Pest Megyei Hírlap, 1991. szeptember (35. évfolyam, 205-229. szám)

1991-09-14 / 216. szám

A SEGÉLYALAP RÖVIDESEN KIMERÜL Szolidaritásból mélyebben nyúlunk a zsebünkbe (Folytatás az 1. oldalról.) összegét. Az önfinanszíro­zás csak úgy valósítható meg, ha a jelenlegi 1,5 és 0,5 százalékos befizetéseket összességükben 6 százalék­ra emelik. Mielőtt az erről szóló előterjesztés a kor­mány elé kerülne, a tárca az Érdekegyeztető Tanács elé viszi, amelynek kon­szenzusára számít. A kormány csütörtöki ülésén foglalkozott az or­szágos közúti hálózat fej­lesztésének 10 éves prog­ramjával, amelyet átgon­doltnak, koncepciózusnak és ésszerűnek talált. A vi­tában két probléma vető­dött fel: a finanszírozás kérdése, valamint az, hogy a közúti vagy a vízi, illet­ve a vonatközlekedés kap­jon prioritást. Prioritást kap az Ml-es autópálya győri elkerülő szakaszának, illetve Győr és az ország­határ közötti részének meg­építése, valamint az M5-0-S autópálya Kecskemét és az országhatár közötti sza­kaszának, az M3-as autópá­lya és az MT-es autópálya országhatárig történő meg­hosszabbításának megvaló­sítása. Ezzel párhuzamosan folytatódik az MO-s autó­pálya folyamatos építése, amelynek déli szakasza 1994-ig elkészül, és 1995- ben dönteni kell arról, hogy folytatódik-e az MO-s észak felé., A kabinet első olvasat­KÉTMUÁRDOS mLANYSZÁMlA-TARTOZAS Kikapcsolják az „órát” Az országban először az Észak-magyarországi Áramszolgáltató Vállalat­nál épült ki az a számító- gépes folyamatirányító rendszer, amely Borsod- Abaúj-Zemplén, Heves és üógrád megyék teljes terü­letén, valamint Pest és Szolnok megye egy részén, tehát az ÉMÁSZ egész kör­zetében egységesen irányít­ja a villamosenergia elosz­tását, gondoskodik a taka­rékos működtetésről. Ezt a telemechanikai (üzemirá­nyítási) rendszert mutatták be pénteken Miskolcon az újságíróknak. Ezt az Euró­pában is egyedülálló folya­matirányító rendszert az ÉMÁSZ mérnökei fejlesz­tették ki. Az alkalmazásá­val elérhető villamosener- gia-megtakarítás oly mér­tékű, hogy ha az ország tel­jes területén hasonló rend­szerek irányítanák a fo­gyasztók ellátását, az felér­ne egy újabb erőmű kapa­citásával. A helyszíni bemutatót követő sajtótájékoztatón Valaska László, az ÉMÁSZ vezérigazgatója szólt arról, hogy Észak-Magyarorszá- gon az elmúlt 2 év során elsősorban a nehézipar le­épülése következtében a hálózat terhelése 30 száza­lékkal, az eladott villamos­energia mennyisége 10 szá­zalékkal csökkent. Míg ez ipar a termeléscsökkentés révén kevesebb áramot fo­gyaszt, a lakosság ugyan­ezen időszak alatt 13 szá­zalékkal több energiát igé­nyelt. Részben a fogyasztás csökkenése, részben pedig a korszerű irányítási rendszer révén a következő időszak­ban, tehát az ősz folyamán és télen sem kell a térség­ben áramkorlátozástól tar­tani. A jó hír mellett tovább­ra is nagy gondot okoz, és már-már a szervezet zavar­talan működését veszélyez­teti, hogy a nagyobb ipari üzemek 1,4-2 milliárd fo­rinttal tartoznak az áram- szolgáltató vállalatnak. A hatalmas villanyszámla­tartozás a közelmúltban arra kényszerítette az ÉMÁSZ-t, hogy egyes ipari üzemeket kikapcsoljon az áramellátásból. Ez részben eredménnyel járt, mert amelyek exportképes ter­mékeket gyártottak, a ter­melés zavartalansága érde­kében gyorsan törlesztet­tek. ban foglalkozott A kormány tulajdonosi és privatizációs stratégiája című előterjesz­téssel és az ahhoz kapcso­lódó munkaprogrammal. A stratégia célja: a modern polgári jogállam és a szo­ciális piacgazdaság kívána­tos tulajdoni szerkezetének kialakítása. Ezt az előter­jesztést a kabinet bizonyos finomítások után, várható­lag a jövő héten újra meg­tárgyalja. A kabinet úgy döntött, hogy december 18-i hatály- lyal megszünteti a Magyar Közvéleménykutató Intéze­tet és az ott felhalmozó­dott szellemi tőke megőr­zése érdekében egy akadé­miai kutatócsoport meg­szervezését kezdeményezi. Végül a kormányszóvivő közölte: a kormány foglal­kozott azokkal a gyakran elhangzó kijelentésekkel, miszerint a Parlament tör­vénykezési munkája lelas­sult, és ennek oka az, hogy a kormány állítólag késle­kedve nyújtja be a legfon­tosabb gazdasági törvénye­ket. Ennek cáfolatául kö­zölte: augusztus 26-án a Parlament megkapta a má­sodik félévre szóló törvény- alkotási programot, de már most 30-40 törvényjavaslat és módosítás fekszik az asztalát). Nemzetközi baloldali konferencia SZOCIÁLDEMOKRATA TÖREKVÉSEK MEGHATÁROZÁSA Péntek délelőtt Budapes­ten megnyílt a közép-ke­let-európai régió átalakulá­sával és a szociáldemokrá­cia lehetőségeivel foglal­kozó nemzetközi konferen­cia. A rendezvény házigaz­dája a Magyar Szocialista Párt. A konferencia részt­vevői a szervezők szándéka szerint megpróbálnak egy­fajta szocialista választ megfogalmazni azokra a problémákra, amelyeket a CSALLÓKÖZBŐL JÖNAZJMPORT Kevés a sertéshús Ez az esztendő nem a ha­szonszerzés, hanem jóval inkább a partner megtartás éve, hallottuk a minap Il­lés Lajostól, a Herceghalmi Kísérleti Gazdaság vezér­igazgató-helyettesétől. Az ismert szakember a hunga- hyb sertések tenyésztői kö­rét a mai napig stabilnak tartja. Mint mondotta je­lenleg az országban, főleg a mezőgazdasági nagyüze­mekben, az állattenyésztési ágazatokban, mintegy 150 ezer hungahyb koca talál­ható. A herceghalmi gazda­ság a sertéstúltermelési vál­ság idején is arra töreke­dett, hogy erejéhez képest kedvezményekkel segítse át a tenyésztőket a nehéz idő­szakon. A gazdaság takarmány­keverő üzeme jó beltartal- ■mú és a konkurens cégek­nél olcsóbb terményekkel segítette a gazdálkodókat. A Herceghalmon található konténeráruház termék- kínálata azt jelzi, hogy fi­zetési gondokkal küszködő partnereiktől ellenérték­ként elfogadtak bort, lisz­tet, üdítőt, s uram bocsi, még szúnyogirtót is. Illés Lajos, a napokban a szomszédos Szlovákiában járt, a Csallóközben, Duna- szerdahely térségében, s ott személyesen győződhe­tett meg arról, hogy napon­ta átlagosan 30-35 teher­autó hozza át Magyaror­szágra az 57-58 forintos áron felvásárolt hússerté­seket. Információink sze­rint hazánk 100 ezer darab élő sertést importál északi szomszédainktól, hogy az­után ezek az állatok a Győrött és Kapuváron lévő vágóhidakon fejezzék be útjukat. Sajnos ezzel egyen­lőtlen küzdelemre ítélik a gazdálkodókat. Ez is jelzi, hogy a hazai termelők még mindig védtelenek és ki­szolgáltatottak. Az utóbbi hónapokban jócskán megcsappant ha­zánkban az élő sertések száma. Pest megyében is mind nehezebb a felvásár­lók dolga. A csökkenő ser­téstartási kedvre van ma­gyarázat, hiszen a mind költségesebb hizlalás és a rossz felvásárlási ár fel­emészti a minimális hasz­not is. Azért érdemes lenne az illetékeseknek elgondol­kodniuk azon, hogy nem ér­né-e meg inkább a magyar gazdáknak többet fizetni az átvett sertésekért, hogy ez­zel is ösztönözzék őket, Il­lés Lajos szavaival, a mi­nőségi sertéstartásra. Ugyanis a jövőben egyre erőteljesebb lesz az igény a minőségi • húsra, s ehhez minőségi takarmányok is dukálnak. Ez utóbbiért szálltak ringbe a tak.ir- mánykészítö cégek, hogy ki-ki a lehető legolcsóbb, s ugyanakkor gazdag tápér­tékű eleséggel lássa el a belföldi piacot. A Szlovákiából importált sertésekről az is elképzel­hető, hogy azok között ta­lán akadnak olyanok, ame­lyeket még ez év tavaszán, mint malacokat exportálták a szomszédos országba. Ügy tűnik, hogy nemcsak a szerencse, talán a hús is forgandó. (gyócsi) térség rendkívül gyors po- litikai-gazdasági-társadal- mi átalakulása vet fel. Ezzel együtt a szekcióülé­sen megvitatják azt is, mi­lyen törekvések határozzák meg a modern szociálde­mokráciát a térség országai­ban, milyen politikai ma­gatartást kövessenk a szo­cialista, szociáldemokrata eszméket valló politikai tö­mörülések. A nyitóülésen megjelen­tek számából ítélve nagy érdeklődéssel kísért konfe­renciát Horn Gyulának, a Szocialista Párt elnökének előadása nyitotta meg. A nyitóelőadás elhangzá­sa után Heinz Fischer, az osztrák szociáldemokrata párt alelnöke és Wolfgang Roth, a német szociálde­mokrata párt parlamenti frakciójának alelnöke tar­tott referátumot. A részt­vevők ezután szekciókban folytatták a tanácskozást. A HÉT HÍRE GYALOGSZŐLŐ Győrött háromnapos tudományos ülésszakot szen­teltek Széchenyi István születése 200. évfordulójá­nak. 9 Budapesten szakkiállításon volt megtekint­hető a számítógépes munkahelyi környezet. 9 Két­napos kukoricabemutató színhelye volt a Szegedi Gabonatermesztési Kutatóintézet.. 9 A Vígszínház­ban megemlékező ünnepséget tartottak Latinovits Zoltán születésének 60. évfordulóján. 9 Hajdúszo­boszlón országos távhőszolgáltatási kiállítás zajlott le. 0 Megkezdte munkáját Szolnokon a művészet- történeti szabadegyetem. 0 A hét híre az is, hogy Pécsett szőlészeti és borászati bemutatót rendeztek kistermelőknek. Kezdetiddé figyelmet ér­demlő tapasztalat. Azt hal­lani a szőlőtermelő vidé­keken, csekély az érdeklő­dés a szőlőterületek kár­pótlás keretében történő visszavétele iránt. Vajon mi az, ami a volt szőlősgaz­dákat visszafogja? Sokuk persze már az örök álmot alussza, az utódok meg, ha mást nem is, de azt tudják, rengeteg a munka ezzel az ültetvénnyel, s ami ennél is fontosabb, a szőlőbe be­letanulni — ahogyan ezt az idősebbek fogalmazzák — sok-sok év keserve. A századfordulón a me­gyének mindössze három olyan települése volt, ahol nem foglalkoztak a szőlővel. Kisebb vagy nagyobb ültet­vények formájában, e há­rom kivételtől eltekintve, mindenütt ott volt ez a nö­vény. Az a növény,' amely­nek termesztése természe­tesen sokkal-sokkal ré­gibb, mint maga a megye. Már a rómaiak jelentős ül­tetvényekkel telepítették be a budai hegyvidék sze- lídebb lejtőit, a mai Szent­endre, Visegrád környéké­nek dombjait. A múlt szá­zad második felében Tolna után Pest-Pilis—Solt-Kis­kun vármegyében volt fel­lelhető az ország legjelen­tősebb kiterjedésű szőlő- termelő területe. Napjaink­ra halvány emlékké vált ez a rang. és egyhamar aligha szerezhető vissza. Évszá­zadokon át szőlővel foglal­kozó családokban a mai, ké­sei utódok azt sem tudják, mi a különbség a gyalog­szőlő (a karózás nélkül ne­velt tőkék, meg a dombi, a hegyi művelésű között. Amint ismeretlennek szá­mítanak még emlékként is az olyan, valamikor a me­gyére jellemző szőlőfajták, mint a csóka, a kék góhér, a rak, a szemendriai fehér, a kölni kék, a rácz fekete ... Ez utóbbiról például az volt az általános vélemény, hogy a kadarkával vegyítve a legjobb vörösbort adja. Valójában a szőlő min­dig is személyhez kötődő ültetvén)' maradt a megyé­ben, mert több évtizedre visszatekintve sem csök­kent a teljes szőlőterületen belül hatvan százalék alá a kistermelés aránya. S per­sze, a nagyüzemi területek­nek is a jelentős része vagy bérbe, vagy részes műve­lésbe került, s ezen a mó­don ismét volt gazda: olyan személy, aki ültetvénye minden tőkéjét jól ismerte, annak megfelelően met­szett, kapált, permetezett. Szemelgetve az egy szá­zaddal korábbi adásvételi szerződésekben, elkerülhe­tetlen felfigyelni rá, mi­lyen hatalmas különbség volt a kitűnőnek, illetve a satnyább fejlődésűnek minősített ültetvények ára között! Szentendrén például az 1890-es években 20-30 forintért lehetett megvásá­rolni egy ún. kapás terüle­tet (egy nap alatt bekapál­ható rész volt ez, 150 négy­szögöl), ha „satnyább fej- lődésű” osztályozást ka­pott, ugyanakkor a „kitű­nő” ára nem ment 200 fo­rint alá, de inkább a 250- 300 forint között volt. So­kat lehetett tehát nyerni a hozzáértő telepítéssel és műveléssel, míg a tessék- lássék munka annyit ho­zott, amennyit ért. Vajon mekkora szerepe volt ennek a tessék-lássék módinak abban, hogy dombi meg hegyi művelésű szőlők is gyalogművelővé guggoltak le, szó szerinti, meg átvitt értelmű támaszok híján? A legutóbbi tizenöt esztendő­ben ugyanis tízezer hektár szőlőterület tűnt el a megye térképéről! Igaz, a satnyább fejlődésűekért — elődeink minősítését átvéve — nem kár, de vajon nem kár-e a lemosott, kopárosodó domb- és hegyoldalakért? Az is­mét futóhomokká szegénye­dő alföldi parcellákért? A mostani, n ezer hek­tárnál alig több megyei szőlőterületből hétezer hek­tárnyit magánkézben talá­lunk. Ez az arány minden­képpen növekedni fog, kér­dés azonban, mi lesz a nagyüzemi (gépi) művelés­re méretezett ültetvények­nek a sorsa? Sokféle irány­ban kell tehát mozogni ah­hoz, hogy a szőlőültetvé­nyek — a telepítéstől a ter­més feldolgozásáig — va­lóban a birtokosság érzetét adják a gazdáknak. A régi vagy az új gazdának? Dönt a licit. Ami persze csak ar­ról tud dönteni, ki a tehe­tősebb. Arról nem dönthet, ki is az, akinek a lelke — ahogyan elődeink tartották — a szőlejében lakik... Mészáros Ottó Az állami költségvetés helyzete Hiányzik néhány milliárd Az első nyolc hónap alatt a magyar állami költség- vetés hiánya elérte a 69,2 milliárd forintot, mivel a bevételek összege 465,6, a kiadásoké pedig az 534,8 milliárd forint volt. A hiány augusztus hónapban 7,9 milliárd forinttal növeke­dett, ami 1,9 milliárd fo­rinttal kevesebb a júliusi adatnál — állapítja meg az a tájékoztató, amelyet a Pénzügyminisztérium jut­tatott el pénteken a Ma­gyar Távirati Irodához. A gazdálkodó szervek netto befizetései elérték a 91,9 milliárd forintot, az augusztusi 6,6 milliárd fo­rintos egyenlegnövekedés 5,6 milliárd forinttal ma­radt el az első hét havi 12,2 milliárd forintos átlagtól. Csökkent a nyereségadó és az állami vagyon utáni ré­szesedés befizetésének ará­nya, de jelentősen, emelked­tek á vám- és importbefi­zetések. Augusztusban a költség- vetés 2 milliárd forintot utalt ki, a kormányhatás­körben elhatározott rendkí­vüli családi pótlék és nyug­díjkiegészítésre. A nemzet­közi pénzügyi kapcsolatok­ból származó bevételek és kiadások egyenlege 78 mil­lió forint többletet mutat. A bevételek egy része vi­lágbanki hitelfelvétel, a másik része pedig a ma­gyar kormány által nyúj­tott hitelek törlesztéseiből származott. A kiadások kö­zött is a világbanki hite­lek törlesztése volt a leg­nagyobb tétel. A költségvetés hiányának fedezésére 45 milliárd fo­rint jegybanki hitel és a kincstár jegy-kibocsátásából befolyó összegek állnak ren­delkezésre. A kibocsátott kincstárjegy-állomány érté­ke augusztus végére elér­te a 34,6 milliárd forintot

Next

/
Thumbnails
Contents