Pest Megyei Hírlap, 1991. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)

1991-08-03 / 181. szám

Visszaadni, de kinek? áfarntgiahóSa Szigetszentmiklósnál he­lyenként kiszélesedik a Róc- kcvei-Duna-ág medre, az úszólápok között kisebb- nagyobb zátonyok alakul­nak ki. A nádasban alig látható kis „ösvények” ve­zetnek a vízen, ám aligha van ember a városban, alti mindet ismerné. De arról viszonylag sok horgász és vízi ember tudott, hogy az apró zátonyok egyikén-má- sikán üdülők telepedtek meg. Szentmíklósi Valéria, a városi önkormányzati képviselő-testület tagja a víz szerelmesei közé tarto­zik. Helyfoglalás önkényesen A képviselőnő hívta fel az önkormányzat és lapunk figyelmét arra is, hogy né­hány család önkényesen el­foglalta a zátonyokat, a természetvédelmi terület kellős közepén, a víz tisz­tításában jelentős szerepet játszó úszólápon át közel kétszáz méteres pallót ve­zettek a szigetecskére, há­zakat építettek, vizet, vil­lanyt vezettek ki. A polgármesteri hivatal munkatársaival, Jaltab Ká­rollyal és Miksics István­nal indultunk el, hogy meg­nézzük a Duna sorra vezető pallót, de a nádasba beve­zető keskeny kis fahidat ka­pu védi. Ladikba szóltunk, s a nádasban húzódó kis vízi ösvényeken ót, a zátonyt megkerülve próbálunk be­jutni az állítólagos illegális paradicsomba. Állítólagos, mert mint az út során a 'szakemberek elmondják: vaskos ügyiratköteg gyűlt már össze ebben az ügyben. Hat vagy hét építmény áll a zátonyon, s majdnem va­lamennyinek van fennma­radási engedélye. A vízi állásokra, stégekre, vala­mint a miklósi oldalról a zátonyra vezető pallóra a vízügyi hatóság mondott áment. Az önkormányzat felszólította az építmények tulajdonosait, hogy hagyják el a szigetet, ők e határoza­tot rendre megfellebbezték» A zátony természetvédelmi terület, a magyar állam tu­lajdona, így nem vonatko­zik rá az egyéb esetben ér­vényes tízéves határ. Ahogy közeledünk a zátonyon épült házakhoz, a harmadik stég­nél nagy testű kutya ront elő. A csaholásra kijönnek a háziak is, Kutai Gyula és felesége. Szívélyesen in­vitálnak. Kikötünk, s a stégről valóságos kis para­dicsomi kertbe vezet az út. Apró ház áll középen, ben­ne két fekhellyel szobács- ka, a szélvédett teraszon teakonyhát rendeztek be. Angol pázsit mindenütt, kő­vázákban, faládákban virá­gok pompáznak. A miklósi oldalon szépen nyírt fagyai sövénySor zárja le a tel­ket. a nyílt víz felé kerítés. A kertből, ahová letelep­szünk, végiglátni a zátony­szigeten. Kutaiék a szom­szédék által épített pallón — a vízügyesek 187 méte­resnek mérték — járnak ki a miklósi Duna sorra. Meg­nézzük a közös WC-t, amely alatt műanyag hordóban gyűlik a szennyvíz — s megmutatják a talicskát is, amelyen kitolják a tartályt a partra. A talajvíz egy ásó- nyomnyira van, így, ha akarnák, se tudnák szeny- nyezni a vizet. De miá:t DUNATAJ hírlap Vezető munkatárs: Móza Katalin. ® Munkatársak: Vasvári Éva és Kovács T. István. $ Fogadónap: min­den hétfőn 12—16 óráig a szerkesztőségben. Címünk: Bp. VIII., Somogyi Béla u. 6. pf.: Ml. ír. sz.: 1446. Te­lefon: 13S-4761, 138-1067» Ä gazdagok a parton építenek — Éppen ez az — mon­dom. — Ez itt természet- védelmi terület, s akik sze­rint önöknek nincs joguk ahhoz, hogy itt legyenek, azzal érvelnek: ennek a kis zátonynak valamennyi mik­lósi polgár pihenését kellene szolgálnia. — Nézze — válaszol Ku­tai Gyula —, tele van a környék ilyen zátonyokkal. Tudja, minek használják a miklósiak vagy az üdülők? Szeméttelepnek. Csónakok­ból dobálják ezekre a hul­ladékoszsákokat, mert ki­kötni, kiszállni nem lehet a sűrű növényzet miatt. Miért nem azokkal kezde­nek valamit? Megmondom én. mert emberfeletti mun­kával lehetne csak rendes környezetet teremteni. Néirt tudom, kinek fáj a foga er­re a kész szigetre, de már vagy három éve folyik ez a huzakodás. És azt hiszem, ebben az ügyben az a leg­szörnyűbb, hogy a bejelen­tő. aki egymás után küldöz­geti a leveleit a tanácsnak, illetve most már az önkor­mányzathoz, a közösségi ér­dek köpönyegébe bújik. akarnák, több mint húsz éve vették át a terület bér­letét — mondja Kutai Gyula, és egy dossziéból elsárgult iratokat húz elő. Rajtuk a Szigetszentmiklósi Tanács pecsétje. A papírok bizonysága szerint Kutai Gyula évi 120 forintért bé­relte a zátonybéli területet a tanácstól. Az 1991-es dí­jat is befizette. De van ira­ta, a vízi állásról. — Nem értjük — magya­rázza keserűen Kutai Gyu­la. — Itt vagyunk húsz éve, és soha senkivel nem volt bajunk. Fizettük a bérleti díjat, a villanyt és a vizet is engedéllyel hoztuk ki, mindig betartottuk a törvé­nyeket. Ezt a néhány négy­zetméternyi területet hosszú évek keserves munkájával hódítottuk el a természettől. Nem volt itt más, mint dzsungelsűrűségű bokrok. Elég megnézni annak ,a háznak a környékét, ame­lyet vagy két éve hagytak el. A természet visszavette, ami az övé volt. — Nem vagyunk mi gaz­dagok — fakad ki könnyes szemmel Kutainé. — Az életünk van ebben a kis kertben meg a házban. Láthatja, hogy itt mindent magunk építettünk, alakít­gattunk. A gazdagok nem itt építettek nyaralót, ha­nem kint a parton, kacsa­lábon forgót. Mégis olyan gyűlölködést tapasztalunk, hogy szinte már félelmetes. Minden évben ránk gyújt­ják a nádast — bizonyíté­kul az elüszkösödött farön­köket mutatja a kert végé­ben. — Ezen a tavaszon már költöttek a szárcsák, amikor megint felgyújtották az úszólápot. Annak a gaz­tettnek persze nem volt gazdája. Hát mondja meg, kit zavarunk mi itt? Kitől vesszük el a pihenőhelyet? Kinek fáj az, hogy mi itt csendben meghúzódunk öregségünkre? Annak" a világnak mar vege Mit lehet mondani erre? Magam nem tudtam választ adni a könnyes.szemű asz- szony kérdéseire. Talán Si­mon Gábor önkormányzati képviselő is másképpen vá­laszolt volna, ha szavait Kutainé szemébe kell mon­dania. — Tűrhetetlen, hogy va­lakik csak úgy elfoglaljanak egy szigetet. Az természet- védelmi terület, vissza kell adni a természetnek. Véget ért az a világ, amikor a tűzhöz közel állók előjogo­kat élvezhettek. A mikló­siak jószerével már nem juthatnak le a vízhez, mert a pesti üdülők lekerítik a partot, fittyet hánynak min­den rendeletnek. Ezt a part­szakaszt idegenforgalmi hellyé lehetne tenni, de csak akkor, ha az előjogok, kiváltságok megszűnnek. Ezért kell visszaadni ezt a zátonyt is.- Visszaadni, de kinek? Változik-e attól valami, ha ez a néhány ház eltűnik a szigetről? Jobb lesz-e attól valakinek a közérzete, jut-e neki nagyobb hely a miklósi Duna-parton, ha Kutaiék útilaput kapnak? Igen, a kiváltságokat, előjogokat meg kell szüntetni, de va­jon a régi tanács rossz dön­téseit — hogy években át törvényesítették ezt az ál­lapotot — miért úgy kell megtorolni; hogy annak vétlenek lássák kárát? Móza Katalin I. ÉVFOLYAM, 155. SZÁM 1991. AUGUSZTUS 3., SZOMBAT D U NAJÁJ wílfa SZciNItíNUREI-SZlGGX • CSEPBL-SZlGfel « DUNAKESZI # K.ACKÉVE 9 SZIGETSZENT* MIKI OS • f OT % HÓD A riporter nem támad, csak kérdez Kompországi kalandozás A szokottnál többször kellett az elmúlt fél év alatt a Révhajózási és Hajóépítő Vállalat vezetőihez for­dulnom kérdéseimmel. Hol az történt ugyanis, hogy nem tudtak átkelni a Szentendrei-sziget lakói, mert nem közlekedtek ;a kompok, vagy sztrájkolt a legénység, no meg a sze­münk láttára tették zseb­re sok helyen a bevételt, örültünk, hogy vége lesz az áldatlan állapotnak a megkezdett privatizáció­val. Meg is ismerkedtünk néhány lelkes révésszel, akiket mi is lelkesen mu­tattunk be a közönségnek. Kicsit szurkoltunk, . kicsit izgultunk, kicsit csodálkoz­tunk a merészségükön. A Göd—Surány átkelőhelyen közel egymillió veszteséget hozó vállalkozást vettek át. A Szentendre—Szigetmo­nostor átkelőhelyen másfél millió volt a veszteség. A cég korábbi vezetői örül­tek, hogy valaki megszaba­dítja tőle őket, nem kértek bérleti díjat, járjon a komp. még mindig nincs teljesen rendben, s akkor a munka­díjat még nem is számolta. — Hogy megy a bolt? — kérdeztem tőle a napok­ban, az ugyancsak megszé­pült hajómenyasszony lát­tán, mire egy számára megdöbbentő levelet mu­tat, ezzel a szöveggel: „A mai napon a következő szövegű táviratot adtuk fel a címére: Felszólítom, hogy bérleti szerződéskötésre VII. 31-én, szerdán válla­latunk központjában je­lentkezzen. Százezer forin­tot hozzon magával.” — Mire? mázott lenne, övék a rek­lámjog. Az előddel öt év­ben állapodtak meg, most egy évről van szó. Kétmil­lió 200 ezerre értékelik a kishajót, amit a biztosító 400 ezerre, felújítás után. Nem erről volt sző. Aláírta, befizette — Mit ír az előző szer­ződés? Ó megmondta — Szándéknyilatkozatot írtunk alá. No meg itt egy levél, ami igazolja, hogy szerződés, közli is a lényé­gét, de példány nincs a kontaktusból. Inkább kockáztat Pásztor László, mint régi vízen járó ember biztosí­tékként a családi házat kockáztatta, csak az ő ke­zébe kerüljön a Pentele kishajó. Majdnem százezer forintot költött az öreg teknő felújítására, ami — Varga Pista — így mondta Pásztor László, mert ismerősök ők innen Szentendréről, Varga úr itt a' szemközti jachtklub tulajdonosa, ha még át nem ruházta a fiára. — Szóval, az új Igazgató meg­mondta: az elődje minden szerződését felrúgja. Úgy­hogy Pásztor úr délután vele tárgval odaát és re­ménykedik. Abban, hogy nem kell elfogadnia ezt a diktátumot, ami szerint kaucióra augusztusban még 200 ezret kell adni, csak tudná miből. Hét­százezerrel terhelték le a házát, a vállalattól kell je­gyeket átvennie, mintha nem bérlő, hanem alkal­IJálón és határon tálról Egy biztos kéz Az asztalitenisz NB II-es férfi csapatbajnokságban a Szentendrei Petőfi együtte­sének egyik legbiztosabb pontja Czibulya László volt. Minden találkozón hozta formáját, emellett az egyé­ni viadalokon is bizonyított, így a megyei tízek bajnok­ság elsőségét, veretlenül vívta ki. Czibulya László Szlovákiából, vendégjáté­kaként szerepel a Pest me­gyei együttesben. Már fiatalon eljegyez­tem magam az asztalite­nisszel. s hosszú időn át az eperjesi NB II-es csapatban szerepeltem — emlékezett vissza a 26 esztendős spor­toló. — Ipolyságon lakom, az erdészetben dolgozom. Onnan járok a csapatmér­kőzésekre az egyéni viada­lokra. Sajnos, otthon nincs megfelelő képességű edző­társam. S vajon miért pont a Pest megyei egyesületet vá­lasztatta a szlovákiai ütő­forgató? Kovács Árpád sze­rint az NB I-es képességű játékost a jó kollektív szel­lem vonzotta a szentendrei együttesbe. R. L. — Ezért vagyunk n még mazsolák a privatizá cióban — gondolom én, dilemmámmal Varga 1st vánhoz, a vállalat új igaz gatójához fordulok, mond van: á vállalat a jogi sze mély, az utód kötelezett ségeit talán vállalni kell Ezután leszek még értet lenebb. Azért, mert a: igazgató úr úgy véli: Pász torék pártján állok, han gomból érzi, hogy nem va gyök objektív. Herdált a; előző vezetés, nem reálisat a szerződések. Miért kéren én számon? Hol voltunl mi, a Pest Megyei Hírlat az elmúlt égy évben? Olva sóink biztos tudják. Bi­zonygatom, hogy nem szá­monkérés, állítás, kérdés a dolgom. Hallom a választ hogy ha valótlant állíta­nék, úgyis megtámadná a vállalat. Stílus. Pásztor László alá írta a szerződést, befizeti- a pénzt. Kovács T. István SZIGETHALMON Falugyűlés Szigcthalom önkor­mányzata augusztus 5- ére 17 órára a Marlyn- telepi iskolába falugyű­lést hívott össze, ahol a település lakói tájékoz­tatást kapnak a vízbe­ruházás indításáról, az ivóvíztársulat alakítá­sának feltételeiről, a te­lefonhálózat fejlesztési lehetőségeiről és a gáz­beruházás befejezésé­ről. Szigetújfalun Polgárőrök alapítványa Szigetújfalun a közel­múltban megalakult a pol­gárőrség, amely a település közbiztonságát szeretné megszilárítani azzal, hogy tagjai éjszakánként járőr- szolgálatot látnak el a fa­luban. Most a polgárőrség egy alapítvány létrehozásán dolgozik, amely kicsit távol áll ugyan a közbiztonság­tól, de mindenképpen a te­lepülésen élők érdekeit szolgálná. Ugyanis oktatási és közművelődési feladato­kat is támogatnának.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents