Pest Megyei Hírlap, 1991. október (35. évfolyam, 230-255. szám)
1991-10-10 / 238. szám
MEGVAJZÓSUZT BÉGI ÉZOfif Az egyik himnuszt éneklik, a másikat sírják Utazók, turisták, disszidensek, kitelepítettek, idegenbe házasodok, de mind magyarok. Ók, akik megtalálhatók a világ csaknem minden pontján, valahol a mieink. Élnek, dolgoznak, boldogulnak, ki hogyan tud, s olykor hazalátogatnak. Aztán vannak országok, városok, ahol többen vannak, s több magyaros rendezvényt tartanak. Ezek közé tartozik Németország, annak is a nyugati része a Rajna-parti síkság, ahová egykor zsúfolt vagonokban szállították a kitelepítetteket. Ott, Waldangellochban tartották az elmúlt hétvégén a 29. pomázi búcsút. Táncoltak az idősebbek is (A szerző felvétele) KUPA NEMET MOND AZ EXPÓRA Kitörés 1992-ben A múzeum, a falucska egyetlen múzeuma, magyar. Ott gyűjtöttek össze több ezer tárgyat, fényképet és iratot. Ott gyülekeztek. A belépő mintha idehaza lenne, tiszta ízes magyar beszéd. A címeres zászló, a fateknő, az ásó, a kapa, a gvalu, egyszóval a jól ismert szerszámok tömkelegé fogad. Szépen, rendezetten. A másik szoba a régi pomázi parasztság és munkásság szobája. Az ágyban szalmazsák, rajta óriásira tömött párnák, a falon szentképek, az asztal mellett bölcső. Ha a látogató továbbmegy, egy konyhában találja magát. Ott is a nagyanyáink által használt eszközök, köcsögök, csuprok, a falakon falvédők német és magyar felirattal hatalma* sublót, félig nyitott fiókokkal. Azt a több mint kétszáz magyart, aki összegyűlt Waldangellochban, együtt telepítették ki, de aztán szétszórták őket 34 településre, onnan érkeztek. — Nem könnyű összeszedni az embereket, itt nagyok a távolságok, de azért erre a búcsúra eljönnek. 1962-től tartjuk a búcsúkat, akkoriban Schleer Károly indította, hiszen mi magyarok addig csak a temetéseken találkoztunk. Összejövünk, mindenki hoz egy tál süteményt, magyar borral koccintunk. Ez a kis múzeum nyolcéves, itt találkozunk, aztán jön a vi- gadozás — mondta Plank Antal, aki a múzeum anyagainak javát maga gyűjtötte. Neki köszönhető az is, hogy megszületett a Pomázi Hírmondó nevet viselő kiadvány. Ahol a bált rendezték, kétszáznál több emberre számítottak. Megszólalt a sramli, aztán a magyarnóták. Többen táncolni kezdtek. Mások beszélgettek. Miközben falatozták a cigánypecsenyét, arra emlékeztek, amikor 46-ban a vagonban, marékszámra csak korpát ehettek. A 83 éves Wagner János mulatott. Rogyadozó lábakkal, de táncolt. — Emlékszem én mindenre, de most erről beszélni ostobaság. Akkor rettenetes volt, éheztünk, fáztunk, nyomorogtunk. Ma már jólétben élünk és úgy vélem, szerencsénk volt, hogy ide vetett a sors. Nézzen végig ezeken a magyar svábokon. Miről tehettek ezek? A legtöbbjük tizenéves gyerek volt, a szüleik javarészt meg már a földA személyszállítás és a postai szolgáltatások árának, továbbá a víz- és csatornadijak jelentős emelkedésére számíthat jövőre a lakosság — derül ki a közlekedési tárca szerdán ismertetett hároméves gazdaságpolitikai stratégiájából. A dokumentum többek között megállapítja: nem halogatható a közúthálózat fejlesztése, hiszen ha akarjuk, ha nem, a gépkocsiállomány növekedni fog. Ha ezt a növekedést nem követi a közutak, autópályák építése, az országos közlekedési rendszer 3-4 éven bellii összeomlik ben pihennék. Szép tőlük, hogy így összetartanak. A búcsún Pospichl Margit, az egyesület vezetője tartotta az ünnepi beszédet. Emlékezett az idén elhunyt volt pomáziakra és bejelentette, hogy végre sikerült a régi nagy álmot megvalósítani. Mag yar országon október 23-án felavathatják azt az emlékművet, amelynek kiadásaihoz a kint élők is hozzájárultak, s örök mementó- ként ál1 majd a pomázi községháza előtti téren. A kívülálló csodálta az összetartást, s azt, hogy 45 év után is milyen szépen beszélik a magyart, s örült, amikor azt hallotta válaszként kérdésére: — Hogy magyarok vagyunk-e, vagy németek? Hát tudja, otthon azt mondták annak idején, büdös svábok, takarodjatok el innen. Itt úgy fogadtak, megjöttek a magyar cigányok. Sírtunk, nem tudtuk hol a helyünk. De ma is úgy emlegetjük a magyar- országi utazást, hogy haza- megyünk. Ott születtünk, de itt élünk. Ha szól a német himnusz, énekeljük, de ha elkezdődik az Isten áldd meg a magyart — csak sírunk. Még ma is ... Árvái .Magdolna A múlt héten foglalkoztunk lapunkban az aszódi Petőfi Sándor Gimnázium és Gépészeti Szakközépiskola sorsával. Mint ismeretes, az evangélikus egyház vissza akarja kérni régi épületét, és abban már a jövő szeptemberben evangélikus iskola indítását tervezi. Az aszódi képviselő- testület — a középiskola szülői munkaközösségének és igazgatójának kérése alapján — soron kívül foglalkozott az intézmény jövőjével. Arra kértek választ a testülethez fordulók, hogy az önkormányzat vállalja-e az állami iskola további működtetését. A testület megismerte a Petőfi-gimnáziumban tevékenykedő két szakszervezet véleményét, meghallgatta Detre János evangélikus lelkészt. A több mint kétórás vitában fordulatot — szögezte 1« Siklós Csaba közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter a szerdán tartott sajtótájékoztatóján. A helyzetet tovább nehezíti, hogy a menetrend szerinti helyközi tömegközlekedésben részt vevő 8000 autóbusz 55 százaléka nullára leírt roncs. Mivel a jelenlegi tarifarendszer a fejlesztést nem teszi lehetővé, a költségvetés támogatást nem tud adni, jövőre 20—25 százalékkal emelkednek majd a személyszállítás tarifái. Ez a helyi tömegközlekedésre nem vonatkozik, mivel olt az — Éjjel fél kettőig fenn voltam és ezen a dolgon gondolkodtam, mert tudtam, hogy kíváncsiak lesznek rá — kezdte a válaszadást Kupa Mihály pénzügyminiszter a Pest Megyei Hírlap kérdésére, miszerint az 1992-re ígért gazdasági kitörést hogyan fogja befolyásolni az 1996- os világkiállításról hozandó parlamenti döntés. — Meg kell itt vizsgáin! néhány dolgot. Először; Van-f a fővárosnak üzenete? Mert szerintem nincs megfogalmazva, hogy miért jöjjenek ide a külföldiek? A Dunáért? Vagy azért, mert Magyarország ezeréves? Nincs mi köré felépíteni az Expót, Másodszor: Én adhatok 100 milliard forintot, de akkor adót kell emelni. Harmadszor: Az egész nincs megfelelően előkészítve. Negyedszer: lllúzióteremtés folyik a világkiállítás körül. Magyarul, 30 milliárd forintot adok, ami részemről azt jelenti: nem. Demszky Gábor főpolgármester, akinek a feltett kérdés ugyancsak szólt, örömét fejezte ki, hogy Kupa Mihály most először kimondta a nemet, majd elismételte, hogy a főváros miért ellenzi az Expót. Például azért, mert nem kívánnak Budapesten adót hozott Frajna Imre ország- gyűlési képviselő hozzászólása, melyben kifejtette: amennyiben a volt egyházi ingatlan visszaadása önkormányzati feladatok ellátását akadályozza, akkor az állam kártalanítja az önkormányzatot, s ez hozzásegítheti Aszódot egy új iskola létesítéséhez. A szavazás során nyolc képviselő voksolt a mellett, hogy a városnak (s a Gal- ga mentének) szüksége van világi középiskolára is, amely számos képzési formát nyújt, öten tartózkodtak. Ezt a döntést fogja képviselni az az ötfőnyi bizottság is, amely az önkormányzat nevében az egyház képviselőivel tárgyal. Tagjai: Bagyin József polgármester, Kovács Fere ncné és Nagy Géza városi képviselők, Frajna árak meghatározása az ön- kormányzatok hatásköre. A jelenlegi tarifák mellett a posta sem tud olyan nyereséget képezni, ami a gazdaságos működést biztosítja. Így jövőre akár 30— 40 százalékos díjemelés is elképzelhető. További költségvetési támogatás nélkül drasztikusan, 50—60 százalékkal növekedhetnek a víz- és csatornadíjak is. A tárca akkor lenne viszonylag nyugodt helyzetben, ha a jelenlegi évi 25 milliárd forint helyett, a dupláját kapná a költségvetéstől. kivetni a költségek fedezésére, mert eddig még nem láttak igazán meggyőző befektetési szándéknyilatkozatokat. Ugyanakkor a meglévő fővárosi ingatlanvagyont más, égető feladatok (például egészségügy) finanszírozására, fedezetire szánják. A fenti gondolatok azon a sajtótájékoztatón hangoztak el. amelyet tegnap tartottak Budán az Aquincum Thermál Hotelben, ahol bejelentették, „Kitörés ’92“ címmel országos szakmai konferenciát rendeznek 1991. november 6-tól 8-ig Budapesten a Kongresszusi Központban. A pénzügyminiszter beszélt gazdasági kilátásainkról is. Elmondta, reményei szerint az összes törvényt, amely a tulajdonra, a gazdaság működésére, valamint a piaci intézmény- rendszerre vonatkozik, még az idén elfogadja ar. Országgyűlés. Azért fontos ez, mert amíg tulajdoni, működési garancia nincs, addig a vállalkozók is bizonytalanabbak. 1992-ben a visszaesés megállítható. Az infláció visszaszorul 20-25 százalékra, alacsonyabbra áll be a kamatszint. Az utóbbinak azért lesz jótékony hatása, mert a kisebb kamatlábak a profit növeMiklós, a középiskola igazgatója, az oktatási bizottság tagja, Hajdú Vendel, a középiskola szakszervezeteinek megbízottja. Detre János lelkész a vita végén arról tájékoztatta lapunk munkatársát, hogy a múlt heti írásunkban iközöltekkel szemben nem kapott olyan meghívást a szülői értekezletre, melyet el tudott volna fogadni, hivatalos megkeresés pedig nem történt. B. fi. kedésével járnak, vagyts élénkülhet a vállalkozói kedv. A beruházások területén megszűnik a visszaesés, ugyanakkor keresleti oldalról, a nagyobb vásárlások révén megjelenik egy húzóerő a reálszférában. Jövő év második felében konvertibilissé tesszük a forintot. További pezsdítő tényező: 1992-ben megkezdődik a bankrendszer privatizációja. Január elsejétől — minden bizonnyal — Magyarország társult tagja lesz az Európai Gazdasági Közösségnek. Nagyjából ezek azok a kitörési pontok, amelyek Kupa Mihály szerint — okot adnak a derűlátásra, amelyek alapján bízhat abban az ország lakossága, hogy a magyar gazdaság kikeveredik a válságból. (Mint ismeretes, a kormány a világkiállítás megrendezése mellett foglal* állást. A szerk.) Adonyi Sztancs Járnia ★ Komoly ajánlatot tett a* osztrák Staber építkezési cég az 1996-os budapesti Expo megvalósítására. Ausztria legnagyobb tervezője és kivitelezője — ők építették például a bécsi ENSZ-központot — összességében több, mint 4 milliárd schillinget biztosítana a világkiálításhoz, s szavatolná, hogy elsőséget biztosít a magyar beszállítóknak. A már majdnem féléves ajánlatra az osztrák fél mindmáig nem kapott választ, ám ajánlatát a mai napig is fenntartja. A Star bér terveiről, az ügy hátteréről szerdán az IPOSZ székhazában a világkiállítási fórumon tartottak sajtótájékoztatót, melyen otí volt Baráth Etele, az Expo kormánybiztosa. A rendezvényre meghívták Demszky Gábor főpolgármestert is. (MTI) AZ ÁR ELLEN ÚSZVA MIELŐTT Nyűt tekintettel, álszemérmeskedés nélkül azt mondja a férfi, uram, most tűrni kell. Most elbocsátások vannak nálunk, ha megmondom, mi nem tetszik, egyszeriben fölös létszám lehetek. Valóban borotvaélen táncol a gyár — ahogyan a városban a többi hét ipari üzem úgyszintén —, a létszám apasztásával, a vagyon egy részének értékesítésével próbálnak meg talpon maradni. A férfi, akivel beszélek, negyvenegy múlt, itt volt ipari tanuló, azóta itt dolgozik, életében ez az egyetlen munkahelye. Kitűnő munkaerő. Valószínűleg ez a kitűnőség védte akkor is, amikor a nagy szájat a félreszorítottság, a rosszul fizető munkák célzatos kiadása jutalmazta. Vélhető, most is szaktudása menti az elbocsátástól. Persze, ez utóbbi nagyobb tét, mint korábban az ilyen-olyan kiszórás, mellőzés volt. S mert a tét nagyobb, ez az ember befogja a száját, holott már tanuló korában úgy ismerték meg, mint aki nem hagyja magát. Most hallgat. Bizonyára gombóc a torkában a kapkodás, a dilettantizmus, amik az üzemek összevonását, felszámolását, a gyári szervezet újjáalakítását kísérik, amint az is szálkaként akadhat meg a torkán, hogy az egyik héten álláspénzt kap, mert nincsen munka, a másik héten viszont túlórában másfélszeres műszakot kell teljesítenie. Talán említeni sem hallotta ez az ember Eötvös József nevét. Aki (miniszter volt már!) így vélekedett: „Vigyázzon mindenki magára, mielőtt meghajlik; nehéz felegyenesedni.’’ Mégis, a tűrés, a hallgatás zavarja. Nem ismer önmagára. Ügy érzi, önmagával került rossz viszonyba. Mást gondol, mint ahogyan cselekszik. Feszeng. Kerüli a találkozást a lelkiismeretével. <M> DRÁGULÓ SZOLGÁLTA TÁSOK Zsebbevágó megoldás Lehet egy középiskolával több? Az aszódi igenek
