Pest Megyei Hírlap, 1991. szeptember (35. évfolyam, 205-229. szám)

1991-09-21 / 222. szám

mH£I VÉSI VILÁGPOLITIKAI KITíKINTÉSm Kimozdulni a holtpontról A távolmaradás ellenére a tanácskozás sikeres volt Sikertelenek az EX-kísérletek a jugoszláv béketeremtésre Bush bízik abban, Siaddam Husszein majd „ért a szóból" Megtarthatják-e októberben a közel-keleti konferenciát? Általános PILLANATKÉP Washington e héten elő­ször adta komoly tanújelét annak, hogy a jugoszláviai polgárháborút a nemzetkö­zi biztonság egészére ve­szélyes ügynek ítéli meg, A Fehér Ház és a külügy­minisztérium szóvivői a tűzszünet megsértéseinek beláthatatlan következmé­nyeire figyelmeztették a harcoló feleket, majd ál­lampolgáraikat arra szólí­tották fel, hogy ne utazza­nak a polgárháború sújtot­ta Jugoszláviába, s végül zágrábi és belgrádi külkép­viseleteikről diplomatáik egy részét „más térségbe” irányították át. Ezt az amerikai sajtó azzal ma­gyarázza, hogy az Egyesült Államok vezetése, amely jó ideig amolyan „európai helyi ügyként” kezelte a jugoszláviai ellenségeskedé­seket, amelyeket az EK-nalt kell megoldania, felismerte, hogy ez a közösség — egy­részt a hadi helyzet elfaju­lása, másrészt közvetítési kudarcaik és az azok nyo­mán támadt nézeteltéréseik miatt — képtelen kimozdí­tani a dolgokat á holtpont­ról, rádöbbent, hogy talán csak Washington kemé­nyebb fellépése lehet hatá­sos. Mindez persze nem je­lenti még, hogy az Egye­sült Államok külpolitikájá­ban változatlanul ne az öbölbeli helyzet és a közel- keleti rendezés tető alá ho­zása játszaná a főszerepet. Hiszen a héten az amerikai tömegtájékoztatási eszkö­zök találgatásainak közép­pontjában az szerepelt, hogy sor kerül-e egy újabb Irak elleni hadjáratra, s kiújulnak-e a harcok Szaddam Husszein rend­szere ellen. Másrészt a fi­gyelem előterében volt Ba­kernek az öbölháború óta hetedik körútja a közel- keleti országokba. Az ame­rikai külügyminiszter ezek­kel az ingázásaival az ok­tóberre tervezett közel-ke­leti békekonferenciát ké­szíti elő, s olyan kompro­misszumos megoldásokon fáradozik, amelyek meghoz­zák az oly hőn óhajtott bé­két és biztonságot a világnak ebben a térségében. A TÜZSZÜNET ÖSSZEOMLÁSA A közvetítésekben oly nagy tekintélyt szerzett l^ord Carringtonnak, aki a tlzenkettek hágai békeérte­kezletének elnöke, sikerült tűzszünet aláírására bírnia a szerb elnököt és hadügy­minisztert, valamint a hor- vát államfőt. Az igalói alku azonban nem valósulhatott meg, sőt attól kezdve, hogy a fegyvernyugvásnak élet­be kellett volna lépnie, a harcok még hevesebbé, vé­resebbé váltak. S mint ilyenkor történni szokott, a harcoló felek mindegyike a másikat vádolta a megál­lapodás megszegésével. Ki­tűnt, hogy a politikai ve­zető szervek elvesztették ellenőrzésüket a fegyveres alakulatok felett, s ezek helyi parancsnokai saját akaratuk szerint cseleked­nek a hadszíntereken. Nemcsak a szövetségi ál­lamtanács és kormány vált bénáivá, hanem a jelek szerint a köztársaságok 2 <Jfírínn kormányai és minisztériu­mai sem képesek megtar­tatni utasításaikat, még ha komolyan arra törekedné­nek, hogy az igalói tűzszü­net ne maradjon írott ma- lasztnak. Ezek után érthető, hogy a Lord Carrington vezette hágai békeértekezlet fel­függesztette munkáját. A békés egyeztetésekben pá­lyája során oly nagy ta­pasztalatokat szerzett dip­lomata úgy ítélte meg, hogy egyfajta „csillapulási időszakra” van szükség, s ezt kívülről' azzal lehet előmozdítani, hogy a kon­ferenciát szüneteltetik ad­dig, amíg a tűzszünet nem valósul meg, hiszen, ha nincs fegyvernyugvás, ak­kor az ezt ellenőrizni hiva­tott EK-megf igy élőknek sincs tennivalójuk. A ki­lenctagú Nyugat-európai Unió védelmi szervezete sem tehetett mást, mint hogy kimondta: tanulmá­nyozza a helyzetet. A fegy­verzettel ellátott békefenn­tartó erők küldése Jugo­szláviába ugyanis csak ak­kor történhet meg, ha minden harcoló fél egyet­ért ebben. Szerbia viszont elutasítja ezt. Túl ezen, ha az akár könnyű-, akár ne­hézfegyverzettel felszerelt nyugat-európai katonai kontingensek megjelenné­nek ott, afféle ütközőerőt képviselnének. S akkor, amikor Horvátország váro­sai és laktanyái a legkü­lönbözőbb helyeken harcok színterei, a békefenntartók megjelenése a háború ki- terjesztését eredményezné új csapatokkal. Ezért Ang­lia, amelynek a fő erőket kellene adnia a műveletbe, hevesen ellenzi az akciót, amíg Hollandia, Franciaor­szág és Németország a pol­gárháború elfajulásától tartva, gyors EK-interven- ciót sürget. Ez utóbbiak amellett vannak, hogy az ENSZ vállaljon védnöksé­get a békefenntartó erők felett. MILYEN BT-LÉPÉS? Az ENSZ-közgyűlés ép­pen jelenleg ülésezik, s ez alkalmat adhat a világ- szervezet fellépésére. Ka­nada, amelynek miniszter- elnöke jugoszláviai születé­sű, és jelentős bevándorolt lakossága van a polgárhá­borút folytató országból, arra kérte fel Franciaor­szágot, amely a Biztonsá­gi Tanács állandó tagja, hogy sürgősségi alapon tű­zesse napirendre a Horvát­országban dúló háború ügyét. Sok ország, köztük Ang­lia viszont egy tagállam belügyeibe való beavatko­zásnak ítélné meg a lépést, s ellenzi azt, hogy ENSZ- békefenntartó erőket küld­jenek Jugoszláviába. Így — még ha az ügy napirendre is kerülne a BT-ben — aligha hoznának érvényes határozatot, mivel ehhez az öt nagyhatalom azonos sza­vazása szükséges. Sokkal valószínűbb, hogy gazdasá­gi szankciókkal lehetne nyomást gyakorolni a tűz­szünetet nem megtartókra, s a nagyhatalmak egységes fellépése a fegyver-nyugvás kikényeszerítésére sikeres lehetne. Ezt a nézetet oszt­ja egyébként hazánk kor­mánya is, s mint kitűnt Vranitzky kancellár buda­pesti tárgyalásain, osztrák szomszédunk vezetői is így vélekednek. BAGDADNAK ENGEDNIE KELÉ Ügy tűnik, hogy Szad­dam Husszein íélremagya- rázta a Biztonsági Tanács­nak azt a határozatát, amely újból, immár másod­szor, enyhítette az Irakot sújtó embargót. Azzal, hogy újabb olajeladásokat engedélyezett Bagdadnak, a testület az ország újjáépí­tését kívánta előmozdítani, illetve humanitárius célo­kat követett, amennyiben lehetőséget adott Szaddam Husszein rendszerének, hogy növelje élelmiszer- és gyógyszervásárlásait. A je­lek szerint ezt a bagdadi vezetés úgy értelmezte, hogy ismét hozzáláthat fegyverkezéséhez, s meg­tagadta, hogy az ENSZ-el- lenőrök, akiknek a fegy­verszüneti egyezmény értel­mében szabad mozgásuk van Irakban a tömegpusz- títófegyverzet-megsemmi- sítés felügyeletére, aka­dálytalanul elláthassák fel­adatukat. így amikor az ellenőrző csoport helikopte­rekkel egy vegyifegyver­gyártásra gyanúsan alkal­mas üzemet akart megte­kinteni, megtiltották ezt. Ezt követte a héten az a washingtoni kiszivárogta­tás, hogy ha kell, újabb amerikai harci gépek ér­keznek Szaúd-Arábiába esetleges Irak-ellenes had­műveletekre, vagyis Wa­shington újabb Szaddam Husszein elleni háborúra készül. Kitűnt azonban, csupán arról van szó — mint Bush elnök rámuta­tott —, hogy az ENSZ-el- lenőrök helikoptereinek lé­gi támogatást adjanak az amerikai harci gépekkel. Mint Bush hangoztatta: Szaddam Husszeinnek meg kell hajolnia és teljesítenie kell a fegyverszüneti felté­teleket, amelyek előírják számára, hogy tömegpusz­tításra alkalmas fegyver­zetének megsemmisítését dokumentálja. A HETEDIK MISSZIÓ Baker immár hetedszer utazott a Közel-Keletre, hogy előkészítse az októ­berre tervezett békekon­ferenciát, amellyel min­den vitás kérdést rendez­nek, beleértve az Izrael ál­tal jelenleg megszállva tar­tott arab területekét is. A fő kérdés pillanatnyilag a palesztin képviselet prob­lémája az eljövendő közel- keleti konferencián. Az már nagyjából eldöntött, hogy a megszállt területek képviselői a jordán delegá­ció keretében vesznek részt az értekezleten. De Izrael változatlanul bele akar szólni abba, hogy mely palesztinok legyenek e küldöttség tagjai, s el­utasítja azt, hogy az általa annektált Kelet-Jeruzsá- lemből legyenek delegátu­sok, s szerinte kizáró ok lehet, ha valamely képvi­selő kapcsolatban áll a PFSZ-szel. Baker úgynevezett ga­rancialeveleket adott át a palesztinoknak és más arab részvevőknek, s optimistán nyilatkozott az októberi nyitányról. Más források Viszont pesszimisták, s alig tartják valószínűnek, hogy a nézeteltérések miatt az értekezlet az eredetileg tervezett időpontban elkez­dődhessen. Árkus István Nem hiúsult meg az Al­kotmánybíróságnak az or­szággyűlési frakció képvise­lőivel és szakértőivel pén­teken folytatott szakmai megbeszélése — jelentette ki határozottan az MTI-nek dr. Holló András, az Alkot­mánybíróság főtitkára, mi­után az MDF országgyűlési képviselőcsoportjának saj­tóirodája pénteken délután nyilatkozatot adott ki a „megbeszélés meghiúsulá­sának okairól”. Dr. Holló András el­mondta: az Alkotmánybíró­ság működésének eddigi gyakorlatában, minden megnyilvánulásában kö­vetkezetesen vigyázott — és vigyáz a jövőben is — ar­ra, hogy munkájában poli­tikai szempontok ne érvé­nyesüljenek. Éppen ezért a testület sajnálattal fogad­ta az MDF- és a Kisgazda- párt frakciója Alkotmány- bíróságon megjelent képvi­selőinek a nyilvánosság elé tárt nyilatkozatát, amelyből kitűnik: politikai megfon­tolásból nem vettek részt a szakmai megbeszélésen. A távolmaradásuk ellenére a tanácskozás sikeres volt abban részt vettek a Fidesz az MSZP, az SZDSZ és a függetlenek képviselői, va­lamint a Kisgazdapárt égj küilső szakértője is. A főtitkár hangsúlyozta az Alkotmánybíróság őszin­tén reméli — a frakció nyi­latkozatában egyébkén megjelentekkel összhang­ban —, hogy a jövőben nen, lesz akadálya az alkot­mánybíróknak és az or­szággyűlési frakciók kép­viselőinek a szakmai állás­pontjaikat egyeztető érdem tárgyalások folytatásának. NEM LEHET PRESZTÍZSHARC A VILÁGKIÁLLÍTÁS ÜGYE Nem lehet presztízsharc kérdése a Világkiállítás ügye. A megrendezésről az ország érdekei és szakmai érvek alapján kell dönteni -7 emelte ki Soós Károly Attila ügyvivő az SZDSZ pénteki sajtótájékoztatóján, kifejtve a szabaddemok­raták világkiállítással kap­csolatos véleményét. Az SZDSZ álláspontja szerint a kormány és a fő­város közti Expo-viták tár­gyalások útján való rende­zésére ke‘11 törekedni, ezért helyeslik, hogy a főpolgár­mester megbeszéléseket kezdett ez ügyben a kor­mány képviselőivel. Ám abban is osztják Demszky- Gábor és a Fővárosi Köz­gyűlés szabaddemokrata­frakciójának véleményét, hogy az eddigi eszmecse­rék nem oszlatták el az Expo megrendezhetőségé- vel kapcsolatos kételyeket. Szerintük számításba kell venni azt a lehetőséget is, hogy bebizonyosodik: a kormány nem képes a meg­jelölt határidőig érdemben új, megtárgyalható terve­zetet előterjeszteni, a fő­város pedig nincsen abban a helyzetben, hogy elvisel­je a világkiállítás költsé­geit. Ez esetben a két fél­nek abban kellene megál­lapodnia, hogy közösen ké­rik fel az Országgyűlést: nyilvánítsa ki, hogy Ma­gyarország eláll az Expo tervétől. A közös fellépés lehetővé tenné, hogy a terv feladása együk félnek se okozzon presztízsvesztesé­get — összegezte a szabad- demokrata képviselő. A Független Kisgazda- párt elnöksége pénteki egész napos ülésen meg­tárgyalta többek között a koalíció működésével kap­csolatos kérdéseket, és ál­lásfoglalásában összegezte nézeteit. Ez többek kö­zött kimondja: a párt jú­nius 27-én megválasztott új vezetősége „sajnálattal és nem kevés keserűséggel ál­lapítja meg: a miniszterel­nök úrnak negyedév is ke­vés volt arra, hogy tárgya­lást kezdjen a koalícióról és az együttműködés sza­bályozásáról, holott azt Forró­dróton Antall József miniszter- elnök pénteken este félórái telefonbeszélgetést folyta­tott George Bush amerika elnökkel a Jugoszlávia helyzetről és a térség prob­lémáiról. A magyar kor­mányfő a nap folyamai ugyanezekről a kérdésekre telefonbeszélgetést folyta­tott Helmut Kohl német éí Franz Vranitzky osztróT kancellárral is. többször is a leghatározot­tabban sürgettük és kértük így nemcsak abból rekedt ki pártunk, hogy részt ve­hessen a politikai irányvo­nal meghatározásában, ha­nem annak is bizonyságál vettük, hogy a koalíció ve­zére nem kiváncsi a véle­ményünkre. Ez a teljesség­gel elfogadhatatlan és szö­vetségi viszonylatban szí­vélyesnek aligha nevezhető magatartás a partvonalra szorítja pártunkat, ami ellen hangos és egyre in­gerültebb a tiltakozás a pártunk tagsága, vezetői és barátai körében is.” Az FKGP a koalícióról Nem titokzatos jogi tolvajnyelv Különbségek A köztársasági elnök jogkörével kapcsolatos al­kotmányjogi vitába nem belemenve, a Magyar Hír­lap szeptember 16-i számá­ban megjelent cikk egy ál­talános érvényű tételét sze­retnénk helyesbíteni, amely ha megfogan, esetleg a ma­gyar jogrendszer összeom­lását eredményezi, de leg­alábbis súlyos zavarokat okozhat a jogalkalmazó szervek működésében, ille­tőleg az állampolgárok jog­tudatában. „Jogászként és némi ko- diíi'kációs tapasztalat bir­tokában” ugyanis dr. Szi- gethy István arra hívja fel a figyelmet, hogy ha a jog­alkotó mérlegelés nélküli kötelezettséget kíván előír­ni, azt a „kell” vagy a „kö­teles” szavak használatával teheti meg, az egyszerű ki­jelentő mód erre nem al­kalmas. Nos, ahogy dr. Szigethy István a kötelezettség elő­írására a „kell” vagy á „kö­teles” szavak jogalkotói használatát számtalan példán tudná bemutatni, ugyanúgy a kijelentő mód ilyen célú alkalmazására is rengeteg eset idézhető. En­nek pedig egész egyszerűen az az oka, hogy a magyar jogalkotói gyakorlatban mindkét módozat egyenér­tékűen használatos. Találomra felütve a Ha­tályos Jogszabályok Gyűj­teményét, álljon itt egyet­len idézet a büntető eljá­rási törvényből: „A bíró­ság a vádlottat a vád alól felmenti, ha a vád tárgyá­vá tett cselekmény nem bűncselekmény, vagy azt nem a vádlott követte el.” Nehezen tudjuk elkép­zelni ennek a szövegnek olyan értelmezését, hogy a bíróság ilyen esetben aikkor menti fel a vádlottat, ha úgy látja jónak. Igenis kö­teles felmenteni. A bíró­ságnak a magyar nyelv sza- , bályai szerint mérlegelési joga akkor lenne, ha a jog­alkotó a feltételes módot, így a „felmentheti” kifeje­zést alkalmazta volna. Mindez tehát nem „vala­miféle titokzatos jogi tol­vajnyelv” szerinti átkódo­láson alapszik, de még nem is egyszerűen csak szokás­jog. Kodifikációs tapasz­talataink gyarapítása érde­kében felhívjuk dr. Szi­gethy István figyelmét az Igazságügyi »Minisztérium­nak a jogszabályszerkesz­tés szakmai alapelveit is­mertető 7001/1988. (IK. 11.) 1M irányelvére, amelynek 55/b pontja a következőket tartalmazza: „A kötelezettség az ige kijelentő mód jelen idejű alakjával is kifejezhető, fő­ként akkor, ha állami szerv feladatának meghatározá­sáról van szó. Példa: Azok­ról a nagykorú személyek­ről, akiknek nincs válasz­tójoguk, a helyi tanács vég­rehajtó bizottsága névsort készít. A mondat azt fejezi ki, hogy: kell (köteles) ké­szíteni.” A példából természetesen csak a „helyi tanács vég­rehajtó bizottsága” kifeje­zés tükrözi az 1988-as hely­zetet, a szakmai alapelv azonban ma is érvényes. Végül, ha valaki aggá­lyosnak tartaná, hogy az idézett elvet a jogalkotási törvény nem tartalmazza, megnyugtatjuk: ilyen típu­sú szakmai szabályokat, il­letve evidenciákat nem szükséges törvényben, rög­zíteni, miként azt sem, hogy a föld gömbölyű, vagy a mondat végére pontot kell tenni. MDF Jogi Bizottsága • * > y í * í * 4. 4 * / . * » .. 4' ÍJ* * *V *■»-*»*> Y 'I r > • ».M it v v v ( l í> * i: « ► »sin n 9 ü 1 r Ji e ■ j i «; é a- 9 t-' - . «J ú * Ji ii i t< <i U í í J i J'rt V 8 ti. , It. Ú- t» • í ö 9 i ő ti r I »-* >• y.w.jI »• » i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents