Pest Megyei Hírlap, 1991. szeptember (35. évfolyam, 205-229. szám)

1991-09-07 / 210. szám

Tiszti főgyógyszerész van, törvény még nincs Leleménnyel megfelelni AS! Állami Népegészségügyi é* TiMtlííiorvosi Szolgálat­ról szóló törvény a gyógyszerellátással kapcsolatos fel­adatokat — mi.it a gyógyszertárait alapításáról való dön­tés, a szakmai ellenőrzés, a gyógyszerészek munkájának összehangolása, s az orvosságokkal kapcsolatos, a betegek biztonságéi ellátását szolgáló intézkedések megliozataia — a tteztafőgyógyszerésasetae bízta. Tegnap a Népjóléti Mi­nisztériumban vehették át kinevezési okományaikat, s tettek hivatali esküt az új fővárosi és megyei tiszti- főgyógyszerészi hálózat tag­jai. Dr. Surján László népjó­léti miniszter köszöntőjé­ben azt hangsúlyozta: az egészségügyben valódi elő­relépést jelent, s régi vá­gyat teljesít a tiszti-fő- gyógyszerészi hálózat meg­alakulása. Sok a feladat, amely a most kinevezettek­re vár, s e teendők jogi hátterét adja majd, ha el­készül a gyógyszerészen törvény. Ám addig lele­ménnyel kell megfelelni az elvárásoknak. S erre alapot adnak a pályázatok, amelyek tükrözték, hogy az érintet­tek zömmel tudatában van­nak a váltás .szükségességé­nek. Pest megye tisztifőgyógy- nerésze Farkas László lett. • Kérjük, mutatkozzon be » Pest Megyei Hírlap olvasóinak. — Kisújszálláson szület­tem, 1949-ben jöttem Pest megyébe, politikai okok miatt. Népbívóság elé állí­tottak, demokráeiaellenes izgatás vádjával. Miután sikerült valahogy kiszaba­dulnom, a környezetemből is ki akartam szakadni. Kis- tarcsára jutottam, ahol a patika szomszédságában volt az internálótáboi. Ott találtam baráti körre. Az államosítás is Kistarcsán ért. Senki nem maradha­tott a helyén, a gyógysze­részeket osztályidegennek tartották, igaz nélkülözhe­tetlenek voltak. 1950-ben tehát már Nagyhután vol­tam, azóta is ott élek. • • S azóta te jyöcysee- rész? — A szakmámban igye­keztem magamat úgy mű­velni, hogy ne lehessen be- lémkötni. Toxikológiai •zakgyógyszerósz képesítést szereztem az elsők között, és a Köjálnak is dolgoztam mint toxikológiai szakértő. Magyarországon elsőként szereztem meg a klinikai szakgyógyszerészi képesí­tést. Abban, hog}’ ez önálló szakma lett, nekem is ré­szem van, húsz első voltam, elsőként publikáltam. Mel­lékállásban a nagykátai szakorvosi rendelőintézet orvos-laboratóriumát ve­zettem, mert hiszen a gyógyszerészi fizetés soha sem volt olyan magas, hogy abból meg lehetett volna élni. Már nyugdíjba men­tem, s most a főállásom az orvos-laboratóriumban van. • Ha nem veszi sértés­nek : hány éve«? — 1922. október 9-én szü­lettem, tehát rövidesen 69. Azóta, hogy nyugdíjba vo­nultam. a feleségem vezeti a nagykátai gyógyszertárat. S hadd mondjam el: nem voltam soha egyetlen poli­tikai pártnak sem tagja, de amikor 1988-ban megtud­tam, hogy a Magyar De­mokrata Fórum szervező­dik, akkor jelentkeztem egy barátommal Le zsák Sán­dornál, és egyből beléptünk. Alapító tagnak számítunk. A gyógyszerészet reform­ja érdekelt, meg is alakí­tottuk a Demokrata Fórum gyógyszerészi munkacso­portját 1989. februárjában, Szentendrén. Rá egy hó­napra már országos konfe­renciát hirdettünk meg a gyógyszertári hálózat dol­gozói számára, hogy meg­tudjuk, mit kívánnak a kollégák, milyen legyen a jövő gyógyszerészeié. Si­kere és jó sajtója volt en­nek a megmozdulásnak. Már akkor szóba került, hogy az 1950-ben létreho­zott vállalati rendszert le kell bontani. A gyógyszer­tári központok igazgatói, főgyógyszerészei persze nem nézték jó szemmel ezt a munkát. Később benne voltam abban a munkacso­portban, amely a Demokra­ta Fórum országos egész­ségügyi programját dol­gozta ki, s tavaly nyáron részt vettem az országgyű­lési képviselőcsoport által létrehozott bizottságban, amely szintén a gyógyszeré­szet reformját volt hivatva kidolgozni. • Tehát akkor ön nem­csak egy a megyei ftigyőgy- nec-részek közül, hanem az egész i'endszer egyik kiöt­lője? — így körülbelül . .. • S megyei fogyögysze- ré.z'.ceiM mi a tel've, elkép­zelése? — A magyar gyógyszerész társadalom a kamara orszá­gos küldöttközgyűlésén ta­valy decemberben 67,5 szá­zalékos többséggel javasla­tot tett egy program meg­valósítására. Meg kell ja­vítani azt a gyógyszerésze­tet, amely 1950 után elvesz­tette európai rangját. • Konkrétan hogyan kép­zeli? — A gyógyszerészek jo­gainak visszaadásával, a szabad kezdeményezéssel. Magyarországon van 1200 féle gyógyszer, körülbelül annyi, mint Nigériában. Ausztriában pedig 3 és fél­ezer féle. A kínálatbövítós is feladat, a gyógyszertári központok és a patikák kü­lönválasztása is, a privati­záció gyorsítása is. Én úgy fogalmazok: eddig a pati­kák azért voltak, hogy ki­szolgálják a gyógyszertári központokat, most azért le­gyenek a gyógyszertárak, hogy kiszolgálják a betege­ket. Én ugyan mindössze kilenc hónapig voltam ma­gángyógyszerész, de tudom, milyen volt a magángyógy­szerészet, Abban a szellem­ben nevelkedtem: ..min­dent a betegért". Fontos, hogy a beteg úgy menjen ki a patikából, hogy meg legyen elégedve, hogy ne vágja be az ajtót, ne bosz- szankodjon. Ehhez pedig az kell, hogy, a gyógyszerész a saját bőrén is érezze: neki ez a feladata. Az a lényeg, hogy minden patikában mindenféle gyógyszer hoz­záférhető legyen, a legki­sebb falutól a fővárosig. S a gyógyszerelosztást fel kell váltani a gyógyszerkínálat­tal. Ugyanaz a feladat Pest megyében, mint Budapes­ten vagy Garbolcon. • S hol fog dolgozni? A megyei tiazUföorvosi hiva­talban? — Még nem tudom, hol lesz a székem . . . V. G. P. Az álmokat elvitték a hétköznapi anyagiak Makovecz Imre faiu!usa volt Teli van a padlás olyan, sikeresebbnél sikere­sebb kisvállalkozókkal, akiizet az újmódi divat emelt a szárnyára. Amihez ők nyúlnak, arannyá válik, ha csak kiejtik is a varázsszavakat: kisvál­lalkozás, káefté, tőkebefektetés. Sajnos, ebben az erőltetett szemléletben a sajtó munkatársai is lu­dasak. A régi zsilipek átszakadása okozta lelkese­désünkben rendre-másra csak sikeres kisvállalko­zókkal foglalkozunk a rendszerváltás óta. A siker­telenekről. a kudarcba fulladtakról, a végül kiürült zsebüekről bizony nem szívesen írunk. Holott nem mindenkinek sikerül a kisvállalkozása, jócskán akad. aki belebukik. Most egy ilyen bukás törté­netét próbálom visszaidézni, azzal a nem titkolt' szándékkal, hogy a fóti Nyíri Sándor kudarcából mások is okuljanak. Nyíri Sándor ács, állvá­nyozó kisiparos július 31-én visszaadta az ipart. Ez ön­magában még nem világ­rengető esemény, hiszen azelőtt, az elmúlt, negyven évben is voltak, akik így cselekedtek, mivel nem ta­lálták meg a számításukat. A harmincas éveit taposó Fóti ácsmester esete azon­ban már az új idők új ku­darcait rejti magában. Nyí­ri kisvállalkozó saját be­vallása szerint azért kény­szerült erre a keserves lé­pésre, mert az új követel­ményekhez nem tudott al­kalmazkodni. Maradt az önmarcangolas Nem akármilyen vállal­kozásba bukott bele. A Ba­ranya megyéi Kakasd kul- túrházának két tornyát, az úgynevezett sváb tornyot es a székelytornyot kellett volna szó szerint tető »la hoznia ez év augusztus vé­géig. De félbehagyta, csu­pán a svábtornyot készí­tette el. tizenöt főnyi se­gédszemélyzetét pedig szél­nek eresztette. Úgyhogy Kakasd most ott áll a félig kész egyik toronnyal, es legföljebb úgy vehet elég­tételt Nyíri Sándoron, hogy szerződés nem teljesítés« címén kötbérrel, pénzbün­tetéssel sújtja a mestert. Miért hagyta félbe a mun­kát a jénevú, híres, szor­gos ácsmester, aki hosszú évek óta az ország egyik legnevesebb - építészének, Makovecz Imrének a fa- mulusa. számos iparművé- szi igényű ácsmunkájának a kivitelezője? Makovecz Imre és Nviri Sándor mun­kakapcsolata meglehetősen régi keletű. Együtt hozták tető alá annak idején a Za­laegerszeg melletti Bak köz­Kettős teher K ettős teher a megye vállán. A saját foglalkoz­tatási lehetőségeinek a szűkülése és ugyan­akkor a fővárosi munkaadóknál az elbocsá­tások gyorsan hízó mennyisége. Ez .utóbbi elbocsá­tások döntő részének érintettjei ugyanis a megye lakói. Az agglomerációs övezet településein élők elsősorban, ám a másutt lakók, de a fővárosban dolgozók száma sem kicsiny. Ilyen értelemben (mint a fővárosnak munkaerőt adó terület) szin­te az egész megye „agglomerációs” övezet... A gondok is ehhez mértek. Friss, nagyon sajnálatos vonás, hogy ahol csak érdeklődtem, ott mindenütt azt felelték, a leggyor­sabban a fiatalok aránya növekszik- a munkanél­küliek csoportján belül, A huszonötödik életévüket még el nem ért munkavállalók részesedése a mun­kanélküliek regisztrált (azaz, a hivatalosan nyil­vántartott munkát keresők) csapatán belül most már egynegyed! Magyarán, minden negyedik mun­kanélküli fiatal, de van olyan városa a megyének, ahol most, az iskolaév végeztével és a továbbtanu-. lási lehetőségek tisztázódásával ez az arány harminc százaléknál is nagyobb lett... ! Főként a középis­kolát (gimnáziumot) végzett lányok helyzete lát­szik szinte reménytelennek, gyakorlatilag nincsen olyan állás, melyet a számukra bárhol is kínálná­nak. Egyszer leírom a szakszerű meghatározást: a munkaerő-közvetítő irodákban nyilvántartott, munkaviszony nélküli állást keresők száma a me­gyében júliusban 13 384 fő volt. Az év eleje óta a megyében gyorsul a munkanélküliség növekedése, s ugyanakkor, a már említett jellemzőn, a fiatalok számának emelkedésén túl, más érdekes vonások 4* megmutatkoznak. Ami a megyében nagyon ke­serves és a jövőt illetően is elgondolkoztató, az a munkanélküliek táborában a szakmunkásoknak a gyorsuló mértékben növekvő aránya! Hatalmas szellemi érték, sok-sok év szakmai tapasztalata hever így par-agon, a fővárosból például olyan szakmunkásokat is elbocsátottak, akik a legkor­szerűbb technika kezelésére képesek, technológiai ismereteik átlagos felüliek, ám mert a gyár (annak részlege) megszűnt, nem maradt más megoldás (és ez mutatja, mennyire nem készültünk fel a mun­kanélküliség tömegességére), mint az elbocsátás. Ezernél alig több állást tudtak kínálni júliusban a megyében a több mint 13,3 ezer embernek, aki munkanélküliként munkahelyet kereseti, s bizo­nyos, ez még nem a végső szembesítés. Tovább csökken az üres állások, s ugyanakkor nő a mun­kanélküliek száma. Ezt a feszültséget némileg enyhítik a megyében nagy szerepet játszó kisvál­lalkozások, felvéve bizonyos munkaerőt, ám ezek­ben az esetekben gyakran az derül ki, hogy a fog­lalkoztatás átmeneti, sokszor illegális, a három hó­napos próbaidő miatti visszaélések lehetővé teszik a társadalombiztosítási járulék „megtakarítá­sát” ... az érintett munkásoknak viszont szünetel a munkaviszonya, esetleges betegség esetén kétsé­ges a táppénze ... L ényeges, szem élő! nem téveszthető hordalékai is vannak tehát annak a folyamatnak, ame­lyet a munkanélküliség, a foglalkoztatási szerkezet átalakítása, s még előbb, a termelési szerkezet hosszú időn át halasztott átrendeződése alkot. Ebben a folyamatban, mint tapasztalható, az önkormányzatok, minden tisztességes erőfeszíté­sük ellenére is, nem tudnak döntő szerepet vállal­ni. Objektív lehetőségeik hiányoznak ehhez, s még -inkább hiányoznak a kettős teher viseléséhez. Az infláció mellé felsorakozik a második számú köz­ellenség, a munkanélküliség. Egyiket sem lesz könnyű legyőzni. Mészáros Ottó ség faluházát, ahol a nem mindennapi kézügyesség­gel megáldott, finom ujjú ácsmester speciális tetőfe­dési stílustudományát, a szlovákoktól hozott, úgyne­vezett dránicaeljárást — zsalusan rakott deszkafe­dést — mutatta be. De ösz- szedolgozott az építész és _az ácsmester a paksi tomp­W0fi kelytoronnyal. A segédek munkabérét pedig a határ­idő lejárta után én fizethet­tem volna a saját zsebem­ből — teszi hozzá. — Ezt nem bírtam volna anyagi­lag, ezért szálltam ki a ko­csiból — összegzi kudarca okát. Egy szorgos és tehetsé­ges iparművész ács vagy dolgozik a tetőn, vagy a többi munkatársát irányít­ja. Ezt a kettőt nem tudt a összeegyeztetni Nyíri Sán­dor. Ahogy állítja, kisebb létszámú csoporttal, koráb­bi munkáin még jól boldo­gult. Am a mostani, tizenöt főnyi brigádra mór nem tu­dott felügyelni a saját mun­kája melleit. — Ha még egyszer bele­fognék ilyesmibe, ekkora létszámnál már munkaszer­vezőt is felvennék — só­hajtja csalódottan. Ez nem a kakasdi félbehagyott, hanem az előző, a paksi romai katolikus templom, félig kész állapotban. Nemes ívek, kecses idomok. Amikor ezen dolgozott Nyíri Sán­dor. még a pénzénél volt. remélte, hogy folytathatja egy szép Magyarország építését lom és egy sor különleges lakóépület munkái han is. Ügy tűnt, öröké'.etű lesz a kapcsolatuk, semmi non zavarhatja meg ezt az ösz- fcz&szokott párost. Legföljebb a pénz es az ügyetlenség. Vagyis az, hogv Nyíri Sándor elvétene a kakasdi tervezést. Nem jól mérte fel, mennyi idő. hány ember szükséges ahhoz, hogy a kateasdiak időre megkapják hon áhított mű­velődési házukat. Hol hibázott Nyíri Sán­dor? Önmarcangoló hibake­resésből állnak a napjai mostanában. Ahogy fóti családi házának tlsztaszo- bájában ücsörögve sorra próbálja venni az bkokat, igazán szánalomra méltó. Dolgozott ő látástól vako­lásig, mondja, s ezt el is kell hinnem neki, mert Makovecz Imre nyilván nem fogadta volna fel a külön­leges, iparművészeti és sta­tikai ismereteket kívánó házi ácsmesteri státusába, ha dologtalan, vagy netán ügyetlen kezű lett volna.. Most jön a feketeleves Nyíri Sándor ott hibá­zott, sorolja komoran, hogy nem válogatta meg gondo­sabban a tizenöt főnyi ki­segítő legénységét ehhez a munkához. A régi garnitú­ra egy részét tudta csak be­szervezni a kakasdi vállal­kozásba, míg a friss jöve­vények nem voltak annyi­ra szorgosak és ügyesek, hogy időre befejezhette vol­na velük a két tornyot. — Ha a másik tornyot is ilyen csigatempoban, sö- rö/.getve csinálták volna, még hónapok múlva sem lettünk volna készen a szé­A bebukott ácsmester még csak most fogja meginni a feketelevest. A kakasdiak ezekben a napokban tudjuk meg, hogy félbehagyja a munkáját, * nyilván ezt nem viselik szó. nélkül. Szétpattant szappanbuborék A fóti ácsmester nem' akarja újból kiváltani az iparengedélyét, elege van belőle, hogy anyagilag nőm hogy nyert volna, hanem egyenesen veszített a ka­kasdi vállalkozásán. Erede­ti szakmájába, az epítés- teehnlkusiba sem szándé­kozik visszamenni, mert ott sem kereste meg, még a hi­deg vízre valót se. Alkal­mi ácsmunkákból akar él­ni. Reméli, hogy a dinami­kusan és rohamosan épít­kező Főt község ezután ad neki annyi feladatot, amennyiből anyagilag fenn tudja tartani magát és fe­leségét, egyúttal képes lesz fizetni hatalmas adóssá­gait. Nem lesz már abból a szép, színes szappanbubo­rékból semmi, hogy Mako­vecz Imre ösztönzésére né­metországi, iparművészeti ácsmunkába fogjon a ka­kasdi befejezése után. Nyí­ri Sándor végleg fóti ács, iparos lesz. Továbbra is szorgosan és szakszerűen illeszti majd a zsanérokat, faragja a gerendavégeket az otthoni típusházak her­vasztóan egyhangú tetején, így meglesz ugyan a napi betevőre valója a családjá­nak, de a merész álmok­nak, esztétikusán elkészí­tett, szép tetejű építések­nek egyszer s mindenkorra befellegzett. Kocsis Klára

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents