Pest Megyei Hírlap, 1991. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)
1991-08-18 / 194. szám
Isznak, beszélgetnek, szivaroznak Tengerész a konyhában Más országokban járva, a mindenki■ ■ által ■ szokásos műemléknézésen túl, szerintem az is fontos, hogy . azt észrevegye az ember, hogy ott hogyan élnek. Akit egy kicsit érdekel a dolog, az, már arra is kíváncsi, vajon hogyan esznek és ha már esznek, azt hogyan készítik el. Szerencsém volt, hiszen hollandiai utazásomon házigazdánk jóvoltából egy sajátos klub összejövetelén vehettem részt, ahol a fő attrakció az aznapra szóló ételkülönlegesség ■ megfözé- se (brrr, micsoda prózai kifejezés, jobban illene rá a komponálás kifejezés!) volt. Noordwijkerhout néhány férfipolgára elhatározta, hogy vasárnap délelőttönként némi Junge ■ Jenever gin, valamint sokkal több Amstel sör társaságában egymással beszélgetni fognak. Helyszínként az egyik klubtag üzletének hátsó helyisége szolgál, amelyet félve neveznék konyhának. Afféle alkotólaboratórium az, ahol különleges fűszerek, felsorolhatatlan alkotórészek és még formájukban is lórivá edények sorakoznak mindenütt. S míg Piet van Duyn, a volt tengerész — amúgy mackósán, körszakállal, mosolygósán — gyártja az indonéz ételt, addig a többiek beszélgetnek, szivaroznák. Marti von Beelen a korelnök, leginkább egy kalózhoz tudnám hasonlítani. Egy szomszédos városkában elektromos javítóműhelyt és alkatrészboltot üzemeltet, messze földön híres arról, hogy jó minőségű munkát végez olcsóbban, mint versenytársai. Fia, Tom, csak hallgat, beszéd helyett nagyokat kortyol az Amstel sörből. Jan Meijvogel üzletember, házuk földszintjén két üzlet is található. Az egyikben ö árul elektromos készülékeket, másik a feleségéé, s abban háztartási felszereléseket lehet beszerezni. A főzés közben sok mindenről szó esik. Gorbacsov- ról, akit itt mindenki istenít és nagy koponyának tart, a munkanélküliségről, amely ott magasabb, mint Piet munka közben nálunk, de a járadék százaléka majdnem ugyanaz. (Csak az nem mindegy, honnan számítják — állapodtunk meg ebben is.) Ámbár azt hiszem, a nagykőrösi olvasókat sokkal inkább érdekelheti a rejtélyes indonéziai étel receptje. Nos, én feljegyeztem, de kissé félve adom közre, hiszen a szükséges hozzávalók ma már Nagykőrösön beszerezhetetlenek. A wook nevezetű öntöttvas edényben — űrtartalma lehet vagy háromliternyi — földimogyoró-olajat kell melegíteni. Abba kerül a szójatűró, az apróra vágott hús, a káposzta, a répa, a paprika, majd a gomba, egymás után, s átpárolásuk után ezeket gondosan kiszedi, lecsepegteti külön edényben Piet. Ezután rákpaszta kerül az olajba, majd fokhagyma, rengeteg vöröshagyma, s a fűszerek: dji ten, koenjit, sereh, laos ketombar, hogy a paprik ról, sóról, borsról meg feledkezzem. Végül az ossz tevők újra összekeveredni de már egy vízzel felhígíU kókuszvajdarabka társas gában... Csak annyit mondható finom. B. O. A gamstukjdonosok másként látják Kik a vesztesek? A magyar feltételes módot jelző igevégződések a következők: -na, -ne, -ná, -né. Kis módosulással nekem ez öntötte el az agyamat, első hevületemben, értesülvén arról, hogy a lakók egy csoportjának kezdeményezésére, a képviselő-testület elvetette a Gyopár utcai garázsok mellé képzelt kocsimosó létesítésének ügyét. A -na, -ne több okból aktuális. Például, mert az elutasítás indoklásának alapja a beadvány! Az pedig csupa feltételezésre épül: zajos vol-na, forgalomnövekedéssel jár-na, közel lenne, a helyén játszótér épülne stb., stb.... Kivétel nélkül „objektív”, „alapos” indok. Nemde? így azután, a hivatkozott módosulás egyszuszra: Na ne! Sőt: Ná né... ? Még inkább az, mert több praktikus ok miatt kínálkozik a hely, kocsimosás céljául. Ugyebár — mint köztudott — ott tárolnak legalább há- romszáz-egynéhány személy- gépkocsit. Ezeket szükséges időszakonként lemosni. Nyáron gyakrabban, télen esetenként. Végzik pedig e műveletet a tulajdonosok azon a kocsimosásra kialakított helyen és módon, illetve technológiávalí?), amely a „hőskorban” a hetvenes évek közepének lehetőségeit, igényeit láttatják. 4 A másik ok, hogy a garázsok részére kijelölt terület beépült. A fent maradt terület egy továbbinak kevés. Ugyanakkor talán e célra megfelelő lett volna. Ezenkívül korábban, az utca lakóinak egy más csoportja tette szóvá, hogy változtatni kellene a kocsimosó technológiáján. Mi tagadás, kellene! Ha már a környezet- szennyezéssel is akarnánk kezdeni valamit. Szóval ez lett volna az első lépcső, a lakásszövetkezet kérelme, a területre vonatkozóap. A döntés ismert... A „nép”, a garázstulajdonosok szerint: „beintett”. Ügy hírlik, sőt olvasható is volt, hogy ezt egyesek „győzelemnek” minősítették, mondván: „győztek a lakók”. Valóban ők lennének a győztesek? Kétlem! Még mindig a kisebbség kényszerítő ereje, befolyása, netán demagógiája munkál? Vagy egyszerűen újfent egy jobb sorsra — legalább megfontolásra — érdemesült . ötlet korai elvetélésének lennénk passzív szemlélői? S ha egyáltalán vannak győztesek, kik a vesztesek? Tóth Barnabás NYÁRSAPÁTI Utcabál Augusztus 20-a alkalmából Nyársapáton a vállalkozók veszik kézbe a dolgok irányítását. A Hegedűs-réten szórakoztató napot szerveznek a falubeliek, környékbeliek épülésére. A délelőtt 10 órakor kezdődő programsorodat legérdekesebb része alighanem a sárkányrepülés lesz. Minden bátor ember jelentkezhet egy kis röpködésre a falu fölött. Lesz továbbá pó- nilovaglás, sétakocsikázás, valamint játékos sportvetélkedő. Természetesen a hagyományos utcabál most sem marad el. A presszó előtti parkolóba 20 órára várják a vendégeket. NAGYKpROS| • XXXV. ÉVFOLYAM, 194. SZÁM 1991. AUGUSZTUS 18., VASÁRNAP Megfeszített munka a konzervgyárban Megfontoltan előre A Nagykőrösi Konzervgyár idei tevékenységéről ez idáig a szokásosnál kevesebbet írtunk., Ugyanakkor minden elismerést megérdemel az a hatalmas munka, amelyet a vállalat a megváltozott körülményekhez való alkalmazkodásban végez. Ehhez viszont nem árt az adatokkal is tisztában lenni. A tavalyi esztendőben 4 milliárd forintos termelési érték mellett 50 millió forintos nyereséget értek el, ami ugyan a korábbi esz-' tendők 3-400 millió forintja mellett kicsinek tűnik, de azt se feledjük el, hogy teljesen más a „pálya”. A szokásos százezer tonna helyett 80-85 ezer tonnát fognak az idén megtermelni, és a tőkés export újabb 30 százalékos felfutására számítanak. De más viszonyítási pontokat is találhatunk, hiszen egyfelől a többi konzervgyárhoz képest a nagykőrösi igen jól áll, másfelől a tavalyi 169 ezer forintos .átlagjövedelemmel szemben az idén 180 ezret tér-' veztek. — Egyáltalán: lehet ma tervezni? — kérdeztük Dé- tári Endre vezérigazgatóhelyettest. — Erre az évre már három terv készült, de részleteiben már egyik sem igaz. Inkább azt mondanám, hogy egyfajta menetrendként funkcionál. Fontos feladata a tervnek az, hogy felülvizsgálják azokat a termékeket, amelyekre a veszteség a jellemző, s a termelésből ezeket kivonjuk. A tavalyi 40 ezer tonnás úgynevezett demokratikus export, amelynek 90 százaléka a Szovjetunióba ment, az idén 6 ezer tonnára csökkent. Eredménycsökkenésünknek ' nagyon sok oka van, legdöntőbb az infláció, illetve a hitelek kamatainak drasztikus növekedése. De azt is mondhatom: általában tavasszal kötjük a szerződéseket az akkor érvényes adatok alapján. Ez, ha változás követi, helyből agyonvágja az értékesítés jövedelmezőségét. Ilyen volt például a tőkés export szubvenciójának csökkenése. — Csak a tőkés export növelésén gondolkodnak? — Nem, mert amennyire lehet, próbáljuk a belföldi értékesítést is fokozni, de a fizetőképes kereslet hiányában ez ütközik nagyobb gátakba. — Nyilván akkor emiatt csökkennek a különböző termékek mennyiségei. — Igen. Például a vegyes befőtt teljesen kikerül a termelésből, a zakuszka úgyszintén, de nagyot csökkent- a lecsó, a zöldborsó, a dzsem, mennyisége is. A tőkés piacon egyszerűen nem ismerik el a mi árainkat, költségeinket. A világpiacon minden olcsóbb. Például a paradicsomsűrítmény világpiaci ára egy év alatt 25 százalékkal csökkent, és csak a kiváló minőségű sűrítmény adható el. Nyilván ez a termeltetésben is megmutatkozik, partnereinkkel előre közöltük, hogy milyen minőségű feltételek mellett vesszük át a termékeiket. Eddig a demokratikus piac viszonylag kevesebb igényt támasztott, s a kevésbé ha-' tékonyan megtermelt nyersáru eladhatóságát is biztosította. De a világpiacon most támogatási rendszerek és termelési kultúrák ütköznek, ráadásul feldolgozóipari különbségekkel. A támogatási rendszer különbségére jellemző, ha a miénket egynek vesszük, akkor a Közös Piacé azt 40-50 százalékkal haladja meg. — Mindebből a foglalkoztatási helyzetre is lehet következtetni. — A napokban Francia- országban jártam, ahol egy, igaz, kevesebb termékcsaládot előállító, de mennyiségében hasonló konzervgyárban mindössze 30 az állandó foglalkoztatott, ám sze-' zonban még 2-300 embert foglalkoztatnak. 1989-ben vállalatunknál 3074-en, tavaly 2860-an dolgoztak átlagosan. Ez természetes csökkenés. Az idén újra a természetes fogyás lesz a jellemző, a szezon végéig külön elbocsátások, szinte bizonyosan nem' lesznek. Szeretnénk úgy szinten maradni, hogy a vállalat gazdaságos működését biztosítani tudjuk. — Máris a privatizációnál, mint a megoldás lehetséges útjánál tartunk. — A vállalat ebben a formában hosszabb távon nem tartható fenn. Tőkét kell bevonni a termelésbe, hatékonyabb technikát kell alkalmazni, a legfontosabb pedig a termékek piacának biztosítása. Ügy számítjuk, legfeljebb két évünk van a változtatásokra. Tudni kell, hogy az élelmiszeripari piac telített, a külföldi cégek is keleti értékesítési gondokkal küszködnek. Ügy véljük, megfontolt lépések kellenek, hiszen az előbbi létszámpélda is mutatja, hogy akár egy 50 százalékos létszám- leépítéssel is számolni kellene a jövőben. Ez katasztrofális hatású lenne a város-, ra! Az tehát a stratégiánk, hogy a ma foglalkoztatottak legnagyobb része a már privatizált cégnél is munkát találjon. Jelenleg ezen dolgozunk — mondta befejezésül Détári Endre. Ballal Ottó Lepényeső Ha a Jóisten egyszer komolyan megharagszik, szinte biztosra vehető, hogy ezt a fuvarost bünteti meg elsőnek. A közönségnek okozott mérhetetlen sérelem orvoslásához édeskevés a világi hatalom bosszúja. Ezt a fuvarozást megátkozták, mondják, egyedül csak az átok érheti utol azt, aki röpke fél perc alatt képes semmivé tenni tekintélyt, méltóságot, meg a szép ruhát. Nos, a mi fuvarosunk vagy nagyon gonosz ember lehet, avagy szolgáljon parányit mentségére, életében először szállított teheneket. Az utóbbi feltevést hiszem, inkább, mert egyébiránt tudta volna, hogy a platón farral kifelé kötött állatokkal leblokkolni egy forgalmasabb útkereszteződésben, súlyos bonyodalmakat okozhat. Ahogy most. Baloldalt zuhatag ömlött a Lada ablakán befelé, tömegesen szedte áldozatait a lepényeső. Aztán ahogy szabad lett a pálya, elhúzott a teherkocsi, hátrahagyva a szerencsétlen utcasarkot. Valaki esküszik rá, fülkéjéből harsány hahotát hallott. — m — (CS. KOVÁCS LÁSZLÓ GRAFIKÁJA) NAGYKŐRÖSI HÍRLAP Nagykörös, Széchenyi tér 17. Q A szerkesztőség vezetője: Ballai Ottó. Munkatárs: Miklay Jenő. Q Postacím: 2750 Nagykőrös, Pf. 23. Telefax és telefon: (2tt)-51-398. Ö Hirdetésfelvétel: kedden 10—13, csütörtökön 14—16 óra között. Híreket, információkat munkanapokon 8-tól 10 óráig várunk.
