Pest Megyei Hírlap, 1991. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)
1991-08-03 / 181. szám
Alaphelyzet legyen, hogy szomorú vagy. A bemelegítéshez szükséged lehet egy kis esőre, haladóknak egy- két-három-négy féldecire. A terepet is készítsd elő: elsötétített szoba, legföljebb az erősítő varázsszeme adjon kontúrt a tárgyaknak. Ha sikeresen előkészítetted a kis magyar történelem sarokszobáját, és a fél üveg cseresznye után már az Operenciás-ten- ger sem áll búsmagyar lelked és az ősnéger siralom közé, akkor fölteheted végre a kedvenc dzsesszle- mezedet. Amikor megszólal a trombita, s már nem is tudod, melyikötök siratja jobban az elnyomottakat, ne tétovázz, perdülj táncra. No persze, vigyázz az aláfestésre. Itt nem a lábadban is mélyen gyökerező pentatóniáról van szó, amelyre már újszülött korodban is működtek a reflexeid. Nem azért készülődtél olyan gondosan, hogy most legényesi csuj- jogatósra csapdossad a lábad szárát. Ez most egy másik világ. Feledkezz meg magadról, lazíts, s hagyjad, hogy lelked néger fele irányítsa mozdulataidat. Ha van egy kis eszed, arra azért vigyázol, hggy ne mindjárt az első számra idd ki az üveget. A nagy igyekezet, hogy búsnéger ősmagyarságodat táncba öntsed, végzetes is lehet. Mert ha összegabalyodik a lelked az összes végtagoddal, még pofára esel az elsötétített szobában. Ilyen veszély nem fenyeget, ha mindezzel tornateremben, napfényes nyárban, még zsendülő korodban, avatott tánctanárok vezényletével kísérletezel napi másfél órában. Nem kell félned, hogy révületbe esel, s attól akadnak össze a lábaid. A világítás kielégítő, hatalmas tükör veri vissza kegyetleMűvészi tánc botlábú bennszülötteknek nül botlábaid próbálkozásait, és Duke Ellington zsenialitását ügyesen nyeli magába a kis kazettás magnó. A tanárok pedig szakemberek, vigyáznak rá, hogy csak annyit% és úgy lépkedjél, amennyit képzetlen lábaid elbírnak. Rájössz hamar, itt nem táncíkálásról van szó, nem is átélésről meg mifénéről, amit csak magadra hagyatva tudsz kitalálni. Itt szakmai képzés folyik, tükör által élesen ellenőrzőit tanulásról. Azt mondják, ez nagyon hasznos. Ha színésznek, énekesnek, táncosnak, a shoiv-business alkalmazottjának készülsz, nem is találhatnál jobb tanárokat, mint Luigi és tanítványa, Rhett Dennis. Ha Barbra Streisand, John Travolta, Lisa Minelli, Shirley McLain náluk tanult dzsesszbalettet, ha öle fizethették a Brocdwayen is híres-neves tanárpár nem olcsó tandíjait, s ha, mint láttad már többször, igencsak megtanulták a dolgot, hát köszönd meg, ha neked is részed lehet ebben. Nagy jótéteményként könyvelheted el, hogy a két mester, a táncművészet, a modern dzsessz- tánc legendás alakjai egy hónapig a budapesti Városmajori Gimnázium tornatermében kurzust tartatlak. Amerikából a Perfekt Oktatási Kft. költségén jöttek, s a cég szerint igencsak ráfizetnek. Mert nem tódul a nép a hírneves amerikások óráira. Sem a hivatásosok, sem az amatőrök. Pedig itt nem számít, hogy nem te vagy a Porgy és Bess valamelyik címszereplője, nem számít, hogy föl voltál mentve tornából, és az sem, hogy eddig csak aerobictanfolya- mon edzetted a csípőizmaidat. A táncművészet mag- újítói misszionáriusként érkeztek Pentatóniába, és elhízott háziasszonyoknak is szívesen átadnák tudásu-, kát. Csak értené meg végre valaki, hogy a Cole és Matox stílusára jellemző dinamika egyesítve a romantikusabb, lágyabb vonalvezetéssel ma már nélkülözhetetlen a világ táncművészeiében. Elkeseredetten az ért étién bennszülöttek közönyétől — de a dzsessznek elhivatva — tartják óráikat a legendás Broadway-tánc- tanárok a Városmajorban. Méltatlankodnak, hogy nem hagyjuk magunkat kihúzni a sötét törzsi állapotokból, aztán nézhetünk' a Moulinban, ha a pucér lányok unalmasan riszálják a seggüket. Es manapság, túl a középkori szocializmuson, már A csodálatos mandarint sem lehet a Las Ve- gas-i showlcoreográfiák. alapos ismerete nélkül el- lejteni. Mert így még Európába sem jutunk el, nemhogy az igazi szabadságba, az igazi demokráciába, az igazi művészetbe. Amerikába. És ez lesz a végzetünk, ha megérjük. — jakubovits ■ SZOMBATÉ MM SMS A CSA VARKULCS Mary Jane és Shirley a Hollywood gyorsforgalmi úton haladt Los Angeles belvárosa felé. Mary Jane Corvairje kormányánál ült, hagyta, hogy autója lassan, lustán guruljon, együtt a forgalommal. Mindkét nő kellemesnek érezte az autózást a sötétségben. Mary Jane kesztyűs keze a kormányon nyugodott, Shirley a neonfények végtelen sorát és a felvillanó reklámokat bámulta. Gyermekkoruk óta barátnők voltak. Négy hónap különbséggel születtek a Georgia állambeli Atlantában, de Mary Jane magasabb és erősebb testalkatú lévén, mindig idősebbnek tűnt. Háromháznyira laktak egymástól, csúszó-mászó kisgyerekkoruktól együtt játszottak. Akkor még mind a ketten dundi kisgyerekek voltak. Ahogy az évek teltek, Mary Jane izmos, erőszakos modorú lánnyá fejlődött. Shirley, aki karcsúbb volt és szebb lett, mindig a nagyobb lányokat utánozta. Együtt öltöztették a papírbabákat és íőzőcskéztek, megvoltak a maguk titkos kis társaságaik, önálló és önmagukkal megelégedő kis csoportot alkottak a világtól elkülönítve. Tízéves korukban egy tragédia választotta el őket egymástól. Shirley anyja paralízisben meghalt, apja, akit a vállalata Chicagóba helyezett át, magával vitte Shirleyt is. A lányok szorgalmasan leveleztek, és művészeti érdeklődésük is éveken át párhuzamosan alakult. Mary Jane rövid ideig sikeresen tornázott, de a középiskola elvégzése után követte Shirleyt a Chicagói Ivlűvészeti Főiskolára, ahol mindketten férfi- és nőidivat-tervezést tanultak. Shirley megpróbálkozott színpadi díszletek és kirakatok tervezésével is. Tanulmányai befejezése után Mary Jane Nyugatra ment, hogy mint jelmeztervező meghódítsa a filmgyártást. Shirley Chicagóban maradt, és áruházi kirakatrendezőként dolgozott. Chicago legnagyobb áruházának, a Marshall Fieldnek lett égjük megbecsült kirakatrendezője. Mary Jane kevesebb sikert ért el Hollywoodban. Vázlataival sorra járta a stúdiók jelmeztervező részlegeit, próbálkozott nagyobb televíziós társaságoknál is, de nem jutott előbbre. Végső kétségbeesésében elvállalt egy állást a Broughton Áruházban, ahol a kirakatok rendezéséhez szükséges ruhákat kellett összegyűjtenie, válogatnia. Jelentéktelen munka volt: lassan jutott előre: először kirakatrendező lett, majd a kirakatok divatrészének megtervezője, végül a dekorációs osztály vezetője. itt ismerkedett meg Rafe Jacksonnal, aki a férfiruházat anyagait rendezte, és annak lakótársával, Farley Lanier belsőépítésszel, ö azokat a kirakati bútorokat, állványokat tervezte, melyekre a ruhákat helyezték el. Hárman szoros, szinte elválaszthatatlan barátokká váltak, élvezték egymás társaságát a munkában és a magánéletben egyaránt. Egy családnak tekintették magukat, együtt jártak ebédelni, színházba, bevásárolni, megosztották könyveiket, pletykáikat. Bár nem szokványos együttes volt ez, mindhárman elégedettek voltak. Egy ízben, amikor Farley és Rafe összeveszett — ami gyakran megtörtént —, Farley néhány' napra Mary Jane-hez költözött. Ezután a köztük lévő légkör hűvös és hivatalos lett. A kirakatépítő asztalosok eltréfáltak a „szerelmesek civakodásán”. De aztán helyreállt közöttük a nyugalom. Viszonyuk visszazökkent a rendes kerékvágásba, és minden rendbe jött. Farley is visszaköltözött lakótársához. Később mindhárman jót nevettek rajta, hogy abban a feszült időszakban tudtak a legeredményesebben együtt dolgozni. COLOMBO NYOMOZ Gyilkosság karácsonyra * Irta: Alfred Lawrence / Iordította: Kira Jó/sf.f Engedélyt kért egy asszisztens felvételére, aki segít az új elképzelések kialakításában. Amikor a főnökség bslesgjrezését adta, Mary Jane felhívta Chicagóban Shirleyt, és kérte, fogadja el mellette ezt az állást. A telefonbeszélgetés során Shirley habozás nélkül igent mondott. Az első nagy feladat, amelyet meg kellett oldania, a közelgő karácsonyi szezon reklámötletének kitalálása volt. „Karácsony hó nélkül” címet adta elképzelésének: ruha- és képsorozat mutatja be, hogy milyen a karácsony a déli féltekén: Mexikóban, a. déli tengereken, természetesen Kaliforniában, az afrikai dzsunge- lekben, Óceániában, a Holdon, valamint az ő és Mary Jane szülőföldjén, Georgiában. Mind a négyén biztosak voltak abban, hogy hétfőn, amikor az új kirakatok láthatóvá válnak, óriási sikert fognak aratni a főnökségnél és a vásárlóknál egyaránt. Éjjel-nappal dolgoztak a kirakatok anyagán. Ma tartottak egy kis pihenőt, és estefelé a férfiak lakásán megittak egy koktélt — fáradtan, de elégedetten. Most Shirley és Mary Jane úton volt vissza az áruházba, hogy a „Déli Parókia” nevet viselő kirakatban még néhány bábut felöltöztessen. Mary Jane a női bábuk számára földig érő krinolint, a férfiaknak pedig cilindert és frakkot tervezett. Az egész az ültetvényeken egykor szokásos régi karácsonyok hangulatát idézte fel. Duke, Broughtonék éjjeliőre, egy vietnami veterán, rokonszenves fiatalember, szeretett eltréfálni a lányokkal. Hozzászokott már, hogy sokszor az éjszakai órákban is dolgoztak. Munka után csevegtek egy kicsit Duke-kal, miközben beírták a távozásukat. Duke megjegyezte az időpontot: 9.45. ,^4^ — Lányok, sokáig dolgoztatok. — Karácsonyi műszak, Duke. A levegő kissé csípős volt, de ez semmi ahhoz a téli szélhez, ami a Michigan-tó környékén süvít. Mary Jane elfordította az indítőkulcsot. A motor felbőgött, majd lassú, monoton ütemet vett fel. — Hadd melegedjen egy percig. — Igazán örülök, hogy eljöttem Chicagóból. Ott kész tortúra télen egy kocsit beindítani. Mary Jane visszatekintett a személyzeti bejáratra. Duke épp akkor csukta be az ajtót, közben integetett a kocsi után. — Valójában Duke kedves fiú — mondta Shirley. — Te mindenkit kedvelsz, Shirley? — A legtöbb emberben van valami, amiért szeretni lehet. — Nem mindig — mondta Mary Jane mogorván. A kocsi elindult a parkolóból, és jobbra fordulva elhaladt a Broughton Áruház homlokzata előtti A kirakatok sötétségbe burkolóztak. Éjszaka nem volt gyalogosforgalom, ezért kilenc óra után kikapcsolták a fényeket. Shirley sajnálta, hogy éjszakára eloltják a világítást, mivel a kiállított áruk, dekorációk a csillogó fényben nagyon hatásosak, olyan a kirakat, mint egy színpad, sötét háttérrel. — Takarékosság — dünnyögött Mary Jane. Újra jobbra fordította a kormányt, körbe az épület hátsó oldala felé. Az épület közepe táján, közel ahhoz az ajtóhoz, amelyet nyitva hagyott, észrevétlenül kikapcsolta a kocsi gyújtását. A motor hirtelen leállt. — Ö, a kulyafáját! — kiáltott fel Shirley. — Valószínűleg nincs nagy baj, de meg kell néznem. Mary Jane a táskájába nyúlt, és kivette a kesztyűket, amelyeket meg fenn, a dekorációs osztályon dugott el. Felhúzta és újra elfordította az indítókulcsot, de a motor csak köszörült, nem indult. — Meg kell néznem, hogy mi lehet a baj. Mary Jane kiszállt a kocsiból, és körbement a motorházhoz. Felemelte a motorháztetőt. Az utca kihalt volt. — Idejönnél egy pillanatra, Shirley? — Persze! i Shirley kiugrott a kocsiból, és tanácstalanul bámult a motorra. — Nem látok semmit. Mary Jane nevetett. — Én sem. Fogd meg. — Táskájából kivette a kis ceruzalámpát, és Shirleynek nyújtotta. — Tartsd! Shirley végigpásztázott a lámpa fényével a motoron. — Különben azt sem tudom, hogy egyáltalán mit lehet megnézni egy motoron. Talán szólni kellene Duke-nak. — Ha az ember rendszeresen vezet Los Angelesben, szerez némi önbizalmat. Ez már máskor is előfordult. Csak egy perc az egész. Mary Jane a kocsi hátuljához ballagott, kinyitotta a csomagtartót. Kivett egy nehéz csavarkulcsot, majd hátranézett, és ellenőrizte a környéket. Minden csendes volt. Nem látszott közelgő fényszóró. Ahogy közeledett Shirleyhez, a lány tanácstalanul megkérdezte: — Biztosan tudod, mit kell csinálni? És ekkor Mary Jane lesújtott a csavarkulccsal Shirley; homlokára. A kulcsot azonnal visszatette a csomagtartóba. Aztán olyan gyorsan, ahogy csak bírta, becsavarta a lány vérző fejét egy vászonba, vállára emelte a testet, és becipelte az ajtón az áruházba. • Felvitte a lépcsőn Shirleyt, és lelökte onnan, úgyhogy a test tompa puffanással, alaktalan csomóban zuhant a hátsó ajtóhoz. Mary Jane magához vette a vászondarabot, és becsapta maga mögött az ajtót. Visszament a kocsihoz, a vásznat betette a csomagtartóba a villáskulcs fölé. A vérrel átitatott kesztyűt utánadobta, A forgalmat figyelte, miközben a csomagtartó tetejét becsukta. Aztán becsusszant a kormány mögé, és kihajtott a kikötői gyorsforgalmi útra, San Pedro és a Los Angeles-i kikötő felé. (Jövő szombaton: A veterán)
