Pest Megyei Hírlap, 1991. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)
1991-08-13 / 189. szám
Ahol nem sajnálják a pénzt a kultúrára Háromnapos tánc Tegnap beszámoltunk a kerepestarcsai gyermek néptánccsoport franciaországi turnéjának első feléről. A nagy megmérettetés valójában a második részben volt, amikor is a világhírű és nagy múltú digne-i levendulafesztiválon kellett a gyerekeknek három napig helytállniuk. A Riviéra egzotikus hangulata, Cannes nagyvárosi zsivaja után, a gasztronómiai bemutatóval tarkított búcsúest igen jól sikerült zárás volt. Következett a félnapos autóbuszozás a hegyek között a keskeny utakon, amelyeket sziklák öleltek körül. Az éles kanyarok es szakadékok sokak gyomrát felkavarva engedtek csak át magukon. Látogatás az egykori magyarnál, megtekintve annak jólmenő üzletét, elfogyasztva az őshazából érkezetteknek felkínált aperitifet, majd egy esti fellépés Levens-ben volt utunk következő állomása. első ízben léptek fel ilyen rendezvényen. A reggeli után azonnal felöltötték lányaink a népviseletet és egész nap a városkát járták, illetve t'é- gigtáncolták az összes utcát, felkeltve az ott élők figyelmét. Este azután kezdődött a nagy bemutatkozás. A csoportok húsz percen keresztül szórakoztatták a közönséget. A mieink sikere minden várakozást felülmúlt. A kerepesi kislányokat — mint mondták a város vezetői — jövőre is várják. Itt sem maradtak el a szokásos protokollfogadá- sok, Rapavi József polgár- mestert és a táncosokat a A kerepesi kislányok piros-fehér-zöldben táncoltak a francia bevásárlóközpont előtt a betonon, az ottani szokásoknak megfelelően Levens-ből nem éppen kipihenve érkeztünk a délkelet-franciaországi Digne nevű városkába. A városnak 17 ezer lakosa van, tehát gyakorlatilag akkora, mint ahonnét a csoport érkezett. A környéken az emberek legtöbbje a híres francia levendula termesztésével foglalkozik, ez adja kenyerüket. Gyárak, üzemek nincsenek, aki más Úton akar pénzt keresni, az az idegenforgalomra épít, ugyanis Digne-ben sok a forrás, nevezetesek gyógyfürdői. A város évente több fesztivált is rendez, s valamennyi kötődik a hazai és más kultúrákhoz. A levendula ünnepét évtizedek óta megülik. Ez a karnevál a városnak 600 ezer frankjába került, ami csaknem nyolcmillió forintnak felel meg. A szervezők gondoskodtak a szállásunkról és ellátásunkról, s ők határozták meg a fellépések helyét és időtartamát is. A települést átszelő főutcán három napon át táncolt magyar, dán, ír és olasz, valamint a hazaiak egyaránt. Az út két oldalán óriási tribünöket építettek a vendégeknek; mintegy tizenötezren nézték végig estéről estére a műsort. ; A kerepesi csoport számára meglepő volt, hogy a fesztiválon nem egyedül képviseli hazánkat. Ott volt a miskolci majoretteso- port, akiket elkísért a nyíregyházi városi koncertfúvós zenekar, Nagy Gyula karmester Vezetésével. A fesztivál a hazaiak számára kissé szokatlan volt, nem így a más országokból érkezetteknek, hiszen ők a visszatérők közé sorolhatók, míg a magyarok városházán üdvözölték, ahol szó esett a kapcsolatteremtés más lehetőségeiről is. Digne-i tartózkodásunk egyik délelőttjén a teljes repertoárt előadták a táncosok egy szociális otthonban, ami a város szélén hegyekkel övezett területen állt. Ott találkoztunk az Í924-ben külföldre távozott hazánkfiával, Smercyck János bácsival, aki ma az otthon lakója. Könnyeivel küszködő, öreg, megtört, 91 esztendős ember ült a táncosok előtt a tolókocsiban Büszkén mutatta be társainak a csoportot, mint az „övéit”. Valamennyi idős ember, legyen az bármely náció tagja, örömmel vette kezébe az ajándékba kapott apró magyar zászlót. A táncosok turnéjuk legmegrázóbb, egyben legszebb fellépésének tartották az öregeknek adott műsort. A felfokozott hangulat az utolsó estén tetőpontjára hágott. Az utcabálon mindenki mindenkivel táncolt hajnalig. Akkor már nem fájtak az agyonstrapált lábak, addigra kipukkadtak a vízhólyagok, elfelejtődtek az út során olykor előbukkanó nehézségek. A gyerekek, szívesen mennének máskor is, de ez már nem rajtuk fog múlni, illetve csak részben, hiszen az a szervezők és a városházák dolga. A kerepesi néptánccsoport tíznapos ott-tartózko- dás után hazaindult. Tele örömmel, a siker édes ízével. Kicsit még időztünk Olaszországban, utoljára megmártóztunk a tengerben, aztán hosszú éjszakai buszozás után hazaértünk. ök valamennyien — kicsik és nagyok — úgy vélik, öregbítették hazánk jó hirét a kontinens nyugati részén. Megérdemlik, hogy név szerint is megemlítsük őket, akár országos, akár megyét, de még ha csak települési színeket képviseltek is. A gyermektáncosok: Rapavi Erika, Rapavi Anikó, Fodor Dóra, Hajósi Hajnalka, Kira Krisztina, Kövesdi Piroska, Kucsák Mónika, Legendi Tímea, Oláh Melinda, Maár Zsuzsa, Gróf Gábor és Kmetti Oszkár voltak. A profi segítők: Deák Gyula, Tóth Gyula, Tóth Gergely, Simon László, Csejtei Bernadett, Bene Erika, Bolides Katalin és végezetül, de nem utolsósorban a csoport vezetője, Csorba Éva. Az együttest a táborfalvai Csutorás zenekar kísérte végig: Kovács László, Kékesi Attila és Nagy Annamária személyében. —árvái— Jogi tanácsoic A sxiilőtarfás • Közös telek használata Személyiségi fog sérelme • Egy szigethalmi levélírónk édesanyja nemrég töltötte be 55. évét, és igen kevés a nyugdíja. Legutóbb szülötartást kért tőle, pedig olvasónk is nehéz körülmények között él. Mikor kell tartásdíjat fizetnie? A szülőt a leszármazója csak akkor köteles eltartani, ha az arra rászorul. A rászorultság egyedileg vizsgálandó eldöntéséhez meg kell vizsgálni a szülő életkorán kívül egészségi állapotát, a családi körülményeket, a szülő kereseti, vagyoni és jövedelmi viszonyait. önmagában tehát az a tény, hogy valaki eléri a törvényben meghatározott 60., illetve 55. életévét, nem jogosult a szülőtartásra, mert vagyoni helyzete, életkora vagy egészségi állapota mindezt nem indokolja. Természetesen mindennek az ellenkezője is előfordulhat, ha a Szülő • évei számát tekintve még a munkaképes korban van, de egészségi állapota miatt nem tud munkát vállálni, vagy igen kevés szolgálati idővel, alacsony jövedelem alapján folyósítják rokkantsági járandóságát. Ilyen esetekben tehát meg kell vizsgálni — végső soron a bíróság —, hogy a rászorultság esete fenn- áll-e vagy sem. Az igenlő válasz esetén a törvény rangsort határoz meg a kötelezettek körében. Elsődlegesen a házastársat terheli a tartási kötelezettség. Házastárs hiányában a gyermekek kötelesek szülőjükről gondoskodni. Ezt követően vizsgálják a rászorultság kérdését. Általában nem szorul szülő- tartásra, akinek tartását életjáradéki, tartási vagy öröklési szerződés biztosítja. Abban az esetben, hä ez a tartás a tényleges megélhetéshez kevés, tartáskiegészítést kérhet a szülő. A gyermekeket (vagy további leszármazottakat) azonban nem egyenlő arányban terheli a szülőtartásdíj összege, ugyanis azt a kötelezettek között kereseti, jövedelmi viszonyaik figyelembevételével, anyagi teherbíró képességük arányában meg kell osztani. 0 Rgy Idős olvasónk közös udvarban él lulajdonostár- sávai, aki nemrég egy kutyát vásárolt, olvasóm szeretne ez ellen tiltakozni, mivel a szomszéd egyik korábbi kutyája megharapta. Nenn tudja azonban eldönteni, joga van-e tilta- kozásra vagy sem. A közös tulajdon évezredek óta a baj és a viszály forrása, annak ellenére, hogy közös tulajdon nélkül elképzelhetetlen az életünk. Kenyértörésre ugyanis nem a közös tulajdonjog, hanem a rendelkezési (a főleg használati) jog készteti a gazdákat. A problémák igen könnyen megoldhatóak, ha a használati jog természetben elkülöníthető, ilyenkor egy kerítés gátat szabhat az indulatoknak. Sajnos azonban a drótot nem lehet mindig kifeszíteni, igenkor a szomszédok vitáit csak az ősi szabály döntheti el, amely szerint a közös tulajdon használatáról a felek állapodnak meg. Olvasónknak tehát meg kell kísérelnie a megállapodást az ebtartásról. Adja elő saját érveit, de azt ne kívánja, hogy a szomszéd megfossza magát a kutyatartás örömétől. A közösen kialakított szabályok betartásán azután mindketten őrködjenek, mert megsértésük esetén a másik fél birtokháborítási eljárást kezdeményezhet a helyi önkormányzatnál. 0 Egy üdülőhelyen dolgozó tisztviselőről valótlan- fágot állított az egyik országos hetilap. Milyen or« voslást kérhet? Akit személyiségéhez fű«; ződő jogában megsértenek, különböző polgári jogi szankciókat követelhet. Kérheti például, hogy a bíróság állapítsa meg a jogsértés tényét. Természetesen ilyen esetben a jogsértőtől nyilatkozat megtételét kérheti és igényelheti a bíróságtól, hogy a jogsértőt a további jogellenes cselekményektől tiltsák el, és a jogsértéssel létrejött tárgyakat semmisítsék meg, illetve jogsértő mivoltuktól fosszák meg. A sérelmet szenvedett ezeken kívül kérheti, hogy a lap kiadóját bírság fizetésére kötelezzék. Ez az összeg azonban nem a sérelmet szenvedőt, hanem az államot illeti meg. Természetesen a megsértett fél is felléphet kárigénnyel, és nemcsak az igazolt kárainak ■ megtérítését, hanem nem vagyoni kártérítést i* igényelhet. A nem vagyoni kártérítés nem fájdalomdíj, tehát a jogsértő cselekmény bekövetkezése önmagában keletkezteti azt, hanem szükség van arra is, hogy a sérelmet elszenvedettnek az az életét és a társadalmi éigtben való részvételét súlyosan és tartósan megnehezítse. Az adott helyzetben tehát a bíróság azt fogja megvizsgálni, hogy ezek a körülmények fenn- állnak-e, és igenlő esetben mennyi az az összeg, amely a bekövetkezett sérelmet ellensúlyozza. A kialakult bírósági ítélkezési gyakorlat nem zárkózik el a személyiségi jog megsértése esetén a nem vagyoni kártérítés megítélésétől, de azt a törvényben meghatározott okok gondos mérlegelésével állapítja meg. Dr. Sink» Imre Veszélyben az Lehetséges áldozatok vagyunk? A k&zbtefonsás nagyfokú romlása miatt növekszik a bűncselekmények áldozatainak száma, fokozódik az áldozattá válás veszélyé. Az utóbbi időben az élet- és vagyon elleni esetek emelkedtek ugrászerüen, ez pedig azt jelenti: a bűnözés közvetlenül ellenünk, állampolgárok ellen irányul. — A hazai bűnözés jelentős növekedésének számtalan oka van, de azt mondhatom, a magyar társadalomban végbement váltói ásóknak szinte természetes következménye — véli dr. Kratochwill Ferenc, a Rendőrtiszti Főiskola főigazgatója. — Már csak azért is, mivel a pártállam idején igen erős kontroll alatt állt a társadalom: nehéz volt a határokon átjutni, sok helyütt volt rendőr, és kiterjedi „figyelőhálózat” is működött. így aztán jói kézben tartható volt a bűnözés. A bűnözés emelkedésének másik oka napjaink gazdasági szabadságában keresendő, hiszen a joghézagok .ügyeskedésre és csalásra is alkalmat kínálnak. A vállalkozásokba fektetett tőke eredete kideríthetetlen. Ez a legjobb lehetőség a bűnözéssel szerzett pénz „tisztára mosására”. S nem szabad elfeledkezni a társadalom egyre nagyobb rétegeit sújtó elszegényedésről és munkanélküliségről sem. Ez megint tovább növeli a bűnözés okainak számát. Kétségtelen, hogy amíg korábban a bűncselekmények többségét az állam és a társadalmi tulajdon sérelmére követték el, ma a bűnözők az állampolgárokat veszik célba. A sértettek száma tavaly például összesen 300 százalékkal nőtt, őzen belül a vagyon elleni bűncselekmények károsultjai 290 ezernél többen vannak, a kár összege pedig meghaladja a 6 és fél milliárd forintot. # Tehát lehetséges áldo- ratok vagyunk valameny- nyJcn. De kik a legveszélyeztetettebbek? — Elsősorban azok, akik életkoruk és körülményeik miatt a leginkább kiszolgáltatottak: a gyerekek és az idősek. A statisztikák szerint az utóbbi években az áldozatok számának általános emelkedésén belül e két csoport sértettjeinek aránya különösen kedvezőtlen. A gyerekek ellen elkövetett bűncselekmények száma 21 százalékkal emelkedett, míg az időskorú sértettek aránya 62 százalékkal nőtt. De az egyes foglalkozások esetében is változott a bűnügyi veszélyeztetettség. Újabban a vezetők és az értelmiségiek gyakrabban lesznek bűncselekmények áldozatai. Általában vagyon elleni ügyekről van szó, amit a tettesek tippet kapva követnek el. Rajtuk kívül egyes szakmák gyakorlása is nagyobb veszéllyel jár, mint korábban. Napjainkban a taxisok, a pénzszállítók, a benzinkutasok és a pénzintézeti alkalmazottak szenvedik el a legsúJvosabb támadásokat. A Lehet-e a védekezni az áldozattá válás ellen? — Ha valaki a havi fizetésével a zsebében betér egy italboltba, és a pénzét feltűnően mutogatja, köny- nyen megeshet, hogy kirabolják. S az a fiatal, csinos nó, aki felmegy alkalmi férfiismerőse lakására, aktfotózásra, ne 'csodálkozzon, ha az illető megerőszakolja. Ezzel azt akarom érzékeltetni, hogy a viktimoló- gia, az áldozattá válás esélyeit kutató tudomány tapasztalati eredményei arról tanúskodnak: gyakran a későbbi áldozat provokálja ki a bűncselekményt. Ez persze nem menti-fel a tettest, de viselkedésével, öltözködésével és magatartásával maga az áldozat lehet kiváltó oka egy bűntettnek. Az ilyen esetek kárvallottam kívül elsősorban a már említett védtelenek, a gyerekek és az öregek áldozatai leggyakrabban erőszakos bűncselekményeknek. A vagyon elleni eseteknél újabban a bűnözés szervezettsége érdemel figyelmet. Szinte kivétel nélkül „ biztosra mennek” az elkövetők, mivel kiterjedt hálózatot tartanak fenn, s a tippadók megbízható információval szolgálnak. Azt tudomásul kell vennünk, hogy a betöréses lopások száma növekedni fog, mert az a kör, amelyik ezeket elköveti, bővül. Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy óz állampolgároknak is tenniük kell azért, hogv ne kövessenek el sérelmükre bűncselekményt. Ma nem elég a lakásajtóra egy egyszerű zárat felszerelni, valamilyen biztonsági berendezésre is szükség van, Nyugat-Európában is arra ösztönzik a lakosságot, hogy vegyen részt és segítsen a bűnmegelőzésben. Nekünk is ezt kell tennünk. • Az egyes társadalmi csoportok mit tehetnek azért, hogy ue legyenek bűncselekmények áldozatai ? — Nehéz ezt kimondani, de nálunk alacsony a lakosság kriminális érzékenysége. Amikor évekkel ezelőtt honfitársaink Olaszországba indultak vakációzni, megtették a szükséges óvintézkedéseket, a! pénzüket és értéktárgyaikat nem hagyták szem előtt, hanem biztonságos helyen őrizték. Am ugyanezt itthon nem teszik meg. Elég megnézni egy kánikulai vasárnapon, hogy a strandokon hányán teszik be pénzüket az értékmegőrzőbe. Szanaszét hagyják, és csodálkoznak, ha ellopják, mire visszatérnek. Rengeteg apró védekezési mód van, amit nem használunk ki, mert nem szoktunk hozzá. De meg kell tanulni együtt élni ezzel a közbiztonsági helyzettel. Az egymás után szerveződő lakossági önvédelmi csoportokra szükség van, de nem ez a megoldás. Mindannyiunk biztonságára csak a hatékony, ütőképes rendőrség tud vigyázni. Gyerkó Katalin
