Pest Megyei Hírlap, 1991. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)
1991-08-10 / 187. szám
MÁRIA TERÉZIA SÁROS TOPÁNKÁJA Hétszínszivárvány piritykió A legenda szerint a Duna menti Császdrtöltís onnan kapta a nevét, hogy a rajta átutazni szándékozó Mária Terézia topánkáit óvandó a helybéli polgármester sebtében feltöltette a mocsaras környéket, nehogy a császárnéi cipellők sárosak legyenek. Az ilyesfajta legendákkal, persze, jó ám vigyázni, mert néha fikarcnyi sem igaz az egészből, csupán a nép keres — és legtöbbször talál is — fantáziadiis magyarázatot természeti vagy történelmi tényekre. Alighanem efféle ravaszkodó népitörténelmi oldalkacsintás az a legenda is, amely az évszázadok óla részben németek lakta Császártöltés nevét Mária Terézia hintájához köti, holott valójában német névből kéne eredeztetniük. Hasonlóképp van ez a szomszédos Hajós község nevével is. Akárhogy is esett, de Császártöltés és Hajós neve a német szó magvar elferdítésével végképp beóvakodott a honi legendáriumba. Húsz gyerek itta szomjas füllel mindezeket a tudnivalókat és még sok, a természet titkaiba avató ismeretet, a madarak, fák és virágok titkait a napokban Császártöltésen, ahová a falusi turizmus szervezetének országos pályanyerteseiként jutalomból jutottak el. A színes mesék, legendák, természeti és biológiai csodák szakavatott kalauza ár. Marin Istvánná helybeli pedagógus és természet- védő volt, de jó segítséget adtak neki a természet csodáinak f§itáíé.sához a gyerekekéi kísérő, a2 ország minden részéről érkező pedagógusok is. Lebben a tojásmadár A falusi turizmus országos pályázati nyertesei között négy Pest megyei gyerek van. Kovács Tomi Mo- ■ norról, Einzmann Kati Fi- lisszeqtivápról, Szásáik Edina és Tosetto Antonella Péteriből érkezett Császár- töltésre. Mindnyájan a saját településüket mutatták be .pályamunkájukban. A rákospalotai, ugyancsak nyertes, Rózsa Gyuri pedig képzeletbeli barátjának írta ie a bugaci puszta szépségeit, amit ő töviről hegyire ismer, hiszen évente ott nyaral a rokonainál. Testvére, Rózsa Edit pedig Európa talán legifjabb csipkeverőnője, aki édesanyjától tanulta a ritka mesterséget. A Rózsa testvérek valaha tősgyökeres Pest megyeiek voltak, Kerepes- tárcsáról költöztek a fővárosba, de Bugac, Mogyoród azóta is a második lakhelyük a gyerekek nagy örömére. Edit pályamunkájában az unokatestvérének írta le a mogyoródi népszokások közül a tojásmadár — nem tévedés, nem madártojás — készítési módját. A kíváncsiaknak hadd áruljuk el, hogy a tojásmadár nem más, mint a kifújt és papírszárnyakkal felékesített, festett tojás, amit az ajtóra aggatva nyi- táskor-csukáskor meg-meg- lebbent a huzat. A két Rózsa tervéi: ..mögött — mint valamennyi gyerek mögött — jól kivehetően mindig ott állnak a szülők, a tá- gabb család, amely szelíden, de határozottan terelgeti a fiatalokat a természet szeretete felé. A nyertesek szülei legtöbbször vidékiek, akik örömmel és megfontolt pedagógiai szándékkal irányítják fiaikat- lányaikat a néprajz, a népi hagyományok és a természet gyönyörű tájaira. Nem készítettem listát, hogy a háromnapos kiránduláson a monori Kovács Tomi hányféle tücsköt, bogarat, kabócát, vízi és szárnyas herkentyűt gyűjtött össze. Csak úgy megsétáltatta őket a keze fején, azután szabadon engedte őket. Kézzel csípett el egy barna-sárga pillangót, szintén a maga örömére. Persze óvatosan, nehogy a hímport letörölje róla. A gyerekek figyelmesen megszemlélték a zsákmányt, aztán huss, újra fölröptet- ték a kis foglyokat, hadd éljenek. Lehajoltak mindenért, megszemléltek mindent, ami mellett a városi ember elrohan. Az elű lexikon Tominak otthon arany- fácánja, kutyája, akváriuma, sőt kakluszgyüjtemé- nye, hozzá máris tetemes szakkönyvtára van. De így van ezzel a többi nyertes gyerek is, legföljebb annyiban különböznek, hogy nem aranyfácánt, hanem aranyhörcsögöt vagy mást tartogatnak odahaza. Tomi volt a kis csoport élő lexikona, vidáman ugratta mindenki, ő meg azonnal fújta a tudnivalókat, hogy hány méter hosszú a kék bálna, és mit eszik a boa, ha éhes. A másik három Pest megyei nyertes felső tagozatos lány másfele kacsingat, ök inkább a helytörténet, a falukfónika szerelmesei. Mindhárman a saját iskolaújságjuk szerkesztői, és újságírók szeretnének lenni. (Hogy ehhez még mennyi tücsköt-bogarat kell nekik összegyűjteniük a napi hírekből és a nagyvilágból, arról nem világosítottam föl őket, úgyis rájönnek később.) Mindenesetre ők is, akárcsak a húsz nyertes, az átlagosnál tájékozottabbak a világ dolgairól, és nyitot- tabbak a természet szépségeire, amelyet oly buzgón vizsgálgattak három napon át. A császártöltési szép napokba belefért még egy kalocsai népművészeti kirándulás, sétakocsikázás, túra az erdőbe, egy kis roman- tikázás a vendéglátó Mát'i- nék tanyáján, főzés bográcsban, házi- és vadállatok, növények megfigyelése. Itt derült ki például az is, hogy a környék védett madara, a gyurgyalag, népies, nevén piritykió, Közép-Európa legszínesebb tollú kis szárnyasa. Több a tudásnál Felsorolni lehetetlen; hányféle természeti és történelmi ismerettel bővült ebben a három napban a gyerekek tudása. Am 'ami ennél is fontosabb, értő pedagógusok, a ' vendéglátó falusi szállásadók, vadá- , szók, természetvédők közös csapatmunlcája eredményeképp a tudásnál is többet, természetszeretetet kaplak a gyerekek. A mostani császártöltési kirándulás első, de nem utolsó fejezete egy várhatóan országossá terebélyesedő mozgalomnak, amelyet úgy nevezünk, falusi turizmus.' Kocsis Kiára ■ Heti filmtegyzeti Belevaló papa-pótló Ez megint egy ősfilmtí- pus. Már a némafilm kitalálta a kétbalkezes, ámde csupa jó szándék és segítőkész figurát. Leginkább Chaplin tudta ezt. Fergeteges' burleszkjeiben átlag harminc másodpercenként történt valami iszonyúan röhejes, és egy-egy tíz-ti- zenkét perces filmjében (ennyi volt nagyjából egy teljes film hossza az 1910-es években) annyi gégét, poént, ötletet helyezett el, amennyiből ma legalább öt másfél órás film megélne. A setesuta, minden lépésével kalamajkát előidéző kisember őstípusa persze még sokkal-sokkal régibb. Ismerték már a klasszikus görög komédiák meg a római Plautus vígjátékai is. Ismerte a középkor, a reneszánsz. Évszázadokon át ki nem kopott a színpadról. Legfeljebb a körülmények, a társadalom, a civilizáció változtak körülötte. Chaplin Charlie-ja keménykalapot, nád sétapálcát, hat számmal nagyobb cipőt, szűk zakót visel, és ősautók, ősmotorkerékpárok között rohangászik. Plautus balfácán szolgája tunikáHaUevelű lóhere Pest megyei módra. Ilyen csuda régi szekeret talán a szépapám, ha látott, de ezek a gyerekek ezt Is kipróbálhatták a császártöltési jutalomutazáson ban, saruban klaffog. Szőrös és görbe, csupasz lábszárai éppúgy a komikum forrásai, mint Chaplin csónakcipője. De a lelkűk mélyén van bennük valami közös. Ha most ezt a magyar címével Belevaló papa-pótló (eredetileg csak Uncle Buck, azaz Buck bácsi) megjelölésű amerikai vígjátékot nézzük, akkor teljesen nyilvánvaló: a behe- mót termetű, elefánt a porcelánboltban kecsességű Buck bácsi, ez a kenyérre kenhető, jószívű agglegény unokaöccse a klasszikus kétbalkezeseknek. Csak hát az ö világában már tévé, video, mosógép, mikrohullámú sütő, telefon s más egyéb csodák működnek (vagy nem működnek). S amikor erre a mindent (szó szerint) elsöprő fickóra bízzák három neveletlen rokon gyerek felügyeletét, előre biztosak lehetünk két dologban. 1. Buck bácsi minden elképzelhető ügyetlenséget elkövet, miközben unokaöcsikéjét és unokahúgait el akarja látni; 2. a végén mégis remekül kijön velük, mert bár halvány fogalma sincs a gyakorlati élet megannyi szükséges fogásáról, valaminek bővében van: a jólelkű segítő-' készségnek és a megértő együttérzésnek. Márpedig az agyoncivilizált, agyon- technicizált amerikai világban ez utóbbiak csak nyomokban fordulnak elű. És ami még szomorúbb: a felnövő új nemzedék nem is érzi a hiányukat. Buck bácsi erre a hiányra ébreszti rá őket. A filmnek körülbelül ennyi a tanulsága. Máskülönben közepesen szórakoztató munka. A Buckót játszó John Candy lírai lelkületű komikus, az unokaöcsi, Miles pedig az a Macaulay Culkin, akit már több film gyermekszereplő- jeként láthattunk. Nagyon tehetséges. Takács István SZÓM BETS MM SMS A VETERÁN Amikor Farley Lanier a Brughton Áruházhoz ért, már 10.45-öt mutatott az óra. Duke épp a bejárati részt mosta fel. — A barátnőid körülbelül egy órája mentek el. — Szomorúan hallom — válaszolt Farley, miközben aláírta a jelenléti ívet. — Megálltam egy italra. — Nőm gondoltál rám. — Mary Jane-nek van egy bárszekrénye az irodájában. Gyere fel később, megnézzük, mi van benne. — Addig nem, míg szolgálatban vágyóin — Ha meggondoltad magad, tudod, hol találsz. Farley a szokásos útvonalon ment fel a harmadik emeleten levő dekorációs szobákhoz. Végighaladt a gyermek- és sportosztályokon, a próbafülkék előtt, és bejutott a hosszú helyiségbe, ahol a kirakati bábuk . sorakoztak, és iszonyú rendetlenség uralkodott. Óvatosan irányította lépteit az ablakon beszűrődő fény segítségével, míg elért a blokknyi nagyságú szoba túlsó felébe. Csendben és gondolatokba merülve dolgozott majdnem egy órán át. Éppen az esőkabátját vette fel, mikor hallotta, hogy nyílik a gyermekosztály ajtaja, és egy fénynyáláb vetődik be. Duke közeledett egy nagy lámpával. — Olyan magányos az embert ott lent. Eaiíey mosolygott. — Akarsz egy italt? > — Nem bánnám. Ha nem mondod meg senkinek. — Nem. Magam is szívesen elüldögélek egy kicsit. . Gyere velem. Farley a folyosón sorakozó irodák közül az elsőhöz vezette az éjjeliőrt. Csak ezen volt ajtó. Kinyitotta azzal a kulccsal, amelyet csak akkor használt, ha Mary Jane beteg volt, vagy szabadságot veit ki. Egy parányi . kulccsal kinyitotta a kis íaliszeltrénykét, amelyben több üveg állt. — Mit kérsz? — Egv kis rizspálinkát, oké? — Duke ösztönösen bepillantott a szekrénybe. ' "i*7f*j 1 »■--,",■ i'-’-^"'/rU! COLUMBO NYOMOZ Gyilkosság karácsonyra * * I írta: Alfred lawreiies / loniilotta: Kira Jó/sbÍ — Mikor jön a váltásod? — Reggel nyolckor. Két műszakot dolgoztam ma. — Valaki beteg lett? — A váltótársam mindig beteg. Én meg nem törődöm vele. Kell a kenyérrevaló. Farley elnézegette a szakadt veteránt.' Duke hagyta megnőni a haját, úgy festett, mint egy kócos, loboncos hajú baba. Arrébb sétált hanyagul, osszecsukló rongybabaként lehuppant az egyik székre, mintha nem is tartaná csont a testét. — Voltál Vietnamban? — Igen — mondta felhorkanva. — Nézz rám, mit tett vetem.-— Milyen volt? — Felejtsük el. ■— Mindig szerettem volna háborúban harcolni. Duke nevetett. — ön zöldfülű, Mr. Lanier. •— Szólíts csak a keresztnevemen, Duke. Nem. Másképp akartam mondani. Jó atléta voltam. Én valójában szerettem volna tudni, mijyen a háború. A harc. A kiképzés. Ügy érzem, elmulasztottam valamit. Gyerek voltam a második világháború idején, túl fiatal, amikor a koreai háború zajlott. Aztán már túl öreg lettem, hogy Vietnamba kerüljek... Ügy érzem, hogy lehettem volna hős. — Farley nevetett saját magán. — Álmok! Farley, te nem vagy elég hülye ahhoz, hogy hős legyél. Ostobának kéne lenned, hogy a dolgok sűrűjébe merj vágni. — Milyen tapasztalatokat gyűjtöttél? — Nem sok harcot láttam. Főleg utánpótlással, had- tápügyekkel, szállítással foglalkoztam. Az én alakulatom nem törte magát, hogy részt vegyen az akciókban. Hátramaradtunk... vigyáztunk magunkra. Néhány társam azért kapott, én is. Néhány acéldarabot a lábamba. Ezért bicegek. Mi csak haza akartunk jönni. — Ez nem volt valami hazafias tett, Duke. — De még élek, Farley. •— Igyunk rá! A következő órában iszogattak, Farley, még mindig a Mark Time-i hangulatban, az álmairól mesélt Dákénak — vagy magának —, attól függően, hogy Duke figyeit-e rá. Duke kerülte, hogy a háborús tapasztalatairól ' beszéljen. Ellenben mesélt a gyermekkoráról, amit Oklahomában töltött, és hogy egy farmon szeretne dolgozni, de nem hiszi, hogy a lába miatt ez lehetséges volna. Duke valójában nem volt elégedetlen az éjjeliőri munkával. De néha elfogta a magányosság érzése, szótlan lett, holott természettől fogva beszédes, mindenki iránt érdeklődő fickó volt. A rizspáíinka hamarosan elfogyott, és Farley érezte, hogy ideje elmenni. Duke-nak is körbe kellett járnia ellenőrző útvonalán, de előtte még beírta Farley távozását, és kiengedte őt a személyzeti kapun. Miután Farley elment, Duke bezárta az ajtót, és úgy döntött, hogy egy percet pihen. Váltója ébresztette fel reggel nyolc órakor. Addig nem is történt semmi, míg a nappali őr el nem kezdte kinyltogatni az ajtókat, és fel nem fedezte Shirley Bell holttestét, ezt a szívfacsaró, véres, összetört csomagot. (Következik: A ceruzalámpa)
