Pest Megyei Hírlap, 1991. október (35. évfolyam, 230-255. szám)
1991-10-12 / 240. szám
A megyei lapok rangjáért Kinek kei! a sajtótörvény? Vita folyik a rádió és a televízió alelnökjelölt- jeinek kinevezéséről, az újság írószövetségben a nyilvánosság és a sajtó viszonyáról, s a parlamentben hamarosan terítékre keriil a frekvenciamoratórium kérdése. A sajtó hasábjain tehát gyakran, szerepel a sajtó, talán gyakrabban is, mint kellene. És előkészületben a sajtótörvény, amely alig megfogalmazott gondolatként is polémiára serkentette azokat a főszerkesztőket, akiket az Atlantié Sajtószolgálat erről kérdezett. — A rendezett viszonyokhoz hozzátartozik a törvényi szabályozás — mondja Kercza .Imre, a Somogy Megyei Hírlap főszerkesztője. — A magyai’ sajtónak tehát szüksége van egy olyan törvényre, amely az újságokkal foglalkozik. Hámori Zoltán., a Petőfi Népe főszerkesztő-helyette- •e 12 éve dolgozik a megyei sajtóban. Tapasztalatait összegezi-e, egy sajátosan magyar probléma megoldási lehetőségét reméli a készülő sajtótörvénytől. — Olyan sajtótörvényt •»éretnék, amely nem szögez le kodifikált posztülá- iumot a megyei és az or. szágos sajtó között. Az országos lapokkal kapcsolatban még mindig él az a közhiedelem, hogy terjesztésüknél fogva rangosabbak, mint a megyei lapok. Holott egyes országos lapok példányszáma kisebb, mint bizonyos megyei napilapoké. Főszerkesztő-helyettesként ugyanúgy gondolom, mintha beosztott újságíró lennék: a magyar sajtónak lényegesen kevesebb korlátozásra és sokkal nagyobb szabadságra van szüksége. Tallós Emil. a Pest Megyei Hírlap főszerkesztője szerint a magyar alkotnyunk van. Minek mindent túldimenzionálni? Az újságot nem ennek vagy annak az olvasónak írjuk, hanem mindenkinek. Ha ehhez a fajta újságcsináláshoZ van erkölcsi tartásunk, akkor minek kell a törvény — ha nincs, akkor a törvény se segít. A téma természetesen nemcsak a sajtó munkatársait érdekli, hiszen a készülő sajtótörvény a társadalom véleményszabadságát, személyiségjogdit és az olvasói bizalmat is érinti. Ezzel kapcsolatban az olvasók gondolatait is szívesen várjuk a szerkesztőség címére. Kávai Anikó Atlantic Sajtószolgálat Viták a cigányságról Jelen lenni a hatalomban * ? 1 I A magyar roma parlament tegnapi ülésén hangzott el, legkevesebb nyolcmilliárd forintra lenne szükség, bogy a hazai cigányság hátrányos helyzetén átfogóan segíthessenek. Osztojkán Béla főtitkár szerint ehhez meg kéne tereinteui a törvénykezési hátteret, azaz égetően szükség van a készülő nemzetiségi törvény mielőbbi megalkotására és elfogadtatására. A tervezet többszöri módosítása után erre várhatóan a kormány decemberi ülésén lesz mód, ahol nyílt vitát rendeznek a nemzetiségek, közte a cigányságot érintő kérdésekről. A hazai cigányság sokféle jogos sérelmet ró föl még ma is, és joggal várja, hogy a rendszerváltás nyomán a kormány megnyugtató módon rendezze a jelenét és a jövőjét. A roma parlament szerelné elérni, hogy a cigányság a társadalmi életben, a közigazgatásban, valamint a hatalomban is jelen legyen, és törvényes úton megkapja az ehhez szükséges valameny- nyi jogot. Egyebek közt szükségesnek tartja a ci- gányok törvény előírta önkormányzati részvételi lehetőségét. Fontos lenne kulturális intézetet és kisebbségi kollégiumot alapítani. A roma parlament alapvetőnek tartja a cigány nemzetiségű magyarok foglalkoztatási feltételeinek javítását is. Ennek megoldását ugyancsak az új nemzetiségi törvénytől várják. A kérdés fontosságát jelzi, hogy foglalkoztatási munkacsoportot alakított, amely egy héttel ezelőtt máris megvitatta eddigi tamányban deklarált sajtó- szabadság eleve azt a látszatot teremti, mintha « sajtónak a nem alkotmány- szintű törvények feletti jogai lennének. — A sajtó súlyos szerep- tévesztésben él, mert azt képzeli, hogy a negyedik hatalmi ág letéteményese, és direkt módon politizál. Mindezt választói felhatalmazás nélkül teszi. A polgári és politikai jogok egyezségokmánya a véleménynyilvánítás szabadságáról szól — ez pedig lényegesen szélesebb kört jelent, mint a sajtó. A véleményszabadság minden állampolgárt megillet, ehhez képest a »ajtó a polgárok felett áll. Ilyen monopóliuma a sajtóinak nem lehet, tehát szükség van az állami beavatkozásra. Ezért elkeriilhetellen a sajtótörvény, amelytől azt remélem. hogy véleménynyilvánítás tekintetében megteremti az esélye ngyelöséget és meghatározza az etikai normákat. Tandi lAtjos, a Délma- gyarország főszerkesztő-helyettese radikálisan leszögezi, hogy- nincs szükség sajtótörvényre. — Normális alkotniaCSODÁKHOZ PÉNZ IS KIUINE Ha hétfő- hosszú műszak Amikor azt a hírt hallottuk, hogy Mogyoród Polgár- mesteri Hivatalában két műszakban dolgoznak az apparátusban foglalkoztatottak, nagyon megörültünk, Örömünknek több oka is volt, hiszen valamennyien átéltük több ízben is az ügyek intézéseinek nehézségeit. Átéltünk packázást, elutasítást, egy- egy beadvánnyal való meg- sétáltatást. Láttunk sok helyütt körmöket lakkozó, közpénzekből fizetett csinos, de ugyanakkor durva, morc titkárnőket, elutasító magatartást tanúsító', flegma, fiatal adminisztrátorokat. Gondoltuk, ez az igazi. Van egy település,’ ahol rádöbbentek, hogyan kell dolgoznia egy apparátusnak, Ügy, ahogyan azt a választók elvárják. Ügy, hogy ne. kelljen szabadságot kivenni egy-egy ügy intézéséhez. Hogy aki más településen dolgozik délután négy, esetleg hat óráig, az is bemehessen és ne utasítsa el az éppen felmosó takarítónő. Mogyoródon Holló MikA MEGFENYEGETETT BÍRÓNŐ Kétszáznál több közigazgatási ügy A közigazgatási bíráskodás, amit 1949-ben megszüntettek, ismét életbe lépett Magyarországon. Elsorvasztásának legsúlyosabb, de nyilvánvalóan téves indoka az volt, hogy a tanács, a néphatalom szervezete nem hozhat az állampolgárok érdekeivel ellentétes döntéseket. így a közigazgatási határozatokat évtizedekig csak nagyon szűk körben lehetett megtámadni. Ami persze sem jelentette azt, hogy az állampolgárokat nem érte sérelem, csak éppen nem fordulhattak vele sehová, • Ml a helyzet jelenleg Pest megyében? — kérdeztük dr. Kholmár Mihályt, a Pest Megyei Bíróság elnökét. — Közigazgatási bíráskodás már van nálunk, bár szervezetileg nincs elkülönítve, hanem a Buda Környéki Bírósághoz tartozik. A fellebbezéseket pedig a Pest Megyei Bíróság vizsgálja felül. A szakemberek körében egyébként véleménykülönbségek vannak arra vonatkozóan, hogy önálló legyen-e a szervezet, vagy integrálódjék. A mi esetünkben, elsősorban a személyi feltételeket kell biztosítani. Körülményeinket figyelembe véve héi elsőfokú bíróra lenne szükség a közigazgatási ügyekhez, de jelenleg csak hárman vannak. így az egyébként is leterhelt polgári bírókra osztjuk ki az ügyek egy részét, a megyei fórumon pedig én is közigazgatási ügyeket tárgyalok. • Nem vonzó tehát a bírói pálya... — Ami a közigazgatási területet illeti, arra számítottunk, hogy az államigazgatásból jönnek hozzánk szakemberek, de csak egy jelentkező volt, akit fel is vettünk. Egyébként az egész vonalon ezt tapasztaljuk, nemcsak a közigazgatási ágazatban. Jelenleg 30 fogalmazót tudnánk felvenni, ha lenne jelentkező. A Buda Környéki Bíróságon például nyolc üres álláshely van. • Milyen okait látja az érd ektelenségnek ? — Közismerten az anyagiak, hiszen a fizetésrende- ,zés az infláció miatt nem hozta meg a várt hatást. Emellett más okok is vannak, amikről kevés szó esik. Csekély a társadalmi megbecsülés, a bírákban sokan ma is a régi rendszer kiszolgálóit látják. Pest megyében egyébként a testület 80-85 százaléka öt évnél rövidebb ideje látja el a munkakörét, tehát már ebből adódóan is téves ez a hiedelem. De mást is említhetek. Például .azt, hogy egyik, polgári ügyeket tárgyaló bírónőnket valaki telefonon rendszeresen megfenyegeti, hogy megöli a gyerekét, felrobbantja a házát, mert még mindig nem született döntés a perében. Ez persze végletes dolog, de nem tudunk munkatársainknak védelmet nyújtani. # Per pedig sok van, feltehetően a közigazgatási témakörben is. — Igen. Pillanatnyilag kétszáz leözigazgatási ügyünk van, tizennyolcat pedig íeljebbviteli fórumon tárgyalunk. Korábban is tisztában voltunk azzal, hogy szükség van önálló közigazgatási bíráskodásra. Ennek létjogosultságát egyébként már évtizedekkel ezelőtt az oktatásba is becsempészték. A közigazgatásban dolgozó szakemberek közül is sokan sürgették, hogy megtámadhatók legyenek a döntéseik. # Minden határozat megkérdőjelezhető? — Kivételek is vannak. Például, ha árvíz idején kiadnak egy határozatot, azt azonnal végre kell hajtani, minden körülményesség nélkül. Ez vonatkozik bizonyos katonai és polgári védelmi ügyekre is. • Milyen közigazgatási témákkal jönnek a legtöbben? — Adóügyeket tárgyalunk leggyakrabban. A jogalap és a fizetendő ösz- szeg nagyságának a felülvizsgálatát is kérik az önálló gazdálkodók. • Milyen gyorsan születik meg a bírósági döntés? — Természetesen a nehézségek ellenére is arra törekszünk, hogy minél kevesebb legyen az embereket bizonytalanságban , tartó, elhúzódó ügy. ga- iJóstól, a polgármestertől vártuk, hogy elmondja, miként sikerült ezt megvalósítani, hogyan fogadták a dolgozók, mennyire örül a lakosság. — Erről szó sincs. Nálunk nincs két műszak. Az lehet « hír alapja, hogy minden hétfőn este fél hétig fogadjuk az ügyfeleket. Az a tisztviselő, aki a hosz- szú műszakot dolgozza a hét elején, az a hét végén, vagyis pénteken már kettő órakor távozhat a hivatalból. Azt hiszem, ez nem egyedi, hiszen a legtöbb polgármesteri hivatalban van nyújtott ügyfélfogadás — kaptuk a választ. Csodák tehát nincsenek. Mogyoródon sem várnak esténként ügyeket intéző állampolgárokat. A gondjaik ugyanúgy megvannak, és a napi ügyfélfogadásukat sem tartják be mindig, persze jó értelemben, hiszen nem küldenek el senkit, aki nem az adott időpontban érkezik. Kevesen vannak. kevés a pénz, a hivatalból többen távoztak nagyobb fizetés reményében, a munka pedig annyi, mint korábban volt. á. m. pasztalatait és további 1( hetőségeit. A jogi háttér megtereir tése, vagyis főként a k sebbségi törvény megalki tása mellett azonban tudt mányos, főleg szociolágú kutatási háttérre is szül ség lenne, amely megálapi zott továbblépésük szem pontjából nélkülözhetetlci Ez azonban idehaza egy előre hiányzik, s mivel roma szervezeteknek nine pénzük szociológiai fel me rések finanszírozására, e a tudományág csak szórva nyosan és elvétve foglalko zik helyzetük tudománya elemzésével. Ennél kedvezőbbek nemzetközi cigány szerve zetek segítségnyújtási ki-lá tásai. Ennek egyik jelekén egy hete hazánkban hé európai és amerikai orszái cigány szervezeteinek kül dőltei és a Romani Unit világszervezetének képvise lói találkoztak, és megvi tattak az európai cigányó) helyzetét, gondjait, a nem zetközi együttműködés to vábbi lehetőségeit. Ugyan csak a nemzetközi eigórn szervezetek összefogása ét együttműködése lesz a témája az október 26-i Bécsben megrendezendő nemzetközi romakonferenciának. Ezen a részt vevő országok képviselői meg akarják alakítani az európai cigány szövetséget. További biztató nemzetközi fejlemény, hogy az Európai Együttműködési Biztonsági Értekezlet legutóbbi ülésszakán záródokumentumot fogadtak el, amelyben az aláíró tagállamok elítélik a faji és az etnikai gyűlöletet, egyúttal első ízben ismerik el a romák — cigányok sajátos problémáinak létezését. A dokumentum nemzetközi szinten először ismeri el, hogy a tagállamok területén élő mintegy 7-10 milliós cigányság kisebbségi védelemre szorul. A nemrég megtartott moszkvai Európai Biztonsági Együttműködési Értekezleten pedig 38 ország képviselői foglalkoztak az emberi vonatkozásokkal, közte a cigányságot megillető jogokkal. K. K. AZ ÁR ELLEN ÚSZVA ÓRA A megye nagy gépipari üzemeiben járva azt hallom, az idén 15—18 százalékkal csökkent/csök- ken a teljesített munkaóráknak a száma. Ez a mutató a fizikai foglalkozásúak lehetséges és tényleges munkaidejét veti össze, azaz fontos jelzője annak, egy-egy cégnél a múló órákból mi teremt értéket és mi illan el haszontalanul. Az említett arány valóban jelentős — mert például a megye vegyipari üzemeiben ennél sokkal kisebb a mérséklődés —, ám korántsem biztos, hogy csakis negatív tartalmakat hord magában. Sőt! Részleteket firtató kérdezősködés után ugyanis kiderül, a teljesített órák száma elsősorban és szerencsére nem azért csökkent, mert a fegyelmezetlenség telepedik rá egy-egy gazdasági szervezetre. Másról van szó. Arról, hogy a kevesebb ember kevesebb órát teljesít, azaz az elbocsátások, a szervezeti karcsúsítások, az ésszerűbbet kereső megoldások ilyen hatással is járnak: a lényegében*vál- tozatlan időalap mellett zsugorodik a valóságban ledolgozott óráknak a száma. Jó lenne persze, ha senkit sem kellene elbocsátani — a megyében az év első feléljen 11 935 volt a munkanélküli-ellátásban részesülők átlagos száma —, ha mindenkinek lenne munkája, munkaideje, teljesített óraszáma. Sajnos, ez illúzió, azaz hosszú távon kell elviselni a nem mindegy, hogy milyen mértékű munkanélküliséget. Az óraszám kisebbedése tehát egyszerre lehet elindítója negatív és pozitív folyamatoknak. Attól függ, milyen irányú lesz az elmozdulás, hogy az érintett cég pusztán regisztrálja-e azt, ami történik, avagy felhasználja azt új kiindulópontnak, egy lehetséges fejlődési pálya kezdő szakaszaként. A szemlélet ugyanis cselekvést formál: van, aki vár, van-, aki lép. (M)
