Pest Megyei Hírlap, 1991. október (35. évfolyam, 230-255. szám)
1991-10-26 / 251. szám
Lányok kapták, vők kezelték Egy pálinkaház végnapjai 'Pálinkák pazar pápája, eper!’’ — fohászkodott a hedonista leoltó, Berda József, maga sem vetve meg a kupicánként kortyolt papramorgót, mint akárhány ptyafi e tájon. Az alföldi ember évszázadokon át megszokta, hogy „éhomra” bevesz egy nyeletet, disznóvápáskor, lagziban, ünnepi ebéd szálláscsinálójaként akár többet is. Ezüsttálcán, metszett poharakban is parádézott a nemes nedű. A nálunk szívesen vendégeskedő ■walesi hercegről feljegyezték, hogy kedtelve ízlelgette ft felséges kecskeméti fütyülős barackpálinkát. Vidám volt az élet Valaha a -falvak határában. gyümölcsöskertek, szőlőültetvények szomszédságában álltak a fehérre meszelt, vályogfalú pálinka- házak. Mutatóban maradt még ránk a Kenderháti dűlő sarkán silbakoló évszázados, rozzant épület. Mindenki láthatja, aki Al- bertirsa és Dánszentmiklós között közlekedik. A százéves főzdében utoljára Ruht Gyula végezte a csodálatos átváltoztatást. Hordták is hozzá a cefrét kocsiszámra. A homokrészi fák alól felszedett hullásgyümölcs mind oda vándorolt. A negyven felé ballagó férfiú tizenhárom éven át vigyázta a katlanbeli tűz lobogását, a szesz csepegé- sét. Július végétől jött az eper, aztán követte a cseresznye, a barack. Annak olyan illata volt, mintha lekvárt főztek volna. A Vilmoskörte is kiváló alapanyag volt, a kisüsti szil-. ' vapálinka ugyancsak elhí- resült. A vegyes pálinka za- matát sem felejti, aki valaha megnyalta. Erre terem a muskotályos szőlő, az Irsai Olivér, abból Olyan csodálatos törkölypálinka lesz, hogy bátran állja a versenyt. Valaha vidám volt erre az étet. Nyár derekától a következő év májusáig pipált a kémény, olykor éjjel-nappal nem aludt ki a tűz, váltótárssal ügyködött a pálinkamester, rossz di- fcóra dőlt le néhány órácskára. A főzetőit egymásnak segítettek. Komótosabb volt az az élet. Nem csak a fát vitték magukkal, tarisznyájukban volt egy flaska ópálinka, liter bor, harapnivaló. Kínálgatták egymást, adomáztak, «latolgattak, kártyáztak, néhanapján talán még egy-egy menyecske is odakeveredett ... Dinasztiáknak adott kenyeret ez a kenderháti pálinkához. Rubi Gyula mosolyogva meséli, hogy már egy évszázada mindig a lányok örökölték, és a vők főzték benne a pálinkát. G is a felesége révén került bele, az apósa ugyancsak, s így ment ez egészen a felmenőkig. Neki is van két lánya, ki -kéne hát ókumlálni, miként lehetséges a folytatás. Most ugyanis gyásznapokat ül a főzde. Május óta hideg a kemence, nem csurran a butykosokba ital. Az üzem az albertirsai Szabadság Termelőszövetkezet használatában állt. Az elöregedett berendezés nem felel meg a fináncok szigorú előírásainak. Sokat kéne költeni rá, de maga az épület is bagolyrúgta fészek. A család szeretné Visszakapni az asszonyok jussát. Rubi uram töri a fejét, hogyan lehetne feltámasztani mostani tetszhalálából a tüzes vizek forrását. Pénz kéne persze, rengeteg pénz. Lenne még, oki pálinkát főzet. Valaha a Lajosmizsétől Pilisig terjedő területről jártak hozzájuk, mert nevezetesen finom pálinkák csepegtek a csőlabirintúsbói. Most zárva a Haleszban levő községi főzde is. Mehet Pilisre vagy Ceglédbercelre, aki nem hagyja pocsékba menni a hullott gyümölcsöt. Tüzes vizek forrása Ahogy tanácstalanul körbehordjuk tekintetünket, elénk tűnnek a szurkosra feketedett mestergerendák, fölöttük a tető cserépnyiladékai között kacé- ran bepislant az ég. A bútorzat még az eredeti. Egyszerűen összerótt lócák, padok, arrébb egy ma is kifogástalan kanapé, nem ficánkol egy szikrát sem. Tisztes korú asztal tanúskodhatna a történetekről. Jófajta szalonna, füstölt kolbász, sódar, fehér cipó, vereshagyma parádézhatott rajta, vastag falú, tömzsi pálinkás pohár, boros bu- tella. Darab papíron ott csinált számvetést a gazda. Volt olyan esztendő, hogy hatszáz főzető neve került a listára, és egyik-másik térült-fordult többször is. A katlan fölött négyszáz literes üstben főzték a cefrét. Hűtőn folyt át, pénzügyőrök mérték az al- szeszt. Azt kézzel átpumpálták, hogy másodszor is lepárolják, finomítsák. Ma már itt-ott vákuumos szerkentyűk működnek a környéken. Itt 1963-ban volt az utolsó felújítás. Dupla falú üstöt állítottak be, s ezzel elkerülték a veszélyt, hogy a szilaj tűznél oda- kozmájon a cefre, ugyanis az üst két fala között víz szabályozta a hőmérsékletet. A hűtővizet saját kútból vették. Amikor a pálinka kész lett, fokolni kellett. A kisüstinek általában 50 —51 fok erejűnek kell lennie, mert akkor a legtökéletesebb az aromája. Minden gyümölcsnél tudni, itala hogy a legzamatosabb. A törkölyt általában 47 fokosra lehetett hagyni, különben homályos lett. A főzési díj nyolc éve nem változott. Hektoliterenként harminc forintot kellett lepengetni, amit a szövetkezetnek kasszíroztak be, továbbá kétszáz forint volt az államnak fizetendő szeszadó. Ebből a pálinkaházból még ma is meg lehetne élni, hozományt gyűjteni a kisasz- szonykáknak. A haragoszöldre festett, vastag bejárati ajtó azonban zárva. Tekintélyes závárzata régi lakatosremek, öreg kulcs illeszkedik bele, de régen volt egy furfangos nyitja is, amit ma már nem használnak. Krampamp üli konty alá Rubi Gyula józan életű ember. Egy évben ha egyszer iszik pálinkát, valamely lakodalomban. Az elődei bezzeg megízlelték. Szlovák szokás szerint a faluban jeles alkalmakkor a fehér abroszos asztalokra kerül a krampampuli. Tányérba töltik a pálinkát, cukrot tesznek bele, meggyújtják, s kékes színű lánggal ég a szesz. így gyöngítik kontyalávalóvá az ősi italt az alberti és irsai asszonyok. Tamási Tamás MUTASD MEG GYŰJTEMÉNYEDET, ÉS MEGMUNDOM, KI VAGY Érmékben a múlt Hogy ki mii gyűjt, az mindenkinek a magánügye. Van, aki sörösdobozokat, mások régiségek után kutatnak, néhányan pedig valóságos fegyverarzenállal dicsekedhetnek, így hát nem meglepő, hogy újabban terjedőben van az éremgyűités is, aminek hasznosságáról és fontosságáról órákat tudott mesélni Horváth Lajos. Sokáig földmérőként járta a Pest megyei településeket, ismerték Vác tói Mo- norig, aztán egyszer vélet-. lenül elvetődött az Egressy úti szakközépiskolába, ahol megismerkedett egy teljesen új világgal, a régi pénzek, a jelvények és a kitüntetések világával. Azóta az éremgyűjtésnek él. — Uram, a mi világunk egy viszonylag zárt világ, de nehogy azt gondolja, hogy bezárkózunk saját elefántcsonttornyunkba és azzal vége mindennek. Szó sincs róla. Napi kapcsolatot tartunk a Magyar Éremgyűjtők Egyesületével, gyűléseken veszünk részt, megvásárolunk minden szakmai kiadványt és hetente kétszer találkozunk a hasonszőrűekkel. A beszélgetésből kiderült, ennek a hobbinak rangos szakirodalma van, és azt is megtudtuk, hogy alapos ismeretek nélkül nem lehet foglalkozni sem a numizmatikával, sem pedig az éremgyűjtéssel. Horváth Lajos négy méter szakirodalmon átrágta már magát, de alkalomadtán hajlandó elmenni akár Sopronba vagy Nyíregyházára is csak azért, hogy kijegyzetelhesse a barátja által megszerzett legújabb kiadványt, — Ahányon vagyunk, annyi szempont szerint állíthatjuk össze gyűjteményeinket. Egyesek csak az antik pénzek után kutatnak, mások viszont a középkor vagy az újkor iránt érdeklődnek. Varrnak, akik országok szerint, mások tematikusán vagy egészen rendkívüli egyéni szempontok alapján rendszerezik gyűjteményeiket. Az egyik barátom az egyes címleteket gyűjti, de tudok olyanról is, akinek a repü- ’ lőgép vagy az állat a kedvenc motívuma. Szóval, uram, sok türelem és rengeteg időt igényel a mi gyűjtőszenvedélyünk. Az éremgyűjtők között az a szóbeszéd járja, hogy mutasd meg gyűjteményedet, megmondom, milyen ember vagy. Ebben a megállapításban nagy az igazság, hiszen a jelvények, a kitüntetések és az érmele sok mindent elárulnak a tulajdonos politikához és társadalmi rendszerekhez való viszonyulásáról. A gyűjtemények politizálnak és történelmet tanítanak. Nem félremagyarázva, nem elhallgatva az igazságokat, hanem a valóság látható és tapintható erejével. A gyűjteményekből megismerjük a magyar szabadságharcot, Mária Terézia korát, a háborúk és a háborúk utáni időszakok szükségpénzeit, a nagy inflációk csillagászati címleteit, amelyek hitelesen beszélnek nincstelen- ségről és nehéz életről, — Ha hiszi, ha nem, a rendszerváltás még a mi tevékenységünkben is éreztet} hatását. Csak példaként említem meg. hogy most már nincs olyan kiállítás, amelyen nem csodálhatná meg az ember a két világháború közötti időszak gyönyörű kitüntetéseit, de még három évvel ezelőtt is a legjobb barátok elől is eldugtuk ezeket. Amikor már úgy gondoltam. hogy mindent tudok Horváth Lajosról és gyűjteményéről, akkor kiderüli, hogy még semmit sem beszéltünk az emlékpénzekről. És akkor megtudtam, hogy az emlékpénzek egy része alpakkából készült, legnagyobb részük ezüst, de készülnek aranyból is. Leggyakoribb a 100 forintos és az 500-as, de van ezüst 200 forintos is. Nekem szerencsém volt, mert láttam ezüst 25 forintos és arany 5000 forintos emlékpénzt is. Ha az utóbbiból lesz majd egyszer egy felesleges darabom, akkor jómagam is felcsapok éremgyűjtőnek, de ahogy magamat Ismerem, inkább megvárom nyugdíjazásom napját. Az utóbbi biztosabbnak tűnik. Papp János AZ AGGLOMERÁCIÓ NEGATÍVUMAI ELLEN Együtt könnyebb ígéretes állomásához érkezett az agglomerációs települések érdekérvényesítésének, s egységes képviseletének szerveződése: október 17-én — húsz település polgármestere részvételével — megalakult a Főváros Környéki Agglomerációs ön- kormányzatok Társulása. A települések önkormányzatainak jóváhagyása után egy nagy léptékű, a közös célok hosszú távú érvényesítését szolgáló koncepció megvalósítása veszi kezdetét — a társulás döntésihozó testületével, a taggyűléssel Keservesen peregnek a napok annak, aki a rácsos ablak mögött éli az életét. Ha nagynéha bejön egy látogató, az is csak felkavarja, hisz a falon túl minden más. Innen is, túlról is. Mielőtt megsiratnánk az elítélt börtönlakók sanyarú sorsát, ne feledjük, hogy oka volt, amiért ők itt laknak. Ezzel együtt a hazai börtönéletben is megkezdődött valami lazulás, egy kicsit .,emberségesebb” a bánásmód. Nyugati tapasztalatokat is és a változást is figyelembe véve hozták az iiimiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiimiiiimiiHiiiiiiiiii: imiiimnliiiiiiuiiiiiiiiii ............................................ iiiminniiiiiiiiiiii O tt túl a rácson... niiiiiHiiiiiMHHiiiiiiiiiiii iiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiii .miiriiMiiiiiiüiiiiiMiiiii ■iiiiiiiniimiiiiiiiiKiiiii ................................... miimimiiiitiiii i stentiszteletet a börtönökbe — az elsőik között Mária- nosztrán —, hogy a lelkigyakorlatok is oldják a sivár mindennapokat. A termelőmunkára egyre kisebb igény mutatkozik, így még több idő jut arra, hogy egy elítélt kedve szerint töltse idejét. Erre a börtönrendtartás lehetőséget is nyújt. Így kerülnek olyan tehetséges rajzolók vagy fafaragók alkotásai falra, akik civil életükben talán soha nem láttak vésőt sem. A tv és video „agyzsibbasztó” hatása figyelemre méltó, ha valaki maradandót hoz létre. (Vimola Károly felvételei) az élen, amelynek tevékenységét Pest Megye ön- kormányzatának elnöke, dr. Inczédy János koordinálja. E társulás egy folyamat részeként az 1990 decemberében — ugyancsak az agglomerációs települések részvételével — életre hívott konzultatív tanács munkájának továbbfejlesztője: a fakultatív társulást érdek- védelmi szövetséggel felváltó utóda. Feladataikat, működésük területét és feltételét alapszabályban rögzítették, s megválasztották ideiglenes ügyvezető elnöküket, Gyimesi István, Gyál polgármestere személyében. Öt kértük céljaik és feladataik ismertetésére. — Talán úgy összegezhetném közös szándékunkat — hangzik a válasz —, hogy szeretnénk együtt fellépni az agglomerációs településeket ma még egyként nyomasztó, az életkörülményeket negatívan befolyásoló tényezőkkel szemben. Közösen nagyobb eséllyel számíthatunk eredményre, mint külön-külön, s ez így van minden körben: a környezet- és természetvédelmi gondok megoldásában, a víz- és csatornaépítési, a telefonellátás! hiányosságok felszámolásában, vagy a foglalkoztatási, oktatási és közlekedési gondok orvoslásában. Vannak aktuális, úgymond napi tennivalóink, s vannak a távolabbi jövőre vonatkozó terveink. Távlatokban gondolkodva azt szeretnénk elérni, ha a mai agglomerációs települések olyanokká válnának, amelyek életkörülményeik, s az itt kiteljesedő életmód által nem kényszerűségből, hanem az önkéntes választás okán lennének a polgárok igazi otthonává. S ahol életünk minősége javul és fejlődik. Ebben szeretne a társulat munkálkodni, s ezért szólítja fel csatlakozásra az érintett településeket. ~<JfíHan
