Pest Megyei Hírlap, 1991. október (35. évfolyam, 230-255. szám)
1991-10-05 / 234. szám
mHÉT VÉGI VILÁGPOLITIKAI KITEKINTÉS** A béketeremtés útvesztői A jugoszláviai polgárháború kiszélesedésétől tartanak NA TO biztonsági garancia Közép-Kele t-Európa országainak ? A haiti puccs ellentétes a latin-amerikai folyamatokkal Altalanos PILLANATKÉP Egy évforduló — a német újraegyesítés dátuma — reflektorfényként ráirányította hazánkra a figyelmet, hiszen azoknak a magyar döntéseknek, amelyek annak idején megnyitották a vasfüggönyt, meghatározó szerepük volt abban, hogy ma Európa térképén egyetlen Németország szerepel. Sőt sok politológus véleménye szerint ezek valóságos gyutacsként szolgáltak ahhoz, hogy Közép-Kelet-Európában viharos gyorsaságúvá váljon az a demokratizálási folyamat, amely számos közép-kelet- európai országban rendszerváltáshoz vezetett. Történelminek értékelt cselekedetünket méltató megnyilatkozások áttekintik persze a jelent is. Kitérnek természetesen azokra a problémákra, amelyeket az egyesülés után Németországnak és „a tízek Európájának” meg kell oldania. Ezek között egyaránt szerepel a Németországban élő ötmillió idegennel szemben keletkezett gyűlölet hullám csakúgy, mint az Európai Közösség többi államának aggodalma amiatt, hogy az új helyzet megváltozott erőviszonyokat támaszt majd hosszabb távon a „tizek” gazdasági egyesülésében, s kihat majd azokra a korábbi döntéseknek a végrehajtására,'amelyek fokozatos politikai integrációt írnak elő 1992 elejétől folyamatosan. Ami hazánkat illeti, tekintélye változatlanul nagy, megtett útja láttán, a nyugati világban. Bár a kommentárok megállapítják, hogy ez idő szerint a magyar belpolitikát a kiéleződött belpolitikai csatározások jellemzik, hozzáteszik, hogy mindezek az alkotmányos demokrácia játék- szabályainak keretei között kerülnek sorra, s ha túlzások mutatkoznak, ezek inkább a tapasztalatlanságnak tekinthetők. Megállapítják: Magyarország ezúttal is élen járó szerepet tölt be abban, hogy megkeresse a „köztes térségben” — amelyben földrajzilag elterül — azt a biztonsági rendszert, amely — miközben déli határain túl polgárháború dúl — garantálja nemcsak számára, hanem mindazon országok részére, amelyek hozzá hasonló úton haladnak, a beilleszkedést a közös Európa Házba. Ezért fogadta a nyugati sajtó oly érdeklődéssel Antall József washingtoni felvetését arról, hogy a NATO vállaljon biztonsági garanciákat Közép-Kelet-Európára, és terjessze ki védőernyőjét ezekre az államokra, hogy belső fejlődésük külső fenyegetettségtől zavartalanul történhessen abban a szakaszban, amikor a piac- gazdaságra való áttérés nemegyszer idézhet elő súlyos belső válságos helyzeteket országaikban. Ez egybeesik Baker amerikai és Genscher német külügyminiszter helyzetértékelésével, amelynek nyomán azt sürgették, hogv a NATO novemberi római csúcstalálkozóján valamilyen „kapcsolt formájú viszonyt” alakítsanak majd ki Kö- zép-Kelet-Európa államai és az Észak-atlanti Szerződés Szervezete között. AZ ELISMERÉS A MEGOLDÁS? Antall József felhívta a figyelmet az egész Európa biztonságára kiható jugoszláv helyzetre a washingtoni egyetemen tartott előadásában, s ezt minden bizonnyal megismételte Bush elnöknek is a Fehér Házban lezajlott tegnapi megbeszélésén. A javaslat logikus: ha elismerik az egykori Jugoszlávia önrendelkezés mellett szavazott állampolgárainak jogát a függetlenségre, a helsinki okmány szellemében meg- szüntethetők volnának a harci cselekmények. Hiszen így a mai „belső határok” Jugoszláviában államhatárokká válnának. S ha ezeket megsértik, agressziónak minősülne, és meg lehetne indítani a támadó elleni nemzetközi gépezetet úgy, ahogy például — mint a nemzetközi sajtó számos kommentátora megírja — Irak Kuvait elleni elözön- lése idején történt. A javaslat azért is keltett nagy visszhangot, mert éppen akkor hangzott el, amikor Jugoszláviában a polgárháború elfajulással és azzal fenyeget, hogy kiterjedhet a szomszédokra is. Miután az egykori hat tagállam közül csak kettő — Szerbia és Crna Gora — képviselőit mondták ki Belgrádban a szövetségi állam kompetens hangadóinak, a többiek — sok hír- magyarázó szerint — joggal emlegettek puccsot. Hiszen sem Horvátország, sem Szlovénia, sem Bosznia-Hercegovina, sem Macedónia képviselője nem vett részt az ülésen, s a már említett Crna Gora mellett Szerbián kívül két tartománya, Koszovo és Montenegro vett részt azon a tanácskozáson, amely magához ragadta a „háborús helyzetre” való tekintettel a munkájában megbénult szövetségi parlament hatáskörének egy részét is. Jelen voltak a csonka, hatalmat megragadó ülésen a szövetségi hadsereg ezekről a területekről delegált parancsnokai is. így nem meglepő, hogy ezek után újabb offenzíva indult a „szakadárok” ellen, ahogy a horvátokat nevezték. A hét Adria- melléki horvát kikötőt nemcsak blokád alá vették, hanem hajóágyúk tüzével árasztották el, s koncentrált támadás indult szárazföldön és levegőben egyaránt több horvátországi nagyváros — köztük Dubrovnik, Eszék — ellen. A BT LEHETSÉGES SZEREPE Mindez aközben történik, hogy az EK tűzszünetet ellenőrző megbízottai a helyszínen vannak, de persze csak azt jelenthetik, hogy a fegyvernyugvást nem veszik figyelembe, s mindkét fél ezért a másikat hibáztatja. Szerbia a jelek szerint meg akarja változtatni a belső határokat, mielőtt Horvátország végképp elszakad, s olyan területre akarja csökkenteni a jövendő új országot, amely a szerblakta vidékek lekapcsolása után élet- képtelennek bizonyul majd. Most viszont arra hivatkozik, hogy Horvátország területén blokád alatt tartják a jugoszláv hadsereg laktanyáit, s amíg ez meg nem szűnik, folytatják a hadműveleteket. Horvát részről viszont azt követelik, hogy a belgrádi csapatok távozzanak, s hagyják hátra fegyvereiket is. Ebben holtpont alakult ki, s nem sok reméhyt támasztanak az EK által irányított tárgyalások sem. Lejáróban van az a határidő, amely a nyári brió- ni egyezmény által jött létre. Eszerint Szlovénia és Horvátország három hónapra felfüggesztik függetlenségi nyilatkozataik végrehajtását, hogy lehetőséget adjanak a b^kés tárgyalásokra. Nem sikerült érvényt szerezni egyébként annak a tíz nappal ezelőtti megállapodásnak sem, amelyet az EK hágai békeértekezletén Lord Carrington vezette delegációja kötött a szembenálló felekkel. A tűzszünet, amely 24 órát szabott a fegyverek teljes elhallgattatására, mára a hadműveletek ki- szélesedéséhez vezetett. Így aligha lehet bízni abban, hogy Hágában tegnap megbeszélést folytattak, s ezúttal a holland külügyminiszter, mint az EK soros elnöknemzetének diplomáciai irányítója, igyekezett békét teremteni. Az EK nézeteltérései miatt az ügyben nem várható eredmény, csakis az Egyesült Államok, illetve az ENSZ Biztonsági Tanácsa léphetne fel tálán hathatósabban az ügyben. Csakhogy Washington az EK hatáskörét hangsúlyozza, az BT-ben viszont több küldött a belügyekbe való beavatkozásnak ítéli meg, ha bármelyik harcoló fél mellett állást foglalnának. Pedig az EK — mint Robert Fox, a Daily Telegraph című angol lap katonai szakértője megállapítja — nincs abban a helyzetben, hogy beavatkozzon katonailag, csakis a BT képes ilyen akcióra. A RECEPT SZERINT? A harmincnyolc éves katolikus pap, akit tavaly elnökké választottak, s e héten katonai puccsal távolítottak el a hatalomból, drámai szavakkal ecsetelte a Biztonsági Tanácsban, hogy mily terror várható ezután Haitiban, s hogy ami történt, mennyire ellentétes az uralkodóvá vált latin-amerikai demokratizálási folyamattal. Hozzátette azt is, hogy ha nem alkalmaznak megtorlást, a nyugati félteke hadseregeinek vezetői receptként alkalmazhatják mindazt, s megdöntik a demokratikusan megválasztott vezetőket. A BT azonban nem hozott szankciót, hanem csupán a puccs előtti helyzet visszaállítására szólította fel a Port-au- Prince-i katonai vezetőket. Washington azonban gyorsan lépett. Az irányítása alatti Amerikai Államok Szervezete, amely tömöríti a nyugati félteke országainak döntő többségét, vizsgálóbizottságot küldött ki a Hispaniola-sziget kisebbik részén fekvő országba, s azonnal megkezdték nemzetközi haderő szervezését, hogy ha kell, a demokráciát erőszakkal helyreállítsák a diktatúra erőivel szemben. Arkus István A régi utak kátyúba vezetnek Vaddá let! vadkacsák A termelőszövetkezetekben egymás után zárják be a korábban jól működő üzemeket, szüntetik meg a valaha nyereséges ágazatokat. Az állatokat leölik, olcsón, gyorsan szabadulnak meg mindentől, ami jelen pillanatban feleslegesnek látszik, vagy veszteséget termelj A vác szentlászlói Zöldmező Termelőszövetkezetben sem lehet ma már vadkacsákra vadászni. Nincsenek kacsák, üresek a hatalmas hodályok, ahol a pelyhes állatkák tollasod- tak. A kifutók, a röptetők is kihaltak, imitt-amott szárnyal csak fel a sima víztükörről egy szép példánya a volt álloniánynak. Tavaink környékén, vagy a nagyobb víztárolók partjain sok helyütt kipusztulóban van az állat- és növényvilág. Vácszentlászlón kifejezetten tenyésztették a vadkacsákat. Igaz, nem a biológiai egyensúly megtartása végett, hanem gazdasági megfontolásból. Ma már ez is a múlté. Hogy miért, arra a gazdaság elnökétől, Furulyás Jánostól kaptunk magyarázatot. — A termelőszövetkezet a vadkacsákkal 1983—84- ben kezdett foglalkozni. Törzsállományból történt a szaporítás, és volt időszak, amikor negyedmillió vad- kacsánk volt. Ma sajnos ott tartunk, hogy a tenyésztés teljesen megszűnt. A maradék állományt, szabadon engedtük és sorsára hagytuk. Élnek, amíg a vadászok ki nem lövik őket, és szaporodnak úgy, ahogy azt ösztönük diktálja. A szövetkezet, oly módon tartotta a vadkacsákat, hogy hatalmas épületekben keltett és előnevelt, azután a felnövekvő állatok a természetes környezetben élhettek. Volt etetőjük, és olyan kiépített röp- tetöjük, amely lehetővé tette, hogy a teljesen vadon élő kacsák repülési módját gyakorolhatták. Az állatokat az élelemmel persze mindig visszacsábították. A vadkacsa éveken át jó üzlet volt. Jöttek a hazai vadásztársaságok, és röptében lövöldöztek a kacsákra, s ugyanezt tették a külföldiek is, ők márkával fizettek. A lelőtt állatokat azután a gazdaság pecsenyekacsaként értékesítette. — Ma már erre nincs igény. A külföldi vadászok a csernobili katasztrófa után látványosan elmaradtak. Ma, akik Magyarországra járnak vadászni, azok inkább a nagyvadakat kedvelik, az aprók közül pedig a fácánt és a nyulat. Pecsenyekacsaként sem lehet eladni az állatokat, beszűkült a piac. A hazai vadászok pedig egyszerűen nem tudják megfizetni. Tehát röviden úgy foglalhatom össze, ez az ágazat is tönkrement, úgy, ahogyan egyre nehezedett a megélhetés. Míg korábban, néhány éwél ezelőtt 30 körül volt az ide járó vadásztársaságok száma, az elmúlt évben már 2-3 társaság keresett csak bennünket. Eny- nyivel pedig nem érte meg. Hogy mi lesz a sorsa a jelenleg kihasználatlanul álló épületeknek, azt ma még, sem az elnök, sem a tagság nem tudja. Elmondták, terveztek egy fácántelepet, olyan formában, hogy napos fácánokat nevelnek, alvállalkozókkal, de ez sem jött össze. Marad egyelőre a kongó üresség. Adnák bérbe, ha vállalná valaki, de ott nem mer senki semmibe belekezdeni. A termelőszövetkezetnek nincs szüksége az épületekre, sem a valkói, sem a vácszent- lászlói részen. Jelen pillanatban a gondjaik sokkal nagyobbak annál, hogy pár ezer négyzetméter kihasználatlan épület hasznosításán töprengjenek. Kár! —árvái— Mi lesz az elhullott állatokkal? Szolgáltatói díjat kér a feldolgozó a Az Allatifehérje Takarmányokat Előállító Vállalat Szolnokon működő egységében hosszú évek óta a kis- és nagygazdaságokban elpusztult állatok, valamint az állati termékeket forgalmazó húsüzemek úgynevezett maradvány melléktermékeit dolgozzák fel. Szabó Sándor, a szolnoki gyáregység igazgatója elmondta, hogy az ÁT EV 170 milliós veszteségéhez a szolnokiak közel 10 millió forinttal járultak hozzá. Ez arra késztette az állati- fehérje-takarmányokat előállítókat, hogy most október elsejétől szolgáltatói díjat számoljanak fel. Mondván, a megemelkedett energiaköltségeket valahogy ellensúlyozniuk kell. Ugyanis eddig a cég ingyen gyűjtötte össze és szállította el a helyszínről az elhullott állatokat. Erről a lépésükről, említette Szabó Sándor, idejében értesítették az adott települések önkormányzati hivatalait, mivel egy kormány- rendelet a polgármesterek hatáskörébe utalta ezen díjköltségek kifizetését. A törvény szerint a polgár- mesteri hivatal köteles gondoskodni az elhullott állatok elszállításáról, Szolnok megyén kívül, Pest megye déli térsége, valamint Bács megye keleti része tartozik a szolnoki ÁTEV-hez. Szabó Sándor a továbbiakban azt is elmondta, hogy az esztendő első felében Tápiósző- lősről tíz, a Ceglédi Állami Tangazdaságból huszonhat, a MAVAD albertirsai telepéről huszonnyolc, mig Abonyból harminchat tonnányi állati tetemet, illetve maradékot vásároltak meg. Vannak Pest megyében olyan települések, ahol közölték az ATEV-vel, megoldják helyileg az elhullott állatok megsemmisítését, elhelyezésüket. Ezeken a településeken dög- kutakat létesítettek. Az igazgató személyesen is felkeresett néhány ön- kormányzati hivatalt, hogy tájékozódjon arról, vajon október 1-jétől képesek lesznek-e fizetni a szolgáltatói díjat, vagy a már említett módon intézkednek és helyileg semmisítik meg az állati tetemeket. Kiragadott példaként Vecsést hozta fel, ahol a közelmúltban a polgármesteri hivatal ígéretet tett a szolgáltatói díj befizetésére. Abonyban, ahol a helyi téeszekből jócskán kerültek elhullott állatok az ÁTEV-hez, ezentúl, miként a polgármesteri hivatal pénzügyi osztályán megtudtuk, a dögkutakba szállítják a gazdaságok és a kistermelők az elpusztult állatokat. Gy. L. ■ —--------- ■ ................— -----------—------------------------ -----------— —....................... ■« E GYMILLIÓ LITER GYmÖLCSLÉ„UTAZIK” Nemcsak csíp a csalán Igazán nem panaszkodhat a Dunakeszi Kanzerv- gyár arra, hogy beszűkültek a piaci lehetőségei. Csupa ígéretes üzletről számolhatott be dr. Sági Lajos, a gyár igazgatója. Egyebek között elmondta, hogy 1 millió liter gyümölcslevet — sárgabarackot és meggyet — szállítanak a Szovjetunióba, amiért a vevők dollárral fizetnek. A kitartóan következetes piackutatás eredménye, hogy rátaláltak arra a bolgár partnerre, amely szörpöket és gyümölcslevet vásárol a dunakeszié ktől. Németországba 1500 tonna savanyú uborkát exportálnak, de mivel sikerült jelentős mennyiségű megy- gyet felvásárolniuk, ezért 1200 tonnányi magozott meggy is gyarapíthatta a Németországba irányuló küldeményt. Az elmúlt évben kecsegtető reményeket tápláltak a jugoszláviai gyümölcsitaligények. Olyannyira nagy volt az érdeklődés déli szomszédaink részéről a dunakesziek dobozos italai iránt, hogy elhatározták, bővítik a feldolgozó-, illetve előállító részlegüket. Ám a polgárháború keresztülhúzta számításaikat, s a tengerparti részekre szánt küldeményekről most egy jő időre minden bizonnyal le kell mondaniuk. Szólt a konzervgyár igazgatója egy ígéretes együttműködésről is a Gyógynövény Kutató Intézettel. Ennek a kapcsolatnak már meg is van az eredménye, a kutatóban kifejlesztett menta, bodza és csalán üdítőitalokat már javában készítik Dunakeszin. Eddig 250 ezer liter került a belkereskedelembe, s mint hírlik, a fogyasztók kedvelik. Folyamatos a közkedvelt kétdecis dobozos csomagolású Óceán üdítőital-család gyártása is, valamint a különböző dzsemek előállítása is. Gy
