Pest Megyei Hírlap, 1991. szeptember (35. évfolyam, 205-229. szám)
1991-09-14 / 216. szám
mHÍT VÉGI VILÁGPOLITIKAI KimiNTÉSm A gyorsítás nélkülözhetetlen Heves EK-siépúrbej keletkezeit a frtmw vétó nyomán A rangsorban as eísé a keiiségveiés Szélesre tárt kapu — kicsit abszolutizálva Alaptalan a belgrádi főtisztek húzónk elkni vádaskodása Washington üdvözli a Szovjetunió új Kuka-politikáját I ÄLTALÄNOS PILLANATKÉP E héten kétségtelenül Kelet-Európa volt a „sláger” a világpolitikában. Egyrészt azért, mert a megelőző héten a tizenket- tek külügyminiszteri tanácskozásán Párizs vétója megakadályozta, hogy már októberben Magyarország, Lengyelország és Cseh és Szlovákia az Európai Közösség társult tagjává válhasson. Pedig az lett volna a leglogikusabb, hogy miután a szovjet piac összeomlott, ezek az országok segélyek helyett a társult tagokat megillető vámkedvezményekhez jussanak az EK piacán. Erre nézve — mint az International Herald Tribune megírta — a közösség szakemberei ki is dolgoztak megfelelő rendszabályokat. Eszerint Budapest, Varsó és Prága 20 százalékos vámmérséklést kap a tizenkettek országaiba irányuló hús-, zöldség- és gyümölcsexportjára az elkövetkező három esztendőben, s az EK tagállamai kötelezettséget vállalnak, hogy öt éven át 10 százalékkal növelik ezekből a cikkekből származó importjukat az új társállamokból. Úgy tűnt — mint az International Herald Tribune rámutatott —, hogy mindenki egyetért abban, hogy ha a három ország nagyobb jövedelemhez jut az élelmiszerexport fokozása révén, ez elősegíti felzárkózásukat az Európai Közösséghez, s gyorsítja a piacgazdaságra való áttérésüket. Franciaország azonban helyi választásokra készül, s a farmergazdaságok, amelyek az EK különleges mezőgazdasági rendszerében amúgy is élvezik a támogatások rendszerét, attól tarthatnak, hogy az új kelet-európai „kedvezményezettekkel” szemben az eddiginél hátrányosabb helyzetbe kerülnek. Ezért Párizs — bár szavakban nemegyszer síkraszállt a kelet-európai új demokráciák minél gyorsabb bevonása mellett az EK-ba —, amikor most a választások előtt sór került gyakorlati döntésre, a vámkedvezmények és az importkvóták felemelése ellen szavazott. SZERZŐDÉS PÁRIZSBAN Ezt heves vita követte. Elsősorban Anglia emelt szót a francia vétó ellen, s rámutatott, hogy mennyire nélkülözhetetlen Budapest, Prága és Varsó számára a társulási szerződés megkötésének meggyorsítása. Ügy adódott egyébként, hogy Antall magyar kormányfő — aki nemegyszer hangsúlyozta, hogy Párizsra mennyire számít, mint ellensúlyra, nehogy egyoldalú gazdasági és külpolitikai orientáció sújtsa ismét Magyarországot —, éppen e vétó után utazott a francia fővárosba, hogy állam- szerződés aláírásánál asz- szisztáljon. Francia részről biztosították, hogy e nagyhatalom változatlanul támogatja a közép-kelet-európai országok bekapcsolódását a kontinens közösségébe, s ígéretet tettek árra, hogy segítik e három államnak azt a törekvését, hogy a Szovjetuniónak szánt nyugati segélyszállítmányokat ezekben az országokban vásárolt élelmiszerekből állítsák össze. Ha ez realizálódhatna, rendkívüli lenne, hiszen Gorbacsov megbízottja mintegy ötmilliárd dollárban szabta meg annak az élelmiszersegélynek az értékét, amellyel a télen várható ottani éhínséget meg lehet előzni. Ha tehát az EK úgy döntene — az iparilag legfejlettebb más országokkal együtt —, hogy teljesíti a szovjet segélykérést, s keményvalutáért a három közép-kelet-európai országban vásárolná meg az ehhez szükséges cikkeket, Budapest, Prága és Varsó lélegzetvételnyi szünetet nyerhetne gazdasága fellendítéséhez. KÜLFÖLDI BEAVATKOZÁS? Éppen arra a napra, amikor a hágai békeértekezlet megkezdte az érdemi vitát a jugoszláviai polgárháborúról, időzített Belgrád egy vádaskodást hazánk ellen. Azt állították, hogy a fegyverzetszállítási embargó megszegésével Magyarország légihidat létesített volna Nagykanizsa és a horvátországi Varasdin közölt, s mezőgazdasági repülőgépek fegyvereket szállítottak. Azaz hazánk beavatkozott volna a Jugoszláviában dúló harci cselekményekbe. Nem kisebb személyiség, mint Mesic jugoszláv szövetségi államelnök nevezte légből kapottaknak a jugoszláv nemzetvédelmi minisztérium által koholt állításokat. A szövetségi államelnök hozzátette, hogy mindez figyelemelterelő manőver, amelynek az a célja, hogy leplezze az immár teljesen szerb érdekeket képviselő belgrádi főtiszti csoport manőverezését, amellyel erőszakos eszközökkel le akarja törni a horvát nép szavazócédulákkal kifejezett akaratát a függetlenségre. Meg kell jegyezni, hogy korábban Ausztria és Olaszország ellen is fogalmaztak meg Belgrádban hasonló vádakat, amelyeket persze semmiféle ténynyel nem sikerült igazolniuk. Most hazánk ugyanígy bizonyítékokat kért számon a belgrádi katonai vezetéstől. S mivel pedig ilyenek persze nincsenek, valószínű, hogy a Bécs és Róma ellen felhozott rágalmak lelepleződésének sorsára jut a mostani vádaskodás is. Eközben Horvátország szerblakta vidékének mind nagyobb része került már a mintegy negyvenezer főt számláló szerb félkatonai alakulatok kezére. S mindez egy jól látható forgató- könyv szerint történik, hiszen a szövetséginek nevezett, de most már, miután a központi államhatalmi szervek ellenőrzése alól teljesen kicsúszott hadsereg benyomult a faltörő kosként szereplő szabad- csapatok nyomában, a nem is titkolt cél: a szeparatis- tának kikiáltott Horvátország elfoglalása. Sok megfigyelő ért egyet azzal a55 értékeléssel, amelyet Antall József miniszterelnök adott a helyzetről: tulajdonképpen a harc azért zajlik, mert a posztkommunista szerb rendszer erői le akarnak számolni a demokratikus választások útján Horvátországban létrejött testületekkel és szervezetekkel. Ilyen körülmények között a tűzszünet csak írott malaszt, s a hágai békeértekezletnek nincs sok esélye előrehaladásra, amíg a harcok mind véresebbé válnak, és a háború további kiterjedésével fenyegetnek. Mesic szerint csakis külföldi beavatkozás jelenthet immár kiutat, mivel belső erőkkel lehetetlen véget1 vetni a vérontásnak, hiszen a hadsereg — mint mondotta — néhány szerb főtiszt eszközévé változott. Sem az EK-nak, sem a helsinki szerződés válságkezelő gépezetének nerrt -lehet jogcíme azonban arra, hogy beavatkozzon egy belvi- szályba, s csak a politikai és gazdasági nyomás eszközeivel élhet. Pedig Európában megengedhetetlen, hogy egy olyan háborús góc keletkezzen, amelynek tüze átterjedhet a szomszédokra, s fenyegesse egész földrészünk biztonságát. KIVONULÁS A SZIGETORSZÁGBÓL Washington régi feltétele a Szovjetunió nagyobb arányú megsegítésénez, hogy szüntesse meg Moszkva Kuba katonai-politikai támogatását. A szovjet támaszpont még a hatvanas években alakult ki az amerikai partok közvetlen közelében. Moszkva katonai jelenléte egyrészt harci repülőgépek üzemanyagfeltöltő bázisában, másrészt hadihajók szigetországbeli kikötési jogaiban, valamint néhány ezres haderő állo- másoztatásában fejeződött ki. A szovjet katonaság elsősorban azt a legipoder- nebb elektronikus lehallgató állomást őrizte, amelyet Moszkva az Egyesült Államok közvetlen közelségében üzemeltetett. Ami a Castro-rendszernek nyújtott gazdasági segítséget illeti, erre Kubának nélkülözhetetlen szüksége volt eléggé elszigetelt helyzetében: Moszkvától kedvez ményesen kapták a kőolajat, valamint a fontos közszükségleti cikkek egész sorát fennmaradásukhoz, és a Szovjetunió a világ-' piaci ár kétszereséért vette át „a havannai szocialista rezsim” által termelt nádcukrot. Most, Bakerrel való tárgyalásain a moszkvai vezetés — anélkül, hogy Havannával előzetesen tárgyalt volna erről — megállapodott szigetországbeli katonai jelenlétének fokozatos megszüntetéséről, és bejelentette, hogy ezentúl megszűnik az „internacionalista’' gazdasági kapcsolat, s ehelyett üzletszerű viszonyok lépnek életbe Kubával. Ezt Washington üdvözölte, Havanna viszont méltatlankodva fogadta. Több kommentátor egyetért abban, hogy mindez katasztrofális csapást jelent Fidel Castro rendszerére. Árkus István Nélkülözhetetlen törvényeit hiánya hátráltatja mind a társadalmi, mind pedig, a gazdasági élet átformálását. A rendszerváltozás után a kezdeti időkben igen gyors tempójú munkát végzett a kormány és a Parlament. Az utóbbi hetekben-hónapokban azonban lelassult a jogalkotás menete. Ennek oúairól kérdeztük dr. Kajái Józsefet, a Magyar Köztársaság Miniszterelnöki Hivatala közigazgatási államtitkárát. — A létfontosságú gazdasági törvények benyújtásával nem késlekedik a kormány — kezdi az államtitkár. — Hónapokkal ezelőtt beterjesztett a Parlament elé több mint tíz törvényjavaslatot. A jegybanki, pénzintézeti, szövetkezeti, államháztartási, csődeljárási és a befektetési alapról szóló törvények elfogadásával a piac- gazdaság még inkább kiépülhetne. Azonban ha megnézzük az elmúlt hetek parlamenti eseményeit, mindig politikai vitafórummá alakultak az Országgyűlés plenáris ülései. Normális időszakban ez teljesen természetes. Ám amikor nélkülözhetetlen jogalkotási feladatok is napirenden szerepelnek, nem biztos, hogy ez szerencsés. □ Mi segíthetné a gyorsabb ütemet? — Talán az, ha a parlamenti pártok konszenzusra jutnának a felszólalások önkéntes korlátozásában. Mondjuk egy házbizottsági konszenzus alapján. Azért gondolok erre a lehetőségre, mert nagyon sokszor tapasztalhatjuk, hogy a képviselők korábban elhangzott tételeket újra ismételnek vagy netán retorikai gyakorlatnak tekintik a parlamenti felszólalásokat. Ugyanez vonatkozik a módosító indítványok megtételére is. Megítélésem szerint frakciói előkészítői munka keretében ezeket a módosító indítványokat lehetne egységesíteni, összevonni. így több száz , helyett harminc-negyven indítványról kellene szavaznia a képviselőháznak. □ Hiszen ezek az előkészítés hiányosságait pótolják ... — Ez igaz. Nem akarom felmenteni a kormányt a felelősség alól. S az is igaz, hogy a képviselők alanyi joga a felszólalás és a módosító indítvány megtétele. De mindenképpen szükség lenne legalább a joggal való élést ésszerűsíteni. A kormány megpróbál elébemenni a folyamatoknak, és elősegíteni a jogalkotás fel- gyorsítását. Szeretné bevonni a parlamenti pártokat az előkészítés fázisába — akár államigazgatási egyeztetés keretén belül. Hangsúlyozom, nemcsak a koalíciós parlamenti pártokat, hanem beleértve az ellenzéket is. Már ekkor kiderülhet a tervezet parlamenti fogadtatása, már menetközben lehet igényekhez alakítani a jelentősebb törvényeket. Ezzel természetesen a kormány nem akarja a kormányzati felelősséget a Parlamentre áthárítani. De talán kivédhető lenne az, hogy egy törvényjavaslathoz százával érkezzenek a módosító indítványok. □ Milyen úton-módon képzelhető el ez a megoldás és mikortól érvényes? — Megpróbálnánk minél előbb megvalósítani azon törvényeknél, amelyek most az elgondolás szintjén jelentek meg a kormányzati munkarendben. Ügy, hogy az előkészítő tárca a tervezetet magküldené a parlamenti frakcióknak véleményezésre. Ez azonban nem minden esetben jelentheti azt, hogy automatikusan beépül a törvényjavaslatba. Mi, a kodifikációban részt vevő szakemberek, látjuk, és most már a kormányzat is látjav hogy keresni kell valamilyen megoldást a törvényhozás terhének könnyítésére. □ Van-e összefüggés a jelenleg érvényben lévő alkotmány és a törvények sokasága között? — Megítélésem szerint ez az alkotmány alkalmas arra, hogy az ország teljesen normális, demokratikus mederben folyó életének kereteit biztosítsa. Nem mondom azt, hogy hibátlan az alkotmány, nem véletlenül az alkotmány- értelmezés is az egyik funkciója az Alkotmánybíróságnak, Problémát okoz és feltétlenül szükségesnek tartanám, hogy az alkotmányban megjelenő jogalkotói feladatok határidejét — ami még 1990. szeptember végén lejárt — legalább 1993 végéig kitolni. A fő gondot a jelenleg érvényes — 1987. évi — jogalkotási törvényben látom, amely nagyon szélesre tárta a törvényhozási tárgyak körét, amit egy kicsit abszolutizált is a jogi szakma. □ Mit takar ez a fogalom? — Hogy mindenki megpróbál egy nagy klasszikus kerettörvényt alkotni, nem megragadva a részletkérdéMagyarországon egy év alatt 600 ezer véradás jutott a 10 millió lakosra, ami igencsak jó aránynak számít, ha azt tekintjük, hogy Dániában a 15 millió polgárnak elegendő volt 400 ezer donor vére. Ám, hogy még sincs minden rendben a portánkon, azt jól mutatja, hogy a vérvételeknél 60 százalékban még mindig üvegeket használnak, kevésbé terjedt el a tasakos — a véradó és a vérfelhasználó szempontjából egyaránt kívánatosabb, korszerűbb — módszer. Bár elméletileg bőségesen elegendő az önkéntesek által adott vér, a különféle — főként Budapesten jellemző — szervezési gubancok miatt vannak helyi, mennyiségi és minőségi hiányok is. Ezeket is orvosolandó, elkezdték már kidolgozni azt a programot, mely szabályozza majd a véradások módját, feltételeit — jelentették be a Heim Pál Kórházban a szakma illetékesei. Petrányi Győző profesz- szor, az Országos Haemato- lógiai és Vértranszfúziós Intézet főigazgatója és dr. István Lajos professzor, a fizakmai kollégium elnöke, á többi között elmondták: hazánk csatlakozni kíván az Európa Tanácshoz tartozó országokhoz, s ennek feltétele, hogy továbbra is csak a térítésmentesen vért. adóktól fogadjanak el életmentő nedűt. Ki kell alakítani a jobb szervezés seket. Nagyon nehéz hely* zetben volt a szakértői cső* portunk, amely összeállítót-*, ta azt a végső listát, amit a, miniszterelnök úr a ház el-; nőkének megküldött. Ebben jelezte a kormány jogalkotási szándékát az év hátralévő részében. Kilencven javaslat közül kellett választani! Olyanok szén-* védték halasztást, mint például: a nemzetbiztonsági vagy a sajtótörvény A feltétlenül elfogadásra kerülők között van elsődlegesen a költségvetési törvényjavaslat. Hiszen költi ségvetéssel rendelkeznie kell az országnak, mindent ennek rendelünk alá. A másik az alapvető gazdasági törvények csoportja. Ezek a bankrendszer alaptétéleit rendeznék hosszú távon, s több hónapja beterjesztették a Parlament elé. Aztán az 1990. évi zárszámadási törvény. Mindezek szükségesek ahhoz, hogy el lehessen kezdeni a jövő évi költ* ségvetés tervezését. □ Mi történik a többivel? — Fizikai képtelenség lenne ennyi törvényjavaslatot beterjeszteni és elfogadni a hátralévő, mintegy harminc plenáris munkanapon. Nincs a világon olyan parlament, amely rávehető arra, hogy futószalagon gyártsa a kimagasló jelentőségű, nagy terjedelmű törvényeket. Ezt elkerülendő a későbbiekben a törvényhozási tárgyak körrét lehetne talán szűkíteni, vagy olyan szűkén értelmezni, ami nem sérti sem a jogállamiság, sem a demokratizmus, s főleg nem a parlamenti demokratizmus elvét. érdekében a ma az atomizálódás veszélye által fenyegetett véradó állomások egységes tlveken nyugvó rendszerét, melyben uralkodó lesz a területiség. (Vidéken, így Pest megyében ma is ez jellemző, ára a fővárosban messze -nem. Ismeretes például, hogy a Budapesten felhasznált vér több mint egynegyede vidékről származik. A szerk.) Be kívánják vezetni a vérkészletek számítógépes nyilvántartásának országos rendszerét, és információs diszpécserközpontot is létesítenek. Széles körben szeretnék elterjeszteni a tasakos vérvételt, azt a lehetőséget, hogy áz emberek önmaguknak adhassanak vért előre, s ezt tárolhassák; nagy szerepet szánnak a munkaidő utáni, többnyire munkahelyen kívüli vérvételeknek, ebben számítanak sok új donorra is, mindenekelőtt a betegek hozzátartozóira, barátaira, ismerőseire, akik személyre szólóan is segíthetnek. Az iméntiekhez eddig az Európa Tanácson kívül támogatást — továbbképzést, eszközöket, pénzt — ajánlott Franciaország és Svájc is. Ám a magyar állam költségvetésére is számítani kell, enélkül a Vörös- kereszt nemigen tehet eleget véradó-szervezői feladatának — mondotta Horváthné dr. László Júlia, a Magvar Vöröskereszt főtitká r-h el vettess. V. G. P. Vermes Aranka Van elég vér, de... Légy önmagad donora-> ■ t> r >6 i ' W /V V»
