Pest Megyei Hírlap, 1991. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)
1991-08-05 / 182. szám
AKIK SEHOVÁ SEM TARTOZNAK Tizenévesen — felnőttgondokkal A nyolc osztályt elvégzett diákok meg élvezhetik a vakáció örömeit, mielőtt szeptemberben nekivágnak a középfokú iskolának. Akadnak azonban szép számmal olyan gyerekek, akiknek nem az a gondjuk, miként sikerül beilleszkedniük a középiskolába, hanem az, hogy a továbbtanulási lapon megjelölt iskolák egyikébe sem sikerült a felvételük. A statisztikai adatok szerint az utóbbi években Pest megyében 900—1000 közé tehető azoknak a gyerekeknek a száma, akik az általános iskola befejezése után úgymond a levegőben lúgnak, s ősztől nem tudnak továbbtanulni. Mit tehet a szülő, hova fordulhat segítségért, ennek próbáltunk utánajárni a megyében. Első utunk a Pest Megyei Pedagógiai Intézet pálya- választási csoportjához vezetett. Az ott tartózkodó hölgy hamar lehűtötte reményeinket, hiszen kategó- rikusan kijelentette: ők segíteni nem tudnak, az iskolai helyek már mindenütt beteltek. Hozzátette azt is, hogy az a gyakorlat megszűnt, miszerint azoknak a fiataloknak a lapját, akiket egyik megjelölt iskolába sem vettek fel, visszaküldték hozzájuk. A lapokat az idén már az illetékes általános iskola kapta vissza, így a megyei pályaválasztási csoportnál valójában azt sem tudják, hányán lehetnek a kallódó fiatalok. Aki mégis elvetődik hozzájuk, unnak azt a jó tanácsot adják, forduljon problémájával a megyei foglalkoztatási központhoz. Mint hírlik, a megyei pedagógiai intézet státusa is rendezetlen, többen a saját egzisztenciális problémájukkal vannak elfoglalva, félnek a leépítéstől, s ez egyelőre rányomja bélyegét az intézet munkájára. Arról nem beszélve, hogy most egyébként is nyár van, s a munkatársak zöme — lévén pedagógus — vakációját tölti. A megyei foglalkoztatási központban természetesen nincs szünet, ám ha a 14— 16 éves korosztály problémái kerülnek terítékre ez nem titkoltan zavarja a munkatársakat, nem tisztázott, kinek is lenne a feladata ezekkel a gyerekekkel foglalkozni. Ha nem a pedagógiai intézetnek, hanem nekik, akkor a szükséges eszközöket, feltételeket is meg kellene kapniuk. Amíg a megyei önkormányzati hivatallal ezt nem sikerül tisztázni, addig sincs szó arról, hogy le akarnák rázni ezt a gondot magukról. Csak hát az átképzési csoportnál nemigen tudják hová irányítani a tinédzsereket. Ugyan mire lehet átképezni egy tizennégy éves fiatalt, aki most került ki az iskolapadból? A munkábaállás esélyei is csekélyek, sok a megkötöttség a 14—16 évesek alkalmazásánál, s a fiatalok még fizikálisán sem érettek a segéd- vagy betanított munkára. Bozóné Máté Lívia csoportvezető szerint a megoldás az lehetne, ha több Az ezüstkoszorús takácsmester A csönd évtizedei után őszülő haj keretezi a nyitott arcot. Bárki beletekinthet. Semmi nem takarja a tiszta szándék magasztosságát. Nyolc évtizede viseli nyugodtan, s hirdeti — alkotásaival. P. Szabó Éva nevével gyakorta találkozhatunk a megyében. Hol itt, hol ott állítják ki művészi textil- munkáit. Augusztus 9-én, este 6-kor a hévízgyörki középkori templomban nyílik tárlata, szeptember 12-én pedig az aszódi Petőfi Múzeumban. E kettő életművét mutatja be, ami mindeddig csak szűk körben vált ismertté. Érthető, hiszen jó részét az egyházművészeti alkotások teszik ki, s amelyeket nagy kiállító intézmények nem fogadtak be. Tanulmányait pedig az osztrák főváros iparművészeti főiskoláján és a híres Bécsi Műhelyekben folytatta Josef Hoffmann professzornál. Olyan tudást hozott magával, emellyel itthon megújította, kiszélesítette a textil alkalmazását. Művészi tervezésű gyapjúszöveteit belsőberendezés, bútor- és belső- tér-kialakítás céljára is alkalmazta — idehaza elsőként. Ám a tanulást nem hagyta abba. Mindezt azonban 4 hírlap úgy, hogy útra kelt. Bejárta Európát, s járt a tengerentúlon is, Skandináviában úgyszintén sok tapasztalatot gyűjtött. Híres építészek, tervezők keresték fel műhelyét, hogy megbízatásaikhoz P. Szabó Éva textiljeiből válogassanak. Természetes, hogy figyelmét nem kerülte el a magyar népművészet sem. Régi vidéki templomok, műemlékek, tájak, parasztházak díszítései, használati tárgyai gazdagították motívumait. Gyűjtőűtjait akkor tette meg, mikor Bartók és Kodály a magyar népdalkincs kutatásán, átörökítésén fáradozott. A párizsi világkiállításon 1937-ben arany- és ezüstérmet kapott művészi munkáiért és Ezüstkoszorús takácsmesteri címet. Ezt követte számos hazai és külföldi kiállítás Európa fővárosaiban és Amerikában. Az ötvenes években egész műhelyét szövetkezetté alakították, de meghagyták őt művészeti vezető- és tervezőként. A csönd évtizedei következtek. Ez idő alatt is alkotott, bár ki nem állíthatott. Mostanában azonban ismét találkozhatunk különös mondandójú, néha szokatlan módon ötvözött motívumokat őrző művészi munkáival. Ezek mindenkor a magyar és az európai iparművészet szoros kapcsolatát példázzák. Y. A. településen indítanának esélynövelő, kétéves szakiskolákat, amelyekben úgynevezett felzárkóztató oktatás folyik, s gyakorlati képzés keretében egy adott szakma alapjait is elsajátíthatják. A kétéves képzésre már a fővárosban és Pest megyében is akad példa — igaz, hogy egyelőre nem túl sok. A csoportvezető elmondta, hogy a zuglói Közérthez sikerült elhelyezni 80 fiatalt, akik majdan ABC-üzletekben eladók lehetnek. Miután megnézték a helyet, a szülőknek és a gyerekeknek is kéthetes gondolkodási idejük van,; mialatt eldönthetik, tetszik-e vagy sem a felajánlott lehetőség. Néhányukat sikerült elküldeni a budapesti művelődési központ által szervezett iskolába, ahol a népi mesterségekkel ismerkedhetnek meg a fiatalok. Gödöllőn tavaly indult egy ilyen típusú szakiskola, ahol vegyesiparcikk- eladókat képeznek, a tapasztalatok egyelőre kedvezők, lemorzsolódás sincs a csoportban. Az idén ősszel Gyomron a helyi általános iskola szeretne indítani gazdaasszony-képzőt. Kérdés, az önkormányzat mennyiben tudja támogatni az ügyet. Az esélynövelő szakiskolák alakulásában nagy szerepük lehetne az önkormányzatoknak. Bár a működtetésre a központi támogatásból is igényelhető pénz, az első lépéseket a helyhatóságoknak kellene megtenniük. Ha ez több helyen megvalósulna, a gyerekek kiválasztásához módszertani segítséget a pályaválasztási csoport js nyújthatna. A megyei foglalkoztatási központban egyébként számítanak arra, hogy a vakáció végeztével még több kétségbeesett szülő keresi majd fel őket. Az iskolakapun kívül rekedt gyerekek persze jövőre elméletileg újra megpróbálkozhatnak a felvételivel, de a sikerre várhatóan még kevesebb lesz az esélyük, valószínűbb hogy még azt a keveset is elfelejtik a néhány hónap alatt, amit nyolc év alatt nagy nehezen megtanultak. U. £. Pápák emlékezete Két könyv jelent meg, mindkettő a Zrínyi Nyomda Unikornis Kiadója gondozásában. Karol Wojtyla válogatott műveit tartalmazza „A bennem növekvő ige” című könyv. A versekből és a drámákból nem a katolikus egyház fejét, hanem az erkölcsben és hitben élő embert ismerhetjük meg. A kötet az első olyan magyarországi kiadvány, amely átfogó képet ad 11. János Pál irodalmi munkásságáról. A fordításokat szigorúan ellenőrizték a Vatikánban. A reneszánsz kezdetétől szokás, hogy a pápák megválasztásuk és fontosabb események alkalmából érméket, pénzeket bocsátanak ki. Ezek legszebb és legjellemzőbb — a Magyar Nemzeti Múzeum pápai éremgyűjteményében található — darabjait mutatja be Gergely Jenő és Héri Vera a „Pápák emlékezete” című munkája. A kiadvány a szélesebb olvasóréteg számára és nem numizmatikai szakkönyvnek készült. SZÉCHÉNYI EGESZ NAGYSZERŰ ÉLETE Szívet gyógyító történelem Gróf Széchenyi István születésének 200. évfordulójára egy esztendőn át készült az ország. Tudományos tanácskozások, tárlatok, vetélkedők, emléktúrák, szoboravatások, színházi bemutató, emlékbélyeg, könyvek-kiadványok megjelentetése, és még sok más jeles esemény mozgatta meg a diák- és a felnőtt-társadalmat. A nevezetes nap, szeptember 21., nincs már messze, sűrűsödnek a rendezvények. Ezek sorában is kiemelkedő lesz majd az a program, amelynek helyszíne Vác, a Madách Imre Művelődési Központ. Szeptember 9-én kiállítás nyílik Széchenyi- relikviákból, tárgyi és írásos emlékekből. Az eseménynaptár még azt is jelzi, hogy a nagyszabású tárVilágkórus és szülőj< Óhatatlanul m politikára terelődnek gondolataim, pedig a Világkórust hallgatom. Aligha kerülhette el a sajtót-tévét nózök figyelmét e szokatlan nevet és tartalmat hordozó énekegyüttes. A nyolcvanhat V, és 24 év közötti fiatal huszonhat országból érkezett hazánkba, ahol egy héten át több koncertet is adott. Karnagyuk az idén a svéd Fred SJöberg, aki energikus, derűs egyéniség. Kitűnő szakmai képességei révén a kéthetes előkészítő Időszak alatt hihetetlenül «tép hangzást hozott ki a kórusból. A harmóniát, hogy együtt vannak, pontosan hallhatja az ember. És akkor elkezd töprengeni, játszadozni a gondolattal: milyen Jó lenne átplántálni hazai viszony ok közé ezt az égyütthangzást. Meg ezt a bizakodást, ezt a vidámságot. Itt mindenki mosolyog. Schanda Beáta, a Jeunesses Musicales magyar bizottságának tagja azért, mert a Világkórus Ittléte nemcsak zenei esemény. Hitet tevés amellett, hogy érdemes nsgy dologra vállalkozni. Jodi Rock, a belgiumi székhelyű Jeunesses nemzetközi szövetség elnöke pedig azért, mert nagyon jó egy olyan országba jönni, ahol a nép énekel. Göncz Árpád köztársasági elnökünkben megszólal az Író, amikor bevallja: „valami ilyesminek képzelem a szférák zenéjét.” A Kulturinnov várbeli székhazában rendezett klubbeszélgetés közben az ember ösztönösen kipillant az ablakon: csakugyan itthon van? Igen. Szemben ott áll a Mátyás-templom rendületlenül. S akkor sem inog meg, amikor elhangzik a teremben, hogy nemcsak két magyar tagja van I.ászló Tünde és Körtési Katalin személyében, hanem az ötlet bölcsője is honi földön ringott. Mégpedig Kecskeméten, a Kodály Intézetben vetődött fel a gondolat: énekesek is kellenek az !»S2-ben létrejött VUágzcnekar mellé. A Jeunesse szárnyai alatt tevékenykedő énekkar ma már a Cseh és Szlovák Köztársaság vendége. Továbbvitték a derűt és a harmóniát. A magyar közönségnek maradt az emlék. És a motoszkáló gondolat. I.ám, képesek voltunk egy világot átfogó eszmény kisugárzásához, amely távoli földrészekre is eljutott. Vajon Idehaza mikor lesz ugyanekkora ereje e fénynek?! (vennes) lat anyagát Dobai János magánygyűjteménye képezi. A nyugállományú alezredest népes család veszi körül váci otthonában — és a történelem. Igencsak szűkén vannak, de azért jól megférnek egymással. Bár néha eihangzik egy-egy zsörtölődő mondat, hogy ez már egy kicsit sok. Aztán minden megy tovább a megszokott kerékvágásban. Q De hogyan is kezdődött? — Hosszú betegség után, súlyos szívelégtelenség miatt szereltek le a katonaságtól 1980-ban — meséli Dobai János. — Ott álltam ötvenévesen. Mihez kezdjek?! Nincs házam, telkem, kocsim, ám nem tudok meglenni anélkül, hogy ne csináljak valamit. Gondoltam, végre rendbe teszem a bélyeggyűjteményemet. Ez eltartott pár hétig. De két hónap múltán már nem találtam a helyem. S egyébként is éreztem, hogy ez nekem nagyon kevés foglalatosság. Engem mindig nagyon érdekelt a történelem. A bélyegek is megörökítenek sok sorsfordulót, személyiséget. Az jutott eszembe: mi lenne, ha ebből a komoly anyagból — más tárgyakkal, emlékekkel kiegészítve — kiállítást rendeznék?! . □ Miként fogott hozzá? — Megkerestem a művelődési házat, ahol örömmel fogadtak. Mivel sokat olvasók, tudtam, hogy 1984-ben Kossuth-évforduló lesz. Elkezdtem gyűjteni az anyagot. Eredeti okmányokat, dokumentumokat, fotókat, grafikákat, filatéliai, numiz- tikai tárgyakat, könyveket, újságokat. Mindezekből lett az első kiállításom, amely az évben március 20-án nyílt meg. □ Milyen volt a fogadtatás? — Igen nagy érdeklődést váltott ki. Legalább kétszázezer diák tekintette meg. Heteken keresztül naponta tíztől tizennyolc óráig történelemórát tartottam a gyerekeknek a helyszínen. Ugyanez megismétlődött 1985-ben, amikor Rákócziról emlékeztem meg ugyanígy. Ezzel az anyaggal bejártam az egész országot. Aztán megkerestek a Vöröskereszttől. A 125. évfordulóra óriási anyagot sikerült összehoznom. A Nemzetközi Vöröskereszt főtitkára jött el Genfből, hogy megnyissa a kiállítást, s egyúttal meghívott. Két héten át tekinthették meg a tárlatot 1989- ben a nemzetközi konferencia alkalmával a svájci fővárosban. □ Igencsak közeleg Széchenyi születésnapja... — Már együtt van az anyag, amely hetvennégy tablót és huszonöt tárlót tölt meg. Ügy dolgoztam fel, hogy a diákoknak csak végig kell menni előttük, és lepereg Széchenyi egész nagyszerű élete. Minden utazását dokumentáltam. Például képeslapokkal, mikor hol járt, mit csinált ott, kikkel tárgyalt. Látható lesz a Hitel első kiadása is. Katona Tamás államtitkár fogja megnyitni, s eljönnek a legnagyobb magyar nevét viselő intézmények, csoportok ... □ Honnan kap ennyi mindent? Kölcsönzi? — Dehogy! Megveszem! Most már azonban többen segítenek. □ Mi lesz a következő állomás? — Megemlékezés Kossuth halálának századik évfordulójáról. □ Hogy bírja ezt a tempót?! — Nem is érek rá az egészségemmel törődni. Amióta a történelemmel foglalkozom, mintha meggyógyultam volna... Vennes Aranka
