Pest Megyei Hírlap, 1991. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)

1991-08-21 / 195. szám

A szovjet fordulat megremegtette a világot (Folytatás az 1. oldalról) egy időben Moszkvában és több nagyvárosban páncé­losok vonultak fel, körbe­vették a szovjet parlament épületét, elfoglalták több szovjetköztársaság közin­tézményeit, s a Szovjetunió teljes területére bevezették a cenzúrát. Kedd estig csak a központi televízió 1-es csatornája ad műsort, s csak néhány, központilag engedélyezett újság jelen­hetett meg. Súlyos össze­csapásokra azonban mind­eddig nem került sor. Mihail Gorbacsov egész­ségi állapotáról, hollétéről egymásnak ellentmondó hí­rek láttak napvilágot. Van­nak, akik feltételezik, hogy a nagy reformer szovjet ál­lamfő esetleg már nincs is az élők sorában, más jelen­tések szerint nyári szabad­ságának színhelyén tartják fogva, vagy egy katonai tá­maszponton őrzik. Moszkva központi részét katonai gépjárművek, harckocsik szállták meg, ugyanakkor, elsősorban az orosz parla­ment környékén, tömegek tiltakoztak a puccs ellen. Az orosz köztársasági veze­tés, élén Borisz Jelcin el­nökkel, alkotmányellenes­nek ítélte a konzervatív puccsot, a polgárokat ellen­állásra, általános politikai sztrájkra szólította fel. Fi­gyelemre méltó, hogy Jel­cin felhívására máris a bá­nyavidékeken és Moszkvá­ban több helyen elkezdődött a munkabeszüntetés, s hírek érkeztek arról is, hogy Moszkvában és Leningrad - ban katonák álltak át az orosz köztársasági vezetés oldalára. Nem tudni, hogy a puccsisták bizonytalan­sága vagy taktikai megfon­tolása áz oka, de a moszk­vai városparancsnok enge­délyezte a keddre meghir­detett nagygyűlést, s mind­eddig az átállt katonákkal szemben sem léptek fel. Janájev hétfői sajtóérte­kezletén azzal indokolta a hatalomátvételt, hogy Gor­bacsov a hosszú évek ke­mény munkája alatt elfá­radt, s reményét fejezte ki, hogy még visszatér a poli­tikai életbe. Azt is kilátás­ba helyezte, hogy nem tér­nek el lényegesen a gorba- csovi reformpolitikától. A Szovjetunióból tovább­ra is meglehetősen nehe­zen és ellenőrizhetetlenül érkeznek a hírek, hiszen a puccsisták csupán a TASZSZ működését enge­délyezik. Észtország, Litvá­nia és Lettország nagyobb városaiban a hadsereg szin­tén megszállta a középüle­teket. A telefon- és telefax­vonalak elhallgattak, az ut­cákon tankok járőröznek. Mindhárom köztársaságban jelezték, puccsnak minősí­tik a történteket, s felké­szülnek az ellenállásra. A balti köztársaságokon kívül Nazarbajev kazah elnök is kilátásba helyezte, hogy el­lenállásra szólítja fel a köztársaság polgárait, s hogy támogatja Borisz Jel­cint. A független orosz hír- ügynökség azt is bejelen­tette, hogy szerdára össze­hívják az oroszországi par­lamentet a rendkívüli hely­zet megvitatására, azt azonban nem tudni, hogy a katonai hatóságok lehe­tővé teszik-e az ülés meg­tartását. Alekszandr Jakov­lev és Eduard Sevardnadze, akiket korábban Gorbacsov legközelebbi munkatársai­ként tartottak számon, köz­leményt juttattak el az AFP francia hírügynökség­hez, amelyben felszólítják a nyugati államokat, hogy alakítsanak bizottságokat a szovjetunióbeli demokrácia "xJfírlaD támogatására, ök is támo­gatják Jelcin sztrájkfelhí­vását, s a puccsot a sza­badság és a demokrácia el­leni merényletnek minősí­tették. Meg nem erősített hírek szerint egyébként a két reformpárti politikus otthonát a KGB emberei őrzik. Kedden 200 ezres tünte­tés volt délben Moszkvában az oroszországi parlament­nél. Ezen Alekszandr Ruc- koj oroszországi alelnök a sztrájk folytatására, kitar­tásra és a szélsőségelvtől való tartózkodásra hívta fel a hírzárlat ellenére is hatalmas tömeget. Bejelen­tette: követelik, hogy a „puccsista szélhámosok cso­portja” azonnal vonja visz- sza rendeletéit, a katonákat vonják vissza a helyőrsé­gekbe, állítsák vissza Gor­bacsov elnöki jogait, vagy ha tényleg beteg, akkor egy nemzetközi orvosbizottság vizsgálja meg egészségi ál­lapotát. Tegyék azonnal le­hetővé, hogy Jelcin talál­kozhasson Gorbacsovval, biztosítsák az oroszországi vezetés és a parlament tag­jainak szabad mozgását, engedélyezzék a tömegtájé­koztatási eszközök műkö­dését. A tömeg ezenközben ütemesen skandálta: „Le a fasiszta juntával!”. A puccsisták kezén lévő szovjet központi televízió esti kilenc órás híradója gyorshírben jelentette, hogy Valentyin Pavlov kormány­fő súlyos, de nem életve­szélyes állapotban kórház­ban fekszik. Egyes hírek szerint az új szovjet vezetés tagjai közül nemcsak Pavlov kormány fő, hanem Dmitrij Jazov szovjet védelmi miniszter is megbetegedett. Ugyancsak ebben az adásban Ovcsinnyikov tá­bornok hazugságnak nevez­te azokat a híreszteléseket, miszerint egyes hadosztá­lyok átálltak volna az oroszországi vezetés olda­lára. A tábornok cáfolta, hogy több főtiszt eltűnt volna, és hogy egyesek kö­zül ük öngyilkosságot követ­tek volna el. Mihail Gorbacsov telje­sen egészséges, és a híresz­telésekkel ellentétben nem Moszkvában, hanem még mindig a Krímben tartják fogva, és elszigetelték a külvilágtól — mondta Bo­risz Jelcin orosz elnök ked­den telefonon John Major brit kormányfőnek. A szovjet puccs hírét a világ megdöbbenéssel, a ve­zető politikusok meglehető­sen nagy zavarral fogadták. Pedig Gorbacsov hatalmá­nak várható megdöntését több reformpárti politikus is jelezte, de úgy látszik, nem hittek nekik. Tegnap már a világ számos orszá­gának vezetői értékelték a történteket. Bush amerikai elnök a szovjet alkotmány előírásaival ellentétesnek minősítette Gorbacsov le­váltását, s figyelmeztetett arra, hogy a Moszkvában lezajlott fejlemények sú­lyos következményekkel járhatnak az egész világ számára. Bejelentette azt is, hogy azonnali hatállyal leállítják a Szovjetuniónak nyújtandó segélyeket, ugyanakkor korainak tar­totta megítélni, hogy az események milyen hatással lehetnek a szovjet—ameri­kai párbeszédre. Csupán néhány ország ítél­te törvényesnek a hatalom- átvételt: így Kíné, Kuba és Irak vezető politikusai. Gorbacsov leváltása, a hatalomátvétel törvénytelen módja miatt Antall József miniszterelnök konzultáció­ra hívta össze a parlamenti pártok vezetőit, s mint ta­nácskozásuk után külön- külön elmondták, teljes az egyetértés a történtek meg­ítélésében. Antall József miniszterelnök telefonbe­szélgetést folytatott Bush amerikai elnökkel, aki biz­tosította a magyar kor­mányfőt arról, hogy az Egyesült Államok támogat­ja és nem hagyja magára Magyarországot és a térség többi országát. Felajánlotta, hogy az USA rendszeresen tájékoztatja a magyar mi­niszterelnököt minden olyan lépésről, amely ha­zánkat is éi'inti. Hasonló eszmecserét folytatott a miniszterelnökünk Kohl német kancellárral is. Mi­niszterelnökünket a szovjet nagykövet hivatalosan is tájékoztatta a szovjet fejle­ményekről. A Magyar Honvédség és a határőrség az elmúlt két napban több közleményt adott ki arról, hogy a ma­gyar—szovjet határ menti kapcsolatok normálisan működnek, Magyarország­ról rendben visszatért az a több tízezer zarándok, aki a pápalátogatáson vett részt, H. JÁNOS PÁL nONAP Féken kell tartani az egyéni jólét gátlástalan, önző keresését (Folytatás az 1. oldalról.) A szentatya a bazilikától pápamobillal hajtatott a Hősök terére, ahol délelőtt 10 órakor kezdetét vette a szentmise. Az államalapító napjának tiszteletére a szentmise ol­táremelvényén, a felállított feszület tövében helyezték el a szent jobbot. Miután II. János Pál pá­pa helyet foglalt a Hősök terén felállított díszes tró­nusán, Paskai László bíbo­ros, prímás, esztergomi ér­sek köszöntötte. Ezután következett a szentmise. A katolikus egy­ház feje homíliájában kö­szöntötte hazánk megjelent vezetőit, az egyház kiemel­kedő magyar és külföldi személyiségeit. Ezután a pápa méltatta István király érdemeit, aki — szavai sze­rint — rendkívül bölcs em­ber és az egész nemzet kö­zös javának első szolgája Fohász a reformokért A v Ll á g h í r ii g y n ök ség ek fel­tűnő tálalásban számolnak be arról, hogy II. János Pál pápa a budapesti Hősök te­rén pontifikáit istentiszte­letén elismerő szavakkal szólt Mihail Gorbacsovról és idézik azt a kijelentését, amely szerint lelke mélyé­ből fohászkodik azért, hogy a »Szovjetuniót ne sújtsák újabb tragédiák. Egyébként ez volt a pá­pának a Szovjetunióban zajló eseményekkel kapcso­latos első nyilvános állás­foglalása, Szentbeszédében több ízben kifejezte remé­nyét. hogy a Szovjetunió­ban folytatódik a Gorba­csov által kezdeményezett reformpolitika. A hírügynökségek felhív­ják a figyelmet arra, hogy az istentisztelet helyszínén más diplomatákkal együtt ott volt Ivan Aboimov, a Szovjetunió budapesíi nagy­követe, de a szentbeszéd kezdete előtt távozott a helyszínről. volt. Minden nemzedék to­vább folytatja az ő építő munkáját. A nemrég bekövetkezett történelmi változásokra utalva kijelentette: — Ma Magyarországon űj helyzet állt elő, most nem fenye­getik külső ellenségek. Ez egyedülálló lehetőséget nyújt az ősöktől épített ház megerősítésére. Ennek a vállalkozásnak sikeréhez azonban az szükséges, hogy a benne lakók féken tudják tartani egyéni jólétük önző és gátlástalan keresését, valamint az ellenségeskedés kísértését, amely újra meg újra egymás elleni küzde­lemre uszítja az állampol­gárokat, a társadalmi réte­geket és osztályokat — mondotta, majd az új és annyira szükséges evangeli- zálás megkezdésére szólított fel. A Hősök terén tartott szentmiséjének végén II. János Pál röviden reagált a Szovjetunióban bekövet­kezett változásokra. II. János Pál pápa ma­gyarországi lelkipásztori lá­togatásának utolsó prog­ramjaként a magyar kato­likus püspöki kar tagjai­val találkozott. Szólt arról is, hogy a jövendő vallásosság külső megjelenési formái valószínűleg kevésbé lesz­nek feltűnőek, mint a ré­gebbiek. A harmadik évez­red küszöbén a magyar püspök alakja is sokkal szerényebb, mint a régen ábrázolt ünnepélyes főpa­poké. Ezzel kapcsolatban kijelentette: „a hitélet di­namizmusa nem tűr meg semmiféle merev ragaszlco- dást a múlt kultúrák vilá­gához”. A találkozó után a pápa közös ebéden vett részt a magyar püspökökkel, s el­utazása előtt rövid pihe­nésre vonult vissza. II. János Pál díszes kísé­retével délután öt órakor érkezett a Ferihegy I. re­pülőtérre, hogy ötnapos lá­togatását befejezvén búcsút vegyen Magyarországtól. A reptérre őszentségét Göncz Árpád köztársasági elnök, Antall József miniszterel­nök, Szabad György házéi- nők, valamint a kormány számos tagja elkísérte, s ott volt a magyar római kato­likus egyház több magas rangú vezetője, köztük Paskai László bíboros, prí­más, esztergomi érsek és Seregély István egri érsek, a magyar katolikus püspö­ki kar elnöke. II. János Pál pápa a kö­vetkező szavakkal búcsú­zott a fogadó országtól s annak polgáraitól: — Azért jöttem Magyar- országra, hogy veletek együtt hálát adjak Isten­nek a lehetőségért, melyet ő ajándékozott nektek, hogy új életet kezdjetek; a lehetőségért, Rogy igazsá­gosságon és szabadságon alapuló új társadalmat te­remthettek. Ám két alapve­tő szempontot soha nem szabad elfelejtenünk, ami­kor a társadalom új életé­nek megteremtésén fárado­zunk — ajánlotta vala­mennyiünk figyelmébe. — Az első, hogy senki sem önmaga miatt kapta az életet. Az élet közös örök­ség és közös kötelezettség; arra vagyunk hivatva, hogy új társadalmat építsünk, új, emberséges rendet teremt­sünk ebben az országban, Európában és a világban. A másik szempont az, hogy bár életünkhöz szükségünk van anyagi javakra, az emberi boldogságot nem le­het merőben anyagi jólétre építeni. Igaz, hogy azon kell fáradoznotok, hogy le­győzzétek a súlyos gazda­sági nehézségeket és szociá­lis problémákat. De a bol­dog és igazán emberi társa­dalmat nem lehet megte­remteni irgalom, szeretet és megbocsátás nélkül. II. János Pál különre- pülőgépe nem sokkal fél hat után felszállt a Feri­hegy 1. repülőtérről. Habsburg Ottó és Katona Tamás nyilatkozata a Pest Megyei Hírlapnak A LEGVADABB BOLSEVIK SEM MERNÉ MEGTÁMADNI MAGYARORSZÁGOT A Szent István-napi megyei ünnepség alkalmával Vác vendógc volt de. Habsburg Ottó és családja, s a városba érkezett dr. Katona Tamás külügyi államtitkár, ország- gyűlési képviselő is. A Szovjetunióban aznap hajnalban lezajlott események természetesen ugyanúgy foglalkoz­tatták a két politikust is, mint a közvéleményt. Ezért ra­gadtuk meg az alkalmat, hogy mindkettőjüktől kérjük: mondják el véleményüket a moszkvai fordulatról. Kérdéseinket először dr. Habsburg Ottónak, a Pán­európai Unió elnökének tettük fel. — ön szerint, a szovjet puccs után fenyegeti-e ve­szély hazánkat is? — Először is, azt szeret­ném mondani, hogy pánik­ra semmi ok nincs. Adjunk hálát Istennek azért, hogy a szovjetek már nincsenek ebben az országban, s mert tagjai vagyunk az Európa Tanácsnak. Biztos vagyok benne, hogy a legvadabb bolsevik sem merné megtá­madni azt , az országot, amely ma az Európa Tanács tagja. Mi, magyarok bizton­ságban vagyunk, bár felte­hetően fog némi zavart okozni a gazdaságban, s azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy van kö­zös határunk. — Mégis, ez a fordulat a Gorbacsov nevével jelzett demokratizálódási folyamat végét jelentheti, s ez Euró­pa számára nem lehet kö­zömbös. — Mindig azt mondták, hogy Gorbacsov hozta a változást, de ha az ember tárgyilagosan nézi, meg kell állapítani, hogy a vál­tozásnak mások az okai, ez bárki alatt megtörténhetett volna. Ne felejtsük el azt sem, hogy Gorbacsov ebből a rendszerből jött, politikai karrierjének felét a KGB- ben érte el, ami nem éppen egy keresztényi társaság. Egy kemény ember, aki a kemény rendszerből jött. Próbálta a saját útját jár­ni, de ez nem sikerült. Vé­leményem szerint, a vég Londonban vette kezdetét: az volt az utolsó lehetőség, hogy valamit hozzon. De ez nem következett be. — Hogyan jellemezné ön a bekövetkezett eseménye­ket, és mennyire véli tar­tósnak az új irányzatot? — Egy szélsőséges pró­bálkozás a resztálinizációra, de nem fog sikerülni. Én azt hiszem, ellenkezőleg: gyorsítani fogja a Szovjet­unió bomlását. — De ez a bomlási folya­mat, akár polgárháborúval is járhat, s ettől joggal ag­gódunk mi is, Európa is . .. — Lehetséges egy pol­gárháború, de ennek csak közvetett hatása lehet Ma­gyarországra. Szóval pá­nikra nincs ok! Amikor dr. Katona Ta­más külügyi államtitkárnak feltettük kérdéseinket, ter­mészetesen még nem volt ismert a kormány hivatalos állásfoglalása. — Államtitkár úr, hogyan fogadta a kormány a Szov­jetunióból érkező híreket? — Aggodalommal tölt el bennünket, ami történt és ahogy történt. Mindenkép­pen azt szeretnénk, hogy olyan békés kibontakozás menjen végbe a Szovjet­unióban, amelyik az eddig elért eredményeket nem semmisíti meg, nem kény­szerül vissza egy elszigete­lődésbe, ami Európa számá­ra is kínos és veszélyes. — Mit tehet ebben a hely­zetben a magyar kormány? — Nem tudunk mást tenni, mint a világ bármely más kormánya, próbálunk az információkból levonni következtetéseket. Nem ké­szülünk semmiféle lépésre, határ lezárására és egye­bekre. Örömmel konstatál­tuk, hogy a máriapócsi za­rándoklatra átjött kárpát­aljaiak akadálytalanul tér­nek vissza. Nem tudni, hogy a Gorbacsovot felvál­tó csoport milyen fellépés­re határozza el magát. Va­lószínű azonban, hogy első­sorban nem a külpolitikai vonatkozások fogják fog­lalkoztatni, hiszen a Szov­jetunión belül rengeteg a megoldatlan probléma. A kulcskérdés az, hogy a köz­ponti kormány és az egyes köztársaságok viszonya hogy fog alakulni. A köz­társaságok vezetői sehol nem bátorították ezt a lé­pést, amely aligha véletle­nül a szövetségi szerződés aláírásának idejére volt időzítve. — Az 5n véleménye is az, hogy egy resztáliniziciós folyamatnak, a diktatúra erősödésének vagyunk ta­núi? — Nem hiszem, hogy sztálinista típusú diktatúrát akarnak létrehozni, hiszen ők óvatos, konzervatív re­formerek. A jelen helyzet­ben nem rendelkezünk elég információval ahhoz, hogy állást tudnánk foglalni. A szovjet helyzet olyan, hogy bármi, akár tragédia is elő­fordulhat. De azt hiszem, hogy a Szovjetuniónak és Európának egyaránt az az érdeke, hogy a polgárhábo­rút el lehessen kerülni. (Borgó)

Next

/
Thumbnails
Contents