Pest Megyei Hírlap, 1991. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)

1991-08-03 / 181. szám

Közel is, távol is hazánktól Királynénk Kismartonban Fiilüp László 1899-ben ké­szült Erzsébet királyné cí­mű festményének részleté­vel hívogat a katalógus, a szórólap és a plakát az Osztrák Kultúra Múzeumá­ba Kellemes nyári kirándu­lás célja lehet a magyar— osztrák határtól negyedórá­nyi útra fekvő Eisenstadt, Kismarton. Gödöllőhöz ha­sonló nagyságú kisváros ez is, de mi köze a mi váro­sunkhoz? Mint korábban már beszámoltunk róla, az Osztrák Kultúra Múzeumá­ban Erzsébet királynéról nyílt kiállítás. Erzsébet, a magyarok királynéja pedig a gödöllőieké is. A Haydn-gasse 1.-be lép­ve, nem messze az Ester- házy-kastélytól egy kicsit otthon is érzi magát a ma­gyar látogató. Tekintettel a pénztárcánkra és talán ar­ra is, hogy a mi királynénk életéről — s persze koráról •— készült a kiállítás, jó­részt magyarországi gyűjte­mények segítségével, ele­gendő 30 forintot fizetni a belépőjegy ellenében. Az osztrákok ugyanezért 30 Bchijlinget számolnak le. .Különös meglepetés éri könyvgyűjtő honfitársain­kat. Mi könyvnek tartjuk azt a háromszáz oldalas ka­talógust, melyet a Böhlau Verlag jelentetett meg a kiállítás alkalmából gazda­gon illusztrálva. A kötet kétnyelvű, német és ma­gyar. Értékes tanulmányo­kat olvashatunk benne — ugyancsak forintért — az alábbi címekkel: Forrada­lom — Abszolutizmus — Kiegyezés: Ferenc József Magyarországa; Erzsébet, Magyarország királynéja (Katona Tamás tollából!); A világ legszebb asszonya — őfelsége, Erzsébet király­né; A képzőművészet szere­pe Erzsébet királyné tiszte­letének és kegyeletes emlé­kezetének ábrázolásában; Ferenczy Ida (a királyné legközelebbi bizalmasa, s a tanulmányt dédunokahúga írtak; Erzsébet királyné és Gödöllő; Ferenc József, Magyarország királya. A katalógusrészben fel­sorolják és leírják a kiállí­A szekrényben a gödöllői városi múzeum műtárgyai lát­hatók. Leves estálak, kerek tálak, ovális tálak, kínálótál és mártásoscsészék a századforduló tájékáról. Jobbra a szék — a gödöllői kastély bútorai közül való — a Magyar Nemzeti Múzeumba került. Rajta az ágytakaró szintén a városi múzeum tulajdona. Középen koronás magyar cí­mer látható tott 202 tárgyat. Köztük a Gödöllőn őrizetteket is, me­lyeket a városi múzeum bo­csátott a kismartoni kiállí­tás rendelkezésére. A könyv végén a királyné szobrairól, emlékoszlopairól és emlék­tábláiról olvashatunk. A gö- döllőiről többek között így ír Szeles László: „Az 1950-es években a szobrot szétfűrészelték, és a bronzot el akarták adni, de két gödöllői lokálpatrióta ezt megakadályozta. A szobrot helyreállították és újból felállították.” A dolgozatból kiderül, más Erzsébet-emlékek is kalandos életet éltek meg. A Cece községben elhelye­zett mellszobor helyébe 1945 után egy bronzból készült kerek, nagyméretű Sztálin- plakettet tettek, á koronát leszedték, az Erzsébet fel­írást lemeszelték. ’56-ban azután Sztálinnak is .bú­csúznia kellett... Csak rövid időt -töltöttünk Kismartonban a városi mú­zeum által szervezett kirán­duláson. Kis Éva történelemtanár, idegenvezetőnk már a bu­szon annyira megszerettette velünk például az Ester- házy-kastélyt, hogy a fize­tett idegenvezető szűksza- . vúséga mély csalódást oko- 1 zott az égy éhként fantasz- ' tikus akusztikájú Háydn- teremben. Hiába no, azért Nyugaton sem lehet min­den tökéletes. Eisenstadt másik büszke­sége a Kálvária-hegy és a Haydn-síremlék. Az odalá­togató sziklába vágott úton jut a mélyből a város fölé és néhány percre kor­talanná válik, egyesül a te­lepülés történelmi levegő­jével. Egy óra jutott a sétálás- ra, a kirakatok nézegetésé­re is. Hétköznap volt. Az utcákat szinte csak mi rót­tuk. Meg is jegyeztük töb­ben, Gödöllőn ez pont for­dítva van, hétfőtől péntekig nyüzsög a nép az utcán, szombaton, vasárnap kihalt a város ... Kismarton főut­cáját díszburkolattal látják el ügyes kezű munkások. A stílusos lámpaoszlopokat a szállítók becsomagolva pa­kolják le a felállítás helyé­re. Talán azért éreztük ma­gunkat annyira gondtalan­nak azon a napon, mert mégsem voltunk olyan kö­zel Magyarországhoz? ,L Balázs Gusztáv Kismartoni látkép a Kálvá­ria-hegy tetejéről (A szerző felvételei) GÖDÖLLŐI Krtmu XVÍÍI. ÉVFOLYAM, 181. SZÁM 1991. AUGUSZTUS 3., SZOMBAT ZEBRÁK TURAN Főtörzs a törzsfőnök A rossz hír szájról szájra, utcáról utcára járt a falu­ban: — Hallották? Reggel gyermekbaleset történt a Hatvani és a Szabadság út kereszteződésében. A máso­dik osztályt végzett Tóth Péter kerékpárjával úgy haj­tott az útkereszteződésbe, hogy nem adta meg az el­sőbbséget annak a személygépkocsinak, amelyik Hat­van felől érkezett. A kisgyermeket életveszélyes sérü­lésekkel szállították a mentők a hatvani kórházba. (A kórháztól kapott tájékoztatás szerint azóta állapota ja­vult — a szerk.) Az emberek megdöbben- ten hallgatták a borzalmas újságot, és felmerült ben­nük a .kérdés: Vajon meg lehetett volna akadályoz­ni? A kérdésre a néhány hónappal ezelőtt a Túrái 2. Számú Galga Expedíció Hagyományőrző Gyermek- szervezet vezetői és tagjai adták meg a választ: Igen, meg lehetett volna előzni! A csapat májusban 19 fővel megalakította a ve­szélyelhárító zebratörzset, amely fő feladatául a gyer­mekbalesetek megelőzését tűzte ki. A csapat vezetői felkeresték dr. Komáromi Istvánt, Pest megye rend­őrfőkapitányát, aki vállal­kozott a zebrák fővédnök­ségére, és támogatásáról" biztosította a kezdeménye­zőket. A Pest Megyei Köz­lekedésbiztonsági Tanács vezetője, Kiss Lajos szá­zados is örömmel fogadta a bejelentést, és ő is támo­gatja a. zebrákat. A megalakult zebracsa­lád — amelynek tagjai ötö­dikesek — a náluknál egy évvel idősebb Dilígens Ju- ditoi választották meg csa­ládfőnek, majd felkeresték Németh Ferenc rendőr fő­törzsőrmestert és megkér­ték, hogy legyen a zebrák törzsfőnöke. Németh Fe­renc természetesén szíve­sen vállalkozott e feladat­ra, hiszen valamikor ő is a túrái iskola tanulója volt, és kedves emlékek kötik a galgásokhoz. — Melyek lesznek a kez­dő lépések a törzsben? — kérdeztem a főtörzsőrmes­tert. — Mindenekelőtt sze­retnénk a részletes műkö­dési" szabályzatot kidolgoz­Részlet a Kálvária-hegy sziklaűtjáből, amely Jézus ke- resztútjának állomásait ábrázolja Három gyerek ült a buszváró ócska padján. Apjuk várakozás helyett bement a boltba. Három szendviccsel érkezett vissza, amit a két lány­nak és az egy fiúcská­nak adott. A kölykök uzsonnázni kezdtek,- de az apa most sem tudott nyugton maradni. Át­ment a túlsó oldalra, egy másik üzletbe. A busz feltűnt a ka­nyarban és fél perc múl­va már meg is állt. A gyerekek izgalomba jöt­tek: mi lesz most apu nélkül? A kisfiú átsza­ladt az úttesten a busz előtt, és csak egy másod­percen múlt, hogy az Ikarust előző autó nem gázolta el. „ ir A késő délutáni jára­ton kevesen utaztak. Unatkozva zötykölöd- tünk a végállomás felé. Az egyik kis faluban kiskatona várta a buszt. Elkísérte egy lány is. Nem a legszebb a vilá­gon, de a szerelem min­denkit széppé varázsol. Buszom Amikor a fiú felszállt, azon gondolkoztam, va­jon integetni fog-e a lánynak. Ketten is fizet­tek előtte jegyet, mire ő is sorra került. Kísérője lentről figyelte. Mind­hiába. A srác elvette a jegyét és a visszajárót, leült. Nem nézett az se erre, se arra. 'k Egy nagy és egy'ké­nyes csomaggal indul­tam haza — másik ke­zemben a táskámmal. Az egyik zacskóban hí­gító és rozsdamaró löty- kölődött az üvegekben, a másik csomagban autóköpeny. A buszon két ülést foglaltam el. Az egyiken ültem, a má­sikra leraktam a holmi­mat, ügyelve persze ar­ra, hogy ne csurogjanak ki a vegyszerek. A jára­ton volt elég hely, de egy komának arra fájt a foga, melyen a csomagok és a táska pihent. — It — ni, majd ennek birtokában először a hagyományőrzők­höz, később valamennyi iskolához fordulni, hogy csatlakozzanak kezdemé­nyezésünkhöz. Azt szeret­nénk, hogy a zebrák magas szinten sajátítsák el a gya­logos- és kerékpárosközle­kedés szabályait, és igye­kezzenek azok betartására tanulótársaikat is ösztö­nözni. A túrái iskolákba közel 500 tanuló kerékpárral já? a nagy távolságok miatt. . Ez arra kötelez bennünket, hogy megtanítsuk a gyere­keket helyesen közlekedni. Nagyon fontos, hogy meg­ismerjék a helyesen fel­szerelt és jó műszaki álla­potban levő kerékpár fo­galmát. Az elsősegélynyúj­tás szabályait is elsajátít­ják majd, sőt a legügye- . sebbek a segédmotoros ke­rékpárral is- megismerked­nek, és ha elérik az előirt korhatárt, akár vezetői igazolványt is szerezhet­nek. Minden évben sze­retnénk megrendezni a nagy tavaszi Galga menti KRESZ-vetélkedőt, ame- - lyen törzseink számot ad­hatnának munkájukról. Takács Pál Hosiialgiaúton Lajoskomáromban Negyvenöt év után A református templom előtt gyülekeztünk a lajos- komáromi különbuszos ki­rándulásra, a 943. számú Ráday Pál csapat öregcser­készei. Nyári táborozáson voltunk ott 45 éve. A ki­rándulás szervezői Bujtás István és Gál László vol­tak. Ez a nosztalgiaút felidéz­te bennünk a régi körül­ményeket. Sátortábor egy erdő mellett, a táborhoz vezető eperfasor, völgyben a kút, a tábort megvilágí­tó lámpasor, a tábor köze­pén magasba nyúló zászló­tartó oszlop, rajta a zász­lónk. Útközben számolgattuk, hányán is voltunk akkor, és hányán vagyunk még meg a régiek közül. Volt időnk gondolatainkat rendszerez­ni; nótázni és beszélgetni. Lepsénynél tértünk le a főútról és egyszer csak egy útszéli tábla tudtunkra ad­ta: Lajoskomáromhoz ér­keztünk. Most már min­denki kifelé figyelt, és kezdtük felmérni a változá­sokat: A templom megvan, és első gondolatunk ehhez fűződött: mennyit is dol­goztunk benne, míg a vil­lanyt szereltük. Tóth Sán­dor, Karkesz Tibor, Dajka Sándor már nincsenek kö­zöttünk, pedig milyen szor­galmasan is dolgoztak! A községbe vezető utak minden irányból aszfalto­sak, korszerűek. Rendezet­tek az utcák és a terek. Az ABC előtt parkoltunk le. Egy csoport elment a pol­gármesterhez tisztelgő lá­togatásra. Szívélyesen, örömmel fogadta a látoga­tókat, mondván: amikor maguk itt táboroztak, én még a világon sem voltam. Tovább buszoztunk az egy­kori táborhelyre. Az eper­fasor megvan ma is. Min­den más megváltozott, csak saccolgattunk és találgat­tunk, mi metre lehetett. Senki sem volt biztos a dolgában. Néhányan neki-, vágtak az erdő sűrűjének, segítőnk is akadt, egy oda­való polgár. Mutatta, hol van a kút, de.ott csak egy gödör volt. 1 Végül is annyit megál­lapítottunk, hogy jó helyen járunk, csak nehezen is­merjük ki magunkat. Visz- szaindulóban megszemlél­tük az út másik felén hú­zódó szőlőtáblákat és prés­házakat. Következő állo­másunk a sportpálya volt, amely két részből áll. Balról a labdarúgópálya olyan gyepszőnyeggel, hogy a Népstadionnak is a di­csőségére válna, a másikon lovaspálya az összes szük­séges gátakkal. Kívül park­erdő pihenőkkel és szalon­nasütő hellyel. Ebéd után itt táboroztunk le. Sokan magukkal hozták feleségü­ket, akik maguk is cserké- - szék a mai napig is. A férfiak az életkorukat tet­ték mérlegre, és bizony van olyan, aki nyolcvanon, má­sok hetvenen vannak túl. Gál László parancsnok úr kedves szavakkal fogalma­zott: 45 év után, messze szülővárosunktól emlékez­ni nagy dolog. Ima, majd a Himnusz következett. El- érzékenyülten énekeltünk, de örömmel, mert sok szép. emlék járta agyunkat. Bol­dog ifjúság, igaz, őszinte, baráti szeretet. Gondoltunk mindazokra, akik már nem lehettek velünk, több mint harmincán. Jókedvvel és vidáman érkeztünk haza. A sok öre­get gyermekei, unokái, sőt ükunokái is várták. A fiatal cserkészek ha­ladnak elődjeik útján, s mi cserkészköszöntéssel üd­vözöljük az utódokat: Jó munkát pajtások! A leg- közelebbi találkozó a Ráday Pál cserkészotthonban, augusztus 3-án délután 4 órakor lesz. Csiba József GÖDÖLLŐI HÍRLAP Gödöllő, Szabadság tér 10. ® A szerkesztőség vezető­je: Balázs Gusztáv. Q Munkatárs: Pillér Éva. 0 Postacím: Gödöllő, Pf. 14. 2100. Telefax és telefon: (28) 20-796. (g) Szerkesztősé­gi fogadóóra: hétfőn 10-től 13 óráig. Q Hirdetésfelvé­tel: munkanapokon 8.30-tól 13 óráig a szerkesztőség- _ ben.

Next

/
Thumbnails
Contents