Pest Megyei Hírlap, 1991. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)
1991-08-21 / 195. szám
TÚLÉLTÜK A MEGPRÓBÁLTATÁSOKA T A független Magyarország csupán néhány hetes (Folytatás az 1. oldalról.) törölhető, hogy meg nem történtté tehető. Része múltunknak, része az életünknek, beépült a sejtjeinkbe. Az agysejtjeinkbe is: olykor onnét diktálja tévesen, mikor mit tegyünk. Ha megszüntetni vágyunk, mindenekelőtt önmagunkból kell kigyomlálnunk. A sebeket, amiket ez a kor ejtett, semmiféle kárpótlás nem gyógyítja be, legfeljebb enyhítheti; a meghiúsult álmok, ahogy álmodtuk őket, már nem válnak valóra; a kettétört életeket aligha forraszthatja bármi is egybe. A történelem jégverése ellen nincs biztosítás. A régmúlt föltámaszt- hatatlan, bármilyen szépnek mutatkozik. Ezért sem önmagunkat, sem a parlamentet, sem a kormányt, sem az ügyes szomszédot ne okoljuk. De az, ami ezután, ami most történik — velünk és az országgal —, az immár mirajtunk áll. A mi bátorságunkon, a mi emberismer etünkön múlik, hogy kit tűrünk meg vezetőnkül, akár a munkahelyünkön is, s hogy kit s hogyan védelmezünk. Hogy mikor érjük el, az javarészt rajtunk múlik, az ország polgárain. Párt, kormány, parlament, külföldi segítség lassíthatja, gyorsíthatja az utunkat, de végső soron — közvetve, de jórészt közvetlenül is — magunk felelünk érte, hogy elérjük-e. Tudnunk kell, hogy van örökségünk, amit nemhogy négy évtized, de ezer év minden viszontagsága sem volt képes elpusztítani: s ez nem más, mint a magyar nép alkotókedve, munkabírása, ötletessége, türelmetlen tenniakarása, amivel zivataros történelme során a legreménytelenebb helyzetben is sikerül a legkisebb lehetőségből is majd’ mindent kisajtolnia. Antall József hangsúlyozta a székesfehérvári romkertben rögzített ünnepi beszédében: Most, amikor emlékezünk, most, amikor az új Magyar Köztársaság állami ünnepén hitet teszünk függetlenségünk, európaiságunk és az előrehaladás elkötelezettsége mellett, akkor tudnunk kell azt, hogy ■— mint annyiszor a? elmúlt évszázadokban — szomszédságunkból súlyos felhők közeledhetnek felénk. Olyan sötét felhők látszanak határainkon túl, amelyek minden magyart arra köteleznek: szilárd legyen nemzeti tartásában, szilárd legyen a magyar hagyományok megőrzésében, és szilárd legyen abban, hogy ennek az országnak meg kell őriznie belső stabilitását. Mert csak önállóságunk, európaiságunk és belső stabilitásunk biztosíthatja azt, hogy Magyarország a 20. század végén kellő biztonsággal indulhat el egy újabb évezred felé. Ebiben az újabb évezrediben csak Európa népeivel és az európai biztonságért felelős népek, nemzeMindenki egyfelé tartott Vácott augusztus 19-én hétfőn délután. A püspöki palota és a székesegyház közti térre igyekeztek az ünneplőbe öltözött emberek. A Szent István-szoborhoz, melynek tövében jóval a hivatalos ünnepség előtt népi együttesek szórakoztatták az egybegyűlteket. Ügy kétezren lehettek, akik félkörben állva figyelték a műsort, és várták a város különleges vendégét, dr. Habsburg Ottót. Az idei Szent István-napi ünnepségre meghívót kaptak még Pest megye parlamenti képviselői és polgár- mesterei, Katona Tamás külügyi államtitkár és Habsburg Ottó, a Páneurópai Unió elnöke. A váci lovasbandérium huszárai zászlókkal a kezükben érkeztek, bevezetve a hintót, melyben Habsburg Ottó ült feleségével. Miután megtapsolta a néptánc- csoport műsorát, két fiát is maga mellé állítva foglalta el helyét dr. Inczédy János, a megyei önkormányzati hivatal elnöke, és Bartos Ferenc, Vác város polgár- mestere társaságában. — Hogy úr lennék? Azt hiszem, a bajtárs megszólítás csak afféle átmenet volt, az elvtárs szó pedig aligha fedte a valóságot. Különben is: az, hogy a tiszthelyettes vagy a tiszt megszólítása „úr”, legfeljebb a tiszteletet fejezi ki — mondja Soós Zoltán tüzér törzszászlós, aki az egri katonai kollégiumból került a főiskolára. Nem párttag, nem vallásos, nem elkötelezettje semmilyen ideológiának. — Akkor miben hisz? — Magamban. És az észszerű munkában. A hadseregben ehhez csak eszköz a parancs. Mondhatnék még közhelyeket, de minek? — Milyen érzés pontosan lőni? Hisz ez a tüzér szakmája ... — A gyakorlásnál, amikor nincs ellenség, amikor senkit sem öl meg az emtek és -államok együttműködésével őrizhetjük meg értékeinket. Azt hiszem, ha mindezt ezen a helyen közvetlenül érezzük; érezzük ezeknek a köveknek a kisugárzását, érezzük annak a hitét, hogy olyan földön állunk, olyan köveken tapodunk, ahol elődeink ezer évvel ezelőtt nem kisebb nehézségekkel, mint az államalapítás, az államaikotás minden felelősségével jártak. Ha érezzük a kisugárzását e tárgyaknak — hiszen a tárgyaknak is leikük van —, ha hiszünk bennük, és felismerjük, megérezzük, hogy mit láttak és minek voltak tanúi ezek a kövek, akkor ezek a kövek egyben utat is mutatnak. Az ünnep szónokai közül elsőként Bartos Ferenc polgármester beszélt. Utalt e nap korábbi megítélésére, ami szerint az államalapító kezében levő keresztet az elmúlt politika kirekesztőnek ítélte. Pedig a kirekesztett csak a gonosz, vagyis a nyilas, a fasiszta, az ávós és a pufajkás lehet. Az ő kirekesztésük törvényszerű. Dr. Inczédy János következett, aki arról szólt, hogy egy éve tavasszal csodát vártunk, de tudomásul kell bér, csodálatos a célba találni. A lövegek persze többnyire a tüzelőállásból nem „látják” a célt, figyelőpontról vezénylik az egészet. A parancs gyorsaságán, pontosságán múlik minden. — No és ha van ellenség? Akkor a tüzér öl, ugye? — Beszélgettünk erről sokat. Ha kell, akkor meg kell tenni. Az ellenség ugyanúgy odavezényelt emberekből áll, akik ugyanúgy nem akarnak ölni, mint mi, de parancsuk van rá. A háborúval általában kevés politikus ellenséges nézeteit próbálják „rendezni”. De ha a hazát megtámadják, akkor meg,is kell védeni. — Mit jelent önnek ez a szó: haza? — Az anyaföld, az ország, ahol élek. És ahol, ha háború van, több civil hal vennünk, hogy egy romba dőlt országot kaptunk. Habsburg Ottó is történelemórával .kezdte. Mint mondta, István király azzal a döntésével, hogy visszautasította a koronát Bizánctól és a pápától fogadta el, minden időkre kimondta Magyarország Nyugathoz tartozását. Az itthon megszokott pesszimista történelemértékelés helyett, ami a magyarok örökös hátrányait elemzi, az Európa Parlament képviselője éppen ellenkezőleg magyarázta. Szerinte ez az ország Európa bástyájaként kemény, de sikeres történelmet élt meg. István választása óta megvéd tűk Európát a tatárjárástól, a török veszélytől, és a legutóbbi években a kommunista hódoltságtól is. Ez utóbbi lépéssel Habsburg Ottó szerint egyenesen a harmadik világháborút nyertük meg. D. Z. meg, mint amennyi katona. Ma a harc a városokért, a falvakért folyik, sok ártatlan ember esik áldozatul a háborúkban. De azt hiszem, az, hogy ki az ellenség, csak addig számít lélektanilag, ameddig az első barátját, harcostársát ki nem lövik az ember mellől. — Tényleg: ki az ellenség? — Megváltozott a katonai doktrína. Beszéljünk inkább agresszorról, mert Magyarország támadó háborút nem kezd. Szóval ebben az értelemben az az agresszor, aki fegyveres erővel átlépi a határt, az országra támadva, hogy elfoglalja. A mai határokra gondolok, mert nagy baj lenne, ha Európában valaki a határrevíziók igényével lépne föl... Fáncsy Zsolt harckocsizó törzszászlós 1965-ben született Nagyatádon, nős, a sorkatonai szolgálat után jött a főiskolára. — Csökken a hadsereg. Milyen színben látja a jövőt? — Még mielőtt katonáskodásra adtam volna a fejem, Gödöllőn az Agrártudományi Egyetemen gépészetet tanultam. Abbahagytam, s nem bántam meg. Cegléden sajnos mérsékelt érdeklődés mellett tartották meg a Szent István- napi ünnepséget. A főtéren délelőtt 10 órakor citera- muzsika köszöntötte a megemlékezésre érkező néhány száz embert. A Himnusz után Korpácsi Géza Pardi Anna Himnusz jövő időben című költeményét adta elő, majd részlet következett az István, a király című rockoperából. A helybeli Táncsics Mihály általános iskola idén végzett nyolcadikos lányai mutattak be táncjelenetet a népszerű műből. Mácz István polgármester köszöntő szavai után lépett a mikrofonhoz Für Lajos honvédelmi miniszter. István király közismert történelmi szerepét és a magyar mült egy évezredét fogta át megemlékezése, majd jelenlegi dolgainkról beszélt, hangsúlyozva, hogy csupán néhány hete létezik ismét a szuverén, független Magyarország. A politikus figyelmeztetett, igaz, hogy túléltük a megpróbáltatásokat, a megszállást, de súlyos teher és felelősség hárul ránk. A visszaszerzett szabadságot Ha befejeztem volna, talán az évfolyamtársaim jó részével együtt lennék munkanélküli. így biztosabb a jövőm. Igaz, hallottunk mi is a sereg csökkentéséről, de úgy vélem, aki fiatal, és aki tanul, továbbképzi magát, annak nincs mitől félnie. Van lehetőség: akadémia, külföldi iskoláit, nyelvtanulás, szakmai előmenetel ... — ön harckocsizó. Márpedig a közelmúlt is kínál példákat arra, hogy a harckocsikat békésen tüntető polgárok ellen vetik be. Ilyen helyzetben lőne, lövetne? — A tűzparancsról aligha én fogok dönteni. De ilyen szituációban valószínűleg nem lőnék. Persze, ez is egy nehéz döntés, s az embernek tisztában kell vele lennie, ha nem hajtja végre a parancsot, annak is megvannak a következményei, amiket vállalnia kell. Az a véleményem: a harckocsi nem válhat belpolitikai tényezővé, s a hadsereg sem. Nem arra való... Petrovics András tüzér törzszászlós, nőtlen, ugyancsak az egri katonai kollégiumban érettségizett. — Tizennégyéves korától készült erre a pályára? — Féligazság ez. Mert igaz ugyan, hogy rengeteg energia fekszik a diplomában, de vannak olyan pillanatok, amikor az embernek egyáltalán nincs hivatástudata. Például egy fáés függetlenséget meg kell őrizni. Ehhez nélkülözhetetlen a biztonság, a belső stabilitás, a kiilkapesolatok új rendszere és a magyar honvédség védelmi teendőinek ellátása, amelyre képes. A politikai, a gazdasági és a társadalmi stabilitás jelentőségét említette, amelyet törvényes, alkotmányos eszközökkel kell megteremteni. A miniszter súlyos bajként említette, hogy az utóbbi tíz évben hazánk népessége 340 ezer fővel csökkent. Az alkoholizmus, az öngyilkosság, a túlhajszoltság szedi áldozatait. Lelkűnkbe fészkelte magát a reménytelenség. Ha ezt nem tudjuk leküzdeni, messze a legnagyobb lesz a halandóság nálunk európai viszonylatban. A Duna menti népek sorsának rendezésével foglalkozott utolsó mondataiban, mondván, esélyek és veszélyek állnak előttünk. Rajtunk múlik, hogy melyiket választjuk. Megvan a reményünk, hogy végképp legyőzhessük a veszélyeket. de ehhez a népek megbékélése is kell. rasztó gyakorlat után, vagy ha az elöljárójával problémás a viszonya. És persze, az ember úgy érzi, érdemes, ha egy feladatot sikerrel old meg. — Mit jelent egy tüzértisztnek a siker? — Ha elérem a magam állal kitűzött célt. Vagy azt, amit mások tűztek ki, de én elfogadtam. Egy éleslövészeten azt a leckét adtam magamnak: az egyéni eredményem legyen jeles. No, az siker volt. — Rövidesen egy szakasz kerül a keze alá. Milyen tiszt lesz? — Azt hiszem, ez a legizgalmasabb kérdés: hogyan viszonyuljon az ember u katonáihoz. Mondtak már sok mindent. Legyen kemény, határozott, de megértő, türelmes ... Mondani egyszerű. Magam viszont azt hiszem, ez a kapcsolat is kétoldalú. Igaz, tegező- désről a sorállománnyal nem lehet szó, én se fogom tegezni őket, pedig talán lesz közöttük, aki idősebb nálam. De hiba elkezdeni, mert mindig akad, aki visz- szaél vele. Szóval majd eldől a gyakorlatban. Különben a tekintélyt nem az adja, ha parancsnok úrnak szólítanak, ha magáznak. A tekintélyt ennél bonyolultabban kell kivívni... V. G. P. A történelem békülékeny pillanata E/vtársak? Bajtársak? Tiszt urak... ilyen érzés pontosan lőni? Különös évfolyam végzett most a Kossuth Katonai Főiskolán, s tett fogadalmat a Parlament előtt. Elsőéves korukban úgy szólították őket: hallgató elvtársak. Azután hallgató bajtársak lettek, s most tiszt urak. A leépítések miatt sokan az indulók közül abbahagyták tanulmányaikat. Akikkel a diplomaátadás napján szót váltottunk, nem fordítottak hátat a tiszti pályának. T. T.
