Pest Megyei Hírlap, 1991. október (35. évfolyam, 230-255. szám)

1991-10-24 / 249. szám

A FORRADALOM FELNYITOTTA A VILÁG SZEMÉT

ANTALL JÓZSEF NAGYKŐRÖSÖN MONDOTT BESZÉDET

Történelmünk fényes pontja

Türelemre, józanságra van szükség

(Folytatás az 1. oldalról.)

— A háború utáni szovjet rendszer elhozta a teljes létbizonytalanságot. Az értelmiség színe-java börtönben, száműzve, felakasztva. A munkásosztály szétverve, a parasztság padlásai leseperve. Az ifjúság egy terrorrendszer gépezetében forgolódott. Csupán egy vékony kommunista haszon- élvező csoportnak kedvezett az idegen uralom. Ügy nézett ki, a nemzet teljes alávetettségbe került.

— De 1956-ban feltört 1848 tiszta szelleme, Petőfi, Kossuth nemzetmentő eszmeisége. A nép saját kezébe akarta venni a sorsát, demokráciát akart.

— A forradalom intézményeket teremtett. A munkástanácsok és forradalmi bizottságok rendszere olyan történelmi találmány, amit ma is tanulmányozni és megvalósítani

kellene. A népképviselet ilyen formája ma sem létezik sehol a világon.

— Ez a forradalom semmi salakot nem hozott magával. Emlékezzünk a betört kirakatokra, hogy onnan senki el nem emelt semmit. Emlékezzünk az utcasarkokon kitett ládákra, amelyekben az elesettek hozzátartozóinak gyűjtöttek. Azokból egy fillért el nem lopott senki. Elszé- gyellhetjük magunlcat, hova süllyedtünk azóta.

— Emlékeznünk kell ar- Ta az önfeláldozásra is, ahogy az ifjúság, a gyer- mekemberek megvívták a csatákat a pesti utcákon. A tömeg a legmagasabb rendű eszmeiség szolgálatában állt. Tetteiben semmi alantas nem volt, semmi anyagi cél nem nyilvánult meg.

— Nem igaz, hogy az emberiség történelmének

alakulására a kis népek, kis államok nem tudnak hatni. A magyar forradalom és szabadságharc vérbefoj- tása. a kíméletlenség és a terror végképp ráébresztette a világot, milyen is a bolsevista rendszer igazi arca. Ugyanakkor lelepleződtek a nagyhatalmi cinkosságok. A világ nem hunyhatta be többé a szemét.

— A történelemhamisítások korszakát éljük. A nemzetek — különösen szomszédainkban — küzdenek a történelmükért, többnyire nem is valós múltjukért. Egy-két-há- romezer éves kontinuitásról (folytonosságról) beszélnek. De egyetlen nép történelmében sincs egy olyan fényes pont, mint a mi ötvenhatunk a maga emelkedettségével és áldozatainak nagyságával. Egy kincs van a kezünkben, amit egv önmagában bízó, az önmaga értékeit ismerő nemzetnek meg kell tudni becsülni.

— 1956 okán a 15 millió magyarnak joga van minden igény bejelentésére a népek nagy tárgyalóasztalánál, mert számarányunkhoz képest különösen hatalmas részünk van abban, hogy az- emberiség ma már maga mögé utasította a kommunista, szovjet sötétséget, a vandalizmust.

Csurka István írónak, az MDF alelnökének ünnepi beszéde után Horváth Balázs tárca nélküli miniszter kitüntetéseket adott át 56- os forradalmároknak.

Adonyi K/.tanes János

(Folytatás az 1. oldalról.)

aki halottait nem becsüli, önmagát sem becsüli. Ezért elkerülhetetlen kötelessége minden városnak, minden helységnek, hogy megőrizze emléküket. A nagykőrösi emlékhelynek külön értéket ad az — és egyre több ilyen van az országban —, hogy együtt emlékezik a háború elesett katonáira. az elhurcoltakra, a meggyalázottakra s a forradalom hőseire.

Antall József külön köszöntötte a megemlékezésen részt vevő — Nagykőrössel ikervárosi kapcsolatokat ápoló — Nagyszalonta küldöttségét, és éppen ennek kapcsán Arany Jánosra, kiegyensúlyozottságára, józan, kemény magyarságára, emberszerete- tére is emlékeztetett.

— Amikor most együtt emlékezünk keresztényekre és zsidókra, érdemes felidézni Aranyt, aki csodálatos költeményében, A walesi bárdok hajthatatlan, konok magyarja mellett Az örök zsidó című versével a megértő, türelmes magyarnak is példáját adta. Erre a türelemre, erre a józanságra korunkban is szükség van

— hangsúlyozta a szónok.

— Úgy gondolom, hogy ezen a napon nemcsak ha- lottainkra kell emlékeznünk, de az élőkre is, hogy fennmaradjon mindaz, amit elődeink megteremtettek

— tette hozzá a miniszterelnök.

A beszéd elhangzása után felekezetközi istentiszteletet tartottak a zsidó, a református és a római katolikus vallás szertartásának megfelelően. Ezt követően elhelyezték a megemlékezés koszorúit. A sorban az elsőt — a Magyar Köztársaság kormánya nevében — Antall József helyezte el. E rózsával díszített koszorú szalagján a következő olvasható: A mártíroknak, hősöknek kegyelettel. A városi önkormányzat, a különböző pártok képviselői után az áldozatok, a mártírok szerettei helyezték el virágaikat, koszorúikat.

★

Nagykőrösi látogatásán Antall József miniszterelnököt arra kértük, hogy a Pest Megyei Hírlap olvasói számára értékelje 1956-hoír mint viszonyítási ponthoz képest 1989. október 23. jelentőségét.

— A köztársaság kikiáltásának napja, egyben az új, a módosított alkotmány kihirdetésének a napja igen nagy eredményt és élményt jelentett mindazoknak, akik akkor ott lehettek és részesei lehettek az eseményeknek. Szerénytelenség nélkül annyit elmondhatok. hogy az Ellenzéki Kerékasztal egyik legnagyobb politikai erejét jelentő MDF akkori képviselőjeként é« delegátusaként az alkotmányjogi szakbizottságnak is tagja voltam. Sokféle vélemény volt, többek között olyan is, hogy ne végezzük el az alkotmány teljei átfésülését. Nekünk, az ellenzéki delegációnak volt az a javaslatunk, hogy ezt as első ponttól az utolsóig végezzük el, és „irtsunk Id" belőle mindent, ami emlékeztet a sztálini alkotmányra. Hosszú és nehéz tárgyalások után az 1848. évi

III. törvénycikk a felelő« magyar kormányról és a* 1946. évi I. törvénycikk a Magyar Köztársaságról volt az a modell, az a mintakép, aminek a helyreállításit tekintettük rendkívül fontodnak.

Amikor 1989. október 23-án kikiáltották a Magyar Köztársaságot és megszűnt a népköztársaság, akkor az 1949-es sztálini alkotmány szűnt meg. Negyven év után ekkor történt meg a közjogi fordulat, amit követett a választásokkal a politikai-közjogi átrendeződés, s a gazdasági is. Tehát ez olyan óriási fordulatot jelentett már akkor, amire érdemes külön is emlékeznünk. Nem véletlen, hogy október 23-hoa kötöttük, hiszen ezzel tulajdonképpen már 1956 rehabilitációja egyértelműen megtörtént — szögezte le Antall József, a Magyar Köztársaság miniszterelnöke.

Ballal Ötté

Ksrbefutottófc.

Négy nap alatt körbefutotta az országot egy szakasznyi katonafiatal. Október 23-án délben érkeztek meg a Parlament elé, ahol Göncz Árpád köztársasági elnöknek jelentést tettek. A fiúk ezzel a nem mindennapi sportteljesítménnyel köszöntötték a Magyar Köztársaság kikiáltásának második évfordulóját. Ugyanakkor a hosszú futásuk üdvözlet a barcelonai olimpiára készülő magyar csapatnak. A köz- társasági elnök átvette azt a kopjafát szimbolizáló zász- lórudat, amelyre a futók útvonalába eső települések polgármesterei egy-egy szalagot kötöttek. Ezzel a nonstop váltófutással, valamint a szalaggyűjteménnyel, ahogy azt Göncz Árpád mondta, „az ország egységének jelképét hozták létre a katonafiatalok''.

(Vimola Károly felvétele)

TÁBORNOKI KB fii WEMSEK

Töretlen bizalom

Az idő nem mindig gyógyír a sebekre

„Remélem, soha többé...”

| Elrettentő példára a megtorló hatalomnak min- | dig is szüksége volt. Az ötvenhatos „bűneiért” ki- ^ végzett egykori kiskamasz, Mansfeld Péter kon- ^ cepciós pere is a nép megfélemlítését célzó halal- ^ mi manipuláció egyik esete volt. A lecsapni szán- $ dékozó hatalom majd három évet várt, hogy a fiú ^ nagykorúvá váljon, s a tizennyolcadikat betöltve ^ elítélhető és kivégezhető legyen, i Kivárták. Elítélték. Kivégezték.

A Magyar Honvédség fejlesztése, harckészültségének növelése érdekében végzett munkájuk elismeréseként Göncz Árpád, a köztársaság elnöke — a honvédelmi miniszter előterjesztése alapján — október 23-án Lőrincz Kálmánt, a Magyar Honvédség parancsnokát vezérezredessé, Deák János vezérkari főnököt altábornaggyá és Priol Zoltánt, a Magyar Honvédség vezérkarának híradó és automatizálási csoportfőnökét vezérőrnaggyá nevezte ki. A köztársaság elnöke üdvözlő beszédében rámutatott, hogy az ország népe bízik a honvédségben.

Az ünnepélyes eseményen jelen volt Szabad György, az Országgyűlés elnöke, Für Lajos honvédelmi miniszter, Boross

Péter belügyminiszter és Gálszécsy András tárca nélküli miniszter.

A 301-es

parcellában

Ünnepélyes külsőségek között, katonai tiszteletadás mellett koszorúzási ünnepséget tartottak szerda délután a rákoskeresztúri temető 301-es parcellájában az 1956-os forradalom és szabadságharc mártírjainak nyughelyén.

A mártírok sírján a megemlékezés és a kegyelet virágait helyezte el Göncz Árpád köztársasági elnök, Antall József kormányfő, Szabad György házelnök is.

Mansfeld Pétert nemrég rehabilitálták. A mártír teste a híres 301-es parcellában hosszas hányattatás utón tavaly végleges nyugalomra talált. Egyetlen nővérét, a nála tíz évvel idősebb Virág Jánosnét érdligeti otthonában kerestem föl, hogy megkérdezzem, behegedtek-e már a családi veszteség sebei, elég gyógyír volt-e a kormány jóvátétele.

Virágnét könnyek közt leltem. Az időközben nagymamasorba lépett, hajdani szép szőkeségét még most is őrző asszony modern társasház földszintjén lakik. Csöngetésemre hosszas szöszmötölés után nyitott ajtót. A könnyek okozója, egy távirat, a konyhaasztalán hevert, Virágné alig fél órája a köztársasági elnök irodájától kapta. Pár sorban tudatják vele, hogy Mansfeld Pétert 1991. október 23-án a Parlamentben Göncz Árpád posztumusz 56-os emlékéremmel tünteti ki. Az érmet nővére veheti at.

Csöndben ücsörgőnk a konyhában befőttek, edények között. Szemben a falon térkép, odébb, a nyitott szobaajtón át rálátni a szekrénysorra. Üvegfala mögött Péter fényképe, nemzetiszín szalaggal kö- rülbagyulálva, mellette a 301-es parcella színes fotói. Egész kis szentély, amit a nem csillapuló testvéri fájdalom évtizedek alatt emelt magának.

Sebek, sebek, soha be nem hegedő sebek. A távirat újból felszakította a múltat. Furcsa látvány, ahogy egy nagymama sír.

— Hogy lehet az ilyet elfelejteni?! — szakad föl belőle az ősi sirám, minden ember azonos kottára írott siratóéneke. Az ilyet tényleg nem lehet elfelejteni, ismerem el magamban.

— Milyen volt Péter? — próbálkozom csöndesen a tisztes hallgatás percei után.

— Vidám, ügyes kezű, eleven; biciklije volt, szeretett olvasni. A vádirat csaknem harminc pontiban

találta bűnösnek — hajtja még mélyebbre fejét az idős asszony. — Az ítélet szerint „osztáíyáruló, tudatos ellenforradalmár”. Egy tizenöt éves gyerek... — csuklik el a hangja.

A vitrinbe tett fotóról tejfölösképű, szőke, kék szemű kiskamasz néz riadtan a lencsébe. — A szakma kiváló ipari tanulója verseny győztese is volt — tolja elém Virágné a dokumentumokat. A Széna téri felkelők önkéntes sofőrje, a kiváló „nasi”, biciklitúrák, diákmókák vidám hőse, mint tudatos ellenforradal- már. Iszonyú. — A bíró, aki elítélte, tavaly halt meg — folytatja a nővér —, szerinte is elhamarkodott volt az ítélet.

— A család hogyan emésztette meg a történteket?

— összetartó család voltunk. Karácsonykor, ünnepnapokon mindig összegyűltünk, vidáman, szeretetben. ötvenhat után pokollá vált az életünk. A család széthullott. Megfigyelések, zaklatások, behívatás. Édesanyámat, aki fodrászüzlet vezetője volt, Péter miatt mondatták le posztjáról. A szüleim elváltak, másik öcsémet, Lacit is zaklatták, miként engem. Nekem a férjem miatt külön kellett tartanom a hátam, mert ő is ötvenhatos volt.

— Mennyit gyógyíthatott be a jóvátétel a régi sebekből?

Tudora, hogy erre mindenki azt válaszolná, hogy egy szeretett családtag elvesztését semmi nem gyógyítja. Miért éppen Virág Jánosné adna más választ, mint amit a szeretet ősi törvénye vésett a kőtáblákra, irt a Bibliába?

— Már a nyolcéves unokám is tudja, hajdanán valami furcsa történt a nagybátyjával, pedig vigyázunk, csak a korához mérten avassuk be. De a szeme, a füle már nyitva, azt nem lehet bedugni. Már tudja azt is, mi volt Péter utolsó mondata. Én jártam be hozzá a Fő utcai beszélőkre. Mondtam neki, „Péter, kisapám, sose búsulj, legföljebb öt évet kaphatsz." Tudja, mit válaszolt a lesoványodott, törött karú öcsém? „Én már nem megyék innen ki. Aki egy napot itt letöltött, az rosszabb, mint a pokol.” Neki lett igaza. A kormány mostani igyekezete, hogy Icárpótol- jom, nekem csak reményt ad, hogy soha többé ne fordulhasson elő ilyen gyilkosság. Pétert a legszebb díszsírhely és a legnagyobb kitüntetés se adhatja visz- sza.

Kocsis Klára

Tegnapi hír: Az 1956-as emlékérmet posztumusz megkapta Mansfeld Péter is.

~<J£írlan 3