Pest Megyei Hírlap, 1991. szeptember (35. évfolyam, 205-229. szám)
1991-09-21 / 222. szám
„Személy szerint és munkaköröm révén is garantálom, hogy a most feltárandó avar kori sírokat nem érheti kár. Mint polgármester, mint történelemtanár és mint a Történettudományi Intézet történésze, mindent megteszek ezért.” E szívet melengető, fogadalomnak is beillő nyilatkozatot Palovics Lajos biatorbágyi polgármestertől tegnap délelőtt 11 óra tájban kaptuk, amikor a település halárában folyó régészeti leletmentés felől telefonon érdeklődtünk nála. Ugyanis lassan két hete, vasárnap, az épülő biatorbágyi bevásárlóközpont alapozó földmunkái közben avar kori sírokra bukkantak az építőmunkások. — Az Ml-es és a 100-as iát Budaörs felőli, magasabban fekvő szakaszán, egy búzaföldön találták az első sírokat, miközben a talaj fedőrétegét a munkaterület két szélére hányták — ismerteti részletesen a polgármester a körülményeket. — A földmunkákat pem kellett leállítani, mert azon a területen épp véget értek a teendők. Értesítették Gádor Juditot, a Budapesti Történeti Múzeum középkori osztályának régészét. Másnap, hétfőn, megérkezett a helyszínre Maróti Éva, a Pest Megyei Múzeumigazgatóság, s egyben a szentendrei Ferenczy Múzeum régésze. Ugyanaznap a megyei régészet központi irányító szerve, a megyei múzeumigazgatóság sebtében összehívott rendkívüli értekezletén határozat született, hogy a helyszínen haladéktalanul megkezdik a leletmentést. A múzeumigazgatóság vezetője e munkára Nagykőrös, Cegléd, Vác és Aszód múzeumi régészeit kérte föl. Jelenleg öt-hat archeológus Kulturált leletmentés Biatorbágyon Avar sírok a parkoló alatt dolgozik az ásatáson. A feltárási munkákhoz a Nemzeti Múzeum és az MTA Régészeti Intézetének munkatársai is szakmai segítséget adnak. % Miként befolyásolja a váratlanul kezdődött feltárás a bevásárlóközpont építkezésének menetéi? — kérdezem a polgármestert. — Szerencsére nem a tervezett épület, hanem a leendő parkoló, illetve park alatt fedezték föl a sírokat. Bár élőre nem tudjuk, mekkora területet érint a teljes feltárás. Eddig huszonegy sírt fedeztek föl. Még azt sem tudjuk, csupán sírfoltra vagy nagyobb, összefüggő temetőre bulkkantak-e. Mindenesetre igen örülünk, hogy a bevásárlóközpont építtetője, az osztrák, svájci és magyar égj'üti működéssel létesített Budapark Bevásárlóközpont Kft. nagy megértéssel fogadta a váratlan fordulatot. Türelmesen várnak, a munkálatokat módjával folytatják a területen, amíg a sírok teljes feltárása és a leletmentés szabályszerűen be nem fejeződik. • Mennyi időt vehet ez igénybe? — Ezt már a Pest Megyei Múzeumigazgatóság vezetőjétől, Bihari Józseftől kérdezem. — Pontos képem nincs az ásatások állásáról, mert az pillanatról pillanatra változik. Jelenlegi ismereteim szerint körülbelül két-há- rom hetet vehet igénybe. A bevásárlóközpontot építtető kft. egyébként nemcsak az építési munkákban tanúsít dicséretesen kulturált magatartást — szó sincs arról, hogy leletmentés nélkül, durván megsemmisítenék a sírokat —, hanem pénzzel is támogatja a feltárást. Ez érthető, hiszen a kft.-nek érdeke, hogy a leletmentés a lehető leghamarabb befejeződjön, és folytatódhasson az építkezés. A kft. ezért kétszázezer forint anyagi segítséget ajánlott föl, amelyből természetesen a 80 százalékos részvételi aránnyal társult osztrák és svájci fél is kiveszi a részét. A Pest Megyei Múzeumigazgatóság körülbelül százezer forinttal toldotta meg az összeget. A polgármester szerint a sírok felfedezésekor csupán a szokásos apró károk keletkeztek. Mindössze egyetlen sírt, az elsőt szelték ketté. A 30 centitől 2 méter mélységben húzódó sírokban eddig férfi- és gyermekcsontvázakat, ékszereket és cserépedényeket találtak. Csak egy csontváz és egy edény tört össze. — Ha megfelelő nagyságú és jelentőségű, kiállításra alkalmas lelet jön össze Biatorbágyon — ígéri a polgármester —, a kft. vállalja, hogy akár a saját épületében is megfelelő kiállítási teret ad. • ön szerint várható-e, hogy a településük határán más avar kori temetőre is bukkannak? — A négy-öt éve megjelent régészeti topográfiai összefoglaló szerint Buda és Szentendre környékén átlagos sűrűségű lelőhelyekre számíthatunk. De akár gyakori, akár ritka, mindenképpen a kulturált, a gyors és a szakszerű leletmentést kell segítenünk. Szerencsére a mostani biatorbágyi feltárás eddig eredményesnek bizonyult, mert nemcsak a földmunkások, hanem az önkormányzat, a régészek és a bevásárlóközpont építtetői is jóindulatúan, segítőkészen jártak eL K. K. Az arany zsebóra volt a tanú Az építkezési szenvedélyéről híres néhai bajor király, II. Lajos aranyóráját elárverezik: a 48 000 márkára becsült, „L” monogramot viselő arany zsebórát Münchenben kínálják eladásra a szokásos őszi árverésen. Az elborult elméjű királynak állítólag a zsebében volt az óra, amikor 1836. június 13-án titokzatos körülmények közt halálát lelte a festői Starnberger See ben. A Hermann Historica árverési csarnok közlése szerint az óra — amely egyébként ma már nem működik — fontos szerepet játszott II. Lajos halála időpontjának megállapításánál. Az október 25- és 26-ra kitűzött árverésen eladásra kínálják — kikiáltási ára: 38 000 márka — a bajor király egy másik arany zsebóráját is. Az óra fedelének belsején ez a felirat olvasható: „Szeretett unokámnak, Lajos hercegnek, 1862. augusztus 25.” Az órát I. Lajos király ajándékozta unokájának 17. születésnapjára. A néhai bajor király hagyatékából egyéb értéktárgyakat is elárvereznek októberben, így 50 000 márka kikiáltási áron egy zománcozott húsvéti *o- jást, valamint 500 márkáért egy borospoharat. SZOMBATI «MIMI Shirley Bell teste három napja feküdt a Margolis és Martin temetkezési cég ravatalozójában, egy nagy, levendulaszínű, stukkóval díszes épületben a Manhattan Beach közelében. Mary Jane, az egyetlen személy, aki közeli kapcsolatban állt Shirleyvel, egy egyszerű, bronzszínű koporsót kért Mr. Margolistól, és egy jelentéktelen kis temetőt választottak ki, nem messze a temetkezési vállalattól. A szertartás előtt egy órával Columbo megállította ütött-kopott kétajtós kocsiját a ravatalozóval szemben. Mr. Margolis, egy alacsony, kampós orrú ember, néhány ősz hajszállal a feje tetején, együttérző kéztördelések közepette üdvözölte Columbót az ajtóban. — Szeretnék egy pillantást vetni Shirley Belire — mondta a hadnagy. — Ö, ó... igen. Hm. A szertartás egy óra múlva kezdődik, uram. Van itt a közelben egy csendes étterem, ha szeretné ... Columbó felmutatta jelvényét. — Ö, igen, természetesen! Margolis bevezette egy sötét szobába a folyosó végén. A koporsó lezárva, ott feküdt a sötétségben. Margolis felkapcsolt egy kis villany gyertyaégőt. — Ügy gondoltuk, lezárjuk a koporsót... a körülmények miatt, megérti, ugye? — Persze, persze. Rendben van. Csak egy pillantást akartam vetni a koporsóra. Sokba került? — Nem, nem... — Nem érdekelnek a pénzügyei, Mr. 171 — Margolis — mosolygott szerényen a temetkezési Vállalkozó. — Isidore Margolis. — Ez nem hivatalos kérés. Csupán követni próbálom a gyilkos nyomait. — Ö ... ó ... nos, nem ... nem. Ez nem az, amit ön drágának nevezne uram. Hatszáz dollár alatt van. Columbó tudni akarta, hogy ki rendelte a koporsót. Margolis leírta neki Mary Jane-t. — Nagyon határozott nő. Nagyon hozzáértő. — Nem volt a lány nagyon zaklatott? — Nem. Nem úgy, mint a legtöbb ügyfelünk. És nem akart sokat költeni. Egészen bosszús volt, hogy nem tudunk még olcsóbb koporsóval szolgálni. — Margolis beleköhögött a tenyerébe. — Érdeklődött a hamvasztás iránt is, de meggondolta magát. Ügy rémlett, viszolyog a hamvasztás tényétől, noha sok ember kielégítő megoldásnak tartja. Columbo úgy nézegette a koporsót, mintha azt várná, hogy valaki kiugrik belőle. — Van még valami, amiben segíthetnék? — Igen. Hogyan fizettek önnek? — Személyesen. Utazási csekkel. Nem tétovázott, ha erre gondol. — A~Dtt számlát? — Természetesen. Fizetve bélyegzővel. COLUMBO NYOMOZ , Gyilkosság karácsonyra » * írta: Alfred Lawrence / fordította: Kira József A RAVATALOZÓBAN •— Behajtható ez a biztosítótól? — Ha volt valamiféle biztosítása. Mire gondol pontosabban, uram? — Nem is tudom. Egy órával később Mary Jane is megérkezett: középkék selyemruhát viselt. Haját kontyba fogta össze, és sötét szemüveget vett fel. Bement a sötét ravatalozóba, s megállt ott, egyedül, a koporsóra meredve. Keménynek és közönyösnek látszott, vagy olyan mély bánattól sújtottnak, ami már t;úl van a könnyeken — a nézőponttól függ, ahogyan látja az ember. Columbo előlépett a sötétből. Mary Jane megriadt, és önkéntelenül is ellépett mellőle. — Elnézést kérek, ha megijesztettem, Miss Morton. Itt álldogálnám elgondolkozva. Megérti? — Min gondolkodott, hadnagy? — Ezen a szegény lányon. Miért történt... Ilyen kedves lénnyel, mint ő. — Ne menjünk bele még egyszer hadnagy. Ez egy brutális gyilkosság, aminek az okát egyáltalán nem értem. — Én sem. — Közelebb húzódott a lányhoz. — Való- fában egy kedves lány volt. Ellenőriztem Chicagóban. Ügy tűnik, senkit nem bántott. Jól végezte a munkáját. Szép lakásban élt a North Side-on. Nem találok sehol egy haragost. — Elhagyott fiú? Shirley egy rettenetes... volt — nos, kacérkodott a férfiakkal, Columbo. Provokálóan. — Tényleg? — Columbo körbesétálta a koporsót, és Mary Jane másik oldalán állt meg. A lány egy fejjel magasabb volt nála. — De ez még mindig csak egy csomó kérdést vet fel. Ha volt egy barátja, aki kocsival visszavitte, hogyan jutott be az épületbe Duke tudta nélkül? És ha Duke volt, akkor mi történt a lány kocsijával? Embereink megtalálták a garázsban. Duke nem vihette vissza, mert aztán egyedül, gyalogszerrel kellett volna visszamennie az áruházba. Bűntársa pedig nem lehetett. Ha meg egy másik fickó vitte a lányt az áruházhoz, és várt rá, egy idő múlva biztosan aggódni kezdett volna, és utánamegy. Érti, mire gondolok? Semmi sem jön ki belőle. — Muszáj nekünk erről itt beszélgetni? — A lány á koporsó felé biccentett, és elhúzta a száját, így fejezve ki, hogy ízléstelennek tartja a dolgot. — Ki akar jönni az előtérbe? — Nem. Rendben van. Csak itt a koporsó előtt ta« pintatlanságnak éreztem. — Hát igen. Sok kellemetlen dolgot kell elvégeznem a nyomozás kapcsán. A feleségem is állandóan azt kérdezi, hogyan bírom. — És hogyan bírja? — Időnként megvisel engem is. Meg kell hogy mondjam. De visszatérve erre a gyilkosságra, azon csodálkozom csak, miért használt a gyilkos egy csavarkulcsot az épületen belül. És aztán a dolog a lépcsőkön... — Csavarkulcs? — Igen. Azt hittem, már említettem. Zsírt találtunk a sebben. A sérülés alakjából és a zsírból a laboratórium ... — Ezt nem említette, hadnagy. — Nahát! Azt hittem, hogy igen. — Miért meséli el ezeket nekem? — Ügy gondolom, hogy ön volt a legjobb barátnője: — Nem tudok semmit. És nem is akarok hallani róla. Ez szörnyű. Most már lassan kezdődik a szertartás. Kicsit korábban jöttem, hogy egyedül legyek Shirleyvel, Még utoljára. — Igen. Elnézést, gondolhattam volna. — Mi történik, ha zsákutcába jut? — Nos, nem folytathatjuk a végtelenségig. Elraktározzuk az agyunkban az adatokat. Néha később előkerül valami nyom. Vagy egy másik gyilkosság történik valahol, és az kapcsolódik ehhez.... vagy valami hasonló. — Reménytelen ügynek tűnik, Columbo. — Igen. Be kell ismernem, hogy úgy látszik, körbejárunk. De tudja... én tovább nyomozok, és előbbi utóbb, valamilyen formában de elkapom a tettest. — Értem, hadnagy. De most, ha megengedi... — Köszönöm. (Következik: A gyilkos nem lehet férfi)
