Pest Megyei Hírlap, 1991. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)

1991-08-03 / 181. szám

Margó FÉLMŰVELT CSERNOBILIEK CSILLEBÉRCEM Azt mondták, nem lesz tanítás Tanya. Aljona. Natasa, Júlia. Andrej, Szergej, Kolja. Roman, Igor, Jura, Zsenya... Sorjáznak a neveik a papíron. Tíz lány, tizenöt fiú. A zónából jöttek. Abból a harminc kilométeres sugarú kör­ből. amelyben 138«. április 36-ra virradó éjszaka katasztrófa történt. A kör középpontjában Cser­nobil. Most Csillebércen beszélgetünk. Nemcsak sokféle és fon­tos hozádéka van a de­mokráciának, hanem sok­féle és súlyos hordaléka úgyszintén, A hordalékok egyik rétegének kell tar­tanom azt az elgondolkoz­tató és egyben elszomorí­tó tapasztalatot, ami sze­rint tág tere nyílik a ma­gabiztos dilettantizmus es a semmit sem tisztelő fél- műveltség frigyének. A magyar történelem köztu­lajdon, de vajon közpré­da-e? írásban, élőszóban volt/van „szerencsém’’ so­rozatosan olyan eszmefut­tatásokkal találkozni, amelyek birtokosai vala­mit kétségtelenül tudnak a magyar történelemből. Néhány kockát ismernek a hatalmas mozaikképböl, x vélik, éppen félművelt­ségük m aga biztossága va l, hogy ezeknek a kockák­nak a tulajdonában a kép egészének a megalkotása is az ő joguk. y Köznapibban fogalmaz­va: a bármely oldalú, irá­nyú, előjelű politikai ön­igazolásoknak és vádasko­dásoknak olyan elképesztő gazdagságúval találkoz­hatni ma egy-egy kis te­lepülésen is, nem hogy a nagyobbakban, amilyet il­lékony divatként, a de­mokrácia arcát . csúfító pörsenésként aligha ke­zelhetünk. A települési cí­merekről folytatott viták például némelyekből ki­csalogatták a botcsinálta történelemtudóst. Meghall­gathattam például egy olyan, 36 perces magneto­fonfelvételt, amelyen az előadó néhány valódi tény említésével olyan történel­mi következtetésekre ju­tott, amelyeknek egyike sem kötődött a város múltjához. A múlt ilyen aktuálpolitikai átírása azonban sem az előadót, sem a hallgatóságot nem zavarta. Megnőtt a közéletben tevékenykedők kozott a mindenhez értők, a bármi­lyen kérdésben a szaksze­rűség látszatával fellépők- fura csoportja. A köz­meghallgatások alkalmá­val. a pártgyűléseken, az önkormányzati testület ülésein például olyan, gazdasági-gazdálkodási ja­vaslatoknak a serege fo­galmazódik meg. amelyek jól hangzanak ugyan, de egyetlen elemükben sqrn állják ki a valóság kriti­káját. Megvalósíthatatla­nok, mert az alapvető szakszerűségi követelmé­nyeknek sem felelnek meg. Becsületére válik a képviselő-testületeknek, hogy igyekeznek gátat ál­lítani a félműveltség ára­dó folyamának a határo­zatok hozatalakor, ám ' rengeteg idő megy ve­szendőbe addig, amíg né­mi fény derül a szakértő­ként fellépő szakértelmé­nek kétségességére. Ke­vésbé mondható el ez a gátat emelni szándékozás a pártok esetében. Tárt karoklzal várják szinte mindenütt a szakértőket a pártok szervezetei, s rit­kán vizsgálják, vajon nem szakértői mázzal bevont rsacskasag-e az. amit tá­lalnak nekik? Jó néhány kínos-kellemetlen eset, helyzet ismeretében állít­hatom. a partok gyakran ráfizetnek jóhiszeműsé­gükre. túlságosan hamar es bármilyen kritika nél­kül fogadna1: el félmű vei­teket szaktekintély netc. Elkerülhetetlen a fél- műitclteknek ez a tarka majálisa? ,4ií hiszem, igen, Jrni. beszélni bárki­nek joga közösségi ügyek­ben. azaz a korlátozás itt nem lehetne más. mint a józan önismeret, a. szigórú önkritikusság. .4 félmű­veltnek azonban az a jel­lemzője. hogy túlbecsüli képességeit, és túlértékeli tudását. Épp azért félmü­veit. mert ilyen. Teljesnek hiszi a félig! adást, gaz­dagnak a szórványis mé­retet. megalapozott ítélet­nek a vélekedést. Nem az ö hibája, ha érvényesülhet! A közeg a hibás, ha zöld utat ad. ha hitelesíti azt. amit kemény kritikával kellene fogadnia. ,4 félmű- vcltségnel; gazdagok a ha­gyományai. A közösségi igényesség megteremtésé­re azonban csak most te­hetjük meg az első lépé­seket. Mészáros Ottó Szergej Mihnyuk tejföl­szőke, tízéves lesz október­ben: — Nem, nem emlék­szem semmire, csak me­sélték, hogy a nagymamá­nál voltunk Pripjaly kül­városában. A nővérem két évvel idősebb nálam, no Natasa mondta, hogy onnan Kijevbe vittek minket: Most? Tanulok ' a 1.25-ös számú harkovi iskolában. Megjárja,, bejutottam az ötödikbe. Rajzolni szere­tek. Pákát, madarakat. a természetet. Kórházban? Idén voltam három hétig áprilisban. A fejem fájt. Voltak olt más gyerekek is, csernobiliek. . Mindenfele orvoshoz* járlak. Itt tetszik a tábor, úttörő vasú taztünk is ... Tízéves a barna hajú Natasa Zakirtajeva is. 0 csak az utazásra emléke­zik. Arra, hogy' a mama meg a nagymama várta, vonattal jöttek meg. de rögtön indulni kellett to­vább. Baja? Nem. nincs semmi. De azt mondtak, éljen kímélő életmódot. Napra se menjen hosszabb időre. Vóva Dronnyikov most Lozovajában él-, távol Cser­nobiltől, akkor olt volt. ti­zennyolc kilométernyire, Pripjatyban. Reggel mit sem sejtve iskolába ment: — Kilencéves fejjel mit is gondoltam volna? örültem, hogy -elmaradnak az órák. Csak azt mondtak. nem lesz tanítás, felrobbant az erőmű, menjünk haza. Az­után később, amikor a fel­nőttek említették, hogy na­gyon erős a sugárzás, ak­kor kezdtem erezni, hogy* nagy a baj. Tényleg az volt. Én elköltöztem, nem tudom, mi lett a barátaim­mal, például Szásával, aki sokáig feküdt a kórház­ban ... A csoport vezetője Ale­xa ndr Kotenyov, egy har­kovi iskola igazgatóhelyet­tese, harmincéves, -ténysze­rű: — James Baumgartner amerikai orvos szervezte azt az ökológiai gyermek­mozgalmat, amelyhez mi is csatlakoztunk, azután beléptünk a csernobili szö­vetségbe. így kerülök en ide. De van, akinek alapo­sabb az indoka — mutat Jurij Bolkunra. Jurij is fiatal ember. Má­sodfokú rokkant. Harkov­ban, egy távolságibusz-vál- lalatnál dolgozott sofőr­kém. így került a szarko­fágkészítők mellé ZIL-t ve­zetni. Csernobil után egy évvel érezte először ismét egészségesnek magát. Most így beszél: — A tünetek, a szédülés, az elgyengülés, a fejfájás ma sem kerülnek el. De már ismeretit jól mindet, tudom, a nyolcféle gyógy.- szer közül, amiket ide is magammal hoztam, melyi­kért nyúljak. Egyébként a gyerekek között van, aki tizenkétfélét is szed. Nem lehet tudni, hogy aki ma egészséges, vagy annak látszik, mikor lesz beteg; egy év múlva, öt év múlva, vagy jóval később, A több­ségük igen fiatal, nyolc­tizenegy éves, nem is ér­tik, mi esett meg velük. — S miként került közé­jük? — A felépülésem után, 1388-ban az elsők között az én városomban, Harkovban alakult meg a csernobili katasztrófa felszámolóinak szövetsége; a szövetség szo­ciális alelnökhelyetlese va­gyok. Azóta már sokfelé megkereslek egymást az emberek, azok. akik a baj idején a zónában voltak. Befejeződött Pest megyé­ben a rendőrkapitányok pá­lyázat útján történő kineve­zése. Első ízben került sor az egész országban a nagy viharokat kiváltó pályázati rendszer alkalmazására. ü Milyen tapasztalato­kat szűrt le az eddigiekből? — kérdeztem dr. Komáro­mi István alezredest, a Pest Megyei Rendőr-íökapitány- ság vezetőjét. — Az első szembetűnő jelenség, hogy mennyire egyenlőtlen volt a pályázóit megoszlása. Egyes kapitá­nyi posztokat öten-hatan is szerettek volna elnyerni, más esetekben mindössze egy jelentkező volt. Előfor­dult az is, hogy egy ember több helyen benyújtotta a pályázatát. A szabályok ezt nem zárták ki, de egyezte­tési gondokat okozott. ü9 Egyezett-e ugyanarra a személyre vonatkozólag a bizottságok véleménye? — Szó sincs róla! Olykor teljesen ellentétes volt. Megtörtént például, hogy valakit az egyik bizottság alkalmatlannak minősített, ezzel szemben a másik 5-0 arányban elfogadott. 19 Amibői arra lehet kö­vetkeztetni, hogy a szem­pontok aligha voltak egysé­gesek — — Előfordult, hogy egy- egv erősebb egyéniség az 4 KELL-E MEGINT PÁLYÁZAT? Menedzser legyen n kapitány! egész bizottságot erősen befolyásolta, elvitte vala­milyen irányba. Helyenként annak tulajdonítottak túl­zott jelentőséget, hogy mi a véleménye az állomány képviselőjének. De persze ez sem feltétlenül jó, hiszen megeshet, hogy egy szigorú, kemény vezető nem nép­szerű a beosztottjai között. Más kérdés az, hogy egy messziről jött emberről-ne­héz érdemben megalapozott véleményt alkotni. A leg­különbözőbb mendemon­dák keringhetnek, és itt elég, ha Orlai Ibolya esetét említem, akiről az újságok­ban is sok szó esett. De vi­tatkoztak például olyan kérdésekben is, hogy a kü­lönböző lélekszámú telepü­lések miért egyenlő szava­zattal rendelkeznek? Próblémáztak azon,' hogy csak egy személyt jelöltem, s így nincs kik között vá­lasztani. ü Mi volt a főkapitány úr szerepe 'a kinevezések­nél? — A végső döntés joga mint munkáltatóé min­den esetben a? enyém. Ez vonatkozik a szakmai és emberi alkalmasság megíté­lésére egyaránt. Ami a gyakorlati munkát illegi, természetesen helytelen lett volna kizárólag , a pályázó által leírtakra, elmondot­takra támaszkodni. Utána kellett nézni annak, hogy valóban hiteles-e mindez, vagy esetleg csak így pró­bálja valaki eladni magát. Minden pályázónál meg­győződtem arról, hogy mi­lyen ember az illető, ho­gyan élt addig, és milyen eredményeket ért el való­jában. Politikai szempontok nem játszottak szerepet a megítélésnél, hiszen a rend­őrnek pártatlannak kell lennie. 6 Mennyire újult meg a kapitányi gárda? — A tizenhárom közül kilenc helyen van új rend­őrkapitány és ez egyúttal fiatalodási folyamatot is je­lent. Az egyes posztok be­töltői közül több személyt én kértem fel arra, hogy jelentkezzen. Felbukkantak tehetséges emberek, de őket természetesen pályá­zat- nélkül is odaihelyezte.m volna vezetőnek, ahová ke­rültek. H Tehát nem tartja eél- ravezetőnek. hogy a jövő­ben is legyenek pályázatok? — Szerintem a munkahe­lyi vezetőnek kell megtalál­nia az egyes. posztokra al­kalmas embereket. Ha nincs ilyen a .saját állo­mányában, akkor keres­hessen máshol, akár pályá­zattal is, de ez inkább -le­hetőség, mint kötelesség legyen. S ha a rendőrkapi­tányt szakembernek te­kintjük, márpedig az, ak­kor nem választás kérdése, hogy ki kerül vezetőnek afc egyes területekre. S Tapasztalta-e mégis valami hasznát a pályázati formának? — Igen. A mindenki előtt ismert főkapitány^ ki­nevezéssel kápesóíatos pro­cedúra után szinte azonnal sok kerüli arra. hogy talál­kozzak az önkormányza­tokkal, egyeztessük a véle­ményünket, és ez nagyon jól sült-el. Döntő többségé­ben felelős hozzáállást, tá­mogatást, jelentős segítsé­get kaptam. 3 Mit vár az új rendőr­kapitányoktól? * — Demokratikus viszo­nyok között elsősorban a szolgáltató, menedzser tí­pusú szakemberekre van szükség. Ez alapvetően új szemlélet, melynek alkal­mazásánál szakítani kell többféle hagyománnyal. A rendőrség is egy vállalat, amit igazgatni kell. Nem biztos, hogy a kapitány a legjobb nyomozó az állo­mányban, és fordítva; nem kell feltétlenül vezetőt csi­nálni a kitűnő bűnügyesek- • bői. A kemény, központi diktatúrában túlhangsú­lyozták egyes papírmun­kák szerepét, és ezzel füg­gött össze az is, hogy csak jogi végzettségű ember le­hetett rendőrkapitány. A menedzser típusú vezető nem vár fentről megoldást, és jogszabályok keresése helyett azon töri a fejét, hogyan lehet valamit meg­oldani. Éri hiszem, hogy az. új kapitányok, akiknek ki­nevezésénél — mint min­den alkalommal hangsú­lyoztam — semmiféle' ro­koni, baráti kapcsolat nem játszott szerepet, valóban menedzser típusú, jó veze­tők lesznek. Gál Judit Csak a mi szövetségünk­nek 26 ezer tagja van, ami persze nem csoda, hiszen minden harmadik ..cserno­bili” Harkov megyéből ke­rült -ki. Most több mint ezerötszáz tagunk áll szi­gorú orvosi megfigyelés alatt, s a megalakulás óta kétszázharminc tagot el­vesztettünk. Ám a legmeg­rázóbb, hogy az ezerötszáa közül ötszáz gyerek ... — Hogyan jutottak a csillebérci ifjúsági köz­pontba a csernobiliek? —. Úgy — mondja a cso­port tolmácsa, a nálunk jo­got hallgató Renata Jams —, hogy a Baloldali Ifjú­sági. Társulás és a csille­bérciek megszervezték a szovjet követség révén. ■ — S miből ál! a prog­ramjuk? Hisz nehéz lehet kímélő életmóddal táboroz­ni. — Az. már igaz. de bele­fér az autóbuszos városné­zés, a naponkénti úszás, a játék, ’ a kézzel-lábbal ma­gyarázva ismerkedés, a kézműveskedés, a vidám­parki, állatkerti séta. vagy például a holnapi eszter­gomi hajókirándulás. S fontos az is: bőséges, vita­mindús a táplálék, friss a hegyi levegő. A csoport orvosa Natalia Kolodjasnaja gyei'tnekor- vos-endokrinológus: —; Ezek a gyerekek utazhatlak. Sze­rencsés állapotban vannak. Meg előfordulhat, hogy gyengének érzik magukat, fáradékonyak, megfájdul a fejük, de eddig nem volt különösebb probléma, csak égy lázas torokfájás. Ta­lán megfázott a kislány. Én ezekre a gyerekekre tettem Tel az életemet. A harkovi egészségvédelmi kutatóintézel ben dolgozom, olt, ahol augusztus 1-jéri nyűik meg a csernobili gyerekok rehabilitációs központja. Igaz. nem radio­lógus vagyok, a belső el­választást! mirigyekkel fog­lalkozom, de a következ­mények nemritkán ezeket is érintik. És . bizony a kezdeti lelkesedés alább­hagyott. Súlyosak a gyógy­szerproblémák, nincs min­den műszerből,. eszközből elegendő. , Az iméntieket alátámasz­tandó, Jurij Bolkun elő is hozza a listát. Hosszú. Százhúszféle orvosság sze­repel rajta, aztán infúziós szerelék, egyszer használa­tos tü, fecskendő, s persze drágább szerkezetek is, mint az automata vérana­lizátor, a számítógépes en- cefaiográf. Jurij így búcsúzik: —. Minden eddigi segítségért — mert sokat kaptunk —•. hálásak vagyunk. És ké­rünk mindenkit, hogy ha tud, ezután is gondoljon ránk, gondoljon a gyere­kekre. Kereshetnek közvet­lenül is Harkovban, a szö­vetségben, vagy a 20-as szá­mú városi kórház révén. A gyerekek az árnyék­ban ülnek. Barackot majszolnak, csurran a leve. Azután irány a me­dence. Hús a víz. Jó élni. Reménykedni ke'S. V. G. P.

Next

/
Thumbnails
Contents