Pest Megyei Hírlap, 1991. szeptember (35. évfolyam, 205-229. szám)

1991-09-11 / 213. szám

LA TINOVrrSRA EMLÉKEZVE Á ködszurkáló Színészkirály Postabontás I VARJUK LEVELEIKET. CÍMÜNK: BUBAPEST, PF.: 311 -1446 Utolérte hót őt, a min­denféle hivatalos ünneplést, feldicsérést mélységesen utalót is a nálunk elkerül­hetetlen: születése 60. év­fordulóján, tizenöt évvel a minden valószínűség szerint maga választotta halála után, megemlékezésekkel, emiékműsorokkal, cikkek, alakját idéző írások tucat­jaival ünnepelték. Televí­ziótól rádióig, napilapoktól a mozikig Latinovits Zol­tánnal foglalkozott minden­ki, akinek életében is köze volt hozzá, s azok is, akik életében vagy észre is alig vették, vagy egyenesen el­lene voltak. Utóbbiak közül mára sokan a védelmezői­ként, barátjaként, harcos­Szeptcmber 12-vel ismét beköszönt Foton a kulturá­lis ősz. A több mint két év­tizeddel ezelőtt megterem­tett hagyományok a máit évben megszakadtak, sze­rencsére azonban lem vég­legesen. A sajátos arcula­tú rendezvénysorozatért összefogott a nagyközség. Az önkormányzat, a Fáy— Vörösmarty Társaság, o he­lyi ökumenikus kulturális egyesület, a művelődési ház, a könyvtár, a gyermekvá­ros, a fóti népfőiskolák ba­ráti köre és a gazdakör képviselőiből alakult opera­tív bizottság gondoskodott a folytatásról. Közel két hónapon át tartanak majd a kulturális rendezvények, melyeknek sorát csütörtök este 6-kor a Fáy—Vörösmarty Társa­ság ünnepi ülése nyit meg. Pénteken délután 5-kor a könyvtárban tárlattal mu­tatkozik be Vincze László festőművész. Este 7-től pe­dig Bartl Erzsébet orgona­koncertjét hallhatják az Jövő év februárjától, posztgraduális oktatás ke­retében, 4 éves producer- menedzser tanfolyam indul a Színház- és Filmművé­szeti Főiskolán — tudta meg az MTI munkatársa Illés György professzortól. Ezzel olyan komoly felké­szültségű szakembergárdát akarnak létrehozni — hang­súlyozta —, amely egy-egy produkciót dramaturgiai- lag és gazdaságilag egy­aránt képes irányítani. Az évfolyamra mindössze 6-7, elsősorban bölcsész-, köz- gazdasági vagy gyártásve­zetői diplomával rendelke­ző hallgatót vesznek fel, akik neves magyar és kül­földi — amerikai, angol — előadókat hallgatnak. A tanfolyam vezetője Zsom­bolyai János lesz. ■ A színház- és filmszak­mában is egyre inkább ki­alakuló versenyhelyzethez igazodva, a főiskolán an­golból is felvételiztetnek. Felvételi vizsgán követel­4 "’íp^ífínp társaként „adják elő" ma­gukat. Ismerős magyar tü­net. József Attilának a ba- latonszárszói halála után (Balatonszárszó — Latino­vits is itt találkozott a vo­nattal!) hirtelen annyi ba­rátja támadt, hogy ha kö­zülük csak ketten-hárman is valóban segítik életében, talán nem a vonatkerekek alatt, végzi. Meg kellene már tanulnunk életükben szeretni azokat, akik na­gyon szeretnék, ha szeret­nénk őket, s akik nagyon megérdemlik (megérdemel­ték volna) ezt a szeretetet. Hétfőn este a Tv 2 is La- tinovitsra emlékezett. Egy — engem legalábbis — a húsz évvel ezelőtti irodalmi az ősz érdeklődők a római katoli­kus templomban. Szeptember lá-én, vasár­nap déli fél 1-kor indul a látványos szüreti felvonulás a Vörösmarty térről, dél­után 3-kor pedig népzenei találkozóra kerül sor a kul- túrházban, a gyermekváros drámapedagógiai színpada előadja a már sok sikert aratott Csalólca Péíer című darabot. Szeptember 26-án reggel 9-kor megkoszorúzzák a Garay-emléktáblát. Iván Judit textilművész és Ban­kéi István fafaragó tária- tának ad helyet a .könyvtár szeptember 30-án. Gyer­mekműsorral érkezik Le­vente Péter és Gryllus Vil­mos október 5-én 10-kor. Üjabb kiállítás nyílik a könyvtárban 20-án, 11.30- kor. Lőrincz Vitus alkotá­sait láthatjuk. A rendezvénysorozat zá­rónapja november 9. lesz, amikor a 3. számú iskolá­ban vers- és prózamondó­versenyre kerül sor. (v. a.) mény a középfokú nyelv­tudás, diplomaosztásra pe­dig felső szintre tehetnek szert növendékeik, ami külföldi szerződések elnye­résére növeli esélyeiket. A nyelvismeret szintjén idáig szerelne eljutni az iskola, hogy a náluk végzettek munkájuk során könnyen kommunikálhassanak kül­földi kollégáiklcal. A vég­zősök elhelyezkedési lehe­tőségeit értékelve a pro­fesszor rámutatott: meg­változott az a korábbi gya­korlat, hogy a Színház- és Filmművészeti Főiskola a televízió és a Mafilm szá­mára, azok vezetőivel egyeztetve, meghatározott számú végzősöket képez, és így, lényegében segíti el­helyezkedésüket is. Ma a versenyben kell felszínen maradniuk a végzetteknek. A főiskolán történő vál­toztatások is arra irányul­nak, hogy a versenyhely­zetre felkészüljenek a hall­gatók. Illés György el­mondta még. hogy részben a — várhatóan Magyaror­szágon is — sokasodó té­vécsatornák „felszívó ere­jében” látja végzőseik ja­vuló elhelyezkedési lehető­ségeit a jövőben. színpadi irodalmi műsorok­ra emlékeztető stílusú ösz- szeállítással, melyben a veszprémi színház művé­szei idézték Latinovits sza­vait, írásai részleteit. Miért éppen ők? Mert élete egy rövid, s talán boldog szaka­szában a veszprémi szín­házban játszott, és rende­zett is. És emlékezett, a késő éjszakába nyúlóan, egy Latinovitshoz hasonló sorsú és tehetségű rendező, Huszárilc Zoltán filmjével, a Szindbáddal, mely épp húsz éve készült, Latino- tntscsal a címszerepben. Szép gesztus, szép megem­lékezés; a film valóban ki­vételes alkotás, és kivétele­sen nagyszerű benne Lati­novits alakítása. Mégis, engem (de tán másokat, Lalinovitsot ked­velő színházba járókat, filmnézőket, olvasó embe­reket is) zavart egy kicsit ez a mostani nagy zaj a Nagy László által Színész- királynak nevezett Latino­vits Zoltán körül. Megint csak a jó magyar szokás szerint: egyoldalúra sike­redett ez a megemlékezés. Elfeledkeztünk arról, hogy a Színészkirály Ködszur­káló is volt (hogy ideges reagálásokat kiváltó, híres könyve címét idézzem). Hogy nemcsak kiváló szí­nész volt, nemcsak lenyű­göző erejű versmondó, ha­nem a kor visszásságaival perelő, nyughatatlanul job­bítani akaró, a szakmával, az emberséggel szemben kérlelhetetlenül igényes gondolkodó. ember is. És hogy emiatt rengeteg csa­tát vívott, néha igazságta­lanul is vádaskodva, de többnyire mégis jogosan támadva korrupciót, tehet- séglelenséget, aljasságot, rosszindulatot, sunyi vádas­kodásokat. Mint minden­ben, ebben is szenvedélyes volt. A taktikázás, a tapin­tat, a megfontoltság hiány­zott belőle. Emiatt aztán nem azt nézték, hogy mit mond, abban igaza van, ha­nem azt, hogy ezt éppen ö mondja. Igazságaival botrá­nyait állították szembe. Valószínűleg soha nem fogjuk pontosan megtudni, mennyiben s mennyire siet­tették a balatonszárszói vé­get ezek a harcok. Egyik kedvenc költője, Ady sza­vai mindenesetre róla is szólnak: „Ki magyar tájon nagy sorsra vágyik, / Lalla, lalla, / Rokkanva ér el az éjszakáig." A londoni színházlátoga­tók nem kis meglepetésére rövidesen szokatlan llamlet- elöadást láthatnak — ka- buki stílusban. A kabuki 1600 körül ala­kult ki, körülbelül akkor, amikor Shakespeare meg­írta verses tragédiáját a dán királyfiról, aki holttes­tekkel töltötte meg a szín­padot. Ez a japán művésze­ti stílus tánccal, akrobati­kával és arcjátékkal tol­mácsolja a darab mondani­valóját. Az előadás külön érdekessége, hogy Hamle­tét és tragikus sorsú meny­asszonyát, Oféliát ugyanaz a férfi színész alakítja. Ez a „lcabuki Hamlet" a szeptember 16-án kezdődő londoni . japán fesztivál keretében kerül előadásra, amelyet Károly herceg brit és Naruhito japán trönörö­§kfdbn pazcsrBás Nekem úgy tűnik, hogy már mindenkinek „tele van a hócipője” azzal a mind­untalan hangoztatott, leírt szöveggel: miszerint erre nincs pénz meg arra sincs. Hogy az MTV anyagi hely­zete már-már katasztrofá­lis, miközben kultúrházak, sportlétesítmények, bányák, üzemek kapuira lakatok kerülnek, mert nincs fede­zet a működésére, a to­vábbélésre. Ha ez így van, márpedig a tapasztalat ezt bizonyítja, nem értem, hogy a tévében, a rádióban gom­bamódra szaporodó szelle­mi vetélkedők röpke má­sodpercei alatt hogyan le­het kifizetni 16, 30, vagy netán 60 ezer forintot? Az is érthetetlen, hogy milyen normák és elvek alapján lehet közel ötven embernek egymilliót meg­haladó fizetéseket, 5-600 ezer forintnyi prémiumokat ad­ni? Akkor, amikor évente súlyos anyagi gondokkal küzd a tévé, miközben tíz­ezrek kerülnek u.tcárö ... Hankis Elemér és Kupa Mihály uraktól kérdezem halkan és szerényen: ha kevés a pénzünk, ha üres a buksza, akkor miért szór­juk két kézzel a „telefon előnyeit" élvezők között egyre jobban és bőkezűb­ben a köz vagyonát? Ha a tévénél dolgozók jelentős részének több a fizetése, mint öt pedagógusnak, két- három miniszternek, a tel­jesítményükhöz képest je­lentősen miért fizetik őket túl? Ha van szellemi vetél­kedőkre kidobni való pénze a tévének, nem tudnák azt átutalni a szociális és sze­retetotthonoknak ? Egy szó, mint száz: a ta­karékosságra, a munkára való nevelésnek, az értékíté­let formálásának olyan ne­gatív példája ez — a kényel­mesen otthonokba szórt pénz — amit nem lehet szó nél­kül tudomásul venni, el­fogadni. Legyenek vetél­kedők, de a jutalmazás mértéke arányban álljon a teljesítménnyel. Annál is inkább, mert a mai gya­korlat — megtoldva a tévé­sek sirámaival! — irritálja azokat, akik két-három ha­vi nehéz munkával keresik meg azt az összeget, amit mások — sok esetben gye­rekek! — percek, másod­kös nyit meg. A jövő év elején záruló fesztivál a legnagyobb lesz, amelyet valaha tartottak Angliában egy külország kultúrájának bemutatására. A 350 rendezvény sorá­ban látható lesz sumobir- kózás. kabuki és non ha­gyományos japán drámai előadás, lóhátról nyíllövő­verseny, japán zene és fes­tészet. A sumo birkózó­verseny" — 67 kiváló spor­toló részvételével öt napon át Londonban — másfél ezer éve az első hivatalos verseny lesz Japán halá­rain kívül. A színietűadások közt lesz Andrew Lloyd Webber „Jézus Krisztus szuper­sztár”-jának kabukiválto- ■zaia és Shakespeare „Vi- har"-jának bábszínház elő­adása is. Brit színészek percek tört része alatt könnyen kapnak, ha kedvez nekik a szerencse, ha szel­lemi erőfeszítéseiket az egész család segíti! Sik István Gödöllő Hírlap» panasz A gyógykezelésre szoruló idősek évente egyszer utaz­nak például Hévízre. Ilyen­kor az előfizetett országos lapot magunk után küldet­jük, a legkedvesebbet a Pest Megyei Hírlapot nem lehet. Itthon ezért össze­gyűjti a család, utólag át­lapozzuk, megyei érdekes­ségeket keresve. Az idén is írtam a helyi hivatal hír- - lapterjesztési vezetőjének, hogy a Népszavát küldjék utánam. Sajnálkozva kö­zölte — telefonon felhí­vott —, erre ebben az év­ben nincs már mód. Ugyan­is a postánál kétfelé vált az előfizetéses, a példá­nyonkénti terjesztés, így az átirányítás lehetetlen. A dolgot nem értem, de őszintén szólva nem is aka­rom megérteni, milyen ad­minisztratív ukpdaly szól közbe? Miért* szüntetnek meg egy bevezetett, s kí­vánatos rendszert? Hiszen köztudott, hogy a sajtó ára drasztikusan emelkedett, nekünk nyugdíjasoknak egyre drágábbá, hozzáfér- hetetlenebbé válik egy-egy újság. Megszokott, s ős­idők óta járatott lapok elő­fizetéséről már lemond­tunk. Megint mondjunk le? Valóban leküzdhetetlenek a postai akadályok vagy csak egyszerűen arról van szó: eszi, nem eszi...? Azt hiszem nem én vagyok az egyetlen, ki joggal követeli a változtatást! Fazekas Mátyás Veresegyház Éjféli diszkezás Eljárt felettünk az az idő, ..mikor még meghatá­rozó volt, hogy milyen élet­korban lehet jiösülni, vagy férjhez menni. S a munká­ból derekasan kivettük ré­szünket, mert akkor a pa­raszt ifjúság életében a legfőbb értékmérő a mun­ka szerctete volt. A gazdál­kodó kisparasztok gyerekei kénytelenek voltak a Sós- berger Cukoripari Célgaz­számára átdolgoztak egy kortárs japán darabot (Tél végi tangó), s azt Jukio Ni- nagva rendezi, aki 1987- ben a Nemzeti Színházban a Macbethet és a Medeát rendezte. A lovas szamuráj nyíllö­vészek a londoni Hyde Parkban mutatják be tudá­sukat. A zenei műsorok közt lesz japán dzsessz- koncert, nyugati klasszikus zene (a Bostoni Filharmo­nikusok, Seiji Ozawa diri­gálásával). Bemutatnak to­vábbá ötvennél több japán filmet, köztük Kuroszava legújabb filmjét, az „Augusztusi rapszódiá-t”. A fesztivál költségeire több mint 300 japán és 100 angol társaság, üzleti cso­port és kormányzati szerv mintegy 24 millió dollárt ajánlott fel. daságnál munkát vállalni. A legények legfontosabb teendője a mezei munka megismerése, az állatte­nyésztés elsajátítása volt. A nagylányé a házkörüli, a házi munka, a testvérek nevelése. Feladataikra fel­készítette őket a Kalász Lányegylet. A kartali Ka­lász Lányegylet és az ifjú Kálót Egylet jellegzetessé­ge az volt, hogy külön-kü- lön szerveződött. Mi legé­nyek csak akkor lehettünk az egylet tagjai, ha helyt­álltunk, ha életkorban be­lenőttünk az avatásba. Az iskola vezetője, s egyben az ifjúságé is Sóos József lé- vente főoktató erre az ese­ményre bált rendezett. Ám aki nem töltötte be a ti­zennyolcadik évét, bár­mennyire szeretett is vol­na, nem vehetett részt a bálon. Ma, amikor látom az éj­félig tartó, vagy azután is folytatódó diszkóban, a kar­tali étteremben lévő ál­talános iskolába járó hete­dikes, nyolcadikos gyere­keket — elgondolkodom nemcsak azon, korán kez­dik, hanem hová vezet mindez? Mert az éjszaká­zás a tanulás rovására megy. nem szólva a du- hajkodásról, az olykor megbotránkoztató erkölcs­telenségről. A régi paraszti világban az ifjúság neve­lésének szervezője az isko­la és a községi vezetés Volt. Ehhez kellene visszatérni a pedagógusok, az önkor­mányzat és a szülők támo­gatásával! id. Péter István a volt Kálót Egylet vezetője — Kartal A fusi nem adózik * 14 Az utóbbi hónapokban a Pest Megyei Hirlap is so­kat irt a vállalkozókról. Néhányszor nyilatkozott az APEII illetékese is. Amit elmondott, abból mindany- nyiszor kivehető volt: az egész ország becsületes adófizető, kivéve a vállal­kozókat. Jómagam is vál­lalkozó vagyok, szeretnék kiállni a magam igaza, s a becsületes társaim mel­lett. Mert nem tudom el­fogadni, hogy azért defici­tes a költségvetés, mert a vállalkozók adócsalók! Ügy látszik, űz adóhivatal „te­kintete elsiklik" afölött, hogy kis hazánkban a fu­sizás, a fekete munka, a munkahelyi lopások nem szűntek meg. Ezek fekete jövedelmek, s utána még véletlenül sem fizetnek adót! De mi marad a vál­lalkozónak? Lássuk a saját példámat. Ha a havi jövedelmem 40 ezer forint, ebből a költsé­gek tízezret visznek el. Ma­rad 30 ezer, ez adóköteles, így 53 százalékot, tehát ti­zenhatezer forintot befize­tek társadalombiztosítási járulékként. A megmaradt 14 ezerből három-négyezer az adó. Végül marad 10-11 ezer forint a megélhetés­re, ami három gyerek mel­lett a létminimum alatti, ha az ember felesége gyeden van. A luxus: egy tízéves La­da kombi, az 52 négyzet- méteres lakás ötünkre, a részletfizetés, a kamatadó az „édes otthon után”, a nem kis összegű villany- számla. Csakúgy megjegy­zem: a vállalkozók többsé­ge kényszerből állt erre űx pályára. Mert vagy meg­szűnt a munkahelye, vagy elbocsátották. Azt hiszem, nem mindig rajtunk kelle­ne elverni a port, kispénzű vállalkozókon!... S. G. Érd Összefogtak a hagyományokért Ismét beköszönt Foton ■ * JJj elképzelések Producer-menedzser (takács) Hamlet kabuki stílusban A szakállas Ofélia

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents