Pest Megyei Hírlap, 1991. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)

1991-08-10 / 187. szám

II. JÁNOS PÁL LÁTOGATÁSÁRA KÉSZÜLVE :ozo 3 GbIqb ezred Fontos feladatot kapott az aszódi honvédségi ezred: néhány más alakulattal közösen ők bizto­sítják II. János Pál pápa látogatásánál a lebo­nyolítás zavartalan technikai feltételeit. Erre a hírre kerestem meg őket, de beszélgetés közben rövidesen kiderült, hogy ez a megbízatás — bár kétségkívül látványos és felelősségteljes — csak egyike azoknak a munkáknak, melyeket az egyenruhások mostanában a polgári életben csi­nálnak. Mégpedig, mint a továbbiakban szó lesz róla, nem is könnyű körülmények között. Tény viszont, hogy mikor feladataikat végzik, nem szabad észrevennünk, hogy a katona netán fá­radt, neki is lehetnek súlyos gondjai. Mostaná­ban már ezek a gondok sem számítanak titoknak. A laktanyát Aszódon és környékén mindenki Pető­fi Sándor nevével fémjel­zi, de az alakulat az augusztus 2-i csapatzászló­átadási ünnepségen felvet­te a Galga önálló vezetést biztosító ezred nevet. A kapuban fiatal alhad­nagy állítja ki a belépőcé­dulámat, és szól egy rang­jelzés nélküli honvédnek, kísérje a hölgyet a pa­rancsnok úrhoz! Megüti a fülemet a két, nagyjából egykorú fiatalember ma- gázódása és szóvá is te­szem kísérőmnek, aki meg­magyarázza: — Nagy különbség van ám a tisztesek meg a sor­katonák között. Én még csak ezután leszes őrveze­tő, ha minden jól megy. De azért szolgálaton kívül vannak, akikkel tegező- dünk... Az irodában Fejős János őrnagy, ezredtörzsparancs­nok és Pócsmegyeri1 Gá­bor alezredes fogad. Mint elmondják; a Gal­ga ezred sajátos feladata, hogy nagyobb rendezvé­nyeknél a forgalomszerve­zéstől kezdve a menetek zavartalan elvonulásáig és az ellátásig, mindent biz­tosítsanak. Korábban a Varsói Szerződésből adó­dóan főleg katonai cere­móniákon végezték ezt, de most, hogy a rendszervál­tás óta nyitottabb lett a hadsereg, egyre több fel­adatuk van a civil rendez­vények lebonyolításával. A héten például Nyír­bátorban 500 fiatal résztve­vő számára gondoskodtak mindenről, a sátorállítás­tól egészen addig, hogy le­ban a katonák kérték, hogy járhassanak templomba. Megkapták az engedélyt, ami természetesen csak a szabadidejükre vonatkoz­hat, amikor nincsenek szol­gálatban. De egyelőre úgy tűnik, kevesen élnek a le­hetőséggel. A> gondok ellenére a Galga ezred által biztosí­tott rendezvények színvo­gyen ebéd és naponta pár száz kilóval több kenyér kerüljön a helybéli üzle­tekbe. S egyéb rendezvények is lesznek még ebben a hó­napban, egyik a vesebete­geknek, másik a mozgás- sérülteknek. Mindkettőnél közreműködik a Galga ez­red. A pápalátogatáshoz pe­dig egyebek között tíz autót, hat motorkerékpárt adnak, természetesen a személyzettel együtt. A technikai eszközök felké­szítése sem könnyű do­log, hiszen a gépjármű- park egy része már igen­csak rossz állapotban van, alaposan kihasznált. Mint Fejős János őr­nagy mondja, küszöbön a sorkatonák leszerelése, melyre augusztus 15-én kerül sor, és még ebben a hónapban jönnek az újon­cok. Augusztusi feladatai­kat tehát fele létszámmal kell megoldaniuk. Ám nagy gondot fordítanak arra, hogy amikor jönnek az újoncok, családtagjaikkal is megismerkedjenek, be­szélgessenek és kétheten­ként mindenkit hazaen­gedjenek látogatóba. Sajnos az a tapasztalat, hogy manapság nemcsak fizikailag gyengébbek a bevonulok, mint például egy-két évtizeddel ezelőtt, hanem súlyos gondokkal is küszködnek. Egyik-másik­nak, aki pályakezdő len ne, nincs munkahelye, vagy ha van, arra kell számíta­nia, hogy mire leszerel, megszűnik. Ezek a gondok érezhetőek a fiatalemberek hangulatán. A közelmúlt nala magas, amit sok kö­szönő levél is bizonyít. Tudják, ha kapnak egy feladatot, azt nem lehet géemkába kiadni, mint né­mely vállalatnál, hanem saját maguknak kell elvé­gezni. Még akkor is, ha a vezetők számára olykor 24 órás a napi munkaidő. S augusztus 11-én, va­sárnap lesz egy saját ren­dezvényük is. Tíz évvel ezelőtt leszerelt sorkatoná­kat várnak családjukkal együtt Aszódra, egész na­pos beszélgetésre, emlék­idézésre. Alkalom lesz ar­ra, hogy az egykori újon­cok megmutathassák a gyerekeiknek: látod, itt tanult meg fegyverrel bán­ni az apukád. És talán majd tíz év múlva, a most bevonulok is szívesen lá­togatnak a laktanyába. Ga. J. Magyarországi templomok II. János Pál pápa magyarországi látogatása tiszteletére fotókiállítás nyílt magyarországi templomokról augusz­tus 5-én, Budapesten, az Országos Műemléki Felügyelő­ség aulájában. A magyar barokk templomok művésze­tét bemutató felvételeket Mihalik Tamás fotóművész, az 1945 után épült magyar templomokat bemutató ké­peket Hack Róbert fotóművész készítette. Felvételünkön az 1983-ban épült gyáli katolikus templom belső teré­ről készült Hack Péter-fotő. Szent István és Európa A díszkiadá a pápáé lesz Négynyelvű tanulmány- kötetet jelentetett meg a Művelődési és Közoktatá­si Minisztérium. A 11. János Pál pápa első ma­gyarországi látogatása al­kalmából kiadott magyar, latin, francia és spanyol nyelvű kötet hét tanul­mányt, zömében az ELTE 1988. november 30-i em­lékülésén, az István ki­rályról elhangzott előadá­sok szövegét tartalmazza. A könyvet J. Király István, a minisztérium munkatársa szerkesztette, szerzői hazai történészek, a korszak ne­ves ismerői. A tanulmányok szerte­ágazó témakörrel foglalkoz­nak, de mindegyik közép­pontjában Szent István és Európa áll. István mun­kássága, életműve sok vo­natkozásban ma is idősze­rű, mert tanulsággal szol­gál olyan értelemben, hogy hazánk Európához kapcso­lódása nem új jelenség, hanem csaknem egy évez­redes múltra tekint visz- sza. A beilleszkedési fo­lyamat időnkénti megsza­kadása nem jelentette, és ma sem jelenti azt, hogy Magyarország megszűnt volna Európa része lenni. A Szent István törvényei és Európa című tanulmány az első magyar király tör­vényeinek nemzetközi vo­natkozásaira mutat rá, ki­fejtve, hogy az országépí­tő fő célja az egységes ha­zai jogrendszer megterem­tése volt. Az államrend ki­építésénél azonban tartóz­kodott a külföldi minták szolgai másolásától. Töre­kedett azokat a sajátosan magyar viszonyokat figye­lembe vevő tartalommal megtölteni. Az egyházszervező Ist­vánról szóló másik tanul­mány munkásságát ugyan­csak európai összefüggései­ben taglalja. Egyebek kö­zött leszögezi, hogy ural­kodói jogainak legitimitá­sát Rómától és nem Bi­zánctól kérte és kapta. Szemléletesen bizonyítja ezt koronája, amely 11. Szilveszter pápától szárma­zik. A keresztény Nyugat­hoz való csatlakozási szán­dékát jelezte az is, hogy követte korának uralkodói felfogását. Tíz egyházme­gyét alapít, mivel önálló államról csak abban az esetben lehetett szó, ha legalább tíz egyházmegye, egy metropolita és egy ki­rály volt az adott terüle­ten. Ugyancsak fontos tanul­mány foglalkozik a korona szimbolikájával, a Szent István köré szőtt legen­dák európaiságával is. A szerző részletesen elemzi a clunyi reformmozgalmat, amelynek célja az egyház átfogó megújítása volt, de taglalja a lotaringiai irányzatot és a zarándokok szerepét is. Foglalkozik a szentté avatáshoz fűződő úgynevezett nagylegendá­val. Végezetül kiemelhet­jük az európai Szent Ist- ván-kép kialakulásáról, az államalapító címertani vo­natkozásairól és a Duna-vi- dék kereszténységének kez­deteiről szóló elemző mun­kákat. A különböző kutatási te­rületeket felölelő kötetet 25 színes és fekete-fehér fotó egészíti ki. A könyv dísz­kiadású példányát augusz­tus 17-én, ünnepélyesen nyújtják át a pápának. kk. A Coriolan és a IX. Az idei Beethoven-hang- versenysorozat utolsó kon­certjét tartják szombaton este Martonvásáron, az MTA Mezőgazdasági Kuta­tóintézetének parkjában le­vő hangversenyszigeten. A Magyar Állami Hangver­senyzenekar tolmácsolásá­ban Oliver von Dohnányi csehszlovák vendég kar­nagy közreműködésével ez­úttal a Coriolan-nyitányt és a IX. szimfóniát hallgat­hatja meg a közönség. Mar­tonvásáron egyébként az idén csak két koncertet tudtak megtartani, a július utolsó szombatjára terve­zett hangversenyt ugyanis „elmosta” az eső. ISMERJÜK MEG A BIBLIÁT (22.) A masszoréta kéziratok hitelesek A Bibliával kapcsolatban ismételten felmerül a kérdés, hogy a szövege változtatás nélkül jutott-e el hozzánk. A szent szövegeket egészen a könyvnyomtatásig kézzel másolták, és a kéziratok csak szűkebb körben voltak hozzáférhetők. Ebből adódóan, minden jó­szándék ellenére, hibák, elírások kerülhettek bele, sőt a tudatos változtatás sem kizárt, hiszen az ellenőrzés lehetősége korlátozott volt. Nem csoda tehát, hogy a szöveghűség problémája foglalkoz­tatja a Bibliát olvasó embert. Az Ószövetség egyes könyvei a Kr. e. IV. századtól kezdve nyer­ték el végső formájukat, és leg­többjükön több nemzedéken át dolgoztak. Vagyis a szöveg hosz- szú ideig nem volt véglegesen le­zárt. Annyi bizonyos, hogy a Kr. u. I. század végén, amikor a zsi­dóság meghatározta a szent köny­vek gyűjteményét, a kánont, egy­úttal a héber nyelvű Biblia mér­tékadó, hivatalos szövegét is rög­zítették. Az Ószövetség eredeti, teljes héber nyelvű szövege csak a Kr. u. X. századból származó kéziratokban maradt ránk. Eze­ket a masszoréták (hagyományő­rzők), a zsidó rabbinikus tudomá­nyosság képviselői készítették, akik a Kr. u. 750 és 1000 közötti Időszakban Palesztinában és Ba­bilonban tevékéhykedtek. Céljuk volt többek között, hogy az Ószö­vetség héber szövegét a kéziratok gondos mérlegelése alapján meg­tisztítsák a másolás során kelet­kezett hibáktól, és azt a legap­róbb részletekig meghatározzák. Tevékenységüket azzal is végér­vényessé tették, hogy megsemmi­sítették a korábbi kéziratokat, s .így a masszorétákat megelőző időszakból csak néhány héber nyelvű szövegtanú maradt. Fel­merül a kérdés, hogy a X. szá­zadból való masszoréta kéziratok megbízhatóan adják-e vissza a majd egy évezreddel korábbi hi­vatalos tekintélyű szöveget. Meggyőző bizonyítékok igazol­ják a X. századi héber szöveg hi­telét. A héber Biblia ókori, a Kr. u. II. századtól készült görög és latin fordításai és az Ószövetség idézetei a rabbinikus irodalom­ban az I. század végén elfogadott szövegtípust képviselik, ugyanak­kor azonosak a masszoréta kéz­iratokéval is. A hitelesség szempontjából kü­lönösen fontosaik az 1947-től Qumránban feltárt kéziratok, il­letve kézirattöredékek, amelyek a Kr. e. II. század és Kr. u. 70 kö­zötti időből valók, s Eszter köny­vét kivéve, az Ószövetség vala­mennyi írásából tartalmaznak részleteket. Közülük a legjelentő­sebb Izajás próféta 66 fejezetből álló könyvének teljes szövege. A qumráni kéziratok érdekessége, hogy még az egységes héber szö­veget megelőző időszakban kelet­keztek, de lényegében mégis megegyeznek a X. századi kézira­tokkal. Az eltérések elsősorban helyesírási természetűek, mint ezt Izajás kézirata is igazolja. Az Ószövetség írásai Kr. u. 50 és 100 között keletkeztek, de tel­jes görög szövegüket legkorábban a IV. században készült Sinai és Vatikáni kódexből ismerjük. Vannak azonban a II. és IV. szá­zad közötti időszakból újszövetségi részleteket tartalmazó papiruszok, közöttük a 200 körül keletkezett Bodmer-papirusz János evangé­liumának teljes szövegével. Az ókeresztény egyházatyák munkái is gyakran idézik az Újszövet­séget. Lehetőségünk van tehát ar­ra, hogy ellenőrizzük az újszö­vetségi írások szövegének hiteles­ségét. A Biblia egészét tekintve elmondhatjuk, hogy Izrael és az egyház tudatában volt a hagyo­mányozás felelősségteljes felada­tának. Gondosan törekedtek a hagyományozott szöveg hűséges és hiteles megőrzésére, a máso­lásból eredő hibák javítására, s a hamisításnak nem hagytak lehe­tőséget. Az egész Ö- és Újszövetség ma­gyar fordítása a reformációhoz kapcsolódik. Elsőként Károli Gás­pár gönci prédikátor fordította le a teljes Bibliát magyar nyelvre, és nyomtatta ki 1590-ben Vizsoly­ban. Ezért hívják ezt a kiadást Vizsolyi Bibliának. Vallási értékén túl ez a fordítás az egyik hatá­sában is legjelentősebb nyelvem­lékünk. Többszöri javítás után a reformáció hazai egyházainak ez a hivatalos bibliai szövege. Az egész Szentírás katolikus fordítá­sát Káldi György készítette el és adta ki 1626-ban. Az utóbbi két évtizedben a katolikus és protes­táns egyházak kiadták a Biblia mai magyar nyelvű fordítását is. Ma egyházi és más kiadásban is számos Bibliával foglalkozó munka jelenik meg. Különösen népszerűek az ún. képes bibliák, azaz a szentírási szöveg rövidí­tett, kivontos elbeszélései. Főként azok számára hasznosak, akik nem járatosak a Bibliában, de nem pótolják az eredeti szöveg olvasását. A Biblia vallásos mű, a hit ta­núja. Ugyanakkor igaz az is, húsz évszázadon át meghatározta az európai ember életének szinte minden rezdülését. Ezért kultú­ránk megértésének egyik feltéte­le a Biblia ismerete. Rózsa Huba, a budapesti Róm. Kát. Hittudományi Egyetem tanára

Next

/
Thumbnails
Contents