Pest Megyei Hírlap, 1991. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)

1991-08-31 / 204. szám

Egészségügy! gyermekotthon Őrhottyónban

Építkezés a kertben és a lélekben

Nagy, tágas szobák. Nyitott ablakok, a szag mégis egy zsúfolt belgyógyászati osztályt juttat eszembe. Bent, tíz- tizenkét szépen bevetett ágy. A szoba előtti parkban gyerekek játszanak. Arrébb elfekvő. Kicsi, egyéves beteg gyermek rágja az ágy vasrácsát. A másikon húszéves fiú vicsorít, eltorzult arccal mosolyog és kísérőm simogató keze melegére felnyög. ö így örül. így adja tudtunkra, neki is kell a simogatás, vágyik a szeretetre. A kislányok szobájában szőke, Hófehérke-bőrű gyerek csimpaszkodik belém, újjal elfehérednek, úgy szorítja kezemet. jön mellettem és alig kivehetően, szinte nyögi: mama.

Néhány belakott épület, néhány most épülő, egy éppen felújítás alatt álló ódon kastély, hatalmas fák, tölgyek és fenyők, igazi őspark, tűző napfény. Szegedi Péter református lelkész •vezetett körbe és tájékoztatott a református egyház egészségügyi gyermekotthonának életéről, gondjairpl és jövőjéről örbottyánban.

Öívenmiliiés

hemhúzás

1928-ban Kovács István teológusprofesszor ötlete volt, hogy az akkori lelkészözvegyeket egy otthonbán helyezze el. Az őrbottyáni kastélyt egy angol lord segítségével vették meg, és 1948-ig a ma testileg és szellemileg fogyatékos gyermekek otthona az özvegyeké volt. Az özvegyeket árvák követték, s mai funkcióit 1980-tol látja el. Akkor még csak negyven beteg gyermeket helyezett el a kastélyban az egyház, majd jöttek az építkezések, a bővítések, és 1973-tól új épületekben egyre több beteg gyermeket tudtak fogadni. Sajnos napjainkra ismét kicsinek bizonyul az otthon, hiszen bármennyire is nehéz a fogyatékosán születő gyermekekről beszélni, számuk egyre nő.

Szegedi Péter Debrecenből került az intézet élére tavaly ősszel. Orvos feleségével és három kicsi gyermekével beköltözött az egy szobába és azóta is tartja az ott gyakorlatilag kötelező 24 órás szolgálatot.

—• Amikor átvettem az Otthon vezetését, láttam, itt építeni kell. A gondozóktól nagyon sok segítséget kaptam és gyakorlatilag azonnal kezdődhetett a munka. Segítettek állami és egyházi vezetők is. Kiemelném Für Lajos miniszter szerepét, aki azonnal átlátta, hogy gyökeres változásodra van szükség. Jelen pillanatban, szerénytelenség nélkül mondhatom, teljes rekonstrukció van. Felújítottuk a konyhát* új hűtőkamráink lettek, új eszközök vannak a konyhában, amelyeket az angol követségtől kaptunk. A szolgálati lakások ''egy részét már átalakítottuk és épülnek úják is, hiszen aki ezt a munkát vállalja, az önmagái adja, itt kell élnie. A kastély is leromlott az idők során, annak is el kell végezni teljes felújítását és az eredeti szépségében kell

itt állnia. Vannak zsúfolt osztályaink, ilyen volt a fiúk lakrésze, most egy ezer négyzetméteres lakótér épül, szobákkal, fürdőkkel és ebédlővel. A beruházás összege talán meghaladja az ötvenmillió forintot. Az egyház, mivel érzi, mennyire nagy szükség van az otthonra, ezt vállalta. Számtalan ország, segít. Támogatnak a svájciak és a németek. Amelyik követség vezetője ide ellátogat, végignézi az itt élő beteg gyerekeket, megnyílik és segít.

— Amerikai támogatókkal, operaénekessel és politikusokkal álmodozunk arról, hogy ezeknek a gyerekeknek is legyen uszodájuk fizioterápiával. legyen

sportolási lehetőségük. Szeretnénk egy manuális műhelyt létrehozni, ugyanis bár fogyatékosak a gyerekek, sok közöttük az ügyesen dolgozgató, és hosszú távon ezzel a módszerrel tudnánk őket foglalkoztatni. Ezek persze még csak álmok, de az Úristen segítségével valóra válnak. Az eddigi előbbrejutás is neki köszönhető — mondta el Szegedi Péter.

Hit nélkül nem megy

Valóban, szétnézve az otthonban, látva a betegeket, az elesett, magatehetetlen embereket, érzi a látogató, ott szívvel-lélekkel kell dolgozni, azt az emberfeletti szervezői és gondozói feladatot hit nélkül képtelenség lenne elvégezni. A fogyatékos gyerekek szülei sorban állnak és kérik beteg gyermekeik elhelyezését. Megnőtt a bizalom az egyházi otthonok iránt, ök pedig fogadják lehetőségeikhez képest. Nem tesznek különbséget a felekezetek között és területileg sem, hiszen az egész országból érkeznek a lakók.

Szegedi Péter lelkész elmondta azt is, hogy bár az udvar tele van építőanyagokkal, s úgy tűnhet, a sok munka elveszi az energiáját, a belső, a lelki építkezésről sem feledkeznek meg. Havonta rendszeresen tartanak evangelizációs hetet, s gyakori vendég náluk a katolikus, a baptista és az evangélikus lelkészek látogatása. Külföldről a gyülekezetek gyakran küldenek fiatal lányokat, akik ápolóként heteket dolgoznak Örbottyánban, átadva és átvéve a tapasztalatokat. Az intézetvezető lelkész hisz, bízik, talán csodát vár, s meggyőződése, hogy a legjobb helyen szolgálja urát és a rászoruló embertársait.

Témogaíást, segítséget várva

Agilitására jellemző, hogy számtalan építőanyagot szerzett meg támogatóktól, beszereltette a crossbartelefont, most gázt próbál szerezni az otthonnak, és nem utolsósorban szeretné, ha az egykori birtokot visszakapnák, hogy a gyerekek tágas kertben élhessék életüket. Ugyanis a kastélyhoz 26 hold terület tartozott, ami az idők során töredékére zsugorodott.

Támogatókra tehát szükségük van, várják és örömmel vennék, tőlünk a segítséget, akik nem is tudjuk, mekkora ajándék az egészséges, csintalan gyerek, akik nem érezzük, mit jelent egy nyomorék, fogyatékosán világra jött újszülött, vagy egy betegség útján tehetetlenné vált gyermek. S nekik is élniük kell, emberi környezetben, szeretettel körülvéve áldozatkész gondozók kezei között.

Árvái Magdolna

Már áll a ház, ahol a beteg gyermekek új szobákat kapnak. A tetőtérben pedig szolgálati lakásokat alakítanak ki a gondozóknak (A szerző felvételei)

KEGYTÁRGYAK RENESZÁNSZA,

piacon, kapu alatt,

egyszóval mindenütt. A márianosztrai Pálos-templom előtt az esztergomi templom bencés apácái a liturgikus kiadványokból nem a saját vagyonukat gyarapítják, hanem az egyház humanitárius alapját hizlalják, hogy jusson a szegények, a betegek, az elesettek istápolására.

(Vimola Károly felvétele)

Református szemmel

A múlt bűneinek megbánása nélkül nem lehet egymáshoz közeledni

A pápalátogatás négy napjának tartalmas programja! között akadt egy régóta várva várt esemény. Valami olj'asmi, amire a magyarországi reíormátusság évszázadok óta áhítozott.

A gáJyarabok meghurcoltatásáról van szó. A negyven prédikátorról, akiket az erőszakos ellenreformáció sötét esztendeiben hitükért ítéltek kínokra és kárhozatra. 1673—74-ben — egy féktelen terrorral végrehajtott reka- pitalizálás idején — rendkívüli törvényszék elé citálták a reformátusság vezető személyiségeit, s a nézeteikhez és hitükhöz ragaszkodó foglyokat gályarabokmfk adták el.

S hogy mégsem lett Magyarországból Regnum* Ma- rianum, azaz Mária országa — s minden Habsburg-tö- rekvés ellenére, mégsem csupán a katolikus hitnek lett a későbbiektől kezdve napjainkig létjogosultsága hazánkban —, abban nem kevés szerepe volt a hős rab prédikátorok kitartásának, példájának.

Ilyen előzményeik után vajon mit jelenthet a katolikus egyház legfőbb fejének látogatása? Mi erről a református egyház véleménye? A tartalmas nálunk töltött négy napja alatt II. János Pál ökumenikus istentiszteletet tartott a debreceni Nagytemplomban, és sor került egy sokáig várva várt eseményre, arra, amiről a magyarországi reformátusság eddig csupán áhítozott: a Vatikán színeiből összeállított koszorút helyezett el őszentsége a gályarabok emlékművén.

Gulyás László, Monor református lelkésze, egyház- megyei főjegyző:

— Amikor Ismert lett, hogy a pápa programjába iktatja a debreceni látogatást és a megemlékezést, arra gondoltam, nem lehet nem észrevenni az egykori botrányt, amit az egyik keMAGASRA A TETŐT, ÁCSOK!

Szigetszenímiklós-gyártelepen, a HÉV-átjáró közelében befejezéséhez közeledik az újabb üzletház építése. Kialakulóban van itt egy új kereskedelmi centrum, hiszen a már meglevő horgászcikkáruház és az autósbolt mellé most majd további boltok fogják szolgálni a város és a környék vásárlóit. Jelenleg a magánerőből létesítendő üzletház tetőjét ácsolják az ácsok.

(Háncsovszki János felvétele)

resztyén tett és okozott a másiknak — Krisztus nevében. Ez — mint elintézetlen ügy — a református és római katolikus kapcsolatokat azóta is terhelte. Nem lehetett a gyászévtizedről, a gályarabságról hallgatni, hisz egyháztörténetünk hősi korát tagadtuk volna meg. De nehéz volt mindeddig szólni is felőle, mert esetleges félrehallások miatt feszültség is támadhatott volna.

— Ezért örülünk, hogy augusztus 18-án mégiscsak elhelyezte őszentsége a kegyelet virágait. Számomra ez azt jelentette: a múlt bűneinek megbánása nélkül nem lehet egymáshoz közeledni, közös jövőt építeni. A pápát úgy köszöntötték a kálvinista Rómában, mint testvért a Krisztusban. Ennek erősítette meg igazságát II. János Pál, gondolom, nem könnyű útja a református templomtól az emlékműig. De a Vatikán feje vállalt abból valamit, amit Pál apostol így írt: ha •szenved egy tag, vele együtt szenvednek a tagok mind.

— Szívemből kívánom: legyen ez a megemlékezés itt és szerte a nagyvilágban példa, és ne maradjanak soha észrevétlenek a sebek. Ne legyenek elintézetlen ügyek, amelyek megterhelik a kapcsolatokat, mert igenis, lehet gyógyítani, keresztyén módon békességet keresni és lelni.

Juhász Sándor református lelkész, Alsónémedi:

— Példaértékű és szép volt a pápalátogatás négy •napjának megrendezése, impozánsak a külsőségek. Ez az időszak engem személy szerint is megerősített néhány dologban. Például abban: feltétlenül tiszteletben kell tartani a másként gondolkodókat, s azokat, akik a nézeteiket komolyan hiszik és vallják. Tovább erősödött bennem az együttélés szükségszerűsége, és az ennek etikai megvalósulásához vezető út. Világossá vált e napokban számomra: együtt kellene végre munkálkodnunk, nekünk, felebarátoknak, különböző vallási közösségekbe tartozóknak — Isten dicsőségére.

— Valamint együttesen kellene szentül fellépnünk mindennemű lelki és fizikai elnyomás, dezorganizá- ciós magatartás ellen, természetesen a dogmatikai különbségek tiszteletben tartásával, saját hitvallásaink változatlanul hagyásával. Továbbra is nagyon fontos az evangelizáció, de sohasem egy-egy másik hívő közösség kárára, hanem az Istent még nem ismerők körében.

A debreceni Nagytemplomban házigazdaként szereplő dr. Hegedűs Lórántot, a Duna-melléki református egyházkerület püspökét, a zsinat lelkészi elnökét hivatalos, többhetes útja miatt nem érhettük el. Helyettese, Dr. Nagy Tibor főjegyző azonban készségesen betekintést adott a pápalátogatás ezen eseményének előzményeibe:

— Püspökünk a Magyar Rádió Vasárnapi Újság című műsorának egy kora márciusi számában már vázolta: milyen igényekkel lépünk föl. Nevezetesen három dologban kértük II. János Pál pápa közreműködését. Ezek közül is az első volt a koszorúzás Ennek tett eleget őszentsége az ökumenikus istentisztelet után Debrecenben. Ezenkívül azt kértük az előzetes megbeszéléseink során: bár a határainkon túl élő magyarság javarészt református vallású, a szentatya vesse latba befolyását az ő . sorsukért. II. János Pál — emlékezetes beszédében — ennek is iegét tett. A harmadik dolog pedig, amelyről ott, a Nagytemplomban Dr. Hegedűs Lóránt püspökünk levelet adott át őszentségének, az a vegyes házasságok kérdésének rendezésére irányul. Tudniillik országunk népének körülbelül 65 százaléka katolikus vallású. Az Európában honos szokásoktól eltér rően, minálunk különös szigorúságot tapasztalunk katolikus részről a vegyes házasságok kérdésében. Hazánkban ugyanis a mind a mai napig életben levő törvényeik szerint a nem ka,- tolikus pap előtt kötött házasság érvénytelen. Még m? is különböző szankciókkal sújtják azokat a katolikus házasulandókat, akik leendő házastársukhoz igazodva, más felekezet templomában kötik meg frigyüket. Holott tudván tudjuk, már a? 1960-as években pápai állásfoglalás született arról*: Igenis, vehessék föl a szentségeket azok is, akik rever- zállst adtak.

—• Fel kellene már nőnünk Európához. A hívekét pedig nem elveszíteni, hanem megnyerni.

Fekete Ildikó