkénzelést nem tartom jónak. Tankötelezettség ötéves kortól? Nevetséges! A kicsi gvere- ket nem lehet megtanítani, képtelen abban a korban bármit is kezdeni masával. A tapasztalataim szerint 1-2 óránál többet nem tud koncentrálni egy hatéves. Nálunk pedig az összevonás miatt olvkor 6 órát is kénytelen itt ülni. Jómagam a korhatár emelése mellett voksolnék, ha kérdeznének. Ahogy mind több tanítóval beszélgettünk, kiderült, egyetlen iskola igazgató- helyettese értelmezte jól a tervezetet a megkérdezettek közül, nevezetesen Kun Jánosné Százhalombattán. Világosan és tisztán megértette : arról van szó a tervezetben, hogy ötéves kortól kötelesek a szülők a gyermeket az óvoda nagycsoportjába járatni. A Művelődésügyi Minisztériumban kérdezősködtünk, hogy most akkor valójában hogyan és miként is kell értelmezni a tervezetet, mivel úgy tűnt, a zűrzavar nagy, és a pedagógusok sem értik pontosan, mit is takar a bűvös szó: tankötelezettség, iskola- vagy óvodakezdést. Sikerült elérnünk a legilletékesebbet, vagyis Dobos Krisztina helyettes államtitkár titkárságát, ahol Tóth Milclósné arról tájékoztatott. aggodalomra semmi ok, hiszen óvodába járásról van szó. Elmondta még, hogy valóban sokan félreértik a tervezetet, számtalan telefonhívást kapnak ők is, érdeklődnek szülők és nevelők egyaránt. Leszögezte továbbá, hogy hatéves korban sem lesz kötelező az iskola, ameny- nyiben a szakemberek úgy vélik: a gyermek még éretlen. A félreértések miatt arra következtet a minisztérium dolgozója, hogy az értelmezési hiba talán a nem világos fogalmazásból adódik. Mi szintén így véljük. Nem ártana, ha már a tervezet úgy készülne, vagy készült volna, hogy azt minden állampolgár megértse. Árvái Magdolna 1 Fotópályázat SZOMBATI Sím MI I Columbo tervének végrehajtását késleltette, hogy Mary Jane és Farley eltűntek. Rafe telefonált Columbónak a következő napon, vasárnap este — karácsony szerdára esett —, és tájékoztatta arról, hogy Farley nem érkezett haza. Rafe felhívta Mary Jane-t is, de miután órákon át senki sem vette fel a telefont, a lakásához hajtott. A lakás sötét volt. A szomszédokkal való beszélgetés során megtudta, hogy Mary Jane és Farley az előző nap kocsival elmentek, és még nem jöttek vissza. Rafe hívása után Columbo a fiú lakására rohant. Ott találta a karácsonyfa alatt, a szőnyegen ült, mint egy kifáradt vadászkutya, fejét lógatva, kezeit az ölébe ejtve. — Nem értem, Columbo, hogy mi történhetett! Columbo melléje guggolt, megveregette az elkeseredett fiú térdét. — Rá fogunk jönni. Columbo rágyújtott és az ablakhoz állt, karácsonyi fények ragyogtak a szemben levő hegyoldal házain. — Gondolja, hogy megsejtettek valamit? — Nem tudom, Columbo. Maga a detektív. — Hát persze. Mit gondol, bejönnek holnap dolgozni? — Be kell hogy jöjjenek. A januári kirakatoknak két hét múlva készen kell lenniük. — Ügy érzem, hogy visszajönnek. — És mi csak várunk? — Persze. Ha nem jönnek maguktól, akkor visszahozatom őket. De most még korainak tartom. Nincs kedvem belefogni egy országos üldözésbe. Azt hiszem, elő tudjuk csalni Mary Jane-t anélkül, hogy eljátszanunk a moziban megszokott üldözést, érti ugye? — Columbo megcsóválta a fejét. — Bár így nem olyan izgalmas. Megvárjuk, mi történik holnap. Mary Jane és Farley egy plüss-szófán üldögélt a kandallóban lobogó tűz előtt, a Sacramentóhoz közeli hegyekben, a síelők által kedvelt egyik kis sportszállóban. Szombat este kihajtottak a repülőtérre, és egy helyi járattal északra repültek. A penzió félúton volt Sacramento és a Tahoe-tó között. Méteres hó borította a tájat. A magas törzsű fenyőfák az éjszakai ég felé törtek. Ök ketten egész nap a magas hóban kóboroltak. Futkároztak, nevetgéltek, egymással játszadoztak. Mivel egyikőjük sem tudott síelni, egy unatkozó síoktató néhány alapismeretre megtanította őket az enyhén lejtős területen, azután már sítalpakon csúszkáltak. Miután visszatértek a szobájukba, forró fürdőt vettek, és most a kandalló előtt üldögéltek, a kavargó lángokat bámulva. A szálló kihalt, a legtöbb vendég a hétvége után hazautazott. — Nekünk is vissza kellene mennünk dolgozni —■ mondta Mary Jane. — Itt kényelmesebb. — Én vagyok a főnök. — Keddtől. — Nem hagyom magamat befolyásolni, Farley. COLOMBO NYOMOZ Gyilkosság karácsonyra írta: Alfred Lawrence / fordította: Kira József HÁZASSÁGI AJÁNLA X — De én szeretnélek. Azt akarom, hogy elmenjünk Rómába, és házasságot kössünk. — Hallottam, hogy egyszer már nekiduráltad magadat egy házasságkötésnek Renóban, de a kezdettel be is fejezted. Farley nevetett. — Nos, ez nem történik meg újra. — Nem akarok senkivel se házasságra lépni. De nagyon aranyos vagy, hogy ezt felajánlottad. — Arra gondoltam, hogy templomi esküvőt szeretnél. Fehér fátyol, virágok, ötéves kislányok hozzák a gyűrűket. Szülők, barátok, idegenek, orgonamuzsika, rezesbanda. — Ha lenne esküvőm, az ilyen lenne, Farley. — Majd legközelebb. Farley a tűzbe bámult. Egy pincér közeledett feléjük, majd visszafordult, látva, hogy semmit sem akarnak rendelni. — Mennyit tudhat Columbo, mit gondolsz, Farley? — Folyton szaglászik, vagy nem? — Azt hiszem, tudja. — Honnan? — Hát csak érzem. Megtalálta a ceruzalámpát. Farley nevetése nem vidította fel. — Rávilágít vele a tényekre? — Columbo kitartó. — Mit találhat, Mary Jane? Nincsenek nyomok. Tökéletes gyilkosság volt. — Ne használd ezt a szót! — Rendben van. rendben van. De milyen nyomok voltak? — Nem tudom. — Semmi. Igaz? — így sejtem. — Mi? A csavarkulcs? Nincs ujjlenyomat. Ezzel kész, Mary Jane, vége! — Különben nem gyötröm magam. — Jól teszed. A dolgok nagyszerűen alakulnak. — Én is remélem. Felállt a kanapéról. — Farley? — kérdezte. — Szeretsz engem? . — Csak azt mondhatom, hogy igen. — Nem értem, miért? — Én sem. De ... sokat gondolkodtam ezen. És ... hát nagyon izgató olyan titok megosztása, mint a mienk. — De neked semmi részed nincs benne. — Az nem számít, de tudok róla. — A hadnagy is tud róla. — ö semmit sem tehet. — Talán megússzuk, de hogyan? — Elmegyek italért. Farley már eltűnt a folyosó homályában, de Mary Jane még azt motyogta, hogy holnap vissza kell menniük dolgozni. De nem mentek. Ugyanúgy töltötték a hétfőt, mint ahogyan a vasárnapot, játszottak a hóban a Sierra magas fenyői között. Mary Jane-be visszatért az élet. A múlt esti kétségbeesése eltűnt. Csomagoltak, hogy elérjék az esti járatot Los Angelesbe. Mary Jane csendben húzta fel a kesztyűjét. — Senki sem jön erre rá, Farley, senki sem. — Igazad van. Ne aggódj, Mary Jane, mi egész életre együtt maradunk. Columbo nem töltötte ilyen boldogan a hétfőt. Kezdődött azzal, hogy Rafe aggódóan, keserves hangon felhívta az áruházból, hogy sem Farley, sem Mary Jane nem mentek be dolgozni. Columbo zavarodott volt. Ügy érezte, ösztönei elárulták. Nem tételezte fel róluk, hogy így megszöknek. Mégis elmentek. Nem akart országos - körözést kiadni ellenük, mert bizonyítékai csak közvetettek voltak. Bármelyik ügyvéd egy fél perc alatt megcáfolhatja őt a bíróság előtt. Szüksége volt a beismerésre, ezért dolgozott, és ezért hajlandó volt várni is. De Rafe maga is külön ügyként jelent meg. Sokkos állapotban ült a munkahelyén a karácsonyi dekorációk között. Véget szeretett volna vetni a megpróbáltatásának. A két legjobb barátja eltűnt, belekeveredtek egy gyilkosságba, és itt van a karácsonyi szezon. Szeretett volna hazamenni Kansasba. Amikor Columbo megkérdezte, hogy miért nem utazik el, azt mondta, nem tudna együtt lenni a családjával. — Mindent megszerzett? — kérdezte Columbo. — Igen. Ma délután átadom önnek. — Nagyszerű. Kedden, a karácsony előtti napon Mary Jane és Farley visszaérkezett. (Következik: örült, őrült!)- , ! . 4 .,'4 .fi. <,. j.t, I 1 < t