Pest Megyei Hírlap, 1991. október (35. évfolyam, 230-255. szám)

1991-10-24 / 249. szám

SZENTENDRE Megszépül a híd ÉRTELMES RANGSORT »iiiiimmiiiiiHiiiimimiiiHiHiiiiiiiiuiiiiiiiiiimiiiiimiiiiiiiiiiiii Kihúzzák Utak alól — a homokot A legkisebbnek még a jó családban is csak utoljára adják meg a szót — ha egyáltalán meg­kérdezik. S így van ez az élet más konstellációi­ban is, a rangsor illő betartásával a kicsit sajátos szerep illeti. Tapasztalják ezt a csekélyebb lélek­számú településeket, apró falvakat irányító önkor­mányzatok ugyancsak: ami a nagyok számára ter­mészetesen megadatik, számukra nehezebben hoz­záférhető. Aporka önkormányzatá­nak szintén vannak érzé­keny pontjai. S ezek éppen azért sérelmesek, mert az önállóság megszerzése után mindenben más a mérce, s másként ítéltetnek meg az elmúlt függőségi viszonyok­ban eredeztethető mai kö­vetkezmények. Ha pedig rründez összefüggésbe hoz­ható az itteniek életfeltéte­leivel, boldogulásával, úgy érthető, ha bizonyos kérdé­sekben egyértelmű válaszo­kat várnak a polgárok. Áporkán a marhatelep jö­vője, s a homokbánya sor­sa szerepel napirenden. Tendencia — Az elmúlt esztendő egyik legriasztóbb jelensé­ge — mondja Berényi Já­nos polgármester — a munkanélküliség, amely elől mi sem térhettünk ki. Egyre több családot érint, s a prognózisok szerint előnyös fordulat nem vár­ható a jövőben sem. Tulaj­donképpen ez a körülmény váltotta ki, hogy minden álláshely fontos lett a fa­lu számára, illetve hogy ezek megszüntetését külö­nös érzékenységgel figyel­jük. Jelen esetben a lachá- zi Kiskun Termelőszövet­kezetnek áll szándékában Aporka valamikor őrnagy­tanyainak nevezett növen- dékmarhaielepét felszámol­ni, s bár itt „csak” tíz em­ber dolgozik, ha a kenyér- kereseti lehetőség elveszí­téséről van szó, egyetlen ember sorsa is fontos. De túl ezen, mi úgy látjuk, a tendencia a lényeg, az a tény, hogy a stabilizálódás helyett teljesen bizonyta­lanná válnak az álláshe­lyek. Üjak teremtéséről pedig szó sem lehet... 0 Milyen indokokkal ér­vel a termelőszövetkezet? — Minthogy magam is agrár szakember vagyok, teljesen érthetőnek talá­lom okaikat: a gazdaságos­ság szigorú elveit követve nem szétszórtan, hanem egy helyen — Kiskunlac- házán — célszerű működ­tetni telepüket. Gondol­junk csak a tömegtakar­mány szállítására, ez is ha­talmas költség, ugyanakkor pedig időszerűvé vált a korszerűsítés. Természete­sen ez az egyik- szempont, a másik viszont, hogy itt emberek maradnak 'munka nélkül. S ez — ismét hang­súlyozom —, tendencia, hi­szen nem ma kezdődött* a folyamat. A három-négy éve felszámolt tehenészet helyén például — töb­bek között — biohumusz- ágazatot hoztak létre, s bár továbbra is ittenieket foglalkoztattak, de már ez az ágazat is lefelé -ível. Tehetetlenül? E folyamatokból a lassú sorvadásra lehet következ­tetni, s ezt még akkor is kellemetlen tudomásul ven­ni, ha mindenki megérti: a fejlesztések során az ér­telmes rangsort kell kö­vetni. De más is szót érde­mel, amely érthetősége el­lenére visszatetsző. — A homokbánya ügye szintén borzolja a kedélye­ket — folytatja a polgár- mester —, ugyanis a miénk­ből szintén másnak, a Kis­kun Tsz-neic van haszna. A lényeg, hogy a valamikori magángazdák földjei, ame­lyek először a Kiskunlachá- zi Közös Tanács tulajdoná­ba, majd pedig — vélhe­tően földcseremegállapodás útján — a téesz tulajdoná­ba szálltak, kiváló minő­ségűek, kelendőek, s ami a fontos: homok kitermelésé­re alkalmasak. Tulajdon­képpen egy dombról van szó, ahol mindig is volt illegális kitermelés, most azonban a téesz kiadta bér­be egy vállalkozónak, aki jó haszonnal . működteti. Érthetően a falu lakói úgy érzik, a sajátjuk kiárusí­tása történik, nélkülük. Semmi hasznuk az üzlet­ből, holott valamikor ápor- kai szőlőtermelő gazdáké volt. 0 Ez ügyben felvették a kapcsolatot a téesszel? — Igen, annál is inkább, mert némely hangok sze­rint az önkormányzat te­hetetlenül nézi, mi történik a faluban. Az ügyet á kép­viselő-testület is tárgyalta, s úgy foglalt állást, hogy megbízza Ágoston, Antal alpolgármestert, Bánfalvi Sándorné megbízott jegy­zőt, s jómagámat az ügy rendezésével. Megkeresé­sünkre a téesz minden ira­tot bemutatott: a terület valóban a tulajdonában van, s a Bányaműszaki Fel­ügyelőség engedélyével vég­zi a kitermelést. Mindezek alapján csak arra van le­hetőségünk, hogy a közös hasznosítás lehetőségét ke­ressük, s ebben készséges­nek mutatkozik a téesz. Még arra is hajlandónak mutatkozik, hogy á kiter­melés miatt megromlott mintegy fél kilométeres út­szakasz aszfaltozásában se­gítséget nyújtson számunk­ra. Távlatilag persze — a ma még hiányzó törvé­nyek megalkotása után — végérvényesen szeretnénk visszaszerezni jogos tulaj­donunkat. Kevesebb S hogy mi lesz addig? Nyilván apad a homokva- gyon, s a település azon ja­vai, amelyből haszonra te­hetne szert. A kis falu ott marad egymaga, értékeitől megfosztja, ámde önállóan. S bár függetlensége nagy dolog, a megmaradáshoz és a fejlődéshez pénzzé tehe­tő tartalék kell. S ebből van — és lesz — a kicsiknek egyre kevesebb. Szentendre önkormányzatának megbízásából festik a Bükkös patak hídjának korlátáit. A városszépítés része­ként nemcsak a látványos, de a kisebb munkák elvégzé­sére is gondot fordítanak — így óvják meg azt, ami van KISKUiLACKÁII RENDORÁLLGMÁS MiG mm AZ ELHAGYOTT GYiSSilf iiiiiiiiiiiimiiiiiiiiimiimiiiiiiiiiiiiiimiiiiimiiMimiiiiiiiiiiiiiiimiiiiitiiiiiiiiiiiiiiimiimmiiiimmimi Ki mire képes értük Szomorú történet az övék. Hiába van meg mindenük, hiába a nekik címzett gon­doskodás — legtöbbüknek egy életen át nélkülözni kell a család semmivel sem pótolható szeretetét. Ügy nőnek fel, mint a fészekből kipottyant madár, védtele­nül. S ha van is segítség, a többszöröse sem lenne elég. Ellátatlan funkciók A gyermek- és ifjúság- védelemben dolgozó szak­emberek ezt nyomatékosá­vá mindig hallatták szavu­kat, most azonban sürgetően szólnak. Nagyobb figyel­met, a meglevő eszközök jobb koordinálását s kö­zös fellépést várnak: s nemcsak a szakmai érde­keltek szűk körétől, de a társadalom széles, minden tenni tudó és akaró réte­gétől. Ennek a szándéknak hangot adva ültek össze a legilletékesebbek: a Pest megyei önkormányzat nép­jóléti bizottságának tagjai, a nevelőotthonok vezetői s mindazok a szakemberek, akiknek e tárgykörben mon­dandójuk lehetett. A talál­kozónak a szobi Vörösmarty Mihály Nevelőotthon adott otthont — inspiráló kör­nyezet a téma kifejtéséhez. A nagy kérdés, hogy mi­ként lehet e számában egy­re növekvő réteg helyzetét javítani. S bár senki sem várt csodát a tanácskozás­tól, a résztvevők meggyő­ződéssel hangsúlyozták, hogy a lehetőségek egyezte­tése, a különböző intézmé­nyek és a kapcsolódó, csu­pán közvetetten érintett te­rületek funkcióinak tisztá­zása nélkül nem lehet vál­tozás: nem alakulhat ki ha­tékony prevenció, s még kevésbé van mód a negatív jelenségek visszafordítására. Az együttműködés fon­tossága alapgondolata volt a találkozónak. Mint a résztvevők kifejtették, a gyermek- és ifjúságvéde­lemmel nem lehet a társa­dalom folyamataiból kisza­kítva, a teherviselési ké­pességtől függetlenül fog­lalkozni. Érdemi változás akkor lesz, ha az intéz­ményhálózat — az ellátó rendszerek —, az önkor­mányzatok, a gyámügyi szervek s a humanitárius célokat érvényesítő szerve­zetek egymást kiegészítve tevékenykednek. Tisztázni kell, ki mire képes, s az intézmények milyen pluszt vállalhatnak még maguk­ra, az élet ugyanis azt bi­zonyítja, hogy a funkciók egyre bővülnek, a feladatok sokasodnak. A jelen időszak pedig különösen jó alkalom e kérdések tisztázására, hi­szen most készülnek az ön- kormányzatok jövő évi költségvetései, amelyekben a gyermek- és ifjúságvéde­lem kiadásaira is részt kell kérni. Anyagi gondok A tények azt tükrözik, hogy rendkívül sok az el­látatlan funkció, amelyre egyszerűen nincs intézmé­nyi hálózat, s ennek híján — olykor illegálisan — a meglevők vállalnak illeté­kességüknél többet. A szak­emberek jól tudják, milyen nehéz a tizennégy és ti­zennyolc év közötti fiatalok munkába állítása, vagy a tizennyolc évet betöltötték elhelyezése. Róluk is gon­doskodni kell, még ha — ko­ruk alapján — felnőttként kezelendők is. A szakemberek számára az is közismert, milyen anyagi gondokkal küzdenek az intézmények, mekkora problémát jelent a fogya­tékos gyermekek helyzete, milyen nehézkes az örökbe­fogadás menete, s milyen visszásságokat idéz elő a nevelőszülőkhöz történő ki­helyezés erőltetése. Érthe­tően különösen ez utóbbi két téma váltott ki indu­latoktól sem mentes eszme­cserét, hiszen itt érhetők tetten a gyermek igazi ér­dekei. Ami az örökbefogadási procedúrát illeti, a jogsza­bályok adottak lennének a rugalmas ügyintézésre, a helyi gyámhatóságok me­revsége azonban nem egy esetben akadályt jelent. Még mindig — meglehetősen ál­humánus módon — a vér szerinti szülő szava dönt: amennyiben a legkisebb jelét is adja érdeklődé­sének, máris őt illeti az elsőbbség. Hasonlóképpen visszájára fordult az egyéb­ként csak üdvözölhető ne­velőszülői hálózat működé­se: a „legrosszabb család is jobb, mint az intézet” hamis elve alapján olyan csalá­dokhoz is kikerültek gyere­kek, amelyek ellátásukra, gondozásukra s szocializá­ciójuk segítésére teljesen alkalmatlannak bizonyul­tak. A szakemberek fájó ta­pasztalatként szóllak az in­tézetellenes hangokról, a közvéleményben kialakult hamis képről, amely a való­ságot alaposan eltorzítva ad ismereteket a gyermek- és ifjúságvédelmi intézetekről, nevelőotthonokról: koránt­sem érzékeltetve azt a tö­retlen elszántságot, amely- lyel az itt nevelkedő gyer­mekek fejlődéséért tesznek. S valóban, hallgatva és lát­va a munkatársakat, egy­értelművé vált a kívülálló számára, hogy áldozatos küzdelmet folytatnak — a gyermeksorsokért. Itt az ideja Szebbet és jobbat adni e törékeny és sebezhető réteg­nek: így fogalmaztak a szakemberek. S a népjóléti bizottság mint a felvetése­ket összegyűjtő s illetékes­ség szerint tosábbító test- tület jó partnernek bizo­nyult. Nemcsak értette, de felismerte a szándékokat, s nemcsak általánosságban, de a konkrét témákban is segítséget ígért. Mert ezen az üjésen nem volt olyan valaki, aki ne lett volna megbizonyosodva arról, hogy itt az ideje a segítség­nek. a közbiztonság jelentős ja­vulását várja a nagyközség lakossága. Az e célra átala­kított, volt pártházban mű­ködő rendőri állomás ün­nepélyes átadására október 23-án került sor. Dr. Ko­máromi István megyei fő­kapitány, s dr. Sipos István ráckevei városi kapitány részvételével, akik segít­ségének és közreműködé­sének is köszönhető e je­lentős fejlődés. Ezzel táv­latilag sikerült megalapoz­ni egy majdani rendőrőrs alapjait, ugyanakkor adot­tak a garanciák, hogy az erősödő bűnözési hullámot megfékezzék a közeljövő­ben. Az önkormányzat egy­millió forinttal finanszíroz­ta az épület átalakítását, s biztosított egy CB-rádióval felszerelt NIVA gépkocsit is. 0ÜT9BER 3C-ÁN Közgyűlés Pest Megye önkormány­zatának Közgyűlése október 30-án ül össze.. A rendkívü­li tanácskozáson. egyetlen napirendi pont szerepel: az 1992. évi költségvetési elő­terjesztés részeként a céltá­mogatásra benyújtott pályá­zatok megvitatása. Az oldalt írta: Vasvári Éva Fotó: Erdősi Ágnes ■iiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiii iiiiiiiiitiimiii in mill Régi óhaja teljesült Kis- kunlacháza polgárainak a tizenhat hivatásos munka­társsal felállított rendőrség megszervezésével — az ön- kormányzat ezen lépésétől A(alakítófi énületbe

Next

/
Thumbnails
Contents