Pest Megyei Hírlap, 1991. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)

1991-08-18 / 194. szám

J­Amerikai Tünde lábnyomát keresi az a ngol Csongor Nyelv- és tánctudás kötelező Magyarországon egyedül­álló, hagyomány nélküli színielőadast láthatunk — mint megírtuk — augusz­tus 20-án este Szentendrén, a Templom téren. A Peace Child nemzetközi mozga­lom és alapítvány Vörös­marty Csongor és Tündéjé­nek angol nyelvű változa­tát mutatja be egy erre alakult gyermektársulattal. A happeninghez közelítő rögtönzésben kilenc ország negyven fiatalja vesz részt. Olyan gyerekszereplöket láthatunk, akik tehetsége­sek a beszédben, a táncban és az éneklésben, s a rit- musérzékük is jó, egyszó­val színpadra termettek. A bemutató augusztus 19-én, Pécsett, a szabadtéri szín­padon lesz. Onnan érkez­nek Szentendrére. A darab rendezőjét, Bagossy Lász­lót, a különleges élményt Ígérő színielőadásról kér­deztük. • Nálunk idehaza sem­mit sem tudnak a Peace Childról. Valójában mi ez? — Huszonöt éve St. Andrew püspöke azért hív­ta életre ezt a mozgalmat és az alapítványt, hogy a világ különböző tájain élő fiatalok a béke ürügyén rendszeresen találkozhassa­nak. Lehetőség ez, hogy színielöadásokban foglal- mazhassák meg vélemé­nyükét a világ jelenéről, jövőjéről, háborúról, béké­ről, szeretetről és gyűlölet­ről. Szólnak lélekről, el- anyagiasodásról, meg az ér­zelmekről és a pragmatiz­musról, valamint a termé­szetrombolásról, a termé­szetvédelemről. A Peace Child külföldön ismert és népszerű, színházi produk­cióinak nagy hagyományai vannak. Magyarországon most első ízben jelentkez­nek. Ebben az évben Kö­zép- és Dél-Európát célozta meg a mozgalom, nyilván nem véletlenül, hanem az itt élők összebékítésének szándékával. Az egyik szín­játszó csoport a csehországi Olomoucból indulva járja végig egy ottani drámával a Cseh és a Szlovák Köz­társaságot. A másik, a zág­rábi csoport Jugoszláviát utazza be szintén drámá­val, a harmadik trupp pe­dig Magyarországot Vörös­marty művével. Mi Pécsett, Szentendrén, Budapesten, Fonyódon és Kőszegen lé­pünk fel. A három együttes végül Prágában egyesül, ahol közösen egy dalokból álló nagy fináléműsort ad elő. Q Bagossy László ismert rendező. Most mutatták be a pécsi szabadtéri színpa­don Krleza Szent István- napi búcsú című drámáját, amelyet ön vitt színre. Ho­gyan került ebbe a rendha­gyó gyerekelőadásba? — A Peace Child európai igazgatója, David Wooll- combe hónapokkal koráb­ban magyarországi vállal­kozót keresett erre. Bara­nya megyére esett a válasz­tása. Engem a Baranya megyei ifjúsági alapítvány vezetője kért fel, vállaljam. 9 Miért éppen a Cson­gor és Tündét választotta? — A magyar klasszikus drámák közül ez felelt meg leginkább a Peace Child kiírásának, feltételeinek. Egyúttal tükröződik benne a vendéglátó ország — Ma­gyarország — kultúrája is. Vörösmartynál együtt van minden, amit életről-halál- ról, szerelemről-gyűlölet- rűl érdemes tudni. © Nem szentségtörés gyerekekkel, ráadásul an­golul, improvizációként be­mutatni ezt a gyönyörű, zengzetes nyelvű, romanti­kus drámát? — Avatott költő, az ame­rikai Len Roberts fordítot­ta angolra az eredeti ma­gyar művet. Roberts egyéb­ként a pécsi egyetemen volt óraadó. © Mi az improvizáció a darabban? — A szereplők Roberts kötött szövegét tanulták be — bámulatosan gyorsan, két hét alatt —, és azt mondják a színpadon. Az improvizáció a mozgásokra, meg az egyébre vonatkozik. Szabad, tág teret adunk nekik a megjelenítésre. Az eredeti drámát hűen követ­jük, csupán egy jelenet ma­rad ki a végéről, helyette egy másik — Tünde talál­kozása a három vándorral — kerül be. © Nem fél a gyereksze­replőktől? — Eleinte kissé ideges voltam, m°rt egészen más­képp kell betanítani a leg­kisebbeket. a tizenkét éve­seket, mint a legnagyobba­Látható lesz Megmentik Aba Noválc Vilmos „eltüntetett” mun­káját Székesfehérvárott: megkezdték a középkori királyi bazilika maradvá­nyait rejtő rómkertben az 1950-es években lemeszelt nagyméretű secco restaurá­lását. A faliképsorozatot Rákosi Mátyás országlása idején azért kellett „látha­tatlanná” tenni, mert a képre az alkotó ráfestette Horthy Miklós kormányzót, valamint a kor több más kát, a tizenkilenc éveseket. De meglepően jól megáll­tát: eddig a helyüket, úgy­hogy — bár még a premier előtt vagyunk — elszállt a félelmem. A külföldi sze­replők rutinosabbak, ta­pasztaltabbak, hiszen oda­kint jól ismerik a Peace Child stílusát. @ Mely szerepekben lát­hatunk magyar fiatalokat? — Tizenöt magyar fiatal lesz, pécsiek, budapestiek és zalaegerszegiek. Néme­lyik szerep kettős szerep­osztású. Magyarok játsszák a két Ilmát, a fejedelmet és az ördögfiókákat, a boszor­kányokat. Csongor angol, Tünde amerikai. © Nálunk, magyaroknál egyelőre sajnos elég gyen­ge az iskolai idegennyelv­tudás szintje. Tudnak-e elég jól a mieink angolul? — Gondosan válogattuk őket. baj emiatt nem lehet. Középfokú angolnyelvtudás elegendő a színdarabunk­hoz. A sikernek persze ez is feltétele, de ahogyan lá­tom, nincs velük szégyen­kezni valóm. Kocsis Klára a láthatatlan politikusát is. A mintegy 65 négyzetméteres freskófelü­let meglehetősen megsíny­lette az elmúlt évtizedeket, felső rétege erősen porzik, s a szakemberek szerint nem valószínű, hogy meg­menthető lesz a festékréteg epidermisze. A munka már megkezdődött, de várhatóan hosszabb- időt vesz majd igénybe. A székesfehérvári önkormányzat az idén 600 ezer forinttal támogatja a helyreállítást. Saját költségvetésből Valóságos kincs az egyetemi tankönyv, Hogy hazánkban egyre drágább az élet, a megél­hetés, az már sokakat nem is idegesít, beletörődtek. Az emberek jó része azt is, — mint oly sok mindent az utóbbi időben — zokszó nélkül vette tudomásul, hogy a tanulásnak is ára lesz. Az azonban, hogy a felsőfokú intézmények, ne­vezetesen az egyetemek egy része kap, más része pedig nem kap támogatást a tan­könyvek beszerzéséhez, mint hallhattuk a minap, többekben kérdések meg­fogalmazását indította el. A Gödöllői Agrártudomá­nyi Egyetemen érdeklőd­tünk, hogyan is áll mindez. A tájékoztatást Keszthe­lyi Kamillónétól, a tanul­mányi csoport vezetőjétől kaptuk. — Nem tudok, nem hal­lottam semmiről, ami vál­tozást jelentene. A korábbi évek gyakorlata él, úgy tu­dom. Uj alaptörvényt nem láttam. Azt már mindenki tudja, a hagyományos tan­könyvutalvány megszűnt. Támogatást, úgy tudom, már tavaly sem kapott az egye­tem. Ma már egyébként tankönyv nincs, csak kézi­könyv van és jegyzet. Ez utóbbinak az ellátásáról vi­szont mi magunk gondos­kodunk. Mi nyomjuk, mi álljuk a költségeket. Régi tankönyvek a könyvtárban természetesen a diákok rendelkezésére állnak, de kijelenthetem, agráregyete­mek részére négy éve nem jelent meg új könyv. A diákok egymásnak adják a régit, ma ugyanis üzletben egy darab könyv sem kap­ható, amiből itt tanítanak. Nálunk három kar van, va­lamennyi maga oldja meg az ilyen irányú gondokat. — hallhattuk Keszthelyi Kamillónétól. Azt hinné a naiv magyar, hogy egy agrárutánpótlás- ról gondoskodó egyetemet, ahogy tud, támogat a Föld­művelésügyi Minisztérium, Ilyen meggondolásból ke­restük ott az illetékeseket. Egyértelmű választ több­szöri telefonálás után sem kaptunk, ugyanis azok, akik érdemben tudnának tájékoztatni, többnyire sza­badságukat töltik. Dr. Sza­bó Zoltántól, a szakokta­tási osztály főosztályvezető­helyettesétől azonban sike­rült megtudni, hogy igazi nagy változás az elmúlt évekhez képest nincsen, ( — Hangsúlyozom, a jegy­zetek előállítása az intéze­tek költségvetésében benne van. Jól kialakult közös ki­adási mechanizmusok alap­ján dolgoznak. A kormány- határozat értelmóbeh ugyan mi is kértünk támogatást, amelyre válaszként egy el­vi jelentőségű döntést hoz­tak, kapunk pénzt, írták, igaz, záradékkal; majd, ha lesz. Kapnak tehát az agrár­egyetemek is támogatást, benne van a költségvetés- sükben. Nem kell senkinek elszámolniuk, hogyan cso­portosítják át ide vagy oda a pénzeket, mert mint mondták, ez 1984-től inté­zeti jogkör. S most, hogy itt az új tanév kezdete, a lényeg, ha könyv már nincs is, de legalább jegyzet le­gyen és működjenek az in­tézmények legalább úgy, mint tavaly. á. m. Az alacsony ember a piszkos, sárgásbarna ballonka­bátjában, rakoncátlan fekete hajjal, Columbo hadnagy volt a Los Angeles-i rendőrségtől. Ott állt az ajtóban, amely az áruház eladótérségét elválasztja a lépcsőház­tól és attól a kijárattól, ahol a holttest feküdt. Leverte szivarja hamuját, és láthatóan tanácstalan volt. Leg­alábbis annak látszott. Nyugtalanul figyelte a körülötte zajló kaotikus nyüzsgést. A gyilkossági csoport a szokásos szertartásos haté­konysággal dolgozott. Ä holttestet már letakarták. A fényképészek felvételeket készítettek a kijáratról, a lép­csőről, az utcáról, a lépcsőfordulótól a második szinten a korlátról és falakról. A bűnügyi technikusok porral fújtak be mindent, ujjlenyomatokat kerestek. Ügy tűnt, inkább rutinból csinálják, mint abban reménykedve, hogy valami használhatót találnak, hisz naponta em­berek ezrei jártak ezeken a lépcsőkön. Civilruhás rend­őrök rohangáltak a lépcsőkön és kint az utcán, hátha észrevesznek valamit. Columbo, miközben meggyújtotta a szivarját, a lepedőre meredt, a szomorú csomagra, ami még nem is olyan régen az atlantai Shirley Bell volt. A lány nyilvánvalóan szép lehetett. Csinosan öl­tözött. A Broughton Áruház alelnöki akit mindenki csak az ifjabb Mr. B.-nek nevezett, azonnal felismerte a holttestben az új kirakattervezőt, a dekorációs rész­legből. Columbo érzékelte, \jpgy Mr. B.-t nagyon megráz­ta a gyilkosság. Mindig tragikus, ha egy munkatárs meg­hal, de még inkább az, amikor a halál erőszakos úton kö­vetkezik be és értelmetlen, mint ez is. Mr. B. reagálása azonban túlzottnak látszott. Talán többet tud, mint amit elmondott, vagy az áruházon kívül is volt kap­csolata a lánnyal. Columbo közelebb ment, és élnézést kérve tőle, ar­rébb tolva a holttest mellett álló egyenruhás rendőrt. Fogai közé szorítva szivarját leguggolt, és felhajtotta a lepedőt. Shirley Bell teste rémesen kifacsarodva és összegyűrődve hevert ott, arcra borulva, álla a mellé­nek feszült. A jobb kai'ja hátracsuklott, mintha kicsa­varták volna a vállgödörből, és tenyérrel felfelé for­dult hátul a nyakán. A másik karja a teste alá szorult. Lábai kicsavarodtak. Columbo már korábban észrevette a lépcsőkön végig- fröcskölődött vércseppeket. A fej egy alvadt véresomó- ban feküdt. — Elmozdíthatom? — kérdezte az egyik fényké­pészt. — Igen, hadnagy. Elmozdíthatja. Megcsináltam a szükséges felvételeket. Columbo lágyan hátára fordította a holttestet. Ta­nulmányozta az elsődleges sérülést Shirley homloka közepén, fent a koponyán. Arca teljesen összezúzódott. — Szegény kölyök — motyogta. Felállt, és utasítást adott az embereinek, hogy vi­gyék el. Egy nyúlánk, fiatal gyakornok szólította az utcáról. Columbo odament hozzá az ajtóba. _— Nem tudom, hadnagy, hogy ennek van-e jelentő­sége, de itt találtam ezt a járda mellett. A gyakornok átnyújtott egy törött ceruzalámpát. Az égő eltörött, a fedele hiányzott, így az elemek kicsúsz­tak belőle, és a rendőr tenyerén helyezkedtek el. ...........................................-r—^— C OLOMBO NYOMOZ Gyilkosság karácsonyra irta: Alfred Lawrence- / fordította: Kira József A CERUZALÁMPA — Soha nem lehet tudni. — Columbo kivette a da­rabokat a rendőr kezéből. — Köszönöm. Aztán felment a dekorációsrészleghez. Rafe és Farley egymás .mellett álltak a falnak tá­maszkodva, a szoba legtávolabbi sarkában. Mary Jane egy széken ült Rafe mellett. Fejét lehaj­totta, kezét a szomorúság megkomponált klasszikus mozdulatával összekulcsolva az ölében, málnaszínű szoknyáján nyugtatta. Egyikük sem beszélt. — Ki ez? — kérdezte suttogva Rafe. — Azt hiszem, ő nyomoz az ügyben — mondta szá­razon Mary Jane. — Csak álldogál itt! Columbo szeme a helyiség túlsó végében egy szürke ruhás munkacsoporton akadt meg: egy jókora kávé­főzőt álltak körbe a kirakatrendezéshez használt kellé­kek, festékek, bútorok és kulisszák között. A részlegben uralkodó összevisszaság otthonos ér­zéssel töltötte el a nyomozót. Mindig fesztelenebbül érezte magát olyan helyeken, ahol a tárgyak és em­berek nem voltak szépen és túlságosan szabályosan el­rendezve. Rafe elfojtott zokogása elért Columbo füléhez:' oda­sétált a háx'mas csoporthoz, amelyét keretbe foglalt az ablak és a ragyogó kék reggeli ég. — Columbo hadnagy vagyok. Tudom, hogy most na­gyon fel vannak kavarva. Ha nem akarják, hogy most tegyek fel kérdéseket, rendben van. De néhány dolgot feltétlen tudnom kell, például a nevüket. Mary Jane válaszolt először, majd Farley és végül Rafe. — Önök együtt dolgoztak? Fejével olyan mozdulatot tett, amely kimondatlanul is utalt Shirley Belire, akinek földi maradványát már elszállították a lépcső aljából. — Igen — válaszolt Farley. Rosszallás érződött a hangjából. — Látom, nem alkalmas a pillanat arra, hogy kérdés seket tegyek fel: majd később visszajövök. — Feltételezem, hogy befejezhetjük Shirley kiraka­tát — mondta Mary Jane. — Igen. Tudják, sok tapasztalattal rendelkezem az ilyen ügyekben. A legtöbb embernek segít, ha végez­hetik a munkájukat úgy, ahogyan szokták. Természete­sen nem úgy, mintha semmi sem történt volna. Meg­lepő, hogy ön is milyen helyesen gondolkodik. Columbo elfordult a három embertől, és az ajtó felé indult. Kezét mélyen ballonkabátja zsebébe süllyesztet­te, fejét lehajtotta. Tétovázott, megállt, majd ismét fe­léjük fordult. — Csak egy rutinkérdés. Megmondanák nekem, hogy; hol tartózkodtak a múlt este és éjjel? Rafe megütközve nézett rá. Mary Jane szeme meg sem rezdült. Farley szólalt meg: — Mindannyian együtt voltunk, hadnagy. Mind a négyen, este kilenc óráig. — Egy kicsivel előbb váltunk el — szólt közbe Mary Jane. — Shirley és én 9.45-kor eltávoztunk, miután felöltöztettük azt a két bábut. Rámutatott a déli szép­ségre és a férfibábura. — Nagyon szépek — mondta Columbo. — És azután? — Együtt távoztunk. Hazavittem a kocsimon. Az épület kapuja előtt váltunk el. Egy nagy bérházban, a. garázs fölött bérelt egy kis lakást. — Valaki látta önt? — Duke, az éjjeliőr a földszinten. Columbo Rafe-hoz fordult. — Egész este otthon tartózkodtam, hadnagy. A für­dőkádban ! — Én kb. 10.30-kor érkeztem ide, hadnagy. A detektív összeráncolta szemöldökét. — El tud képzelni egy haragost? Vagy valami effé­lét? Irtózom kérdéseket feltenni, de... — Columbo egy bizonytalan gesztust tett a bal kezével. — Nem voltak haragosai — kiáltotta Rafe. — Ked­ves, csodálatos lány volt. — Neki akart rontani Co- lumbónak, de a hosszú munkaasztal megállította. Far­ley megragadta, és visszarántotta. — Nincs senki, aki ilyen szörnyű dolgokat művelne, mint ez! Columbo zaklatott volt. Az ilyen durva gyilkosságok látványa mindig megrázta. Shirley Bell nyilvánvalóan nerri abba halt bele, hogy leesett a lépcsőn. De hogy mi volt az a tompa eszköz, amellyel fejbe csapták, még meg kell állapítania a laboi'atóriumnak. És a gyilkos itt van valahol, azok között az ezrek között, akik ebben a héterfteletes áruházban dolgoznak vagy azok között a tízezrek között, akik naponta megfor­dulnak itt. A kérdés az, hogy hol kezdje keresni a brutális, sőt talán szadista tettest. Belépett a felfelé haladó liftbe, hogy beszéljen az ifj. Mr. B.-vel, és ezzel megkezdje a nyomozást. (Következik: A kombináció)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents