Pest Megyei Hírlap, 1991. szeptember (35. évfolyam, 205-229. szám)

1991-09-21 / 222. szám

Tizenhét napirend egy ültő helyükben „Tizenhét”, üdvözölték egymást tegnap reggel köszönés helyett a megyei önkormányzat képvise­lői. E bűvös számmal arra kívántak utalni, hogy a kiküldött meghívó az aznapi közgyűlésre tizen­hét napirendi pontot ígért. Ennyi pedig még nem volt, amióta e testület megalakult, így a pesszi­mistább küldöttek úgy vélték, háromnapi hideg élelemmel kellett volna készülni a tegnapi köz­gyűlésre. Igaz, volt olyan vélemény, amely még kevesellte is a témákat. Persze nem a számukat! Ügy vélték, híján vannak egy napirendi pontnak, éspedig annak, amelyiknek első helyen kellene sze­repelnie. — A közgyűlésnek több mint fél eszten­deje nincsen alelnöke — szólalt fel Hadházy Sán­dor visegrádi polgármester. — Nem hiányzik ez valakinek? — tette fel a kérdést, ám az elnöke megnyugtatta: az előkészítés folyamatban van. Meglepetést ezek után már csak az okozott, hogy a nap végére, minden vá­rakozással ellentétben, si­került végezni a munkával. Annak ellenére, hogy a té­mák közül néhány kérdés­ben igencsak hosszas vitá­ba keveredtek, igaz, más esetekben viszont pergőn, hozzászólás, kérdés és el­lenvélemény nélkül, szinte egyhangúan szavaztak igennel. Ősnél; sem sikerült Ilyen egyértelmű kérdés volt a Pest Megyei Révha­józási Vállalat támogatása, a Pest Megyei Szimfonikus Zenekar megalapítása, az Agrocenter Alapítványhoz való csatlakozás, a szelek­tív hulladékgyűjtésre és fo­lyékony kommunális hul­ladék elhelyezésére jóvá­hagyott céltámogatások fel­osztása, a lakossági kom­munális hulladékgyűjtés központi támogatásának felhasználása és az Euró­pai Régiók Gyűléséhez való csatlakozás. Ugyan csak egy napirendi pont tartalmazta a megyei intézmények megszünteté­sének, az új intézmények létrehozásának kérdését, valamint egyikük új igaz­gatójának kinevezését, valójában ez mégis több, hiszen összesen négy me­gyei intézmény átszervezé­sét érintette. Ezek között a Pest Megyei Közlekedési Felügyelet átszervezése, a Pest Megyei Illetékhivatal Ceglédre költöztetése, a Pest Megyei Művelődési Központ és Könyvtár szét­válása és a Pest Megyei Pedagógiai Intézet átalakí­tása szerepelt. Ez utóbbi élére új igazgatót is ki kel­lett volna nevezni, és bár öt jelentkező is akadt, a szükséges minősített szava­zattöbbséget egyiküknek sem, sikerült elérni. A köz­gyűlés ezért az immár Pe­dagógiai Szolgáltató Irodá­ivá alakult intézmény élére ideiglenes vezető kinevezé­sét határozta, illetve új pályázat kiírását. A legtöbb időt — ezek­ről később még egyenként részletesen is beszámolunk — az átmeneti válságkezelő alap felosztásáról szóló elő­terjesztés megtárgyalásával, az Albertirsai Csecsemő- otthon átalakításával, a gazdaságilag és infrastruk­turálisan elmaradott térsé­gek összegzésével és a Pest Megyei Hírlap támo­gatásának megvitatásával töltöttek el a képviselők. Mivel az utóbbi napirend tárgyalása közben számos — gyakran többnyire egy­másnak ellentmondó — kritika érte az újságot, a kérdésről kicsit részlete­sebben is tájékoztatni illik olvasóinkat. Egy közgazdász poéta Lapunk ellen emelt szót Hermán István toki pol­gármester, mivel úgy vélte, a Pest Megyei Hírlap nem méltó a közgyűlés támoga­tására. Indoklásként meg­említette, hogy több ízben is elmarasztalóan szóltunk róla. Az írásokat dátum­mal együtt idézte, hossza­san sorolva az őt ért sze­mélyes sérelmeket. Bár el­ismerte, hogy a róla szóló cikkek szerzője már nem dolgozik a lapnál, ám mint mondotta, az illető „felfelé bukott”, ami a saj­tóban jelen lévő „összefo­nódásokat” igazolja. Hozzá­szólása több ponton mo­solyt fakasztott a jelenlé­vőkből, sőt az önkormány­zati hivatal közgazdasági irodavezetőjét még vers­írásra is ihlette. Az elké­szült költemény megjelené-.- séhez azonban az irodave­Az első órától a közönségé a BNV Függöny távirányítóval (Folytatás az 1. oldalról.) gyöngyroletta, a hőszigete­lő alumíniumredőny. Egy új oldalukról is bemutat­koznak, átevezve a bizton­ságtechnika vizeire, acélrá­csos védőajtót is kiállíta­nak, melyről a BRFK és a biztosítók is jó véleményt adtak. A budakalászi standdal szemben kapott helyet a kiskunlacházi Égszöv Rt. Alfa ÉTI SB gázkazánju­kon — melyért a vásárdí­jat kapták — már a nyitás napján ott díszelgett a Hungexpo Rt. elismerő ok­levele. Az új gyártmányuk lényege egyébként — mint az Keresztesi Endre terme­lési vezető elmagyarázta — az, hogy a kazánt egy 80 literes bojlerrel építették egybe, amely akkor is szol­gáltat meleg vizet, ha a fű­tési szezon után külön mű­ködtetik. Az Égszöv Rt. pavilonjában nyolcféle — gáz- és széntüzelésű — ka­zánt mutatnak be. Hiába nagy a konkurencia, s az építkezések megcsappaná­sával a vevőkör is egyre szűkül. A hazain kívül ezért a lengyel, a cseh pia­cot is megcélozták, s bíz­nak abban, hogy Pest és Bács-Kiskun megyében a gázbekötések is erősíthetik pozícióikat. Gazdasági re­cesszió ide vagy oda, fű­teni azért mindig kell, vé­lik az Égszöv munkatársai, s úgy gondolják, a vásári jelenlét is segítheti az üz­leti kapcsolatok kialakítá­sát. Édességgel és sós, diétás kenyérrel jelentkezett az abo- ' * nyi Űj Világ édességüzeme 2 ; (Erdősi Ágnes felvétele) Az őszi BNV új színfolt­ja a Privátexpo, melyet a VOSZ rendezett A B pavi­lon egy részében 300 ma­gyar magánvállalkozó mu­tatkozik be a nagyközön­ségnek. A kiállítók között találkozhattunk Dobos Györggyel, a szentendrei Dobos Kft. tulajdonos igaz­gatójával, aki a csődbe ment Pefém gyáregységét vette bérbe. Parányi stand­jukon a volt Pefém ha­gyományos árucikkeit — kalapácsok, fejszék, csáká­nyok, hidegvágók — mu­tatják be, valamint a Do­bos Kft. régi termékeit, az autóalkatrészeket is kiállí­tották. Dobos György nem titkolta, hogy az első na­pon csupa kellemes megle­petés érte, a rendezési díj fejében hostess-szolgálat, te­lefon, tolmács állt a kiál­lító vállalkozók rendelke­zésére. Palotás Jánosnak, a Privátexpo egyik védnöké­nek megnyitó szavaiból az is kiderült, hogy számos külföldi üzletembert hívtak meg a rendezvényre, ami bizakodással tölti el a vál­lalkozókat, s remélik, a je­lenléten kívül üzletkötésre is lesz lehetőségük. A BNV-re látogatók — akik nem akarnak üzletet kötni, csak nézelődni — is jól érezhetik magukat, ren­geteg a látnivaló, s akinek a pénztárcája bírja, vá­sárfiát is vehet. Ki-ki íz­lése és igénye szerint válo­gathat. H. ß. zető úr sajnos eddig még nem járult hozzá. Többen azt a kérdést fe­szegették, hogy a hírlap támogatásának újbóli na_- pirendre tűzése vajon ösi- szefüggésben van-e a nem­régiben történt főszerkesz­tő- és főszerkesztőhelyettes- váltással, és ha igen, ak­kor vajon a megyei önkor­mányzat a lapot avagy an­nak főszerkesztőjét kíván- ja-e támogatni. Pásztor Béla veresegy­házi polgármester vélemé­nye szerint eddig is hiba volt elutasítani a lap tá­mogatását. — A Pest megye név — mondotta — ma egyetlen helyen jelenik meg napon­ta: a hírlap fejlécén. Elis­merem, hogy az újság gyakran megtámad ben­nünket, ám ha egy-egy írásban megesípdesnek minket, az nem a rossz­szándék jele. Hiszen az új­ságnak nemcsak az infor­mációadás, hanem a bírá­lat is feladata. Van, aki éppen az ilyen kritikus írá­sokat keresi - benne. Egyéb­ként a korábbi főszerkesz­tő és helyettese is igen korrekt munkakapcsolatot alakított ki velünk, ne­künk nem személyeket, hanem a lapot kell támo­gatnunk. R pénz beszélne a sápéban? Illés Márta közgazdász­szemmel támogatásunk el­len emelt szót. Ma kínálati piac van a sajtóban is; a jó lap eladja magát támoga­tás nélkül, vélekedett a képviselőnő. Sipos István monori kül­dött azonban ygy gondolta, éppen a piacorientált ter­mékek ütnek meg olyan hangot, amelyek elfogad­hatatlanok, ámenekre az olvasó felkapja a fejét, amelyek így eladják a la­pot. Ha nem kap a Pest Megyei HÍFlap pénzt, akkor még inkább rákényszerül, hogy a piaci igényeiknek megfelelően írjon. Mint elmondotta, róla is megjelent már nemegyszer negatív hangvételű írás. Éppen azért kell a lapot megfizetni, hogy a jövőben ilyen ne forduljon elő. Ér­velésével mindenki egyet­értett. A közgyűlés elnöke úgy vélte, ha nem támo­gatják, akkor nem is befo­lyásolhatják az újságot. Az érvelés pedig hasznos­nak bizonyult, hiszen végül a képviselők szép szavazati aránnyal lapunk anyagi támogatása mellett döntöt­tek. Szegő Krisztina A HÉT HÍRE PILLÉR-EGYLET Kétnapos tudományos konferenciát rendeztek Bu­dapesten Széchenyi és kora címmel. 0 Átadták a színikritikusok idei díját a nyertes művészeknek. 0 Szarvas adott otthont a Magyar Régészeti és Művé­szettörténeti Társulat vándorgyűlésének. © Tudomá­nyos tanácskozás témája volt a cigány népi kultúra a Kárpát-medencében. O Szakmai szemináriumot tartott az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium Bála- tonszéplakon az erősített műanyagokról. 0 Kiállítás nyílt Debrecenben a Piiski Kiadó múltjáról és jele­néről. 0 A hét híre az is, hogy lezajlott az országos társadalombiztosítási konferencia. Altfl a címben áll, az úgy pontos. Azért is, mert ez olvasható a régi-régi bélyegzőn, s azért szintén, mert valóban Fillér-Egylet volt a ceglédi polgároké: szerény adományokból tar­tották fenn magukat azok szolgálatára, akik a társa­dalom legelesettebbjei, leginkább kiszolgáltatottjai voltak. Évenként segélyt, némelyeknek rendszere­sebb támogatást adtak, a munkaképteleneknek, a sok gyermeket nevelő teljesen nincsteleneknek azok fil­léreit adták át, akik ma­guk sem bővelkedtek anya­giakban, ám segítettek, hi­szen nem tudhatták, ők mikor kerülnek sorra. Igaz és szépen hangzó a megállapítás: az emberi­séggel egyidős a szolidari­tás. Olyankor is él, amikor úgy tűnhet, nem éppen annak van itt az ideje. Az önkéntes, a minden hiva­talos szervezettségtől men­tes segítségre azonban nem alapozódhat egy társada­lom. A betegek, a munka- képtelenek, az idősek népes csoportjaiban sokan vannak olyanok, minden kor minden társadalmában, akik rászo­rulnak a közre: a társada­lomra. A társadalombizto­sítás elnevezés tehát egy olyan ellátottsági, segélye­zési, támogatási rendszert fed, amely a társadalmi biztonságot kínálja a . .. kiknek is?! Régi vita ez, ma sincsen vége. A vita azon van, vajon a rászo­rulóknak, avagy az arra érdemeseknek jusson a társadalom összeadta pénz­ből. Ez a vita napjainkban hazánkban is zajlik, amint világszerte mindenütt ott, ahol valamilyen formája létezik a társadalombizto­sításnak. (Mert nem min­denütt létezik ilyen rend­szer.) Ha csupán ez lenne az egyetlen vitatott kérdés, akkor aligha bizonyulna hosszadalmasnak a meg­egyezés kialakítása. A ki­nek járjon, a mennyi jár­jon, a miből fedezzük kér­dései azonban bonyolultak, azaz a választ sem egysze­rű meglelni. A legutóbbi években a megyében a csa­ládi pótlékban részesülők­nek a száma 65 és 68 ezer között ingadozik. Az egy -családra jutó pótlék havi összege öt év alatt három­szorosára nőtt. Csakhogy! Sokan vannak olyanok, akik azt bírálják, egyfor­mán kap ilyen juttatást az is, akinek szó szerint ez kenyérre megy, s az is, aki máskülönben milliós va­gyonnak a birtokosa. Mi legyen a jövő, mi legyen a társadalombiztosítás re­formja után? Mi lenne eb­ben az esetben az igazságos? Továbbá: a megyében egy- egy munkanapon 17-18-19 ezer fő, az összes foglalkoz­tatott hét százaléka azért nem jelenik meg a kenyér- keresetet adó helyen, mert beteg. Táppénzen vám Vannak, akik úgy kérdez­nek : valóban beteg akkor, amikor a málnásban (ta­vasszal), avagy a szőlejé­ben (ősszel) szüretel? Da ha orvosi papírja van, ak­kor ki vonhatná kétségbe a betegségét? Mi lenne, ha az első harminc nap táp­pénze nem a társadalom- biztosítást, hanem a mun­kahelyet terhelné? Akkor esetleg kellő figyelem jut­na rá, ki a valódi és ki a képzelt (képzett) beteg? Cseppnyi ez mindabból, ami mai fillér-egyletünkre, a forintjainkból fenntartott társadalombiztosításra di­lemmaként hárul. Furcsa, de logikus fintora a tör­ténelemnek, hogy a sze­gény országoknak kellene gazdag társadalombiztosí­tási rendszer vagy szerve­zet, ám éppen fordítva van:. a szegényeknél ez is szegény, a gazdagoknál meg gazdag, ötven száza­léka sem volt biztosított a lakosságnak negyven esz­tendeje, ma pedig minden­ki az. Csoda-e,hogy egy más arányokra méretezett rend­szer recseg-ropog, össze- dőléssel fenyeget? Hata iüias pénzösszeget rovunk le társadalombiz- tosítási járulékként —• 1989-ben a vállalatok 176,5, a lakosság 67,4 milliárd fo­rintot fizetett be —, ám mégsem elegendő a fedezet, mert a kiadások (1989-ben 269,5 milliárd) még na­gyobbak. Amikor . többlet volt, lenyelte az állami költségvetés, most tehát a hiányt' is fedeznie kell, da ez hosszú távon tarthatat­lan. Készül (get) tehát egy törvényjavaslat a reformra, csodák azonban nincsenek. Évtizedek kellenek ahhoz, hogy a mai fillér-egyletből valami más, jobb legyen. Mészáros Ottó r r KILÉT-NYUGAT AGRÁRFÓRUM/ Vállalkozókat várnak A Friedrich Neumann Alapítvány, valamint a Ma­gyar és a Német Agrártudo­mányi Egyesület rendezésé­ben rangos esemény színhe­lye lesz Kecskeméten a szakszervezetek székháza. 1991. szeptember 25-26-án a hírős város ad otthont ke­let—nyugati agrárfórum­nak. A kétnapos eseménnyel kapcsolatban a Magyar Agrártudományi Egyesület sajtótájékoztatót tartott. Ezen egyebek között el­hangzott, hogy a rendez­vény célja információk biztosítása azoknak a ma­gyar gazdaságoknak és ag­rárvállalkozóknak, akiket érdekel a fejlett nyugati or­szágok agrárgazdasága, s ahonnan információkat re­mélnek termékeik külpiaci értékesítéséhez. Az agrár­fórum témája is az említet­tekhez kapcsolódik, Dr. Stefan Musto, az ala­pítvány magyarországi kép­viselője egyebek között el­mondta, hogy hároméves kutatási program kereté­ben, együttműködve az Egyesült Európáért Társa­sággal, kívánják elősegíteni a magyar mezőgazdaság minőségi felzárkózását az EK tagországaihoz. Dr. Pannonhalmi Kálmán, az MTA főtitkárságának ve­zetője, a MAE nemzetközi kapcsolatok bizottságának elnöke, a kétnapos prog­rammal kapcsolatban arról szólt, hogy mintegy félszáz magángazdálkodót, tehát ti­pikus agrárvállalkozót is meghívtak a fórumra. Az előadásokat, szakmai kon­zultációkat követően a Kis­kunságban, Solt környékén megtekintenek pgy libafar­mot, s bepillantást nyernek egy kertész családi vállal­kozásába. A meghívott vál­lalkozók között számos Pest megyei is van. Gy. L. <J£Man 3

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents