Pest Megyei Hírlap, 1991. október (35. évfolyam, 230-255. szám)
1991-10-19 / 246. szám
RADI.I UR ALOMHAZA Gúzsba kötve táncolni Ej, de gyönyörű, csettint az ember önkéntelenül, ha Dunakeszin befordul a Vajk köz 2-es számú ház elé. Egy pükvntás az épületre, és rögtön 'kiderül, ez voltaképpen nem egyetlen ház, hanem négylakásos házsor. De nem ám akármilyen! Itt egy másik Magyarország van, errefelé szolid és disztingvált vidéki ízlés, jólét honol. Errefelé senki nem lakik a híd alatt. A Vajk köz 2- es számú ház és tervezője nyerte el a megyei önkormányzat Az év legszebb háza pályázatának egyik díjét. A dunakeszi álomházsor építésze, Rada István, tovább finomít a „házsor” kifejezésen. Szerinte jobban illik rá a saját maga alkotta „átriumházsor’’ elnevezés, mert ez utal az átriumos belsőépítészeti megöl dósra. Még az avatatlan szem is észreveszi, hogy a ház külső építészeti szempontból tökéletesen simul a környezetébe, nem lóg ki sem az utcaképből, sem a természetből, belső kis udvara pedig meghitt családi élet kialakítására alkalmas. — A pályázati kiírás feltételei részben ezek voltak — mondja Rada úr, aki a négy lakás egyikében tulajdonosként lakik. Otthonában éppen munka közben találtuk. — Az átriumos belső megoldás ellenére mind a négy lakás egy kicsit különbözik egymástól — avat be szakmája rejtelmeibe. — A terveket a négy család négyféle sajátos igényeihez igazítottam. Persze az építészeti, a kivitélezhetőségi és a célszerűségi szempontokat mindvégig számtalanszor a figyelmükbe ajánlottam. A lakók és az építész folyamatos párbeszédéből született a végleges terv. — Milyen az ideális építész? — Gúzsba kötve is képes táncolni, akár Kosztolányi szerint a jó műfordító. Az építész, ha mindenben enged a laikus, de akaratos megrendelőnek, előfordulhat, hogy a végén rá sem ismer a maga tervezte házra. Nem egy kollégám borzadva panaszkodik, hogy papíron megálmodott esztétikus és praktikus terve a megrendelő akaratossága vagy pénzhiánya, netán ízlésficama miatt a gyakorlatban szörnyszüleménnyé vált. Mostani házam tervezésekor én is megpróbáltam gúzsba kötve táncolni. Ügy látszik, sikerült. Például az első lakásban egy üzletember lakik a feleségével és két kamasz gyerekével. Nekik az volt az igényük, hogy szürke márványlappal burkoljam a földszinti padlót, mert gyakran vannak külföldi vendégeik, a két kamasznak pedig külön szoba kellett, a lakótelepi szűköl ködös, a közös szoba után. A második lakásban én lakom a feleségemmel és négy csöpp gyerekemmel. Kú- szó-mászó korszakban vannak, rájuk gondolva nálunk hajópadló lesz a burkolat. Ezenkívül itthoni tervezőirodámat is ki kellett képeznem. A harmadik szomszédunk fogorvos, nála is a házi praktizálás szempontjaira kellett figyelnem. A negyedik lakóval most egyezkedem, belül milyen legyen a laká sa. Ez egy kissé nehéz, mert bizarr óhajai vannak, de előbb vagy utóbb vele is dűlőre jutok. Nagyjából ez a gúzsba kötve táncolás, persze az építész számára. — A Vajk köz 2. melyik hazai építészeti iskola jegyeit hordozza magán? — Ha arra gondol, hogy például a pécsi vagy a kecskeméti jellegzetes épí tészetí stílust másoltam-e, hát nem. Dunakeszin élek és dolgozom, ezért természetesen a helyi építészeti elemekből merítettem, konkrétan főleg a MÁV Járműjavító századfordulós lakóházainak stílusából. Kocsis Klára Sasok, sólymok, pionírok Kelet-Nyugat konzultáció (Folytatás az 1. oldalról.) azt, hogy gondolatilag közel álljanak egymáshoz. A találkozó megnyitása után Jacqi Cottin, a Sasok és Sólymok Nemzetközi Szervezetének főtitkára mondott bevezetőt ahhoz a közös konzultációhoz, amelyet a Cseh és Szlovák Köztársaságból, Németországból, Svédországból, Ausztriából és Lengyelországból érkezett küldöttek folytattak egymással. A főtitkár szerint az együttműködés alapelveit szándékoznak kidolgozni. Több keleti ország ifjúsági szervezetei jelezték csatlakozási szándékukat. Csak a hozzájuk hasonló szervezeteket szándékoznak befogadni. . A szociáldemokrata mozgalmakhoz közel álló, de a pártokhoz nem kötődő ifjúsági szövetség az országos szervezetek által befizetett tagdíjakból él, bizonyos mértékű támogatást kap az Európa Tanács szocialista tagozatától. A keleti országok szerveződéseinek anyagi segítségét nem tudja vállalni, de szívesen gondoskodik vezetőképzésről. tisztségviselők nemzetközi megbeszélések alkalmával az útiköltségek megtérítéséről. A jó hangulatú megbeszélés résztvevői tegnap délután megtekintették a helyi úttörőtábort s eszmecserét folytattak a közös ebéd után. Programjuk ma a délutáni órákban ér véget. Kovács T. István Világkiállítás üzleti alapon A bázeliek beszállnának Némi kajánsággal azt is mondhatnánk, hogy kezdetben több volt az újságíró, mint az érdeklődő a fővárosi önkormányzat dísztermében meghirdetett szimpóziumon, hiszen három órakor még alig lézengtek a csokornyakkendős és nyakkendő nélküli urak, de ezt követően gyorsan megtelt a terem érdekeltekkel és érdeklődőkkel. Mindezt azért írtuk le, mert mindenképpen nagy jelentőségű volt az esemény, és több figyelmet érdemelt volna az a rendezvény, amelyet a Management Corporation Expo Budapest 1996 Basel Ltd. szervezett sok Expo-barát nagy örömére és az ellenzők még nagyobb keserűségére. Nem úgy Kopácsy Imre, Peter Marton és Gulyás Imre, akik a külföldi gazdasági-pénzügyi csoport nevében határozottan állították. hogy a világkiállítás körül kialakult vita nem más, mint egy hosszú konfliktusnak a története, amelynek az a szépséghibája, hogy a döntéshozók nem ismertették meg a közvéleménnyel az Expóval kapcsolatos összes alternatívát. Az előadók szakszerű és meggyőző módon ecsetelték annak a lehetőségét, hogy csakis üzleti alapon gondolják megszervezni az Expót, de távlati céljuk az, hogy bekapcsolódjanak Dél-Budapest mintegy háromszáz hektárnyi területének tíztizenöt éves városfejlesztési programjába. A Bázelben bejegyzett csoportosulás tisztában van azzal, hogy jelenleg — de távlatokban is — a tőkehiány jelenti a legnagyobb nehézséget, de amennyiben végül egyetértés születik a kormány és a fővárosi ön- kormányzat között, akkor ők biztosítanák a szükséges pénzt. Gulyás Imre úgy fogalmazott, hogy az Expo melletti voksolás csak Budapesten körülbelül hatezer új munkahelyet jelentene és közel tizennyolcezer családnak biztositana jobb megélhetést. Azt sem szabad elfelejteni, hogy újból foglalkoztatni lehetne a főváros és környéke építőipari kapacitását, amely jelenleg igencsak stagnál. Wolfgang Stein — akt a sevillai Expo egyik szállítója — meggyőződéssel állította, hogy a város akár kétszáz évig is profitálni tudna a i’endezvény- ből. Mindezek viszont csak akkor valósulhatnak meg, ha a döntéshozók konszenzusra jutnak. De gyorsan kell ám határozni, mert már eddig is rengeteg időt, energiát és pénzt fektettek a tervekbe, az elképzelésekbe és a meddő vitákba. Végül Kopácsy Imre ismertette azt a memorandumot, amelyet eljuttattak a kormányhoz és a főváros önkormányzatához. Ebben többek között az áll, hogy a hosszú távra tervezett délbudapesti városfejlesztés gyújtópontjának az Expónak kell lennie, és az addig megteremtett létesítmények méltó keretet kell biztosítsanak a honfoglalás 1100. évfordulója és az 1956-os forradalom 40. évfordulója megünneplésére is. ■>app János Svéd közvetítéssel és támogatással alakult meg a gödi Ifjú Sasok Szervezete, s ezzel az első magyarországi csoport. Képünkön a Kelet—Nvugat konzultáció megnyitója után Jacqi Cottin főtitkár mond bevezetőt (Hancsovszki János felvétele) ISPOTÁLY Országos szakmai fórumot tartottak Miskolcon a vállalkozások menedzseléséről. • Kiállítás nyílt Pécsett Svájc: szemtől-szembe címmel. # Eger adott otthont a gyógy-idegenforgalmi országos konferenciának. 9 Szolnokon megkezdte munkáját a művészettörténeti szabadegyetem. ® A Magyar Tudö- mányos akadémia erdészeti tanácskozást rendezett. # Zamárdi fogadta a X. finomkerámiai napok résztvevőit. # Kutason került sor a IV. nemzetközi solymásztalálkozóra. 0 A hét híre az is, hogy Budapest volt a helyszíne a kórházigazgatók értekezletének. Ritka ember az, akinek sikerül élete folyamán elkerülni a kórházat. Már csak azért is ritka, mert hiszen a fiatalabb korosztályok szinte valamennyi tagja kórházban, a szülészeti osztályon látta meg a napvilágot. A megszorítás, amely a fiatalabb korosztályokra korlátozza a megállapítás érvényességét, indokolt. A negyvenes években ugyanis a megyében a kisdedeknek csupán az egyharmada érkezett meg szülőotthonban vagy kórházban. A többiek? Otthon, a ház falai között vagy éppen a szabad ég alatt sírtak fel először, mivel anyjuk viselőssége utolsó perceiben is a földön dolgozott. Napjainkban a kórház fontos és szerves része az egészségügyi ellátás hálózatának. Természetes szem egy láncolatban, senkinek sem jutna eszébe a társadalmat feleslegesen terhelő kiadásnak ítélni a kórházak fenntartását. Hosszú történelmi út áll e belátás mögött. Mint sok másnak, a mai értelemben vett kórháznak is Angliában ringott a bölcsője. Egyszerre volt az elesettek, az öregek menhelye és a betegek gyógyhelye, amint az első hazai intézmények úgyszintén ellátták mindezen teendőket. A fenntartók a szerzetesrendek — például Vác első kórház jellegű intézményét az irgalmasok alapították —, s a világi hatóságok évszázadok elteltével vettek át némely ilyen természetű kötelezettséget. Az első ispotályokban még csak arra futotta, hogy elkülönítsék, külön házban (kór-házban) tartsák a fertőző (járványos) betegségek áldozatait, illetve a senki által nem vállalt időseket, elesetteket. A pestist, a kolerát, a fekete himlőt, a spanyolnáthát a néphit betegségdémonok alakjában testesítette meg. Lehetett akár gyermek is ez a démon, arcát rejtő, feketébe öltözött nő, lócsontvázon érkező leber- nyeges alak ... avagy éppen kutya. A démonok ugyan veszítettek valamit elhihetőségükből, ám a falvakban a bajos, a javas, a látó, a néző, azaz a gyógyító személy fontos alak maradt. Az orvost évszázadokon át — az ötvenes évek végén még riportsorozatot írtam a megyében tevékenykedő utolsó mohikánokról — egy-egy gyógyító specialista helyettesítette a falvakban. Voltak például kenőasszonyok, füvesek, csontrakók. Ez utóbbiak egyikéről már 1522-ből fennmaradt írásos dokumentum, mint akihez mesz- sze földről hozzák a törött csontú, a ficammal született, a rándulástól szenvedő betegeket. Akárki persze nem lehetett gyógyítót sok településen például csakis a harmadiknak vagy hetediknek született gyermek kerülhetett szóba ilyen szerepre, s főként akkor, ha már volt gyógyító a családban. Annak ellenére, pontosabban azzal együtt is, hogy a főváros intézményei a megye bizonyos részeiről fogadnak betegeket, Pest megye országosan az utolsó helyen áll a tízezer lakosra jutó kórházi ágyak számát tekintve. Az országos átlagnak éppen a felét teszi csak ki az ellátottsági mutató! Százezer felett van az egy esztendő alatt elbocsátott betegeknek a száma a megye kórházaiban, azaz 81-82 százalékos az ágyak hasznosítása, de például a belgyógyászatokon 88, a reumaosztályokon 97 százalék ez az arány. Ami érzékelteti a zsúfoltságot,! azt is, gyakori az ágyra várás. A fögHUtft iszonyatainak egy paránya: Nagykőrösön a pestisjárvány áldozatainak a száma 2693 fő volt 1739—40-ben. Ha az ok nem ismert, akkor csekély a remény a gyógyulásra, azaz az ispotályok akkor kezdték igazán betölteni a szerepüket, amikor úgy váltak kórházakká, hogy a kór (annak okozója) ismert volt a házon belül. Igaz, a megismert bajok mögé sereglettek újak, amint teszik ma is, azaz az ember örök küzdelemben áll a saját bajaival. Amikor úgy hiszi, most már győztes, akkor rádöbben, új kihívás előtt áll. Egyvalamit azonban megtanult az emberiség: minden bajnak van oka, s az okok felderíthetők. Mészáros Ottó őrületbe kergettem Trabantom aranykezű szerelőjét, mondván, mikor fékezek, hátul valami mindig kopog. Hiába kereste, hogy mi az, nem talált semmit. Erről a kopogásról jut eszembe. A parlamenti választások idején a magát utóbb liberális ellenzéknek nevező politikai csoport vezéralakjai szerették azt sugallni a népnek, hogy itt kopogtat a nagytőke az ország ajtaján, s ha ők kerülnek hatalomra, betódul a sok pénz, és akkor viszonylag hamar úrrá leszünk azon a csődön, amit a kommunisták hagytak ránk. De a népnek még ez sem volt elég ahhoz, hogy KOPOGÓS belőlük csináljon kormányzó politikai erőt. Ám a baj nem jár egyedül. Beütött a világkiállítás. Mert kérem, ha Magyarországon lesz világkiállítás, a nagytőke besétál magától, nincs szüksége arra, hogy bárki is betessékelje, ajtót nyisson előtte. Akkor pedig a következő választásokon nem mondhat olyat a liberális ellenzék a népnek, hogy válasszatok minket, mert mi vagyunk azok, és csakis mi, akik szélesre tudjuk tárni a kapukat a dollármilliók előtt. Értsük meg szabadelvű politikusainkat: nem volt más választásuk, meg kellett fúrniuk az Expót. így nyugodtan várhatják a soros választást, és majd újból elővezethetik, hogy itt kopogtat a tőke, arra várva, hogy a liberálisok kitárják a kaput. S hogy közben a nem elég nagy tőkeinjekciók miatt a nép körében állandósulhat a szegénység ... Hát istenem, ilyen az élet. nehogy valami váratlan történjék, tőke helyett valami más kopogjon! Könnyen téved az ember. Úgy jártam én is a Trabantommal, hogy egyszer a csomagtartóba dobtam valamit. Az volt az, ami kopogott, mert fékezéskor a ka- kosszériának ütődött. A nagykalapács. Nehogy a liberál-ko- pogásnak is koppanás legyen a vége. Az efféle fékezgetések után, mint a világkiállítás megfúrása, nehogy ők is egy kalapácsot találjanak a szegény Trabant- ország hátuljában. Csak az vörös lesz, onnan a sarló mellől... Csak aztán a végén Adonyi Sztancs János
