Pest Megyei Hírlap, 1991. október (35. évfolyam, 230-255. szám)

1991-10-30 / 254. szám

I. ÉVFOLYAM, 228. SZÁM 1991. OKTOBER 30., SZERDA SZLNIENDUEI-SZIGEI • CSEPEL-SZ1GF1 « DUNAKESZI 0 RÁCKEVE • SZIGETSZENT­MIKLÓS • FŰT • GÖD S. FARKAS ÉVA MŰVÉSZÉTÉ Sajátos formavilág — Nagyon megszerettem ezt a várost — mondja a művésznő. — Mit lehet itt megsze­retni? Sokan vélekednek úgy, hogy Dunakeszinek nincs önálló arca, több egy­más mellett épült telep csak, városi közigazgatással. — Az embereket szeret­tem meg. Nyílt, őszinte, szókimondó népesség él itt — bizonygatja S. Farkas Éva gobelinművész, aki a napokban mutatkozott be tárlatával a város közönsé­gének. Távoli vidékről te­lepült ide. A műfajban nemzedékének egyik legje­lesebb képviselőjeként tart­ják számon. Különösein nagyra becsülik pályatár­sai, hogy azokban az évek­ben kötelezte el magát a műfajjal, amikor az legna­gyobb válságát élte. Szé­chenyi Lenke művészettör­ténész írása szerint művé­szete sugárzóan fiatal, a világra rácsodálkozó, a vi­lágot csodálatosnak látó. Jól ismeri az évszázados kárpitokat, a francia gobe­lin szövésének technikai törvényeit, melyek nem szellemének megkötői, ha­nem érzelmi fogékonyság­gal átitatott formavilágá­nak alapkövei. S. Farkas Éva gondolatok megfogalmazásáról be­szélt. A látogató is gondol valamit, érzelmek hatása alá kerül, ám mindezt sza­vakban nem lehet megfo­galmazni. Azt azonban a műfajban kevésbé járatos vendég is megsejtheti: az 1981—83-ban odaítélt ma­gyar népköztársasági ösz­töndíj, 1987—90-ben a Koz­ma Lajos-ösztöndíj, 1987- ben az Idea-díj, 1988-ban a fal és textil biennálé bien­Városok és szokások Művészeti hetek Életet az éveknek — ol­vassuk az ismétlődőn elénk lebbenő plakátokról. Éven­te egyszer idősek napja is van, ilyenkor illik műsort adni. Tulajdonképpen min­den napnak az idősek nap­jának kellene lenni, meg a fiatalokénak, a nőkének, a férfiakénak s természetesen gyereknapnak. Műsor és ünnepi gesztusok nélkül kellene emberségessé ten­nünk mind a háromszáz­hatvanötöt, az ember nap­jaként. Sőt, fokozhatom a kívánságot. Az ember esz­tendejévé, akár emberöltő­jévé, századává, ezredévé tenni az életet. No de ne becsüljünk le egyetlen kedvességet se. A dunakeszi művészeti he­tek rendezvénysorozata keretében november 6-án, szerdán 15 órakor rendez­nek műsort a József Attila Művelődési Központban. A Városi Könyvtárban 8-án 17 órakor Bársony Zoltán­ná nyitja meg Szabó Mik­lós festőművész kiállítását, amely november 18-ig te­kinthető meg. A kiállítással egy napon, este 7 órakor előadást tart a Dunakeszi Pinceszínház is. Bemutatják Dorde Le- bovic: Az ezredik éjszaka és Szép Ernő: Kávécsarnok című egvfelvonásosát. A Dunakeszi Körzeti Ál­lami Zeneiskolában 11-én 18 órakor rendezik meg az évente ismétlődő, hagyo­mányos tanári hangver­senyt. A Pinceszínház és a Pro­lógus Színiiskola közös pro­dukciójaként a József At­tila Művelődési Központ­ban november 10-én és 24-én 19 órakor mutatják be Dürrenmatt Nagy Ro­mulus című alkotását. A rendező: Dúló Károly. A képernyő nem pótolja Rendező az iskolában Amit sokan állítanak, azon komolyan el kell gon­dolkoznunk. Ezt teszem most is egy néhány soros hír olvastán. Még el sem felejtettük a sikeres fóti faluszínpad premierjét, Agárdy Gábor Kossuth-díjas színművész rendezői nyilatkozatát, ami szerint az élő színházat nem lehet tv-közvetítéssel pó- tólni. Igenis szükség van az amatőr, vagy más szóval műkedvelő színjátszásra — sorakoztatta fel érveit a magvar színházi élet jeles személyisége. Hozzá hasonlóan gondol­kodhatnak Leányfalun is, ahol az általános iskola fel- sölagozatos tanulóiból szerveztek csoportot. Fog­lalkozásaikat itt Kertész Katalin színművésznő ve­zeti. Nem tudjuk még, hogy mikor milyen színvonalú előadást produkálnak a község legifjabb aktorai, akikre biztosan kíváncsiak lesznek a szülők, a roko­nok, a szomszédok. DUNATAj hírlap Vezető munkatárs: Kovács T. István. • Munkatárs: Vasvári Éva. 9 Fogadónap: minden hétfőn 12—IS óráig a szerkesztőségben. Cí­münk : Bp. Vin., Somogyi Béla u. 6. Pf.: 311. ír. sz.t 1146. Telelőn: 138-4761, 138- 4667. nálédíja nem véletlenül ke­rült hozzá, tehát méltó hely- re. Összetett műfaj á gobe­lin, avagy szövött faliikár- pit, mélynek készítése a rajzkészségtől a színkom­pozíciók megválasztásáig, mesterségbeli tudásig sok­féle képességet igényel. A szövés dimenziója ér­dekes és kedves kompozí­ció. Mosolygó kisgyermek arca néz ki hálószerű szá­lak, azaz felvetések mögül. Családi impresszió, s csak meg kell álmodni. Szinte hihetetlen, hogy a kivitele­zéshez már elég egy étke­zési eszközként használt villa is. Áttetsző, finom pasztell­színek. Mintha szándéko­sa« koptatott, de inkább leheletfinom szövetre fes­tették volna a mintákat. Mással össze nem téveszt­hető, egyéni kifejezésmód. Az Évszakok című soro­zatot az Iparművészeti Mú­zeumtól kellett hazakérni. A kezdet című munka egy XVI. századi szárnyas oltár befoglaló formája. Az alkotó szándéka szerint az emberi elme oltára, amit kislánya első betűi, pici korában kivagdalt papír­formái demonstrálnak. Különös világ a mai va­lóságban. Sok kedves is­merős a megnyitón. Ott, ahol S. Farkas Éva otthon érzi magát. Dunakeszin élő magyar gobelinművészként, K. T. I. Kevés az iroda Pomázon a polgármesteri hivatalban. Ősszel kezdték el és jövő év elejére szeretnének készen lenni a bővítéssel, vagyis a tetőtér-beépítéssel. Képünkön éppen a vasgerendákat rakodják az udvarra (Erdősi Agnes felvétele) Segélyszállítmány Nagybányának Támogatás a helybelieknek is Hangszeres bemutató Volt egy kis harmoni­kám. Azzal jártam a fa­lusi utcát. Egyetlen dal­lamot nyekergettem raj­ta. Csak ennyire voltam képes. Nagyon szerettem viszont azt a játék hang­szert, amit egy pesti ro­konom hozott ajándék­ba. Ezenkívül ismertem még néhány zenei inst­rumentumot, ami egy kisiskolás-környezetben előfordul. Azt viszont el sem tudtam képzelni, milyen lehet a formájuk a szebbnél szebb, külö­nösebbnél különösebb hangokat hallató nagy­zenekarok hangszerei­nek. Hiszen ezeket csak tekerős lemezjátszóról, olykor-olykor a rádió­ból hallhattam. Bezzeg más világ jár a dunakeszi óvodásokra! Nekik november 12-13- 14-én délelőtt 10 órától hangszeres bemutatót tartanak a város állami zeneiskolájában. A Vöröskereszt Pest me­gyei szervezete 1989 decem­bere óta tart fenn baráti kapcsolatokat a romániai Nagybányával. Az akkori nehéz időkben szövődött kapcsolat mára sem fakult meg, hiszen évente több al­kalommal szállítanak kü­lönböző gyógyszerkészít­ményeket és más egészség- ügyi felszereléseket, ame­lyekből igencsak nagy hiány van a határon túl. A Vöröskereszt megyei szervezete hétfőn indított útnak egy újabb szállít­mányt, amely jelentős mennyiségű gyógyszert, fecskendőket és más fon­tos egészségügyi felszerelé­seket tartalmazott. A küldemény kísérői kö­zött van a szentendrei vá­rosi Vöröskereszt-szervezet titkára is, akit régi barát­ság köt a nagybányai kór­ház alkalmazottjaihoz. A kétnapos útnak, gondoljuk, nemcsak humanitárius jel­lege van, hanem — nagyon reméljük —, hogy a román partnerek méltányolni fog­ják a magyar jó szándékot, A Vöröskereszt szentend­rei szervezetének a mun­katársától azt is megtud­tuk, hogy az utóbbi hóna­pokban mind több gondot jelent a helybeli elesettek­ről való gondoskodás is, Olyan nap is van, amikor tízen-húszan jelentkeznek különböző segélyekért. Kö­telességüknek érzik a tár­sadalom perifériájára szo­rultak gyors megsegítését. Esetenként 1000-2500 fo­rintos gyorssegélyt tudnak kiutalni. Ezek nem nagy összegek, de a rászorultak hálásan köszönik ezt !s. Élelmiszercsomagokkal és ruhaneművel is a szegé­nyek és hajléktalanok se­gítségére sietnek, ha igény­lik ezt. P. J. iskolai nevelés - alapfokú műveltség Mi is a nemzeti alaptanterv? Az elmúlt hetekben megszaporodtak az iskolákban a szülői értekezletek. Igen sok helyen a pedagógus gya­korta hivatkozott a nemzeti alaptantervre, de sok szülő saját hibáján kívül igencsak keveset hallott és tudott a sokat emlegetett pedagógiai dokumentumról. A nemzeti alaptanterv a közoktatásban résztvevők céljait, tevékenységét irá­nyító országos oktatáspo­litikai dokumentum. Meg­jelöli, hogy mi a tanköte­lezettség célja: milyen ál­lampolgári magatartás, mi­lyen általános műveltség az, amelynek elsajátítására minden tanulónak töreked­nie kell; s hogy ezt az is­kolának milyen nevelési szellemben, milyen kész­ségek, képességek fejlesz­tésével, milyen attitűdök alakításával kell segítenie. A nemzeti alaptanterv nevelési területenként kör­vonalazza az elemi és alap­fokú műveltség tartalmát. Az alaptantervhez viszo­nyítva meg lehet határoz­ni a különböző középfokú iskolatípusok közös és el­térő vonásait, ami meg­könnyíti az iskolatípusok közötti átjárás útjainak ki­dolgozását. A dokumentum egyben kerettanterv. Nem tantár­gyakat, hanem nevelési te­rületeket jelöl meg, megfo­galmazza az e területekhez tartozó sajátos nevelési és képzési célokat, s — ahol lehet — azt a közös isme­retkört, amelyet ezeken a területeken minden iskolá­ban, tanítani kell. A pedagógiai dokumen­tum megfogalmazza az is­kolarendszer legfontosabb képzési céljait, amelyekre a vizsgakövetelményeket épí­teni kell. Ezek alapján le­het ellenőrizni azt is, hogy a vizsgáztatás módszere nincs-e ellentmondásban a képzési célokkal. Például ha a vizsgáztatás csak is­mereteket kér számon, ké­pességeket nem vizsgál, ak­kor ellentmondásba kerül a képzési célokkal. A nem­zeti aiaptanterv elszakad a tantárgyaktól, s megpróbál­ja egyes tantárgycsoportok közös és specifikus voná­sait kiemelni azért, hogy alternatív tantárgyakat, tantárgyi rendszereket le­hessen képezni a különbö­ző középiskola-típusok szá­mára anélkül, hogy az is­kolarendszer közös neve­lési és képzési céljait fel­adnánk. Emellett tipikusan „tantárgyközi” képzési cé­lokat is megfogalmaz (pél­dául az anyanyelvi neve­léssel, az informatikai ne­veléssel, az egészségneve­léssel kapcsolatban). Másik új vonása, hogy készségekben, képességek­ben kifejezett — vizsgálha­tó — célszinteket fogalmaz meg, ami a tanárokat idő­vel ösztönzi, s bizony kény­szeríteni is fogja, hogy a „tananyagleadás” tervezése helyett a nevelés és képzés céljaiban gondolkodjanak, s ehhez válogassák meg a tananyag mennyiségét és a tanítás módszereit. Harmadik új vonása, hogy bevonják a célok és a közös ismeretanyag defi­niálásába a pedagógusok különböző rétegeit, és időt enged arra, hogy kikristá­lyosodjanak az igazán fon­tosnak tartott célok és kö­vetelmények. Ez az érlelé­si idő feltétele annak, hogy újra tisztázódjék az iskola intézményének helye a tár­sadalomban, a szűk tan­tárgyi szemléletet kitágítva ismét felmérjük az iskolá­ban működő pedagógusok közös illetékességi és fele­lősségi körét a nevelésben. A nemzeti alaptanterv ne­gyedik új vonása,v hogy rög­zíti az alapfokú^általános képzés és az alapfokú szak­képzés viszonyát. Előírja, hogy a tankötelezettség vé­gére mindenki számára kötelező általános művelt­ségi szint elérése, amelye­ket vizsgák útján számon is kérnek majd. A cél az általános képzés kiterjesz­tése a tanköteles kor vé­géig, a túl korai és túlspe­cializált szakképzés helyett általánosabban művelő szakmai alapképzés ösztön­zése az alapfokú szakkép­ző iskolákban is. A nem­zeti alaptanterv a fejlett demokráciák oktatáspoli­tikai irányvonalát követi e tekintetben. Készítői vall­ják: demokráciát csak ma­gas hétköznapkultúrával rendelkező állampolgárok tudnak működtetni. A nyu­gat-európai és délkelet* ázsiai országok közelmúlt­beli neveléstörténete, gaz­dasági és demokratikus fej­lődése bizonyítja ennek az oktatáspolitikai irányvo­nalnak a helyességét. Az alaptanterv akkor lesz majd valóban nemzeti, amikor az iskolai nevelés­sel és az alapfokú művelt­séggel kapcsolatban sikerül közmegegyezést kimunkál­ni. D. A. Beépítik a tetőtereket

Next

/
Thumbnails
Contents