Pest Megyei Hírlap, 1991. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)

1991-08-18 / 194. szám

Isznak, beszélgetnek, szivaroznak Tengerész a konyhában Más országokban járva, a mindenki■ ■ által ■ szokásos műemléknézésen túl, szerin­tem az is fontos, hogy . azt észrevegye az ember, hogy ott hogyan élnek. Akit egy kicsit érdekel a dolog, az, már arra is kíváncsi, vajon hogyan esznek és ha már esznek, azt hogyan készítik el. Szerencsém volt, hiszen hollandiai utazásomon házi­gazdánk jóvoltából egy sa­játos klub összejövetelén vehettem részt, ahol a fő attrakció az aznapra szóló ételkülönlegesség ■ megfözé- se (brrr, micsoda prózai ki­fejezés, jobban illene rá a komponálás kifejezés!) volt. Noordwijkerhout néhány férfipolgára elhatározta, hogy vasárnap délelőttön­ként némi Junge ■ Jenever gin, valamint sokkal több Amstel sör társaságában egymással beszélgetni fog­nak. Helyszínként az egyik klubtag üzletének hátsó he­lyisége szolgál, amelyet fél­ve neveznék konyhának. Afféle alkotólaboratórium az, ahol különleges fűsze­rek, felsorolhatatlan alkotó­részek és még formájukban is lórivá edények sorakoz­nak mindenütt. S míg Piet van Duyn, a volt tengerész — amúgy mackósán, körszakállal, mo­solygósán — gyártja az in­donéz ételt, addig a többiek beszélgetnek, szivaroznák. Marti von Beelen a korel­nök, leginkább egy kalózhoz tudnám hasonlítani. Egy szomszédos városkában elektromos javítóműhelyt és alkatrészboltot üzemeltet, messze földön híres arról, hogy jó minőségű munkát végez olcsóbban, mint ver­senytársai. Fia, Tom, csak hallgat, beszéd helyett na­gyokat kortyol az Amstel sörből. Jan Meijvogel üzlet­ember, házuk földszintjén két üzlet is található. Az egyikben ö árul elektromos készülékeket, másik a fele­ségéé, s abban háztartási felszereléseket lehet besze­rezni. A főzés közben sok min­denről szó esik. Gorbacsov- ról, akit itt mindenki istenít és nagy koponyának tart, a munkanélküliségről, amely ott magasabb, mint Piet munka közben nálunk, de a járadék száza­léka majdnem ugyanaz. (Csak az nem mindegy, honnan számítják — álla­podtunk meg ebben is.) Ámbár azt hiszem, a nagykőrösi olvasókat sok­kal inkább érdekelheti a rejtélyes indonéziai étel re­ceptje. Nos, én feljegyez­tem, de kissé félve adom közre, hiszen a szükséges hozzávalók ma már Nagy­kőrösön beszerezhetetlenek. A wook nevezetű öntött­vas edényben — űrtartalma lehet vagy háromliternyi — földimogyoró-olajat kell melegíteni. Abba kerül a szójatűró, az apróra vá­gott hús, a káposzta, a répa, a paprika, majd a gomba, egymás után, s átpárolásuk után ezeket gondosan kisze­di, lecsepegteti külön edény­ben Piet. Ezután rákpaszta kerül az olajba, majd fok­hagyma, rengeteg vörös­hagyma, s a fűszerek: dji ten, koenjit, sereh, laos ketombar, hogy a paprik ról, sóról, borsról meg feledkezzem. Végül az ossz tevők újra összekeveredni de már egy vízzel felhígíU kókuszvajdarabka társas gában... Csak annyit mondható finom. B. O. A gamstukjdonosok másként látják Kik a vesztesek? A magyar feltételes mó­dot jelző igevégződések a következők: -na, -ne, -ná, -né. Kis módosulással ne­kem ez öntötte el az agya­mat, első hevületemben, ér­tesülvén arról, hogy a lakók egy csoportjának kezdemé­nyezésére, a képviselő-testü­let elvetette a Gyopár utcai garázsok mellé képzelt ko­csimosó létesítésének ügyét. A -na, -ne több okból ak­tuális. Például, mert az el­utasítás indoklásának alap­ja a beadvány! Az pedig csupa feltételezésre épül: zajos vol-na, forgalomnöve­kedéssel jár-na, közel len­ne, a helyén játszótér épül­ne stb., stb.... Kivétel nél­kül „objektív”, „alapos” in­dok. Nemde? így azután, a hivatkozott módosulás egyszuszra: Na ne! Sőt: Ná né... ? Még in­kább az, mert több prakti­kus ok miatt kínálkozik a hely, kocsimosás céljául. Ugyebár — mint köztudott — ott tárolnak legalább há- romszáz-egynéhány személy- gépkocsit. Ezeket szükséges időszakonként lemosni. Nyáron gyakrabban, télen esetenként. Végzik pedig e műveletet a tulajdonosok azon a kocsimosásra kiala­kított helyen és módon, il­letve technológiávalí?), amely a „hőskorban” a het­venes évek közepének lehe­tőségeit, igényeit láttatják. 4 A másik ok, hogy a gará­zsok részére kijelölt terület beépült. A fent maradt te­rület egy továbbinak kevés. Ugyanakkor talán e célra megfelelő lett volna. Ezen­kívül korábban, az utca la­kóinak egy más csoportja tette szóvá, hogy változtatni kellene a kocsimosó techno­lógiáján. Mi tagadás, kelle­ne! Ha már a környezet- szennyezéssel is akarnánk kezdeni valamit. Szóval ez lett volna az első lépcső, a lakásszövetkezet kérelme, a területre vonatkozóap. A döntés ismert... A „nép”, a garázstulajdonosok szerint: „beintett”. Ügy hírlik, sőt olvasható is volt, hogy ezt egyesek „győzelemnek” minősítet­ték, mondván: „győztek a lakók”. Valóban ők lennének a győztesek? Kétlem! Még mindig a kisebbség kényszerítő ereje, befolyása, netán demagógiája munkál? Vagy egyszerűen újfent egy jobb sorsra — legalább megfontolásra — érdeme­sült . ötlet korai elvetélésé­nek lennénk passzív szemlé­lői? S ha egyáltalán vannak győztesek, kik a vesztesek? Tóth Barnabás NYÁRSAPÁTI Utcabál Augusztus 20-a alkalmá­ból Nyársapáton a vállal­kozók veszik kézbe a dolgok irányítását. A Hegedűs-ré­ten szórakoztató napot szerveznek a falubeliek, környékbeliek épülésére. A délelőtt 10 órakor kez­dődő programsorodat legér­dekesebb része alighanem a sárkányrepülés lesz. Min­den bátor ember jelentkez­het egy kis röpködésre a fa­lu fölött. Lesz továbbá pó- nilovaglás, sétakocsikázás, valamint játékos sportve­télkedő. Természetesen a hagyo­mányos utcabál most sem marad el. A presszó előtti parkolóba 20 órára várják a vendégeket. NAGYKpROS| • XXXV. ÉVFOLYAM, 194. SZÁM 1991. AUGUSZTUS 18., VASÁRNAP Megfeszített munka a konzervgyárban Megfontoltan előre A Nagykőrösi Konzerv­gyár idei tevékenységéről ez idáig a szokásosnál keve­sebbet írtunk., Ugyanakkor minden elismerést megérde­mel az a hatalmas munka, amelyet a vállalat a meg­változott körülményekhez való alkalmazkodásban vé­gez. Ehhez viszont nem árt az adatokkal is tisztában lenni. A tavalyi esztendőben 4 milliárd forintos termelési érték mellett 50 millió fo­rintos nyereséget értek el, ami ugyan a korábbi esz-' tendők 3-400 millió forint­ja mellett kicsinek tűnik, de azt se feledjük el, hogy tel­jesen más a „pálya”. A szo­kásos százezer tonna he­lyett 80-85 ezer tonnát fog­nak az idén megtermelni, és a tőkés export újabb 30 százalékos felfutására szá­mítanak. De más viszonyí­tási pontokat is találhatunk, hiszen egyfelől a többi kon­zervgyárhoz képest a nagy­kőrösi igen jól áll, másfelől a tavalyi 169 ezer forintos .átlagjövedelemmel szem­ben az idén 180 ezret tér-' veztek. — Egyáltalán: lehet ma tervezni? — kérdeztük Dé- tári Endre vezérigazgató­helyettest. — Erre az évre már há­rom terv készült, de részle­teiben már egyik sem igaz. Inkább azt mondanám, hogy egyfajta menetrendként funkcionál. Fontos feladata a tervnek az, hogy felülvizs­gálják azokat a termékeket, amelyekre a veszteség a jel­lemző, s a termelésből eze­ket kivonjuk. A tavalyi 40 ezer tonnás úgynevezett de­mokratikus export, amely­nek 90 százaléka a Szovjet­unióba ment, az idén 6 ezer tonnára csökkent. Ered­ménycsökkenésünknek ' na­gyon sok oka van, legdön­tőbb az infláció, illetve a hi­telek kamatainak drasztikus növekedése. De azt is mondhatom: általában ta­vasszal kötjük a szerződése­ket az akkor érvényes ada­tok alapján. Ez, ha változás követi, helyből agyonvágja az értékesítés jövedelmező­ségét. Ilyen volt például a tőkés export szubvenciójá­nak csökkenése. — Csak a tőkés export nö­velésén gondolkodnak? — Nem, mert amennyire lehet, próbáljuk a belföldi értékesítést is fokozni, de a fizetőképes kereslet hiányá­ban ez ütközik nagyobb gá­takba. — Nyilván akkor emiatt csökkennek a különböző termékek mennyiségei. — Igen. Például a vegyes befőtt teljesen kikerül a ter­melésből, a zakuszka úgy­szintén, de nagyot csökkent- a lecsó, a zöldborsó, a dzsem, mennyisége is. A tőkés pia­con egyszerűen nem isme­rik el a mi árainkat, költsé­geinket. A világpiacon min­den olcsóbb. Például a pa­radicsomsűrítmény világ­piaci ára egy év alatt 25 százalékkal csökkent, és csak a kiváló minőségű sű­rítmény adható el. Nyilván ez a termeltetésben is meg­mutatkozik, partnereinkkel előre közöltük, hogy milyen minőségű feltételek mellett vesszük át a termékeiket. Eddig a demokratikus piac viszonylag kevesebb igényt támasztott, s a kevésbé ha-' tékonyan megtermelt nyers­áru eladhatóságát is biztosí­totta. De a világpiacon most támogatási rendszerek és termelési kultúrák ütköz­nek, ráadásul feldolgozóipa­ri különbségekkel. A támo­gatási rendszer különbségé­re jellemző, ha a miénket egynek vesszük, akkor a Közös Piacé azt 40-50 szá­zalékkal haladja meg. — Mindebből a foglalkoz­tatási helyzetre is lehet kö­vetkeztetni. — A napokban Francia- országban jártam, ahol egy, igaz, kevesebb termékcsalá­dot előállító, de mennyisé­gében hasonló konzervgyár­ban mindössze 30 az állan­dó foglalkoztatott, ám sze-' zonban még 2-300 embert foglalkoztatnak. 1989-ben vállalatunknál 3074-en, ta­valy 2860-an dolgoztak átla­gosan. Ez természetes csök­kenés. Az idén újra a ter­mészetes fogyás lesz a jel­lemző, a szezon végéig kü­lön elbocsátások, szinte bi­zonyosan nem' lesznek. Sze­retnénk úgy szinten marad­ni, hogy a vállalat gazdasá­gos működését biztosítani tudjuk. — Máris a privatizáció­nál, mint a megoldás lehet­séges útjánál tartunk. — A vállalat ebben a for­mában hosszabb távon nem tartható fenn. Tőkét kell bevonni a termelésbe, haté­konyabb technikát kell al­kalmazni, a legfontosabb pedig a termékek piacának biztosítása. Ügy számítjuk, legfeljebb két évünk van a változtatásokra. Tudni kell, hogy az élelmiszeripari piac telített, a külföldi cégek is keleti értékesítési gondok­kal küszködnek. Ügy véljük, megfontolt lépések kellenek, hiszen az előbbi létszám­példa is mutatja, hogy akár egy 50 százalékos létszám- leépítéssel is számolni kelle­ne a jövőben. Ez katasztro­fális hatású lenne a város-, ra! Az tehát a stratégiánk, hogy a ma foglalkoztatottak legnagyobb része a már pri­vatizált cégnél is munkát találjon. Jelenleg ezen dol­gozunk — mondta befejezé­sül Détári Endre. Ballal Ottó Lepényeső Ha a Jóisten egyszer komolyan megharagszik, szinte biztosra vehető, hogy ezt a fuvarost bün­teti meg elsőnek. A kö­zönségnek okozott mér­hetetlen sérelem orvoslá­sához édeskevés a világi hatalom bosszúja. Ezt a fuvarozást megátkozták, mondják, egyedül csak az átok érheti utol azt, aki röpke fél perc alatt képes semmivé tenni te­kintélyt, méltóságot, meg a szép ruhát. Nos, a mi fuvarosunk vagy nagyon gonosz em­ber lehet, avagy szolgál­jon parányit mentségére, életében először szállí­tott teheneket. Az utób­bi feltevést hiszem, in­kább, mert egyébiránt tudta volna, hogy a pla­tón farral kifelé kötött állatokkal leblokkolni egy forgalmasabb útke­reszteződésben, súlyos bonyodalmakat okozhat. Ahogy most. Baloldalt zuhatag ömlött a Lada ablakán befelé, tömege­sen szedte áldozatait a lepényeső. Aztán ahogy szabad lett a pálya, elhú­zott a teherkocsi, hátra­hagyva a szerencsétlen utcasarkot. Valaki eskü­szik rá, fülkéjéből har­sány hahotát hallott. — m — (CS. KOVÁCS LÁSZLÓ GRAFIKÁJA) NAGYKŐRÖSI HÍRLAP Nagykörös, Széchenyi tér 17. Q A szerkesztőség ve­zetője: Ballai Ottó. Mun­katárs: Miklay Jenő. Q Postacím: 2750 Nagykőrös, Pf. 23. Telefax és telefon: (2tt)-51-398. Ö Hirdetésfel­vétel: kedden 10—13, csü­törtökön 14—16 óra között. Híreket, információkat munkanapokon 8-tól 10 óráig várunk.

Next

/
Thumbnails
Contents