Pest Megyei Hírlap, 1991. október (35. évfolyam, 230-255. szám)

1991-10-30 / 254. szám

Decemberben leáll a gyár Van jövője az IMI-nek, de kevesek dolgozóval • • XVIII. ÉVFOLYAM. 254. SZÁM 1991. OKTÁBETt 33., SZERDA „Ha a mintegy 2100 lakosú Iklad, a 2400 lélekszámú Do- mony dolgozóinak számát az összlétszám kétharmadára becsüljük — ez pedig már merész becslés —, akkor sem jön ki az a 3800 ember, aki az IMI — Ikladi Ipari Mű­szergyár — elnevezésű hatalmas ipari létesítmény mun­kás-, műszaki-, mérnök- és aikalmazotílajstromán sze­repel. Az IMI Iklad és Domony jelenét és jövőjét egy­aránt meghatározza.” Mindezek a szavak Bé­kés István 1975-ben meg­jelent Pest megyei baran­golások című kötetéből valók. Én magam is sok­szor megfordultam abban a tágas völgykatlanban, aho­vá az ötvenes évek elején a gyárat telepítették. A zöld fákkal, tarka virágok­kal élénkített gyártelep, a völgyet keretező dombok üde karéja, a tömérdek ked­ves fiatal lány és legény sa­játos, kellemes és vonzó összbenyomást keltett. A lá­togató akaratlanul úgy érez­te: nem csupán a termékek kiválóak, a termelési mu­tatók pozitívak — jó a gyá­ri közérzet is. Szakadékba vitte A hét végén Ikladon fa­lugyűlésre, mai elnevezés szerint közmeghallgatásra hívta az állampolgárokat a képviselő-testület. A ta­nácskozás leginkább várt napirendje volt Molnár Istvánnak, az IMI vezér- igazgatójának a tájékozta­tója. A hallgatóság soraiban zömmel olyanok ültek, akik az IMI-ben dolgoznak, de aki maga nem is dolgozik ott, annak a gyereke, fele­sége, más közeli hozzátar­tozója keresi a kenyerét az üzemben. Igaz, ez a szám évről évre apad, amint a Molnár István által közölt adatokból kiderült. 1988- ban még 3170 főt foglalkoz­tatott a gyár, 1991-ben 2000 személy talált itt munkát, és a tervek szerint jövőre már csak 1600 dolgozójuk lesz. A létszámcsökkenésnek több oka is van. Kiderült a vezérigazgató szavaiból, hogy az a 700 ember, aki jelenleg a motorokat gyárt­ja, nem képes eltartani 1300 személyt, különösen akkor, ha a termelékenység a hasonló nagyságú tőkés gyárakhoz viszonyítva mindössze 50-60 százalé­kos. — Látták-e már önök — kérdezte a gyűlés részt­vevőit Molnár István —, hogy egy ikladi építőmes­ter, egy ács tart egy külön dolgozót, aki a kezébe adja a szekercét, a szükséges szöget, aztán egy nőt is al­kalmaz, hogy adminiszt­rálja a munkakezdést és -végzést, kiszámítsa a tel­jesítmény százalékát, és cé­dulákat írjon a felhasznált anyagról? Bizony, egy em­ber a kisüzemi és a nagy­üzemi viszonyok között egyaránt képtelen két má­sik eltartására. A foglal­koztatáspolitika téves „szo­cialista” gyakorlata adott ugyan minimális létbizton­ságot az egyénnek, de sza­kadékba vitte a nemzetgaz­daságot, s vele az emberek tíz- és százezreit. Nem reménytelen Bizonyos mértékig sze­rencsés volt az IMI, hogy nem volt közvetlen keres­kedelme a Szovjetunióval. Igaz, a nyugati piacnál magasabb volt a hazai piaci érdekeltsége. Sajnos a honi cégek termékei a Erdőkertes Istentisztelet a művelődési házban Tavaly májusban a Gal- ga menti népművészeti ta­lálkozó hévízgyörki rendez­vényén a kultúrház termé­ben felhangzott a régi ka­tolikus ének: Boldogasz- szony, anyánk, régi nagy patronánk. Az összegyűltek ajkán zúgott, zengett hatalmas erővel az ősi imádság. Szem nem maradt szára­zon. Ekkor és ott hallot­tam a kérdést: — Ki hitte volna? Ki remélhette, hogy egy falusi művelődési ház falai között egyházi éneket énekelhetnek az emberek? A héten Erdőkertesen, a művelődési házban jártam. Néztem az intézmény gaz­dag programját, s felfedez­tem, hogy a falusi kultú­ra hajlékában minden hó­nap utolsó vasárnapján délután 16.30 órakor refor­mátus istentiszteletre gyűl­nek össze a hívek a nagy­teremben. — Szokatlan? — kérdez­te Dániel Kornél igazgató. Be kellett vallanom, nem mindennapi gyakorlattal találkoztam, de ezt a gya­korlatot csak üdvözölni lehet. Nem kívánom kutat­ni, sem felhánytorgatni, miért távolodott el egymás­tól az egyház és a művelő-; dés közvetítésére vállalko­zott intézményrendszer. Nemcsak a hatalom, de különböző félreértések is mélyítették a szakadékot. Egy biztos. A szükségesnél távolabb kerültek egymás­tól. Erdőkertesen — példa­mutatóan — mindent meg­tesznek, hogy a kapcsolat feléledjen, erősödjön, hogy ismét egymás nyelvén be­széljenek az egymástól el- távolodottak. — A mai társadalomban — hallottam Dániel Kor­néltól — jelenleg, s ez per­sze hosszú éveket jelent, nagy értékválság van. Ez megjelenik abban, hogy az emberek nem tudnak hin­ni szinte már semmiben. Az eszmék és a gyakorlat közötti ellentmondásra mindenki érzékeny, ezért is van az, hogy az emberek az Isten, a hagyományos vallásos hit felé fordulnak. Ha bárki az életvitelére vonatkozó eligazítást, irá­nyítást, támaszpontot keres, az ma elsősorban a vallá­sos hitben talál iránytűt. És ehhez a művelődési há­zak — ahol ez szükséges — miért ne nyújtanának se­gítséget? F. M. Szovjetunióba szállított ter­mékekbe épültek be. Itt volt, mint nagy megrende­lő, az Ikarus. Az autóbu­szok szellőzőmotorjai az IMI-ben készültek. Kiknek adták el az autóbuszokat? Zömmel fizetésképtelen or­szágoknak. És így jártak a Rábának átadott termékek­kel, a Mechanikai Művek­nek készített festékszóró berendezésekkel. Molnár István sokat szólt még a gondokról. Elmondta azt is, hogy december 6-án leáll a gyár, mert a terme­lés nem fedezné a fűtést, a dolgozók szállítási költsé­geit sem. Már-már úgy érzi a ve­zérigazgatót hallgató, hogy nincs kiút, nincs remény a talpra állásra, amikor meg­győző adatokat hall, ame­lyek igazolják, hogy- az IMI-nek van jövője. Növel­ni igyekeztek a tőkés ex­portot, és nem reménytele­nül. 1988-ban 440 milliós értéket exportáltak, 1992- re 1,3 rríilliárdot tervez­nek, ugyanakkor a terme­lési értékük valamivel meghaladja a 2 milliárd forintot. Erősödik — Áruink 60 százalékára a fejlett tőkés országokban van kereslet — mondta a vezérigazgató. — A vásár­lók fizetőképesek. A banki vizsgálatok megállapítása szerint az IMI gazdasági helyzete javuló, erősödő tendenciát mutat. Termé­szetes, hogy a nyugati piaci igények jobb és megbízha­tóbb árut követelnek. Er­re a gyár dolgozói képesek. A vezetők kiválasztása — 5 személy a felső, 24 pedig a középvezetőkhöz tartozik — megbízhatónak tűnik. Olyanok kerültek irányító munkakörbe, akik kötődnek a gyárhoz, akik évek óta itt dolgoznak. — A gyár nem tud és nem is akar elszakadni, el­különülni Ikladtól — mondta befejezésül Molnár István, aki saját élete sor­sával, jelenlegi beosztásá­nak vállalásával is igazol­ja: hisz az IMI fejlődésé­ben, biztató jövőjében. Fercsik Mihály Egyesült Városok Világszövetségo Nemzeti bizottság Az évtized német vállalkozása az egyesítés, melynek során a nyugati városok cs községek is támogatják ke­lőt! testvérvárosaikat. Hazánknak nincsen gazdagabb másik fele, a vasfüggöny lebontása után azonban kar­nyújtásnyira került hozzánk Nyugat-Európa. A német példához hasonló injekcióban nem reménykedhetünk, de nekünk is tudnak segíteni a fejlettebb országok, például a testvérvárosi együttműködés révén. Egymásba kapcsolódó két karika, középen egy kulcs­csal — ez az Egyesült Váro­sok Világszövetségének az emblémája. Földünk több mint hetven államában vannak olyan városok, Mexikótól Gödöllőig, melyek tagjai e szervezetnek. Az angol nevén United Towns képviselőit már tavaly nyá­ron láthattuk városunkban, amikor is az egyeztető fó­rum által rendezett tanács­kozáson ismertették a szö­vetség céljait, a belépés módját. Az önkormányzati válasz­tások után Gödöllő is csat­lakozott az Egyesült Váro­sok Világszövetségéhez, sőt a szervezet idei három ma­gyarországi szemináriumá­ból a májusit itt rendezték meg. Másfél hete a Holland— Magyar Testvérvárosok Szövetségének megalakítá­sáról számolhattunk be la­punkban, e hét elején újabb találkozó házigazdája volt a polgármesteri hivatal. Is­mét Gödöllőre érkezett a világszövetség képviseleté­ben Andre Gentil és Ul­rich Mentz, hogy tájékoz­tassák a magyar tagokat az UTÓ munkájáról, és előse­gítsék a magyar nemzeti bizottság létrehozását. Sze­gedtől Salgótarjánig több város önkormányzati veze­tője, képviselője jött el a konferenciára. A világszö­vetségnek 21 magyarorszá­gi tagja van. A francia és német ven­dég többek között elmond­ta, hogy az elmúlt másfél év alatt a magyar képviselő- testületi tagok és önkor­mányzati szakemberek első­Röpíapda Biztos győzelem Az NB II legutóbbi for­dulójában a Gödöllői SC női együttese Budaörsre lá­togatott el. A mindössze 51 percig tartó mérkőzésen biztosan győzött a közepes teljesítményt nyújtó gödöl­lői csapat. Gödöllői SC—Budaörsi DSE 3-0 (15-10, 15-13, 15-3). GSC: Bencze, Dóczi, Ha­vas, Fejéregyházi, Jávor, Somogyiné. Csere: Hege­dűs, Schneider. Edző: Dóczi István. Mindhárom játszmában végig a gödöllői csapat ve­zetett. Az első két játszma szorosabb eredménye lá­nyaink gyengébb mezőny­játékának volt a következ­ménye. A bizonytalan nyi­tásfogadásokból nehéz volt variációs támadást építeni. A gödöllői csapatban első­sorban az ifjúsági korú já­tékosok nyújtottak jobb teljesítményt, ők vitték a prímet. A harmadik játszmában már szinte tetszés szerint szerezte pontjait a Gödöllői SC csapata. GSC ifi—Budaörsi DSE ifi 3-1 (15-4, 15-6, 7-15, 15-6). GSC: Ádám, Fejéregyhá­zi, Hegedűs, Jávor, Kovács, Virág. Csere: Bese, Bokor, Pakli, Tátrai. Edző: Dóczi, István. Az ifjúsági csapat min­den tagja derekasan helyt­állt ezen a mérkőzésen. A lányok lelkesen és a me­zőnyben, valamint a háló­nál egyaránt jól is játszot­tak. A harmadik játszmá­ban valamennyi cserejá­tékos szóhoz jutott, ez is hozzájárult a játszmavesz­téshez. Ifjúsági csapatunk ezzel az újabb győzelem­mel tovább őrzi őszi veret­lenségét. Legközelebb november 2-án, szombaton 10 órakor a Székesfehérvári VSE csa­patait fogadják itthon a gödöllői lányok. sorban a nyugati tapaszta­latokat szerették volna megismerni. Ezt a célt szol­gálták a szemináriumok, melyek témája a helyi köz- igazgatás demokratikus szer­vezése és egy város demok­ratikus tervezése volt. Min­den alkalommal nyugat­európai szakemberek tar­tottak előadásokat, melyek tartalmát a rendezvénynek otthont adó város (Gödöllő, Salgótarján és Szeged) kép­viselőivel és szakemberei­vel dolgozták ki. Gödöllő számára kiemelkedő jelen­tőségű volt az a segítség, hogy Ulrich Mentz nyugal­mazott polgármester az idén öt héten keresztül dol­gozott együtt a képviselők­kel és tisztségviselőkkel a városházán. Ez a kapcsolat azóta sem szakadt meg. Miért van szükség nem­zeti tagozatok létrehozásá­ra? Az Egyesült Városok Világszövetségének nap­jainkban több száz tagja van. Hubert Lcsire-Grgel főtitkár kongresszusi jelen­tésében. Córdobában arról szólt, mindegy, hogy a béke és a demokrácia megvédé­séről, a szabadság és a szo­lidaritás támogatásáról van szó, ezeket, az ideákat nem lehet csak egyetlen köz­pontból megvalósítani. A nemzeti tagozatok tovább­hordozzák a szövetség gon­dolatát, de hozzá is igazít­ják egy adott ország váro­sainak szükségleteihez és igényeihez. A szövetség tagjai olyan gyakorlatot fejlesztettek ki, és olyan ta­pasztalatokat szereztek, amit másnak is meg kellene ismerni. Ezek összegyűlé­se és elemzése megköveteli, hogy egy nemzeti intéz­mény foglalkozzon vele,, ad­ja tovább és hasznosítsa. A gödöllői tanácskozáson tizennégy, világszövetség­hez tartozó település képvi­selője volt jelen. Nagyobb részük a helyszínen aláírta a szándéknyilatkozatot a magyar nemzeti bizottság létrehozására. Szeged. Nyír­egyháza, Győr és Gödöllő vezetői vállalták az előké­szítést, ami után várhatóan jövő tavasszal alakul meg a magyar bizottság. B. G. Kézilabda Kíies hazai kudarc Fokozott várakozás előzte meg férficsapatunk újabb hazai megmérettetését az eddig igencsak gyengécske teljesítményt produkáló Dunai Kőolaj elleni megyei rangadón. A mérsékelt színvonalú, rengeteg hibá­val tarkított találkozón meglepetésre az esélytele­nebbnek vélt vendégek vé­gig a kezükben tartották a kezdeményezést. A mieink játékából hiányzott a fris­sesség, az összefogottság és a gyorsaság. A mind ez ideig kulcsjátékosoknak gondolt fiúk nagy többsége megint kudarcot vallott, ami nem a véletlen műve, hiszen hiányos a kondíció­juk, foghíjas az edzésláto- gat.ottságuk és legfőképp a fegyelemmel van sok gond! Igaz, hogy ebben az osz­tályban már csak a múlt­ból nem lehet megélni, az alibijáték most már nem hozhat sikert, ezért — a további őszi eredményektől függetlenül — a télen ren­dezni kell a sorokat. Elfogadhatatlan, hogy többen nem hajlandók vál­lalni a heti legalább három edzést, és mégis jogot vin­dikálnak a mérkőzések vé­gigjátszására. Ugyanakkor a lelkesen dolgozók, de ke­vésbé tehetségesek nem tudnak bizonyítani, mert eredménycentrikusan kelle­ne a csapatot pályára kül­deni. Ez sem sikeredik mindenkor! Panaszolhatjuk azt is, hogy házi gólkirályunk sé­rülése miatt nem szerepel­het a meccseken, meg hogy nem élvezzük a hazai pálya előnyét a játékvezetés­ben (?), , de hogy egyre gyengébb a játék, arról ki­zárólag a pályán szereplők tehetnek. Annál is inkább kínosak a legutóbbi eredmények, mert a közelmúltban sike­rült olyan útra terelni a gödöllői kézilabdázás iránt érdeklődők szekerét, ame­lyen elmozdulhatna a holt­pontról a sportág, de ehhez jobb játék és jobb eredmé­nyek kellenének. Ügy tű­nik, a mostani gárda erre nem nagyon lesz képes ... Gödöllő—Dunai Kőolaj 19-29 (9-10). GSC: Vince — Surányi (6), Horváth I. (2), Szlifka (2) , Bartos (2)!, Demeter (3) , Kovács A. (I). Csere: Imre, Bátori (3), Hajdú L., Szabó. Rendhagyó módon most a tudásuk alatt teljesítőket „emelem ki”: Bartos, Hor­váth I. és Imre. Markó Gábor Postafiókok bérelhetők. Tesz- Vesz Közvetítő Iroda, Gödöllő, Szabadság tér 10. I. 115. (83 017/ 2K) GÖDÖLLŐI HÍRLAP Gödöllő, Szabadság tér 10. 9 A szerkesztőség vezető­je: Balázs Gusztáv. • Munkatárs: Pillér Éva. © Postacím: Gödöllő, Pf. 14. 2100. Telefax és telefon:. (20) 20-796. 9 Szerkesztősé­gi fogadóóra: hétfőn 10-től 13 óráig. • Hirdetésfelvé­tel : munkanapokon 8.30-tól 13 óráig a szerkesztőség­ben.

Next

/
Thumbnails
Contents