Pest Megyei Hírlap, 1991. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)

1991-08-18 / 194. szám

I. ÉVFOLYAM, 111. SZÁM 1391. AUGUSZTUS 18., VASÁRNAK DA&AS\ ^ ^ailfap MEGJELENIK MINDEN HÉTFŐN, SZERDÁN, PÉNTEKEN, SZOMBATON A felsöpakonyi óvodában *■* rjm. Fontos az önképzés Ha egy gyereknek szeren­cséje van, és megúszna a bölcsődét, elisö „/társadalmi” élménye az óvoda. Szimpa­tikus és kevésbé számpaiti- kus idegenek veszik körül, akik — számára érthetetlen alapon — jogot formálnak rá, hogy beosszák idejét, irányítsák, meghatározzák napi programját. Ezt még a legszelídebb gyerek is ne­hezen szakja meg. Rendkí­vül fontos az óvónő szemé­lyisége, a környezet, az épü­let, a játékok. Hogy meny­nyire így van, mutatják a felnőttek emlékei, első óvó­nőjükre általában jobban szoktak emlékezni, mint el­ső munkahelyi főnökükre. A félsőpakonyi óvoda elő­kelő helyet foglal el Pest megyében. Jegyzik — ahogy mondani szokás. Tóthné Csorba Ilona jövőre jubilál, húsz éve lesz, hogy ezt az óvodát' vezeti. Mindig har­colt az olyan téveszmék el­len, mint például: „az óvo­da csak gyermekmegőrző hely”. — És hiszem és vallom, hogy a kisgyerekkor egész további életünk meghatáro­zója. Módszervá Uás a nevelésben Annak idején képesítés nélküli óvónőkikel kezdett dolgozni, akik azóta mind­nyájan szerezitek diplomát. I tt mindenki fontosnak, tartja az állandó tanulásit és önképzést, egyik koBáganő- jo például 18 éves munka­viszonnyal a háta mögött most újította meg a diplo­máját. Mostanában szükség is van az önképzésre, mert „új szelek” fújnak az óvo­dai nevelés területén is. Ru­dolf Steiner módszere, amit a Waídolf- Astoria cigaret­tagyár dolgozóinak gyerme­kei száméra dolgozott ki a század elején, nehezen ugyan, de hozzánk is elju­tott, s a specializált óvodák és iskolák mellett az álta­lános óvodai módszertaniba is bekerült. Tehetséggondo­zás, képességfejlesztés, a gyerek önállóságának hang­súlyozása: ismerős, mégis új fogalmak. A porosz áriáit, kedvelők számára riasztó „szabadosság”, a Liberális gondolkodásúak szerint ész­szerű, természetes nevelési módszer. A vezető óvónő Pereszlé­nyi Éva (az új program ki­dolgozója) egyik példáját idézi — érzékeltetve a ta­nulási folyamat' felesleges túlbonyolítását: — Bizony sok energiát feletetünk a matematika ok­tatás keretében a mennyi­ségek — több, kevesebb, ugyanannyi — megértetésé­re, holott elég, ha néhány gyereket leültetünk egy asz­talhoz, s az egyiknek több, a másiknak kevesebb kek­szet adunk. Rögtön szólni fognak! Kirekesztett gyerekek Az új rendszer nagyobb követelményt állít az óvó­nőik élé, mert parancsolni könnyebb, mint rásegíteni valakit a megfelelő útra. — Ügy kell iskolaéretté nevelnünk a gyereket, hogy nem ismeretekkel terheljük túl, hanem alkalmassá kell tennünk az ismeretek befo­gadására. A pakonyi óvoda önálló kezdeményezése a játékos tesztek gyakori alkalmazá­sa. Az óvodások képessé­geinek felmérése mellett foglalkoznak a gyerekek társas kapcsolataival és a családjukban elfoglalt he­lyükkel is. — A tesztek segítségével minden évben kiszűrjük a peremhelyzetbe került gye­rekeket. A napi nyüzsgés­ben ugyanis nem lehet ész­revenni, hogy kit rekeszte- nek ki a többiek. Az ilyen gyereket aztán az óvónő gyakran segítőtársul vá­lasztja, a többiek előtt ki­emeli a jó tulajdonságait. Ezek a módszerek általában segíteni szoktak. Augusztus végéin nyári „uborkaszezon” van. A gye­rekek az óvoda füves udva­rán szaladgálnak, strandol­nak a 40 literes kis fürdő- medencében, heverésznek a Kakucson Koszorúznak, ünnepelnek Augusztus 20-án, a reg­geli zenés ébresztőtől — remélhetőleg — friss kaku­D AB A SÍ HÍRLAP Vezető munkatárs: Matula Gy. Oszkár. O Munkatárs: Pachner Edit. 0 Fogadónap minden hétfőn 14-től 17 óráig a szerkesztőségben. Cí­münk : Bp. VIII. kér.. Somo­gyi 3. u. 6. s*. Pl.: 311. ír. Sí. 141«. Telefon: 138-2389/283 csiakat délután 3-ra vár­ják az ünnepség szervezői a templom előtti emlékmű megkoszorúzására. Rövid ünnepi beszéd után a fut- ballpályán folytatódik a program, ahol először a népdalkor és a Kalász kis­lánykor énekel. Utána egy izgalmasnak ígérkező meccs következik. n apozóá gy&kon. Foglalko­zások ugyan nincsenek, de minden gyerek szívesen részt vesz a sógyurmamin- tázásban, szappanbuborék- fújásbain. És milyen jó hű- sölmi a kerti babaházban! (Ez is, mimt általában a já­tékok és udviaini szereik nagy része, a régi patronáló, a Gépszev dolgozóinak keze munkája.) Az idei költségvetésből futja készségfejlesztő esz­közökre, összegét tekintve az óvoda nem panaszkod­hat — de egy szépséghibá­ja azért van —, játékra nem jutott keret. Az önkor­mányzat nem szavazta meg! — Azért van rá lehetősé­gem, hogy átcsoportosítsam a pénzt — mondja Ilonka. —- Nekem inkább a fizeté­sekkel van problémám, el­sősorban a műszaki dolgo­zók bérével. Bruttó kerese­tük alig haladja meg a 7000 forintot. A polgármester úr ígérete szerint ha/ma/roßan kiosztják az eddig visszatartott 10 százaléknyi bért. Sajnos, általában alacso­nyak a keresetek, olyan béremelésre, ami valóban rendbe tenné a családi kasszát, nem lehet számí­tani. A szülők vékony pénz­tárcáján ugyan próbálnak segíteni, hogy lehetővé te­szik a félnapos beiratko­zást, ami napi 9 forint térí­tési díjat jelent. A szülők­nek egyhamada él is a lehe­tőséggel. Megszokják a közössége t Az a fő, hogy a gyerekek vai’amennyi időt töltsenek itt az óvodában. Szokják a közösséget, a feladatokat, a közös játékokat. De szeret­nek is ide járni, ök is — és §z óvónőik is. Azt mond­ják, nagyon jó a munkahe­lyi légkör, örömmel jönnek be dolgozni! Ezt pedig meg kell becsülni,-mert sajnos egyre ritkább. Pachner Edit Egyszer volt, hol nem volt, nem az üveghegyen túl, de nem is Nagykátán, hanem a Dunán túl, annak is a legnyugatibb csücské­ben: Sopronnak városában. Meseszép helyen nyara­ló kedves ismerősöm elin­dult a soproni postára te­lefonálni. Nem az Északi­sarkra, nem az Operen- ciás-tengeren túlra, nem is a mesés Amerikába, vagy Ausztráliába szeretett vol­na vonalat kapni. Csak ide, Európa szívébe, a szomszédba, a ,,sógorok­hoz”, Alsó-Ausztria főváro­sába, St. Pöltenbe. Próbálkozott egyszer. Kí­sérletezett kétszer, ismételt harmadszor. Anélkül, hogy egy pillanatra is feladta volna, nyugodtan elővette otthonról hozott, hamuban eSe a onro / sült pogácsáját, s lassan csipegetni kezdte. A déli harangszó riasztotta fel el­mélyült gondolataiból. Tár­csázott egyszer, ötször, többször. Mígnem egy hir­telen, gyors elhatározással autójában termett, s neki­vágott az osztrák határ­nak. Ott szinte meg sem kellett állnia: máris Klin­genbach településen talál­ta magát. Kis mágneskár­tyáját elővéve, egy ottani telefonkészülékbe helyez­ve azonnal vonalat kapott. luycsítrmi tnuyui. nuioin perc alatt túlesett az egé­szen. Az előző három, órán tűnődve hajtott át hazafe­lé a határon. — Tán itthon felejtett valamit? — kérdezte a ha­tárőr, emlékezvén néhány perccel korábbi találkozá­sukra. — Á, dehogy. Csak át­ruccantam telefonálni. — Értem. Megesett már ez mással is. Ismerősöm egykedvűen hajtott tovább. Csak azon töprengett magába roskad- va, hogy otthonról — Nagykátáról — mennyi idő alatt érne ismét az előbbi kis településre. Ausztriá­ba. Ha megint telefonálnia kellene... (fetó) I. ÉVFOLYAM, 86. SZÁM ? 1991. AUGUSZTUS 18., VASÁRNAP; TÁPiáMENTI, MEGJELENIK MINDEN KEDDEN, CSÜTÖRTÖKÖN, SZOMBATON Küldöttség az Európa Parlamentben Habsburg Ottó Tápiógyörgycrc látogat? Az elmúlt év őszén Tá- piógyörgye község pályá­zatot nyújtott be egy, az Európa Tanács védnöksé­ge mellett működő bizott­ság, az EUROTER felhívá­sára. A pályázatban kiírt falu­si ifjúsági turizmus fejlesz­tésére a gyürgyeiek a te­lepülés három medencé­ből álló strandját és a mellette felépített tábort kívánják bővíteni. Az idényjellegű kőházban — amelyet fűthetővé tenné­nek — jelenleg 39 férőhely várja a fiatal táborozókat. A kiszabott napi tarifa most 120 forint személyen­ként, melyben a strand használata is benne van. Ki is használták eddig minden nyáron ezt az ol­csó lehetőséget a környék­beli — sőt távolabbi — is­kolák, intézmények, sport­közművelődési egyesüle­tek. Szaktáborok, edzések, felkészítések céljára vet­ték igénybe. Nem véletlen tehát, hogy a györgyeiek fantáziát lát­nak a dologban, ezért ké­résül a megvalósításhoz az anyagi fedezetet. S míg a benyújtott pályázat sem­mibe sem került, addig legalábbis ringben voltak valamelyik pénzt érő he­lyezésért. De — mint Józsa László polgármester el­mondta — mégsem ezt tar­tották a leglényegesebb­nek. Aki nyer valamit, az egyúttal bekerül a szerve­zet reklám- és információs rendszerébe, ezáltal. több esélye lehet az annyira áhított nyugati tőke meg­nyerésére. A pályázatot elfogadták és meghívták az önkor­mányzat küldöttségét az ünnepélyes eredményhir­detésre. A négyfős delegá­ció a megyei önkormány­zat anyagi finanszírozásá­val utazott Strasbourgba. Az Európa Parlament épü­letében aztán kiderült: egyelőre a francia, angol, holland, spanyol, görög pályázók terveit többre (CS. KOVÄCS LÁSZLÓ GRAFIK A JA) taksálják az ilyen megmé­rettetésen. A bírálóbizott­ság elnöke azonban értéke­lésében mégis megemlítet­te — dicsérőleg — a Tápió menti falu nevét. „Kissé hipotetikusnak” minősítet­te a benyújtott munkát. Ez annyit jelent, hogy Nyuga­ton a kialakult gyakorlat szerint megvalósított el­képzelésekkel indultak a versenybe. Nálunk már sokszor az elindulás gon­dot jelent. Mégsem volt hasztalan a próbálkozás és a kiutazás. A tapasztalatszerzés mel­lett Európa-szintű doku­mentumokban jelent meg egy kis magyar község, Tá- piógyörgye neve. Ezen a helyen kell meg­említeni, hogy Habsburg Ottó, a Páneurópai Mozga­lom elnöke, az Európa Parlament tagja újabb le­velében ígéretet tett arra, hogy amint ideje engedi, meglátogatja Tápiógyör- gyét. A falu szülöttjének — Bihari Józsefnek — kül­dött dokumentumban a lá­togatás idejét későbbi idő­pontra tette. Egyelőre ugyanis az Európa Parla­ment és Magyarország kö­zötti tárgyalásokkal fog­lalkozik igen intenzíven, ami elveszi idejét. Könnyen meglehet, hogy mire megvalósul a látoga­tás, a györgyeiek önerőből 1 megcsinálják az említett pályázatban leírtakat. S akkor Habsburg Ottó saját kezével viheti Strasbourg­ba az immár nyugati min­tára elkészített újabb pá­lyázatot. A siker bizonyára nem marad el. (tóth) tapiómenti hírlap Vezető munkatárs: Matula Gy. Oszkár. • Munkatárs: Deák Attila. • Fogadónap minden csütörtökön 10—12 óra között Nagykátán a művelődési központban.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents