Pest Megyei Hírlap, 1991. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)
1991-08-18 / 194. szám
SÜLYSÁPI SZOB OR TEMETŐ A felismerést cselekvés követte A Pest megyei Sülysápon egy raktárban őrzik évek óta azokat a kiállításra váró köztéri szobrokat, amelyek valami ok miatt — például sérülés, rongálódás — korábban süly- lyesztőbe kerültek, A csak- ■nem' húsz, itt várakozó szobor m.űértékében ugyan semmi hiba nincs, de töröttek, vagy bizonyos politikai megfontolások valaha kényszerpihenőre ítélték őket. A különös szoborraktár tulajdonosa a Budapest Kiállítóterem. Groteszk fintorok Nem tudom, augusztus 20-a tiszteletére hány helyütt avatnak szobrot Pest megyében. Azt se tudom, hány helyütt emelik le mostanság korábbi talapzatáról a marcona Lenin- szobrokat. Marx és Engels torzonborz, bronzba öntött alakjairól se tudom, elvitet i-e őket a települési közakarat valamely mohos, egérpiszokkal tarkított falusi fészerbe, hogy ott pi- hengessenek, ki tudja meddig a hajdanvolt nagyságok. A sülysápi szobortemetőről azonban annyi kiderült, bizony szép számmal akad ott olyan csemege, amelynek történetéből pontosan kiolvashatók a magyar történelem groteszk fintorai. Több évtizede por lepi Ki fúiia le róluk a Dort? például a milleniumi emlékmű jobb oldali tartozékaként készült, úgynevezett Habsburg-szárnyat. Tudjuk, a magyar történelem nagyjainak szobra helyette méltán áll most a Hősök terei szoborkompozíció megfelelő helyén. Viszont szerencsére éledezni látszik tetszhalálából a Zichy-szobor, amelyet a 40-es évek végéig a fővárosban, a Lőrinc pap térén láthattak, már akik láthatták. Szorgosan fújdogálják a történelem rárakódott porát róla, s a tervek szerint a budapesti önkormányzat hamarosan fölállxtlatja, visz- szaviteti eredeti helyére. Állni látszék az idő viszont a neves Toldi-szobor fölött. A városvédők négyéves hasztalan erőlködése ellenére a két farkassal viaskodó, de a háborúban megsérült Toldi szobra egyelőre várakozni kényszerül a sülysápi süllyesztőben. Népszerűsége vitathatatlan Szilágyi András, a Budapest Galéria munkatársa szerint a szoborraktárban egy sincs olyan, amit augusztus 20-a alkalmából újból kivihetnénk a nagy- közönség elé a terekre, az utcákra. Nincs veszteglő Szent István-szobor, nincs poros kőszent vagy egyházfő se. Bizánci gyökerű tradíciók Eárpáíi A hazai köztudat az ikon- művészetet bizánci, orosz, bolgár, görög forrásokból ismeri. Most először találkozhatunk kiállításon az úgynevezett kárpáti ikonfestészettel, azaz az Északkelet-Kárpátok mentén fekvő Dél-Lengyelország, Kelet- Szlovákia, Nyugat-Ukrajna, Északkelet-Magyarország fa- és kőtemplomainak iko- nosztázaival. Tíz külföldi múzeumból •— öt lengyel, négy szlovák, egy ungvári gyűjteményből, valamint a nyíregyházi Görög Katolikus Egyházművészeti Gyűjteményből, a Néprajzi Múzeumból, a miskolci Herman Ottó Múzeumból, a Magyar Nemzeti Galériából és több vidéki görög katolikus templomból válogatott parádés anyagot Puskás Bernadett az Ikon a Kárpátvidéken című nemzeti galériabeli kiállítás rendezője. A szeptember 25-ig nyitva tartó tárlat 170 ikont mutat be. Felépítettek két ikonosz- tázt, egy előkészítő- és főoltárt. S valódi templomi környezetet vontak a képek köré ötvös és textil liturgikus tárgyak, egyházi könyvek, nyomtatványok, és a halkan felsejlő gregorián zenével teremtve hangulatot, A kiállítás nyitánnyá egy 15. századi fatemplom makettje, s befejezésül egy barokk píéhtemplom modelljét készítették el, jelezvén a tárlat időbeli határait, amely a 15. századától a 18. századig terjed. Ez az ikonfestő-iskola olyan stílusjegyekkel rendelkezik, ami megkülönbözteti, de rokonttja is a többi ikonfestő-iskola művészetével. Tradíciói bizánci gyökerünk. Ám az évszázadok során több, a Kárpátvidéken élő vagy ide telepedett, ide menekült nép, népcsoport egyházi művészetét is magába olvasztotta. Ezért a sokszínűség, a sokféle kultúra jegyeinek jelenléte. És ezért nem köthető ez az ikonfestészet kizárólag egy nemzethez. Nem ukrán, nem ruszin, nem rutén, nem magyar, nem román, hanem mindez együtt, és még más és más keleti és nyugati művészeti hatás érezhető benne. Harmonikusan, meglepő könnyedséggel ötvözte ez az ikonfestészet a nyugati, különösen a barokk művészet stíluseszközeit, miközben lényegi tulajdonságait, eredetiségét sem adta fel. De felismerhetők például a 17. századi alkotásokon a reneszánsz képszerkesztés formakincsei is, a háttérben megjelenő táj, az aprólékosan kidolgozott alakokkal, épületekkel. A fatáblákra festett bibliai jelenetek, a Krisztus életének eseményeit megörökítő táblák, a tanítványokat, apostolokat ábrázoló festmények ilyen ösz- szefüggésben, mint a kárpáti iskola produktumai, először szerepelnek összefoglaló kiállításon. S a szétszórtan, Ungváron, Bártfdn, Svidniken, Ho- monnán, Kassán, Sanokbah, Láncúiban, Przemyslben, Nowy Saczban és Magyar- országon fellelhető ikonok meglepően egységes összhatást mutatnak. Ritka, ünnepélyes pillanatokat élhet át a látogató a Nem» zeti Galéria harmadik emeleti termeiben. (Suulár) Pontos kimutatás arról sose készült, hogy vajon hány Szent István-szobor van szerte az országban. Szilágyi András szerint viszont első királyunk kétségtelenül az egyik legnépszerűbb szoborfigurája történelmünknek. Népszerűsége vetekszik Kossuthé- val vagy Petőfiével. A Szent István-ábrázolások nem kizárólag szoborformát jelentenek, hiszen se szeri, se száma a magyar templomok oromzatán vagy egyéb részén ékeskedő királyi " féldomborműnek, domborműnek vagy egyéb megjelenítésnek.. Kihozni a fényre Az utcák, terek átkeresz- telési hulláma, úgy tűnik, csillapodóban van. Megjelent végre az új neveket tartalmazó új Budapest- térkép is, A vidék persze egy kissé megint lemaradt a fővárosi tempótól, de talán hamarosan napvilágot látnak majd a magyarországi települések új utca- és térneveket tartalmazó térképei is. Szobrok kerülnek fel és le a községek, városok utcáin, terein. A történelem szele szüntelenül hajtja az idő kerekét, megállás nincs. De talán nem ártana ebben a nagy rohanásban egy kissé olykor megállni, szusszanni egyet, s körülnézni, hová lehetne egy- egy szép, régi szobrot újból visszaállítani, előkotorva őket a raktárak mélyéről, lefújva róluk a sokszor méltánytalanul rájuk rakódott port. Mert vannak veszteglő szobraink, csak utánuk kell járni, ki kell hozni őket újból a napfényre, az emberek közé. — kk — A Kőkus-kápolna előtt Boldogasszony napján szentelte meg a körzet plébánosa az Immaculáta-szobrot, amelyet 18«7-ben Lengyel Miklós címzetes prépost adományozott a fővárosnak. A Szűz Máriát ábrázold szobor Johann Halblg alkotása (Vimola Károly felvétele) Emlékalbum jelent meg Széchenyi István születésének 200. évfordulójára. A nagyméretű, Than Mór színes Széchenyi-portréjá- val díszített, különleges, luxuskötésű könyvet a Helikon Kiadó adta ki. A könyv 124 képet — közöttük negyven színes felvételt — tartalmaz. Bemutatja a legnagyobb magyart, valamint hozzátartozóit, szerelmeit, barátait és életének színhelyéit. A festményeket és rézkarcokat Széchenyi kedves tárgyainak fotóival, családfájával, címerével, valamint történelmi dokumentumok másolataival egészítették ki. « €färlav 5 A 19. század közepén még kevés gőzhajó járt az európai folyókon. De Széchenyi már akkor meglátta, hogy a gőzhajóké a jövő. E felismerést cselekvés követte. Elmaradott közlekedési viszonyainkat vízi utak kiépítésével látta a leggyorsabban és legolcsóbban korszerűvé tenni, s éz egyúttal arra is jó, hogy a nemzetet bekapcsolja az európai kereskedelem vérkeringésébe. De nem csupán az európaiba, hanem az Al-Dunán át a Fekete-tengerig, Levanté- ra is. A Fekete-tengerig való hajózásnak a lehetőségeit és a Duna szabályozásának körülményeit tanulmányozandó indult 1030-ban első al-dunai hajóút jára, amelyet még számtalan követett. A Du- hdgőzhajózási Társaság 1832. évi közgyűlésén pedig már kifejtette, hogy az Al-Duna Magyarország természetes élettere és azt mielőbb alkalmassá kell tenni a hajózásra. A Du- nagőzhajózási Társaság ennek szellemében intézett emlékiratot József nádorhoz, és kérte a hajózási akadályok eltávolítását, amikor a szokásos meder- tisztítást és kotrást végzik. A nádor pártfogolta a kérést és javaslatára az uralkodó 1833-ban kinevezte Széchenyi István grófot a Duna-szabályozás királyi biztosává. Széchenyi ezután beutazta az érintett szakaszt és óriási erőfeszítéseket tett a szabályozási munkákat gátló akadályok elhárítására. A szerben kívül a román és török hatóságokat is meg kellett győznie a szabályozás szükségességéről. Vásárhelyi Pál mérnökkel elkészíttette a Duna Ömoldova és TurnuSeverin közti szakaszának térképeit, valamint a költségvetést, amely másfél millió forintot tett ki. Széchenyi tudta, hogy a közvéleményt is maga mellé kell állítania, hogy e roppant munkát sikerre vigye. A Társalkodó című lapban több éven át cikksorozatot indított „Néhány szó a Dunahajózás leörül” címmel. Időközben, amikor esetenként elkeseredett a sok huzavona és értetlenség miatt, ilyeneket jegyzett naplójába: „Előbb fogok-e törökül megtanulni, semmint felszabadul a Vaskapu átjáró?” Amire a török pasa és Niazi bej véleményét idézi: „Megtanul ön addig nemcsak törökül, de még arabusul és perzsául is!” 1834-ben megkezdték az ún. Széchenyi út építését, amely a Kazán-szorosban, a Traján-úttal átellenben lévő parton tette lehetővé magas vízállásnál a vontatást, alacsony vízállásnál a kocsikra való átrakodást. Húrom esztendei szakadatlan munka után, de az út befejezése előtt a kormány beszüntette a további fizetést. így Széchenyi saját zsebből fizette ki a hiányzó 10 000 forintot a befejezésre. Az utat 1837-ben adták át. A dunai hajózás ügye annyira foglalkoztatta Széchenyit, hogy egyszer Metternich herceg, a kancellár csípős humorral jegyezte meg: „Széchenyi gróf azt képzeli magáról, hogy ő fedezte fel a Dunát.” Pedig Széchenyi nem csupán a Dunára gondolt, hanem a Tiszára is, amely a múlt századi nagy szabályozások előtt, áradásaival időnként közel 2 millió hektárt is elborított. Ezért szabályozását már az 1830. évi nagy árvíz után elrendelték. Első lépésként itt is, mint a Dunánál, a „szőke folyót” fel kellett térképezni. E térképek elkészültével, " 1845-től Széchenyi, mint a magyarországi kcfelekedésügy rendezésére a 1Helytartótanács keretében felállított bizottság elnöke, megbízta Vásárhelyit a szabályozási tervek elkészítésével, s közben beutazta a Tisza-melléket, Megyei és hatósági emberekkel, birtokosokkal tanácskozott, s megírta „Eszmetöredékek, különösen a Tiszavölgy rendezését illetően” című röpiratát. A munkát végül is 1846 augusztusában kezdték el. Széchenyi figyelme azonban nem korlátozódott kizárólag a folyókra, hanem kiterjedt legnagyobb állóvizünkre, a Balatonra is. 1845 augusztusában látogatott Balatonfüredre, hogy megvizsgálja a gőzhajózás ottani kilátásait. Erről A balatoni gőzhajózás című röpiratában így vall: „Az eszme, Balatonra gőzöst állítani, közvetlen nem enyim ...” De mégis ő az, aki az ügyet felkarolta. Ugyanis felkeltette a .figyelmét az, hogy német és angol útleírások szerzői mérhetetlenül csodálkoztak a tó kihasználatlanságán. Ezen kívül utazásál közben ő maga is tapasztalta, hogy külföldön a tavakat mindenütt hajókon lehet bejárni, „csak az én szegény hazámban nem tudták még annyira vinni .. Széchenyi volt az, aki szakértőkkel is megvizsgáltatta a balatoni hajózás lehetőségeit, külföldi hajógyáraktól — és az óbudaitól — ajánlatokat kért, azután megrendelte a gőzgépet Angliában, a hajótestet pedig Óbudán. Gyakorlatilag őt kell tekintenünk a balatoni hajózás megindítójának. A Balaton első — és sokáig (1886-ig!) egyetlen — gőzhajóját KISFALUDY-ra keresztelték és Széchenyi iránti figyelmességből, szeptember 21-i születésnapján, 1816-ban bocsátották vízre Füreden. A költő Garay Jánost versre ihlette a gőzös: / Egy évezreden át ugarul állott a magyarnak, / Tétlen pangásban a gyönyörű Balaton. / Széchenyi jött: a tó megijedt a nagy haladóiul, / „Ez megigáz!” mondó, s keble felháborodott. ! Hasztalan: a hullámzabolázó gőzös előáll: I Es a veszteglő tó haladásnak ered!” Dr. Csonkáról! Károly A vadvizeken is úrrá lett Szoborszentelés a Rókusnál ■ ii in« ■ ■ i mii iMllfl—I— Széchenvi-eiíékalim
