Pest Megyei Hírlap, 1991. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)

1991-08-31 / 204. szám

A menedzselés fordítva is igaz Önmagát pénzeli a TIT A világkiállítás cs Pest megye A kultúrák találkozása Menedzser típusú TIT-et tervezett a Pest megyei egyesület. Több ízben is beszámoltunk arról, hogy ez nem légből kapott el­képzelés. A napokban újabb bizonyítékát adták annak, hogy képesek voltak a vál­tásra. Összesen kétszázötven vál­lalót és gazdálkodóegy­séget kerestek meg aján­lataikkal, amelyek szakmai át- és továbbképzést kínál­nak. Abból indultak ki, hogy a jelenlegi gazdasági helyzetben igencsak elkél a segítség, elsősorban a mun­kanélküliek és a közeljövő­ben állás nélkül maradók számára. Nemcsak a kor­szerű szakmai ismeretek átadására vállalkoznak, ha­nem az általános művelt­ségüket bővíteni szándéko­zókról sem feledkeznek meg. Újdonságnak számít például az idegenvezetői szaktanfolyam, amelyet nyelvvizsgával nem rendel­kezőknek is indítanak. Itt azonban követelmény a fel­ső- vagy a középfokú vég­zettség. A manapság oly diva­tos vállalkozásokra is gon­doltak. Két féléves tan­folyamon készítik fel az 'érdeklődőket a magánvál­lalkozások pénz- és admi- - níszirációs ügyeinek inté­zésére. Mindezt összekötik német vagy angol nyelvok­tatással. A résztvevők fog­lalkoznak vállalat-gazda­ságtannal, bér- és kereset- szabályozással, munkajog­gal, vállalkozói-, társada­lombiztosítási - és adóisme- ' retekkel, ugyanakkor gép­írással is. A személyügyekkel fog­lalkozó szakembereket úgy készítik fel, hogy a munka­ügyi, szociális és jóléti té­mák mellett pszichológia, valamint ügyviteltechnika is szerepel a programban. Továbbra is sokan érdek­lődnek a külkereskedelem lránt. Ok középfokú ügy­intézői szaktanfolyamon ta­nulhatnak. Ugyanígy vám­ügyekben, anyag- és áru­forgalmi szakmákban, rak­tározási ügyintézői, titkár­női teendők ellátásában szerezhetnek képesítést a jelentkezők. A Pest megyei egyesület számolt a szakismereteiket bővíteni szándékozó1; ér­deklődésével is. Ezért adó­elszámolási, vállalkozási, vám- és devizaügyintézöi, iratkezelői és élelmiszer­higiéniai tanfolyamokat is indítanak. Sőt, egy egészen speciális területre is odafi­gyelnek. Mérgező hatású anyagokkal csak olyan dol­gozók foglalkozhatnak, akik rendelkeznek szakirányú végzettséggel. Ezért méreg- kezelői tanfolyamot is indí­tanak. A tematikát az egyes gazdálkodó szervezetek igé­nyeihez igazítják, s szükség szerint helyben tartják meg. A hagyományos tovább­képzésre is biztosítanak le­Vagy inkább visszatérők? Nem is tudom, melyik szó illik jobban arra a mind gyakoribb eseményre, ami­kor egy-egy hajdan közis­mert színész, színésznő, sok évi (évtizednyi) távoliét után újra ellátogat a szü­lőhazájába. Talán mind a -lsét szó jó: haza- és visz- szatérnek ezek a művészek, még akkor is, ha nem te­lepülnek vissza. A legújabb haza- és visz- szatérő most Szörényi Éva. Az ötven fölötti évjáratok tagjai még láthatták öt a Nemzeti színpadán, legen­dássá nőtt emlékezetű elő­adásokban. 1335-től 1956-ig volt a társulat tagja. A fő­iskola után nyomban a Bla- ha Lujza téri épület lett a munkahelye, szinte az ott­hona. Volt Cordelia a Lear királyban, Tünde a Cson­gor és Tündében, Lujza az Ármány és szerelemben, Melinda a Bánk bánban, volt az Űri muri Rhédey Észtere, a UI. Richard Lady Annája, az Othello Desde- monája. Tünde, Melinda és Des- demona alakítójaként én is láttam. A diákköri emlé­kekből a részletek már ki­hullottak; amire emlék­szem, alapvonások. Például, hetöséget, ilyen például a kazánfűtői tanfolyam. Kü­lön figyelmet fordítanak a kőolaj- és gázipari képesí­tés megszerzésére. Termé­szetesen továbbra is foly­tatódik az angol, német és francia nyelv oktatása. Cso­portos igény esetén bármi­lyen más idegen nyelv el­sajátítható tanfolyamaikon. Lázár Tibor ügyvezető igazgatótól megtudtuk azt is, hogy a megyei egyesü­let csekély számú munka­társi gárdája, nemcsak a szervezésekkel tölti nap­jait. Hogy a működésük­höz szükséges összeget gya­rapítsák, gépkönyvek, pros­pektusok és más leírások fordítását is vállalják. A menedzselés tehát oda és vissza is igaz. Vennes Aranka hogy Tünde az ő megfogal­mazásában milyen légies, átszellemült, költészettel át­itatott, lebegő, tündérlány­hoz illően szőke és karcsú volt. Hogy Melindája egy ártatlanul szenvedő, az ese­mények, a nagyobb erők sodrában vétlenül vergődő és bűnhődő asszony képét .mutatta. S hogy Desdemo- naként el tudta hitetni: ez a kényes, finom, műveit, érzékeny, gazdag, büszke és előkelő velencei patrícius­lány halálosan beleszeretett valakibe, akiben megérez­te, nem a vad férfiasságot elsősorban, hanem a ne­mes és tisztaszívű embert, s akitől aztán épp ezért volt olyan rettenetes el­szenvedni a vádat, az őr­jöngő féltékenységet. Eb­ben a Desdemonában Othello első megalázó gya­núsításakor összeroppant valami. Ami később történt, az már egy megtört női lé­lek megadó gesztusa volt; ha nem szeret ez a férfi, Még mindig, s kitudja meddig, egymást követik az 1998-ra tervezett világ- kiállítással kapcsolatos an­kétok, szakmai érdekegyez­tető fórumok. A közelmúlt­ban Ráckevén a Pest Me­gyei Kereskedelmi és Ipar­kamara rendezett találko­zót, amelyre meghívták a megye parlamenti képvi­selőit, az önkormányzati vezetőket, a tagvállalatok, a vendégiátóipari, az ér­dekképviseleti szervek ve­zető képviselőit, s azokat a vállalkozókat, akik válto­zatlanad érdeklődnek a vi­lágkiállítás iránt. Jelen volt ezen az ese­ményen Baráth Etele, ál­lamtitkár is, A világkiállí­tás és Pest megye címmel előadást tartott. Édes Mariannától, a me­akkor úgysincs értelme semminek. Szörényi Éva, három és fél évtized után, visszatért. Két estén fel is lép, a mos­tani Nemzetiben. Hajdani nagy sikerei színhelyén ma autóparkoló van. A Blaha Lujza téri balkáni nyüzs­gésben eszébe jut-e vala­kinek az a régi Nemzeti Színház? S vajon mit érez Szörényi Éva (akinek tu­lajdonképpen semmiféle oka nem volt rá, hogy 56- ban elmenjen, csak éppen nem akart részese lenni annak, ami aztán követke­zeit), mit érez, ha véletlen ríül arrafelé jár, ahol hu­szonegy esztendőn át any- nyi estén övé volt a szín­pad? Milyen az, ha az em­ber hazatér, de a hazának épp azt a kicsiny darabká­ját, mely számára a legin­kább jelentette a hazát, már nem találja? Mi kárpótol­hatja ez a hiányt? Takács István miSz í Mi Á/i li;v \l Ijmsm Hazatérők gyei kereskedelmi és ipar­kamara titkárától tudtuk meg, hogy szeptember 30-án kell a Parlamentnek jóvá­hagynia a világkiállítás megtartásáról határozó tör­vényt. Ezzel kapcsolatban szeptember 15-ig elkészül a kiállítással foglalkozó sok­oldalú elemzés. Megváltozott a világkiál­lítás szlogenje is, amely így hangzik: A kultúrák ta­lálkozása! Éves rendezvény- sorozat keretében zajla­nak majd az események. Honfoglalás, kommuniká­ció, ember és környezete téma- és tárgykörökre épül­nek majd fel több helyszí­nen is a műsorok, látniva­lók. A világkiállítás központ­ja természetesen a főváros lesz. Viszont a vendégek fo­gadásából, a szálláshelyek és a vendéglátás biztosí­tásából, érthetően nem ma­radhat ki a megye sem. Ép­pen ezért várják a szerve­zők, valamint a Pest Me­gyei Kereskedelmi és Ipar­kamara illetékes szakembe­rei a vállalkozói és egyéb ötleteket. Gy. Í-. „Játszottak” a Ben Húrban is Veszélyben a lipicai ménes A szerbhorvát háború folyamatosan bővülő áldo- zatlistaja, úgy tűnik, új té­tellel bővül: veszélybe ke­rült a lipicai ménes. Hely­színi tudósításban a La Reppublica számolt be a ki­alakult helyzetről. A had­sereg ágyúi és helikopterei elűzték a lovaglást, a lova­kat, kedvelő turistákat, a méneséről híres vidék lá­balt. Az alapításának 410. évfordulóját úgy „ünnepel­te” a ménes, hogy most már hosszú ideje hiányzik az a 300 ezer látogató, és a 40 ezer fizetett lovaglódra, amelynek bevételéből tar­tották fenn a 230 paripából álló, egyedülálló intéz­ményt. így tehát fájdalmas és drasztikus kényszermeg­oldásra kényszerültek: 70 lovat máris elárvereztek holland, svájci, német és olasz vásárlók között. A ménes négy évszázados története során — 1. Ferdi­nand osztrák császár idején alapították a trieszti püs­pökségtől vásárolt terüle­ten, 1580-ban, és a ház tu­lajdonában maradt 1913-ig — egyaránt átélt vészes na­pokat. és hangos sikereket Az első és második világhá­ború jelentette az utolsó megpróbáltatást, menteni kellett a lovakat; 1947-ben mindössze 11 lóval kezdték az új életet. És hogy milyen sikerrel, azt — egyebek kö­zött — a mozi is szemlél­teti: a lipicai ménes már „játszott” a Ben Húr és a Fra Diavolo filmben. Ju­goszláviában most a tanko­ké a főszerep. Jancsó Miklós kitüntetése A Magyar Köztársaság elnöke Jancsó Miklós Kossuth-díjas, kiváló mű­vész filmrendezőnek film­művészeti tevékenysége el­ismeréseként 70. születés­napja alkalmából a Ma­gyar. Köztársaság Arany Ér­demkeresztje kitüntetést adományozta. A kitüntetést Göncz Árpád pénteken a Parlament nándorfehérvári termében nyújtotta át. Je­len volt a kitüntetés átadá­sánál Fekete György, a Mű­velődési és Közoktatási Mi­nisztérium helyettes állam­titkára. SZÓ MEETS HM SMS AZ ÉJSZAKAI LÁ TOGA TÓ A nagy csarnokon keresztül az utolsó eladók is a személyzeti kijárat felé igyekeztek. A nőidivat-osztá- lyon a kalapokat muszlinkendőkkal takarták le. Az ezercikk- és illatszerosztályon már sötét volt. A meny- nyezetről új dekoráció lógott, furcsa alakok árnyai tán­coltak a fejek fölött. Duke a nyitott személyzeti ajtóban állt, figyelte a csinos elárusítólányokat és az elegáns férfi eladókat. Feladata volt az is, hegy ellenőrizze a csomagjaikat, nem visznek-e ki az üzletből valamit engedély nélkül. Miután bezárta az ajtót, Columbo bemutatkozott neki. Duke nem látszott túl nyugtalannak. — Szeretem a munkámnak ezt a részét. Figyelni őket, ahogy elmennek. Néhány lány nagyon helyes, ugye? — Igen. Észrevettem. — A férfi, az férfi, Columbo. Akar egy Coca-Colát? — Nem, köszönöm. Utánament már valamelyik lány­nak. amikor bejönnek? — Nem vagyok itt, amikor kezdenek. Én csak azon a napon látom őket, amikor az áruház este kilencig tart nyitva, úgy, mint ma. Aztán be szoktam jönn-i egy kicsivel korábban, tudja, leváltom az öreg fickót, aki nappal van szolgálatban. Engem nem zavar a munka, ő meg szeret hazamenni. — Esetenként az alkalmazottak késő este is be­jönnek? — Igen. Ó! Arra a szegény kislányra gondol a kira­katrendezőknél. Ök szokatlan időben, késő este is dol­goznak. De én csak szájhős vagyok, hadnagy. Amikor a helyzet kezd alakulni, én szégyenlőssé válók. Nem csinálok mást, csak viccelek. A fenekét se merem meg­simogatni egy lánynak sem. Különben is van egy ba­rátnőm, aki néhány házzal arrébb dolgozik egy étte­remben. Néha idejön és... — öntelten mosolygott. — Azt lehet itt? Duke hetvenkedő mosolya szégyenlőssé változott. •— Az emeleten van néhány kanapé. — Ö, igen — csoszogott a .lábával Columbo. — Biz­tos, hogy nem ment fel azokkal a lányokkal? — Bizonyítani nem tudom. — Shirley Bell visszajött a múlt éjjel, miután Miss Mór tonnái elment? COLUMBO NYOMOZ j Gyilkosság | karácsonyra j Irta: Älfrnti Lawrence / fordította: Kira -ióísef j Duke az ajtóhoz sétált, megnézte, hogy rendesen be van-e csukva. Aztán ismét Columbóhoz fordult, háttal az ajtónak. —- Lehetséges. — Megnézhetem a beírófüzetet? Duke körbement, és belépett a portásfülkébe, majd az ablakon kiadta az éjszakai ügyelet füzeiét. Columbo kinyitotta, és a múlt éjszakai oldalra lapozott. Miután bejegyezte az eltávozását, már nem jött vissza a lány. •— Amikor bejött, mindig beírta a nevét? — Nem mindig, hadnagy. Néha csak intek azoknak, akiket .már ismerek, hogy mehetnek. Columbo érezte, hogy Duke nem mond el mindent, de még nem tudta, próbálja-e erővel őszinteségre kény­szeríteni. — Azt mondta, hogy a lány visszajöhetett. — Nem tudom. Én az‘előírt ellenőrző útvonalon jár­tam. — Nem zárta be az ajtót?-— De igen. — Nos, akkor nem jöhetett be. Csöngetés nélkül. — Hát tudja, hadnagy, néha hátramegyek. *— Hogy lehet az, hogy nem találta meg a holttestet? — Nem mindig megyek végig mindenhol, csak bevi­lágítok az irodákba. Ha ott van valaki, az mocoróg, ér­ti? Valójában nem dugom be a fejem minden lyukba. Egyszer elkaptam egy gyereket a hetedik emeleten, a játékosztály mögött. A raktárban. A tizenöt éves kö­lyök halálra rémült. Fogadást kötött, hogy egy éjszakát észrevétlenül. el tud tölteni az áruházban. Amikor kör­bevilágítottam, megmoccant. Bementem, és megfogtam. — Elveszítette a fogadást? — Nem — nevetett Duke. ;— Megengedtem neki, hogy velem töltse az éjszakát. Magammal vittem az ellen­őrző útvonalon. Amikor Ginny — a barátnőm — be­jött, hozott nekünk néhány hamburgert. Amikor az áruház kinyílt, a. kölyök kisétált, mintha semmi nem történt volna. Az összes haverja várta. Ö volt a hős, aki hazatért. — Szép cselekedet volt. — Elég vért és kifordult emberi belsőrészt láttam, Columbo. Nem akarok többet látni. Békében élek most. A nyomozó mélyet sóhajtott. — Gyűlölöm a kényszerítést, Duke. De van néhány dolog, ami nem hagy nyugodni. Magának ellenőrizni kellett valamennyi ajtót, igaz? A lány teste a lépcső alján, az ajtó előtt feküdt. Hogy lehet, hogy nem vette észre, ha jól látta el a szolgálatát? A másik meg telje­sen világos. Senki nem jöhet be, hogy ön ne lássa. — Lehet, hogy kissé lazítottam. — De ön engedte ki Mr. Laniert 11.30 körül. — Igaz. — Arra kell kérnem, maradjon a városban, ne utaz­zon el, Duke. Tudja miért? — Sejtem. — Kinyitná nekem az ajtót? Duke kinyitotta az ajtót Columbo előtt. A hadnagy tétovázott egy pillanatig. — Még visszajövök, hogy elbeszélgessek magával. — Tudom. — Gondolkozzék azon, hogy mit nem mondott még el, oké? Egy csomó bosszúságtól kímélhet meg mind a kettőnket. Duke figyelte Columbót, ahogy végigcsoszog a hal al­más épület mellett az utca irányába. Egy mérges kis­kutyára emlékeztette őt, amely addig rágja a szőnye­get vagy csontot, amíg semmi sem marad belőle.- (Következik: Vacsora négyesben)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents