Pest Megyei Hírlap, 1991. október (35. évfolyam, 230-255. szám)

1991-10-22 / 248. szám

1. ÉVFOLYAM, 222. SZÄM 1991. OKTOBER 22., KEDD BUDAÖRS • ERD • SZAZHALOMBA *XA • PILISVOUOSVAR • BUDAKESZI • BIATOR- BAGY • TÖRÖKBÁLINT • PILISCSABA • PATY • ZSAMBÉK • SOLYMÁR O TÁRNOK • NAGYKOVÁCSI • BUDAJENÖ • PERBAL • TOK • TINNYE • OROM Egységes gondolkodás kellene Más alapokról indulva Párás, borongós délelőtt. Hiába, itt az ősz, csak né­mi bágyadt napfény tűnik át a fcihők mögül. A falu csendes, forgalom szinte alig van, néhányan fázósan húzzák össze magukat a kiskabátban, az autóbusz- megállóban. JELENTKEZTEK Benn, a hivatalban író­gépkattogás, telefoncsörgés. Juhász Agostonnéval, Bu- dajenő polgármesterével ar­ról beszélgetünk, milyen el­képzelései, tervei vannak a település fejlődésével kap­csolatban. Vonzza-e a vál­lalkozókat a falu, az, hogy itt vannak a főváros közel- eégében, kirándulásra alkal­mas dombok tövében. Ez ugyanis máris kínálna egy kézenfekvő lehetőséget, az idegenforgalmi célú beru­házások megvalósítását. Persze ehhez az is szüksé­ges, a befektetők is úgy vél­jék, megérné számukra a kiadást, mert előbb-utóbb megtérülne az építkezésre ráfordított összeg. Természetesen jelentkez­tek a faluban különböző vállalkozók különféle ötle­tekkel. Csakhogy fejtegeti a polgármester, mielőtt döntene a testület jó lenne tudni azt, a külterületi in­gatlanok közül mi kerül vissza az önkormányzathoz. Érdemi tárgyalásokat csak úgy lehet folytatni, ha is­merik a meglevő tulajdonu­kat, a helyrajzi számukat és így tovább. De az ő véle­ménye az, meg kellene for­dítani ezt a dolgot. Ne vár­ja az önkormányzat azt, majd csak bekopog valaki valamilyen remek elképze­léssel, hanem lépjen előbb. HATÁROK — A Zsámbéki-medence területén összefoghatnának a települések, felmérhetnék azokat a területeket, ami­ket felajánlhatnának. Ide épülhetne egy szálloda, amoda valami egyéb s így Elszáradt a kamilla Miért nem kell? Természetjáró, termé­szetkedvelő vagyok. Isme­rem a Buda környék er­deit természeti szépségük­kel, adottságaikkal. A hársvirágnak az idén nem volt keletje. Nem szedték. Ügy látszik, az emberek uem ismerik a hárstea jó­ságát. A bodzabokrok virá­ga sem volt keresett, ke­lendő. Pedig jó lekvárnak, szörpnek. Szedése is köny- nyű. A bokor hagyja magát kopasztani. A szedés hasz­nál a jövő évi termésnek. Erdei tisztások rétjein a kamilla virágja is elszá­radt. Szedetlen maradt. A gesztenyék is hullanak már. A fák körül láttam egy apát a fiával. Kosár­ba szedték a gömbölyű termést. Elcsodálkoztam, hogy a többmilliós fővá­rosból csak egy család két tagja szorgoskodik a gesz­tenyegyűjtéssel. De ezek ketten olyan szorgosak vol­tak, mintha egész Buda gesztenyéit fel akarnák szedni. Itt az ősz, s a látot­tak eszembe juttatják gyer­mekkoromat. Iskolatársa­immal cserebogarat szed­tünk egy gyógyszerész un­szolására. A cserebogár gyógyászati alapanyag lett és zsebünket duzzasztotta a magunk megkereste zseb­pénz. Elment a szép tava­szi idő. Az idén nem láttam cserebogarat. Nem kell az emberpusz­tító háború! A vegyszer az életre meghozza a pusztu­lást! Padányi Lajos A Matrica Múzeumban Kiállítás Százhalombattán a Mat­rica Múzeumban László Bandy kiállításának meg­BUDA VIDÉKI HÍRLAP Vezető munkatárs: Deák Attila. 0 Munkatársak: J. Szabó Irén és Pachner Edit. @ Fogadónap minden hét­főn 14—17 óráig a szerkesz­tőségben. Címünk: Bp. VIII., Somogyi B. u. 6. Pf.:311. ír. szt; 1446. Telefon: 138-4761, 138-4067. 8 "MÁMat nyitójára október 25-én 17 órakor várják az érdeklő­dőket. A megnyitón közre­működik a Szike Nyitott Műhely tagjai. A kiállítás november 10-ig várja a lá­togatókat hétköznapon­ként 10—17 óráig, szomba­ton és vasárnap 14—17 óráig. Különleges techni­kájú grafikák, képek fo­gadják mindazokat, akik felkeresik ez idő alatt a múzeumot. A művész öt­venedik születésnapja tisz­teletére rendezték meg ezt a kiállítást, mely munkás­ságából ad áttekintést az érdeklődőknek. egészen más alapokról le­hetne tárgyalásokat kezde­ményezni. Persze ehhez le kell zajlódnia a kárpótlás­nak, hogy a magángazda is el tudjon igazodni azon, mi az övé, mi a szomszéd tu­lajdona. Az is jó lenne, ha a termelőszövetkezetek is látnák saját birtokhatárai­kat, ezt majd a törvény le­hetővé teszi számukra. S azt követően, hogy mindezek kiderültek, könnyebb lenne a vállalkozás, a fejlesztés. REALITÁS Talán egy ilyen jellegű egységes gondolkodás hatá­sára kialakulna egy reáli­sabb ingatlanérték, ami nemcsak az önkormányzat­nak, az állampolgárnak is kedvezőbb lenne. Sokszor tapasztalta már, hogy a magánszemély olykor bi­zonytalan az ingatlan el­adásánál. Ha nem az idegenforga­lom, hanem az ipar kiala­kításában gondolkodva vá­zolja fel a fejlődés egyik le­hetséges irányát, úgy vala­mi olyasmit tartana jónak, ami munkakultúrát is adna, elsősorban a fiataloknak. Hallotta, hogy azon tele­püléseken, ahol japán fej­lesztések történtek ott gon­doskodnak is azokról, akik náluk munkát vállalnak. Budajenőt megkeresik-e ilyen ajánlattal ma még nem lehet tudni. Az az el­képzelés a települések ösz- szefogásáról, amit vázolt a polgármester, járható útnak tűnik. Megvalósul vagy sem, az már más kérdés. J. Sz. I. Lelkes szakemberek munkája Szálloda a szülőház helyén A héten nyílik meg a pi­lisi medence első három- csillagos szállodája Pilis- szentkereszten. Reklámok eddig nem hirdették, októ­ber végére mégis telt ház várható. A nyersszínű klin­kertéglával borítóét, hódfar­kú cseréppel fedett, három- szintes ház önmagában is csalogató. Nem hivalkodó, tájba illő, mégis azonnal fel­kelti az erre utazók érdek­lődését. Építője, tulajdonosa és névadója, Piláth István, nem kezdő az építőiparban. Szak­máját tekintve kőműves és ács-állványozó, sok — első­sorban budai — épület di­cséri a keze munkáját. Itt van például a zugligeti is­kola, a Jókai klub és szín­ház, a visegrádi takarék- pénztár, vagy a restaurálá­sok, mint az izbégi templom tornyának és a budai Vil­lányi úti templom oldalha­jóinak külső homlokzata. Kiváló munkáját hivatalo­san is elismerték, 1990-ben megkapta a „Budapestért” kitüntető jelvényt és okle­velet. Régóta érlelődött benne a szállodaépítés gondolata. Szerette volna elérni, hogy a Dobogókőre igyekvő tu­risták ne csak átutazzanak Pilisszentkereszten, hanem álljanak meg, nézzenek kö­rül itt is. A szálloda helyén akkor még a szülőháza állt. Vikár András építész és Hegedűs Péter statikus tér­vei alapján másfél évvel ezelőtt kezdte meg az épít­kezést. Családi vállalkozás­ban, hétvégeken és ünnep­napokon folyt a munka. A legapróbb részleteket is te­hetséges, lelkes szakembe­rekkel terveztette meg, en­nek eredményeként egy minden ízében gondosan ki­dolgozott épület áll előt­tünk. A — nyáron napozónak szánt — teraszon át jutunk a recepcióhoz. A haidani, 15 méter mélv kerekes kút he­lyén szökőkút ontja a vizet, és egy óriási ernyő alatt le­het hűsölni, ha a víz nem hűt le kellőképpen ..., mármint nyáron. Így októ­ber vége táján nincs ilyen gondunk, inkább az épület­ben nézünk körül. A szállodába belépve pi­ros-fekete berendezés fo­gad, a lépcsőházban és a szobákban a pasztellszínek dominálnak. Pilisszentkereszt új nevezetessége, a Piláth Hotel (Hancsovszki János felvétele) Tíz pótágyazható két­ágyas, három — nagyobb családoknak, vagy csopor­toknak való — háromágyas, szintén pótágyazható szoba és egy apartman áll a ven­dégek rendelkezésére. A szobák berendezését — ahogy egy háromcsillagos szállodánál elvárható — fürdőszoba, WC, televízió, rádió és telefon egészíti ki. Egyelőre a fa friss illata dominál mindenütt. A skan­dináv stílusú berendezés jól érzékelteti a hegyvidéki jel­leget. A vadászterem-sörö- zőben a zöld szín uralkodik. Az étterem hosszában vé­gigfutó nyersfa álmennye­zet lila betétje az abroszok lilájára rímel. Egyedi ter­vezésű sárgaréz lámpák és korlátok. Márványpadló. És mindenütt képek! Barna tollrajzok a folyosókon és az étteremben, színes nyo­matok a szobákban: Bartha Zoltán grafikus-rajztanár régi malmai, tájképei, nö­vényportréi. A jól felszerelt konyhá­ban már az „élet” jelei mu­tatkoznak; egy fűzér fok­hagyma, egy fél flakon ét­olaj, lisztes- és cukroszacs­kók. Hogy mi lesz az étlapon, még nem tudni, minden­esetre bőven nyílik majd al­kalom leadni a felesleges kalóriát. Az erdő, a hegyek minden évszakban kiváló lehetőséget nyújtanak a sportolásra. A gyerekek bi­ciklizhetnek, télen saját kis­busz viszi fel a vendégeket a sípályákhoz, lovas szánon kirándulhatnak a szentkút­hoz. Ha pedig valaki nem elég elővigyázatos, és meg­fázik, az emeleten levő szaunában kúrálhatja ma­gát. A szálloda egyetlen „szép­séghibája”, hogy nem az át­lagdolgozó pénztárcájához méretezték. Hogy az átuta­zók és a falubeliek se érez­zék magukat kirekesztve, számukra — a tervek sze­rint — borozó és fagylalto- zó nyílik a mostani gará­zsok helyén. (pachner) Budakeszi FALU FÓRUM A térségben sorra zajla­nak a közmeghallgatás címmel meghirdetett falu­fórumok. A budakeszi ön- kormányzat — a nagy ér­deklődésre tekintettel — az Erkel Ferenc Művelő­dési Központban tartja október 25-én 18 órakor a közmeghallgatást, amely­re várják a település la­kóit. Ki küldte a tankokat? A templomtoronyból lőttek A tanító Hauser József, aki évtizedeken át gyűjtöt­te Budaörs krónikáját, ma is megbecsült díszpolgára a városnak. A 35 évvel ez­előtti eseményekről is van­nak hiteles emlékei. — Az 1956-os forradal­mat és szabadságharcot megelőző hetekben Buda­örsön is nyugtalanság volt — mondja Hauser József. — Többen jártak a Petőfi Kör rendezvényeire, gyűlé­seire, ahonnan aztán hoz­ták a híreket. Az emberek sok mindennel elégedetle­nek voltak. Már október 23-án este értesült a lakos­ság az eseményekről, ki- sebb-nagyobb csoportokban tárgyalták a fővárosban történteket. Másnap már nem járt az autóbusz, az emberek nem tudtak mun­kába menni, hiszen akkor még nem volt a lakosoknak gépkocsijuk. A gyerekek sem mentek iskolába, és én sem mentem tanítani. Meg­állt az élet. — A lakosság hogyan re­agált az eseményekre? — Kicsit felemásan. So­kan megrohamozták az üz­leteket és mindent felvásá­roltak. Az üzletek néhány óra alatt kiürültek. Az emberek hosszú sorokban egyre türelmetlenebbül vá­rakoztak a boltok előtt. De hát hamarosan elfogyott a pénzük is. — Voltak forradalmi szerveződések is? — Rendkívüli gyorsaság­gal megalakult a helyi for­radalmi erők által szerve­zett tizenhárom tagú Nem­zeti Bizottmány. Ez az el­nevezés bizonyára az 1848- as bizottmányok analógiá­jára keletkezett. A Nemze­ti Bizottmánnyal egy időben megkezdődött a kisgazda Párt és a Szociáldemokrata Párt szervezése. Megalakult a forradalom fegyveres ere­je is. A mintegy harminc főből álló fegyveres alaku­lat a mai könyvtárban ütötte fel főhadiszállását. A parancsnokuk Zöld Szé­kely József volt. Budaörsön október 27-e volt a forra­dalom legemlékezetesebb napja. Hauser József visszaem­lékezéséből egy tragikus nap története bontakozik ki. Október 27-én 14 órára a forradalmi erők nagy­gyűlésre hívták a lakossá­got. A tanácsháza előtt kí­vánták megválasztani a község új vezetőit. Hatal­mas tömeg gyűlt össze a tanácsháza előtt, és a „mik- rofonszobából” közfe’kiáll- tással hagyatták jóvá a község új vezetőinek név­sorát, az utcán lévő tömeg­gel. A nagygyűlést egy vá­ratlan esemény szakította félbe: a templom előtt megjelent három tank. Az egyik harckocsi nyílásában megjelent egy sötét ruhába öltözött, ősz hajú férfi. Eb­ben a pillanatban megkon- dult a templomi orony harangja — ugyanis éppen ekkor temettek egy Radóczi nevű, tizenkét esztendős fiúcskát. A szemtanúk is állították, hogy a harangto­ronyból valaki a harcko­csik. és az abban megje­lent ősz hajú férfi irányába lőtt. Erre az emberek pá­nikszerűen ordítozni kezd­tek. Az ismeretlen férfi visszaugrott a harckocsiba, majd a tankok lassan, mél­tóságteljesen megindultak. A tömeg nem mozdult, inkább fokozódott a fenye­gető ordítozás. A harcko­csik tetején kövek, újabb lövedékek csat'.antak, mire a közeli rendőrbódéból gép­puskatűz volt a válasz. Négy halott és több sebe­sült maradt a tanácsháza előtt. — Annak pontos megái-, lapítása, hogyan kerültek a tanácsháza elé a tankok, máig sem sikerült — foly­tatja az emlékezést Hauser József. — Van, aki azt mondja, hogy a tankok Törökbálintra igyekeztek, az ottani katonai alakulat­hoz. Mások, később azt állí­tották. hogy a harckocsikat a belső karhatalom irányí­totta Budaörsre, mert jó előre értesültek a forradal­mi erők gyűléséről. A tan­kok még néhány napig Bu­daörsön maradtak, időnként végigmentek a Szabadság utca. Széles utca, Baross ut­ca vonalán. Amikor a forra­dalom és szabadságharc el­bukott, , elhagyták Budaör­söt. Beák Attila

Next

/
Thumbnails
Contents