Pest Megyei Hírlap, 1991. szeptember (35. évfolyam, 205-229. szám)
1991-09-14 / 216. szám
KÉT CSATOBKÁBA SZÉTVÁGVA A TÉVÉ Tököli leleiondil 4 "^íriap Az iménti vélekedéseket nemigen osztotta a tv elnöke, aki kijelentette, hogy nem tekinti feladatának a „nagytakarítást”, s hogy a Mitől független, mitől nemzeti? Abban ugyan egyetért az MDF népi nemzeti köre és Hankiss Elemér, a Magyar Televízió elnöke, hogy Zrínyi, Berzsenyi, Kemény Zsigmond, Szerb Antal, Ady, Radnóti, Csoóri Sándor és Csurka István remekműveket alkottak, ám egyebekben kétséges az összhang. Legalábbis ezt látszik bizonyítani az a találkozó, amelyre a társadalmi szervezetek közül elsőként és mindmáig egyedül a kormánykoalíció vezető pártjának népi nemzeti köre hívta meg eszmecserére a tv elnökét csütörtök estére. Patkány járatok a behemóthan Kölcsönös volt a szándék: tisztábban látni. E tisztánlátáshoz kívánták kérdéseikkel és véleményűikkel hozzásegíteni a részvevők — közöttük például Grosics Gyula — Hankiss Elemért, aki ugyané célból mondta el, amit elmondott. Mit is? Mindenekelőtt azt, hogy tizenkét hónap alatt lezárult a televízió átalakításának első szakasza. A hatalmas, kezelhetetlen, zűrzavarokkal, korrupcióval, tehetetlenséggel és (az elnök szavaival élve) „patkányjáratokkal teli” behemót helyett teljesítőképes, a magántársaságokkal a versenyt felvenni tudó, kevésbé pazarló televízió van kialakulóban. — A cél az volt — mondotta —, hogy minél több autonóm egységet teremtsünk, azaz nem egy kézben összefogni a munkát és diktálni „felülről”, hanem sok alkotóműhelyt teremteni, amelyek idővel kiforrják magukat. Nehéz és lassú folyamat ez. Két csatornára vágtuk szét a tévét, s higy- gyók el. könny és vér folyt. De azt. amit nem tett meg a politika az egész országban, azt mi a televíziónál végrehajtottuk. Nem azt jelenti ez, hogy embereket kidobáltunk volna, hanem azt: a kialakuló új struktúrát új emberekkel csinálják, újak abban az értelemben, hogy korábban nem voltak vezető pozícióban. — ötven-hatmn alkotó- műhely együttműködésével formálódik a mai műsor, egy-két döntési fórum helyett ennyi jött létre. Soka váltoatatnivaló, hatvan- hetven új műsor is • indult, de ezek többségének minősége nem igazán jó. A munka dandárja, ami a minőséget, a tartalmat, a szellemiséget illeti, még előttünk van — mondotta bevezetőben Hankiss Elemér. Miért irritálja a televízió elnökét az alelnökök személye? Mitől független a televízió, s mitől közszolgálati? Vajon jogszerű-e a tv működése, ha nem tettek eleget a Hankiss Elemért is kinevező jogszabály azon kitételének, hogy legyenek alelnökök? E kérdések körül forgott a vita, amelyben Hankiss Elemér kifejtette: szó sincs róla, hogy őt irritálná az alelnökök személye, bár nem látja pontosan a leendő alelnökök fukcióját. Ám ha értelmes emberek, ha szakemberek lesznek, örömmel látja őket. Mert nagy a szakemberhiány, s ha ez enyhül az alelnökök kinevezésével, akkor jöjjön bárki. Azt is elmondotta: mély meggyőződése, hogy az al- elnökügy azért lett ügy, mert az MDF, vagy bizonyos körei elégedetlenek az ő munkájával. — Modern, európai, köz- szolgálati televízióvá alakítani a tv-t, ez volt a feladat, amit vállaltam, s a kirievezésem idején még az együttműködés szelleme lengte körül e munkát. Én a dialógusban bíztam, abban bízom most is. Am az MDF vagy egyes körei az alelnökökben látják azokat az embereket, akik az én tevékenységemet az MDF érdekei szerint kontrollálhatják, vagy abba az irányba terelhetik, amely az MDF szerint megfelel az ország érdekének. Álláspontom: az alelnökök jelölése a miniszterelnök úr jogköre, meghallgatásuk a parlamenti bizottságé, és kinevezésük a köztársasági elnök úré. Amennyiben megjelölnek és kineveznek két- három, esetleg tíz alelnö- köt, én el fogom fogadni. Ám lényegesebbnek tartom, hogy legyen a tv munkáját is szabályozó törvény, akármilyen törvény jobb lenne, mint a mostani állapot, a törvény hiánya — ez meghosszabbítja a zűrzavart. Kellene egy köztes bizottság, amely a televíziót megvédi a közvetlen politikai támadásoktól, ugyanakkor ellenőrzi a társadalom szempontjából. Éneikül nem fog menni a dolog, akárki lesz a tv elnökhelyettese — vélekedett az elnök. Kinek kelI „takarítani”? Ami a többit illeti: a felszólalók, a kérdezők nem érezték eléggé magyarnak, eléggé nemzetinek a televíziót, különösen nem a 2-es csatornát, de ezen túl hangot adtak elégedetlenségüknek egyes politikai és szórakoztató műsorokkal és műsorvezetőkkel kapcsolatosan. Afféle névsorolvasás volt ez, kisebb és nagyobb jövedelmű (a részvevők által felháborítóan magasnak tartott jövedelmű) tévésztárok, közszereplők neveivel, azután sekélyesnek tartott műsorokkal, mint az Isau- ra, a Szomszédok, a Dallas, s hiányolták a magyar történelmet, tájakat, népszokásokat, a nemzet életét dokumentáló, optimista hangvételű produkciókat. Ugyancsak nagy érzelmi töltéssel álltak ki kedvenceik, a Tv-híradó és egynémely politikai műsorok szerkesztői mellett, akiknek szerintük nagyobb szerepet kell kapniuk a nemzeti médiában. tv optimistább, mint a' sajtó egésze. Elmondta, hogy a Magyar Televízió létalapja legföljebb hetedrészben származik a költségvetésből, a többi a nézők pénze, így nem hagyható figyelmen kívül a műsorok nézettsége, s az, hogy menynyire tetszenek a közönségnek, továbbá azt is feltárta, hogy a kifogások nem csekély részében azok illetékesek, akiket a felszólalók maguk is kedvenceik között tudnak, hiszen szabad kezet, s felelősséget kaptak az általuk szerkesztett műsorok tekintetében. A konszenzus hiánya Így végül is — bár a hozzászólók nyomatékosan felhívták Hankiss Elemér figyelmét politikai felelősségére, amit ő nem is hárított el, noha hangsúlyozta, hogy nem ragaszkodik posztjához —, igazi konszenzus nem alakult ki. Kivéve egyetlen kérdést: hogy ugyanis a bevezetőben említett szerzők műveinek helye van a képernyőn. V. G. P. A drágább biztosabb Aki Magyarországon él és dolgozik, annak nem kell különösebben ecsetelni, hogy milyen nagy kincs a telefon, s milyen szeren- .csésnek érezheti magát az, akinek otthonában saját készüléke van. A Csepel-szigeten mindenesetre úgy tűnik, valami elindult, hiszen az ottani önkormányzatokat megkereste a Műszertechnika Vállalat, s felajánlották, hogy 15 ezer forintért vállalják a településeken, igénylőkként a helyi hálózat kiépítését. Majd 92-93- ra a Magyar Távközlési Vállalat biztosítja a gerincvezetékre való csatlakozást. A Műszertechnika az önkormányzatokkal 10 milliós alaptőkével hozna létre egy részvénytársaságot, amely később a telefon után a vagyonvédelmi riasztók beépítését is vállalná. A tizenkilenc érintett település közül tizennyolc már igent mondott áz ajánlatra, csupán a tököllek haboznak a válaszadással. Hoffman Pál polgármester elmondta, hogy nem azért késnek, mert ném érzik azt, hogy milyen feszítő gond ma a telefon- hiány. Csak úgy érzik, hogy az igen kimondása előtt még feltétlenül beszélniük kell a Magyar Távközlési Vállalat munkatársaival, hogy néhány információt szerezzenek. Szeretnék tudni, hogy a MATÁV vállal-e garanciát arra, hogy a gerincvezetékre való rákötést biztosítják; Arra is kiváncsiak, hogy a mostani olcsó költségek nem emelkednek-e meg a későbbiekben. Abban ugyancsak bizonytalanok, hogy a helyi hálózatok kiépülnek, vajon szükség van-e az rt. megalakulására. A tököllek dilemmáját fokozza, hogy a községben megkezdték egy önerős telefonhálózat-fejlesztést, amely 260 vonalat biztosít a falunak. Egy-egy telefon- igénylőnek két részletben kell 50 ezer forintot befizetnie — amf a közműfejlesztési hozzájárulás, valamint az adóalap-csökkentés után 30-35 ezerre mérséklődik. A második részlet éppen szeptember 15-ig lesz esedékes, s a befizetők biztos, hogy év végéig vonalat kapnak. Ha a Műszer- technika által meghirdetett akció is megvalósulna, az 92—93-ra újabb 1500 vonalat jelenthetne Tökölnek. A közeli, drágább megoldás mindenesetre egyelőre biztosabbnak tűnik, mint az olcsóbb, de távolabbi jövőjű. Hoffman Pál _ hangsúlyozta, nem szeretnék, ha az önerős telefonfejlesztésbe belépők most becsapottnak éreznék magukat, s ezért megfelelő korrektséggel kívánnak eljárni az ügyben. A döntő szó kimondása előtt — amire már sok ideje nincs a képviselő-testületnek — igyekeznek megszerezni a hiányzó információkat. II. É. | Sancta Fiduda Alapítvány Nem sikerült tanyát venni Augusztus utolsó napján adtuk hírül, hogy a sziget- szentmiklósi székhelyű Sancta Fiducia Alapítvány egy tanyát kíván bérbe venni Taksony és Dunaha- raszti között abból a célból: ott Jugoszláviából menekült családoknak teremtsen ideiglenes otthont, munka- alkalmat. Tegnap Rukl Attila, az alapítvány egyik alapító tagja hívta szerkesztőségünket, hogy hírül adja: a tervük sajna nem sikerült. — Miért? — Az üzlet azért nem jött létre, mert visszalépett a tanya tulajdonosa, a másik fél. De tovább kísérletezünk ... — Mivel? — Most egy szigetszent- miklósi 2000 négyzetméteres közművesített üres telket szeretnénk megvásárolni. Itt ugyancsak menekült családoknak állítanánk fel kisebb tábort. — Van rá pénzük? — Tíz faházat ajánlott fel a majosházi Uniflex Kft. .erre a célra, ingyen. Ha lesz telek, tábor is lesz. Ám addig, míg megoldódik ez, sem kívánjuk kivonni magunkat a támogatásból. ötvenezer forintot befizettünk a jugoszláviai menekültek csekkszámlájára. Tudom, csekély ez a summa, de a telket is meg kell venni, s ha sikerül, az bizonyára többet segít a rászorulóknak. Az anyukák elsiratták kicsi fiukat, amikor a mundért magukra öltötték, fájó szívvel vették tudomásul, hogy a katonai behívó a nagykorúság kezdete. Az egy esztendei szolgálat alatt a legények sok olyan élményt szereznek, amelyet csak itt és ebben a korban lehet megtanulni. Képeink a váci Esze Tamás híradó-alakulatnál készültek, ahol az idén több száz „kopaszt” fogadtak az öreg katonák és kiképzőtisztek (Vimola Károly felvételei)
